Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-15 / 163. szám
8 »ÚJSÁG KÖRNYEZET BARÁT 1993. július 15., csütörtök Lelki környezetünk (4.) Teológiai szempontból a szekta fogalma nem értelmezhető A természet kalendáriuma július - nyárhó (L) Aki válaszol: Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze (Folytatás az 1. oldalról.) Júliusra jellemzők a zivatarok, viharok. Számtalan feljegyzést találhatunk erről is. 1711-ben például Brassó városa menekült meg egy hatalmas vihar segítségével az arra portyázó tatároktól. A zivatarok létrejöttéhez egy erős, felszálló légáramlás, vagy hideg légtömegek gyors előretörése szükséges. A magasabb hőmérsékletű levegő könnyű, ezért felemelkedik, és a benne található vízpára kicsapódik. A zivatarokat elektromos jelenségek kísérik. A villámok elektród nélküli gázkisülések. Július a legmelegebb hónapunk, gyakori a kánikula. A meteorológusok évszakjaink közül a nyarat nevezik a legmegbízhatóbbnak. A legtöbb sugárzó energia júniusban érkezik a légkör felső határára, ám a felhők az energiák jelentős részét akkor még felfogják. A Föld felszínének fokozatos felmelegedése, illetve az elő£ő havinál jóval kevesebb felhőzet az oka, hogy július az év legmelegebb hónapja. A legjobb „meteorológusok" az állatvilágból kerülnek ki. Megfigyelték, hogy amikor a tyúkok a porban hevernek, vagy éppen „lubickolnak" - eső lesz. Szemtelenek a legyek, csípnek a bolhák - eső lesz. A csordában élő állatok nyugtalansága, a macskák, kutyák erős vakarózása szintén esőt, pontosbban az időjárásban bekövetkező romlást jelzi. A változást légnyomáscsökkenés előzi meg. Ekkor az emlősök vérnyomása emelkedik, csökkenő külső és fokozódó belső nyomás eredményeként a szervezetben viszonylagos túlnyomás keletkezik. Ennek következtében a böglyök, bolhák, tetvek és más élősködők szúrta sebből a testnedvek könnyebben áramlanak a szervezetükbe, mint máskor. Ezért jelzik a vihart már jóval előtte különleges mohóságukkal, embert, állatot kínzó szüntelen zaklatásukkal. Andrási Pál A megyében működő egyházak, gyülekezetek lelkészeinek, vezetőinek tettük fel ugyanazt az öt kérdést. A válaszok önmagukban is roppant érdekesek, de összevetve őket - kéthetente jelennek meg ugyanitt -, igazi csemegéül szolgálhatnak. t 0 Miben különbözik alapvetően az önök vallása a többitől? — Vannak doktrinális különbségek, de a legszembetűnőbb mégis inkább az életstílusban, életvezetésben van. Közösségünk tagjai az istentiszteleteken és más ünnepélyes alkalmakon kívül is törekszenek arra, hogy hétköznapjaikat is áthassa az Istennel való személyes közösség, és természetes szükségeikben is igénylik, várják és elfogadják a Szentlélek vezetését. A hétköznapi életvitel „szentségére" talán nagyobb hangsúlyt teszünk, mint a hagyományos kereszténység. © Mi a véleménye az ökumenikus istentiszteletekről? Miben köthetők kompromisszumok, miben nem, kikkel hajlandó közös szószékre lépni? — Amennyiben az ökume- nizmus vallási szinkretizmust jelent, nagyon óvatosak vagyunk. A vallásos szinkretizmus ugyanis az egyes vallások relativizálását jelentené. Véleményünk szerint minden egyháznak, felekezetnek joga van a saját Istenét Abszolutumként tisztelni: minden vallásnak a saját templomában a maga felfogása szerint kell Istenét tisztelnie, szolgálnia. A vallásgyakorlat ökumenizmu- sától el kell választani a toleranciát, amely a társadalmi kapcsolatokban, így a különböző vallási meggyőződést valló emberek kapcsolatában is alapkövetelmény. Ha az ökumenikus törekvések a felekezetek közötti indokolatlan megosztottságok megszüntetését szolgálják, és a közös alap a kinyilatkoztatás, akkor üdvözlendő folyamatról van szó. — Ebből következik, hogy keresztény gyülekezeteknek a bibliai kinyilatkoztatások alapján kell keresniük a közös alapot, amely véleményünk szerint Jézus Krisztus személye, megváltói