Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-16 / 164. szám
T 4 »ÚJSÁG BONYHÁDÉS KÖRNYÉKE 1993. július 16., péntek Az első „ A hőgyészi „Tulipán" Falusi Turizmust Szervező Utazási és Információs Iroda több mint két éve, hogy Zombán is bekapcsolta a falusi turizmusba. Öt, vállalkozó szellemű családdal kötött szerződést, akik szívesen fogadnának külföldi üdülni vágyókat. A várva-várt vendégek két zombai családhoz - Márton Antalnéékhoz és Cziklin Bélá- ékhoz - egy héttel ezelőtt megérkeztek. A Nyugat-Berlintől mindössze hetven kilométerre lévő Rathenowból Mártonékhoz jött Michalek Jan-Peer és Nicole Fialkowsky, akik odahaza, egy utazási irodában látták meg a „Tulpe" színes prospektusát. A szabadságukat először úgy tervezték, hogy a Balatonra utaznak, de később mégis úgy döntöttek, hogy inkább a vidéket választják. így kerültek - július 10-től - a hőgyészi utazási iroda révén Zombára. Nicole otthon eladónőnek tanul, és még nem tudja, hol fóg dolgozni, ha egy év múlva befejezi tanulmányait. Michalek, mielőtt Magyarországra utazott volna, sikeresen tette le vizsgáit egy mentőszolgálatnál. Mindketten nagyon jól érzik magukat, tetszik nekik a falusi környezet, az itt élő emberek. Ha tehetik, jövőre ismét eljönnek. — A fiatalokat nem vendégként, hanem családtagként fogadtuk - mondta Márton Antalné. - Talán szerencsés helyzetben is vagyok, mert nem igénylik, hogy egész nap itthon legyek velük, így a újságolta, hogy Irma néni - a ház asszonya - olyan finomságokkal „traktálja" őket, ha nem vigyáz magára, a végén még „úszógumikat" növeszt magának. Cziklinéknek ez természetes, hiszen ők családként fogadták a hozzájuk „delegált" vendégeket. Irma néni mosolyogva mondta, hogy ők aztán tudnak németül, legfőképpen kézzel-lábbal beszélgetnek. A fő, hogy jól megértik egymást. Közösen voltak Budapesten, de elkísérték a háziak a németeket Tamásiba is. A fesztivál vasárnapi eseményeit is megnézték, és a terveik között szerepel még egy sáripusztai és egy szántódpusztai kirándulás is. - p. téri Lapzárta előtt kaptuk a szomorú hírt, hogy a gyors orvosi beavatkozás ellenére sem sikerült a kis négyesztendős Tim életét megmenteni. Ezúton is részvétünket tolmácsoljuk a gyászoló családnak, osztozunk fájdalmukban. A szerkesztőség ségeit. A szomszédaink is szívesen fogadták a német fiatalokat, és vendégségbe is invitálták őket. A „vendégjárás" - szerencsére - folytatódik, mert augusztusban isiriét érkeznek hozzám üdülők. Cziklin Béláéknál szomorkás hangulatban találkoztunk a Detlef Markwardt családdal, mert az egyik kisgyemekük megbetegedett. A Markwardt házaspár Olivérrel, Timmel és az Ómamával Berlinből érkezett. Németországból több barátjuk kempingezett már Magyarországon, és tőlük hallották, hogy milyen szép ez az ország. Három hétre jöttek, és az első hét után úgy látják, Délelőtti megbeszélést tart a Markwardt család fecskék” Zombán Mártonná reggelivel kínálja a vendégeit munkahelyemen is el tudom látni a feladatomat. Megpróbálom mindenből a legjobbat kínálni. Programnak sok-sok kirándulást ajánlottam: látogassanak el Szekszárdra, Ge- mencbe, Pécsre, Siklósra, és nézzék meg ezek nevezeteshogy rendkívül nyugodt, szép környezetbe csöppentek. „Mi egy nagy család vagyunk", mondta Brigitte Markwardt és kezével körbemutatott a jelenlévőkre és a szomszédos házakra, jelezve, hogy kellemesen érzik magukat. Ómama Kisvejkei krónika Pályázati pénzből járda épül a Kossuth utcában. A kisvejkei önkormányzat 500 ezer forintot nyert egy pályázaton, és azt az összeget - a kiírásnak megfelelően - járdaépítésre költik. Ebből a pénzből készül el a Kossuth utca egyik oldalán a járda, illetve a vízelvezetés. Ezzel egyidőben, de ezt már az önkormányzat a saját költségvetéséből készítteti el, az utca szilárd aszfalt- burkolatot is kap. A kivitelezéssel egy tamási kft.