Tolnai Népújság, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-08 / 131. szám
4 »ÚJSÁG TAMASI ES KORNYÉKÉ 1993. június 8., kedd Tábor lesz Szakályban Bizony tábor lesz Szakályban, és nem is akármilyen. Június 21-től 25-ig ugyanis hatodik alkalommal rendezik meg a Kapos menti fafaragó tábort, ahol Törő György fafaragó népi iparművész lesz a táborvezető, a művészeti vezető pedig Szatyor Győző Pécsett élő, népi iparművész és grafikus. A napokban érkezett porgram szerint a helyi ön- kormányzat támogatásával bonyolódó tábor munkájában közel huszonöt - többségében amatőr - fafaragó vesz részt és munkájával díszíti a települést. A legjelentősebb alkotás egy, a temetőbe készülő harangláb lesz és első alkalommal hívnak kosárfonót, valamint gyermekjátékokat készítő szakembereket, akiknek a vezetésével népi játékok kerülnek ki a kezek alól, s jutnak el az óvodába. Ebbe a tevékenységbe bevonják az általános iskolás korú gyerekeket. A vidékről érkező táborozok megismerkednek a községgel is. Megtekintik a tájházat, Kapos menti kocsikázásra, hintózásra lesz lehetőség, a fakultatív program pedig jó hangulatú, szakmai ismereteket is bővítő pinceszert kínál. Nagy érdeklődésre tarthat számot a Szatyor Győző grafikáiból június 23-án nyíló kiállítás. Visszatekintő Challenge Day A Challenge Day '93 vagyis a Kihívás Napja idei rendezvényei Tamásiban a rendezők tervei szerint zajlottak. Ezek egyszerűek, megmozgatóak, hangulatosak voltak, igazodtak a város szokásaihoz, amelyek között vannak jók és rosszak, így nem voltak túlzó elvárások. Mindenesetre a résztvevők a hőség ellenére is jól érezték magukat. A város másodszor kapcsolódott be az eseményekbe - 1992-ben vált ismertté hazánkban -, mely során 17 293 egységet (tizenöt perces mozgásokat) teljesített. Ez nyolcszázharminchattal meghaladja a tavalyit, de a verseny a települések között nehezebbé vált, sőt még a számuk is növekedett. Míg tavaly a kategóriákban negyvenhat, az idén ötvenhárom település versengett. A Kihívás Napja szervezői ezúton is köszönetét mondanak mindazoknak, akik elfogadták a kihívást, akik segítettek és megszervezték a sok-sok játékos feladatot. Aranypatkó lett a betyárból Elsők lettek - dicsérettel Pénztelenség! tása során jelezte a társadalombiztosítás illetékes szerveinek, de ott - talán már a júliusi új rendszerre gondolva - ez nem keltett visszhangot, így most az önkormányzat kénytelen ezzel a problémával szembenézni. A képviselő-testület a tények és a lehetőségek pontos felmérésére tényfeltáró bizottságot hozott létre, amelyiknek augusztusra kell letennie a pontos helyzetelemzést a testület elé, hogy az a szükséges intézkedésket megtehesse az ellátási körzet ön- kormányzatainak bevonásával. Hogy lesz-e szeptemberben pedagógussztrájk, erre még korai lenne válaszolni, mindenesetre az illetékesek felmérik a város közalkalma- zottainak és köztisztviselőinek a bérhelyzetét a törvényi nomenklatúrával összevetve, hogy a képviselő-testület felelősséggel tudjon ebben a kérdésben állást foglalni. Higgadt és megfontolt hangnemet ígérnek és várnak el az érdekeltektől, hiszen a szélsőségek nem segítenek a megoldásban. Szintén a pénztelenséggel függ össze a harmadik hírünk, miszerint sikerült túlélnie a tavalyi kritikus időszakot az 1992. január 1. napjával ön- kormányzati vállalattá alakított volt költségvetési üzemnek, amely csak minimális veszteséggel zárta az elmúlt évet. Komoly esély van azonban arra, hogy az idén már lényegesen jobb kondíciók között és eredményesebben működhet a város életében fontos szolgáltatásokat (pl. köztisztaság, parkfenntartás, állat- egészségügy) végző vállalat. (A fenti megállapítások a testületi ülésen tárgyalt beszámolóból származnak.) A közelmúltban foglalkoztunk