munkája: halála, feltámadása. Az evangéliumi egyházakkal, amelyek a megtérés és újjászületés fontosságát hangsúlyozzák, az együttműködés kézenfekvőnek látszik, elvileg a protestáns felekezetekkel is köny- nyebbnek tűnik a kompromisszum, a római katolikus egyházzal kapcsolatban nehezíti a feladatot, hogy az ő vallási gyakorlatukban domináns szerepet játszik a hagyomány- tisztelet, amely viszont biz- nyos hangsúlyos területeken eltér Isten Igéjétől, de itt is meg van a közös alap: Jézus Krisztus személye és az Evangélium, a Szentírás. © Miket, kiket tekint szektáknak? — Szektáknak jogi szempontból elsősorban olyan csoportokat tekintünk, akik a társadalomból kivonulnak, mereven elzárkóznak, nem is kívánják magukat bejegyeztetni, jogi helyzetüket rendezni, s így végső soron illegálisan működnek. Teológiai szempontból ezt a fogalmat szerintünk nem lehet értelmezni, mivel tartalma általában attól függ, hogy egy országban, nemzetben melyik egyház van domináns helyzetben, vagyis a vallási többség értelmezése határozza meg ennek a szónak a jelentését. Minden ilyen meghatározási kísérlet szerintünk csak felesleges szóharcokhoz vezetne. 0 Hogyan fog érvényesülni az „egy akol, egy pásztor" elv? — Semmiképpen sem erőszakosan. A világtörtértelem- ben minden erőltetett egységtörekvés meghiúsult, sőt több áldozatot követelt, mint a megosztottság. A fasizmus faji, a kommunizmus osztályalapon (világ proletárjai egyesüljetek!) hirdetett egységet, s úgy tűnik, hogy a társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszában minden kikényszerí- tett egységtörekvés a diktatórikus elemeket erősítené a társadalomban a demokrácia és a pluralizmus kárára. Véleményünk szerint a legalapvetőbb feladat az, hogy a megosztottságukat humánusan kezeljük, mely lehetővé teszi, hogy a keresztény egység (a bibliai elveknek megfelelően) alulról haladva kezdjen kiépülni. Ezt a folyamatot természetesen lehet felülről is segíteni, koordinálni. © Mire kell törekednie az embernek elsősorban élete során? — Mi természetesen a vallási erkölcs követelményeihez igazodunk, s ebben talán minden tényleges keresztény egy, hogy az ember életének végső célja maga az Isten. Hiszünk abban, hogy az ember önmagát is csak Istenben tudja megvalósítani. Vélemé,- nyünk szerint az emberi társadalmaknak is olyan beren- dezkedési formákat kell találniuk, amelyek az embert nem akadályozzák eme végső céljának megvalósításában. Az érem másik oldala az, hogy ,az Isten felé való haladásban, az embernek, mint társadalmi lénynek is meg kell valósítania magát, s egy keresztény ember életében érvényesülnie kell a világért érzett felelősségnek is. Ez magában foglalja azt, hogy nemzeti, családi, hivatásbeli stb. kötelezettségeinek is meg kell - mégpedig a lehető legmagasabb szinten - felelnie. A világi követelményeknek való megfelelés pedig alá van rendelve a végső célnak, Istennek. t A válaszokat beérkezésük sorrendjében közöljük. Természetesen helyet, lehetőséget adunk minden kisebb - általunk esetleg nem is ismert - Tolna megyei hívő közösség elöljárójának, papjának, prédikátorának, vénjének, lelkipásztorának, hogy kifejtse nézeteit, ugyanezen kérdésekkel kapcsolatban, ugyanekkora terjedelemben e sorozatban. A bemutatkozás lehetősége adott - éljenek vele! I (Wessely) gl Az olyan reg várt napfénytől a H Kinyitja lassan meglátod, az ajta~ . 'li •;'* í /af a nyár, B Az öreg tél már felnevelte tavasz 1 leányát, nyár hozza, a földnek HHHHHHHHHI adja új ajándékát. Nyár! Többé már semmi nem zavar, Tudom, hogy a Nap nekem jót akar. Még megpihen felettünk a nyár, Látod, megkerül a látóhatár, A nyári zápor meghitt cinkosom. A virágzó fák felisszák a föld verítékét, Megkondulnak a harangok, muzsikál a rét. Minden évben megszületünk, ezért új a dal, Vad erejével magába zár, simogatni akar. (Bokor G.) Fotó: Ritzel Z.