-t bíztak meg, akik július első hetében már meg is kezdték a munkálatokat. Várhatóan szeptember végén vonulnak le az építkezésről. Temetőrendezés. A járda- és útépítéssel párhuzamosan az önkormányzat közhasznú munkásai a temető rendezésén dolgoznak, jelenleg a földrendezési munkálatokat végzik. Ezen túlmenően az önkormányzat többek között a község területének szépítésével, az utak mentén lévő árkok tisztításával, illetve apróbb-cseprőbb feladatokkal is megbízza a munkásokat. Újjászerveződött a tűzoltó egyesület. A korábbi években a kisvejkei Szabadság Termelő- szövetketetre támaszkodva működött Kisvejkén az önkéntes tűzoltó egyesület. Most - június végével - újjászerveződött, és mint ön- kormányzati tűzoltó raj tevékenykedik körülbelül tizenhárom taggal. Az ön- kormányzat működteti a rajt, s annak elődjétől a tűzoltóautót és a felszerelést is átvették. Hagyományőrzés Bonyhádon Nyilvános klubest a művelődési házban A bonyhádon működő bukovinai székely hagyomány- őrző tábor nyilvános klubestjére kerül sor június 18-án délután négy órai kezdettel a művelődési házban. A két órás műsorban fellép Fábián Éva, népdalénekes, Dankóné Simon Judit, előadóművész és Domokos Pál Péter, az egyházaskozári Csángó Egyesület tagja. Este nyolckor nyilvános táncházba várják az érdeklődő fiatalokat: muzsikál a Bartina Együttes. Lakó(k)ra várva évekig Néhány évvel ezelőtt nagyon gyorsan, szinte hónapok alatt épült és került tető alá Cikón, az Arany János utcában egy családi ház. Eredetileg szolgálati lakásnak szánták, mégpedig a mőcsényi Völgység Népe téesz valamelyik dolgozójának. Telt-múlt az idő, szálltak az évek, a ház azonban továbbra is lakó(k) nélkül maradt. (Elég nagy luxus manapság, nemde?!) Tavaly már hallottuk, hogy árulja a téesz, ám ki a kért összeget találta túl borsosnak, irreálisnak, ki a belső elosztást kritizálta, mások a még visszalévő munkálatoktól (van bőven) ijedtek meg, így a házikó továbbra is várja a lakókat. Közben állaga kezdett romolni, mert a szél „kikezdte" a széldeszkát, lepottyant néhány cserép, a nyílászárók meg alapozó festékért „kiáltottak". A közelmúltban egy bonyhádi fiatal család megvásárolta 1 millió 70 ezer forintért (+ ÁFA) és már hozzá is látott a környezet rendbetételéhez. Hunyadi István Hagyományőrzés felsőfokon Helybéli német nemzetiségi népviselet A váraljai általános iskola melletti kiállítóteremben az elmúlt héten nyílott az a kiállítás, mely a nagynevű népi együttes történetét, eredményeit, díjait, valamint a helyi német nemzetiség viseletét és használati tárgyait mutatja be. A több, mint fél évszázados múltú Váraljai Népi Együttes története a Gyöngyösbokrétával indult, első fellépése a „bokrétás csoportokkal" együtt 1933. augusztus 20-án, Budapesten volt. Ezután 1934-ben tagjai voltak a fővárosi körmenetnek, valamint a Margit-szigeti bemutatónak, s őket kérték fel, hogy a „bokré- tások" mozgalmának nevében köszöntse Budapest újonnan választott főpolgármesterét. Felléptek 1934. és 1936. között Szekszárdon, Kaposváron, Ba- latonfüreden, sőt, Hamburgban is. A Gyöngyösbokréta 1949-ben az egyesületek törvénytelen feloszlatását követően megszűnt. Ám a lelkes váraljaiak tovább gyakorolták a hagyományokat esküvőkön, ünnepségeken, és becsempészték a társadalmi, iskolai rendezvények programjába is. A Gyöngyösbokréta feloszlatásától az 1978.-ig, a mai népi együttes megalakulásáig eltelt éveket nevezhetjük az átmeneti időszaknak. Az 1978-ban megrendezett VII. Szövetkezeti Néptáncfesztivál területi döntőjén tovább jutott az együttes az országos döntőbe, s megkezdődtek a siker évei. Az együttes anyagi helyzete nem volt túl rózsás. Sem ruházat, sem kellék nem volt megfelelő, anyagi támogatás sem érkezett. Áztán egyszer a nagymányoki téesz az együttestől műsort kért, s Takács Zoltán téeszelnök rögtön utána 30 ezer forintot ajánlott fel a férfiak öltözékére, mert mint mondta, a nők csodás viseleté mellett (otthonról hozott, saját tulajdonú ruhák voltak) igencsak rosszul hat a férfiak selejtes, kopott ruhája, gumicsizmája. Ebből a pénzből vásárolta az együttes első felszerelését. Hamarosan támogatás érkezett a Bonyhád és Vidéke Áfésztől is, s a fellépésekre megkapták azr apar- hanti és a nagymányoki téesz autóbuszát, szegített a Szekszárdi Húsipari Vállalat, a lelkes helyiek pedig gépkocsis utaztatást vállaltak. Az együttes fennállását biztosítja az utánpótlás nevelése, a tagok kortól függetlenül erősen kötődnek egymáshoz, mondhatni, egy nagy családot képeznek. Az együttes Váralja közösségi, társasági életének centruma. Fennállásuk óta szerepeltek a megye számos településén, az ország különböző városaiban. Eljutottak többek között Ausztriába, Németországba, Franciaországba, Lengyelországba. Többször kaptak arany minősítést, kétszer miniszteri kitüntetést, 1985-ben pedig elnyerték a Kiváló Együttes cím I. fokozatát. A kiállításon ez a történet követhető nyomon. A másik szobában a helyi német népviselet darabjait láthatják a látogatók, mely Schmidt Károlyné Tóth Judit saját gyűjteménye, aki megalakulása óta tagja a váraljai népi együttesnek. Venter Marianna Fotó: Degré Gábor Gulyás állatszerető és hozzá ember lehet A legelőt nem lehet pótolni Késő délutáni órákban békésen legelészett a gulya az apari határban. Már reggel 7 órakor kihajtották őket, és nemsokára vízre mennek, aztán elindulnak hazafelé. A marhák őrzőjét, Éber Józsefet, amikor beszélgetéshez invitáltuk, szabadkozott, jöjjünk inkább máskor, nem ő a „kinevezett" gulyás, kisegítőben van. Az igaz, hogy ő felügyeli az állatokat, de Fábián András az, aki már két éve, hogy május 1-től november 1-ig mindennap kihajtja az állatokat. Szó szót követett, aztán Éber Józseftől megkérdeztük, hogy ki lehet gulyás? — A gazdák maguk választják ki azt a személyt, akit megbíznak állataik őrzésével. A gulyás - és ilyen Fábián András is, aki már nyugdíjas - csak olyan személy lehet, aki szereti az állatokat, és bánni is tud velük. Már kilenc éve, hogy én is nyugdíjban vagyok, nekem is vannak jószá- gaim. _ — Úgy tudom, hogy Aparhanton két gulya is van. — Ez így igaz. Nagy a falu, a túlsó végén, Hanton legel a másik. Itt nyolc gazda állatait őrzöm. Ez kevés, de Aparon az utóbbi időben visszaesőkként a szarvasmarhák száma, míg Hanton több az állat. — Hogyan történik a kihajtás? — Az állat tudja, mikor van az indulás. Az abrakolást követően már bőgnek, hogy engedjék ki őket. A Rózsadombról indul el az első, a kutyák ugatása jelzi a többi gazdának, hogy elindultak a marhák a legelőre. Valamikor elosztották a területet a juhászoknak és a gulyásoknak. Néhány birkát tartanak a faluban, így az egész apari határ, a legelők a dombokkal, a marháké. A régről legyen mondva, valamikor még trombitája is volt a gulyásnak, ma csak egy ostorra futja. — A gulyásnak mire kell ügyelni, amikor kiér a gulya a legelőre? — Mint most is, itt az út mellett legelnek, mert füvet máshol nemigen találnak, teljesen ki van égve a legelő. Ezen a részen különösen oda kell rájuk figyelni. Igaz, az autósok zöme megértéssel veszi tudomásul az úton néha teljesen váratlanul átballagó jószágot, de némelyik mégis kiabál érte. Aztán arra is vigyázni kell, hogy a legelők szélében lévő csalamádéba nehogy belemenjenek, mert azzal kárt csinálnak a gazdájának. Délelőtt 11-kor vízre hajtottam őket, aztán a Szent Vendel kápolnánál pihentek. Amikor megelégelték a pihenést, újból, nekiindultak. Most mégegyszer megitatok, aztán mehetnek haza abrakolni. — Az apariak milyen fajtákat tartanak, s mennyi tejet adnak? — Van ezek között csörző, bonyhádi tájfajták közül a magyar tarka, és van holstein friz is. Az összes közül a legjobb a magyartarka, a legtöbb tejet - úgy húsz liter fölött - adja. A legelőt bizony nem lehet az istállói takarmánnyal pótolni. Amelyik marha kijár a legelőre, jóval több, és minőségében is kiválóbb tejet ad. Míg beszélgettünk, az állatok csoportba verődtek. „No, itt az idő, már a jószágok is jelzik, jól laktak, és a patakra kell menni", mondta Éber József, és a vízhez irányította a gulyát. Amikor szomjukat oltották, komótosan elindultak a megszokott úton, beballagtak a faluba. A gazdák jóelőre kinyitották a kapukat, várva a hazatérő jószágot. (p-teri) Az állatok tudják, nekik melyik kapun kell bemenni