a mozi helyzetével, amikor is tényként közöltük az akkor még csak tervezett eseményt, az épületeknek az egyház birtokába való adását. Nos, az élet végül is nem cáfolt ránk, azóta ez is megtörtént. Üde színfolt Görbőn a felújított épület — A Magyar Mezőgazda- sági Múzeum huszonnegyedik éve írt ki több témában pályázatot - közli dr. Benkő András, a tamási Béri Balogh Adám Gimnázium és Kollégium tanára -, s ezek közül egyik igen kedvező volt. A pári sváb népcsoport hétköznapi, valamint ünnepi ételei régen és ipa témakörre gondoltam és úgy láttam, az 1. a osztályban van két igen szorgalmas, a helyi sváb nyelvet és a német nyelvet is viszonylag jól értő tanuló, Steiner Katalin és Bodó Katalin, áld alkalmas erre a feladatra. Úgy ítéltem meg, hogy ez a munka erősítheti őket nemzetiségükben, teljesebbé teheti kötődésüket, szüleikhez, nagyszüleikhez való viszonyuknak is más irányt szabhat, módosíthatja azt, és egyben forrás értékű is. Nem beszélve arról, hogy néprajzi szempontból hasznos munkát végeznek. — Mi került bele a dolgozatba? — Idős nénikhez mentünk el gyűjteni - mesélik a lányok - és kilencvenhét ételreceptet vettünk magnóra németül, illetve írtunk le, igaz, magyarul. Megtudtuk, a Páriban élő családok - pár kivételével - szegények voltak, ezért nem engedhették meg maguknak a pazar ételeket. Ebből következik, hogy húst is csak ÜnnepAkik nyertek: Steiner Katalin és Bodó Katalin napok alkalmával, esetleg vasárnaponként fogyasztottak. Ezekre nagyobb gondot fordítottak, mint a hétköznapiakra, s ezért jelentősebbek voltak. A pályázatunkban a kitértünk a jeles napokra, a hozzájuk kapcsolódó ünneplési szokásokra is. — Melyek a sváb konyha legjellegzetesebb vonásai? — Ételeik sok zsír, fűszer és rántás felhasználásával készülnek. — Még ma is? — Napjainkban az általunk összegyűjtött ételeket - főleg ott, ahol idősebbek is élnek - fogyasztják, ám ezekhez már sok új étel is csatlakozott. — Hallhatnánk összehasonlítva egy régi és egy mai vasárnapi menüt? — Igen. Régen legáltalánosabb volt ebédre a bableves és a kelttészta, ma viszont húsleves, rántott hús, hasáb burgonya, vagy petrezselymes burgonya, vagy franciasaláta és sokféle krémes sütemény közül válogat(hat)nak. — A lányok országos első díjat kaptak - veszi vissza a szót Benkő tanár úr - és meg is dicsérték őket, hogy ebben a témában ez volt az első szakszerű dolgozat. — Gratulálunk mindhármuknak a nagyon szép sikerhez. A városházán hallottuk Reális a veszélye annak, hogy az év második felére működésképtelenné válik a pincehelyi kórház, finanszírozási gondok miatt, így a városkörnyék egészségügyi szakellátás nélkül maradhat. Az intézmény vezetése ezt már a költségvetés összeállíEmlékszem, még tavaly mondta Pincehely értékeinek mentője, Horváth Anna nyugdíjas tanárnő, hogy helyreállítják a községben, Görbőn azt a kocsmát, amit az emberek - igaz, nem minden ok nélkül - csak betyárcsárdának ismernek. A legfrissebb hírt aztán a faluból elszármazott, de oda gyakran hazajáró Tóth Anti bátyám hozta. — Nem jössz el szombaton Pincehelyre, a csárdanyitóra?- kérdezte, majd magyarázóig hozzátette: - A Puklics Gyuriék nagyon szépen rendbe hozták az egykori kocsmát, kérlek szépen, és megihatnánk egy fröccsöt meg elbeszélgetnénk egy kicsit. Nos, a beszélgetést Szek- szárdon ejtettük meg, azért - ha nem is a megnyitóra, de - kiértünk Pincehelyre a kétszáz éves falak közé. A falu legrégebbi italmérő helye ez - mondja a tulajdonos, Puklics Györgyné, amit megtold az egyik vendég: - Tájjellegű építésű. Hogy mit jelent ez, arra - mivel szakértő nincs közöttük- nehezen jön a válasz. Csak a tulajdonos szíves kalauzolása után dereng, hogy hol lehetett a kármentő, hol volt a szabad- kéményes konyha, a másik helyiség, s hova álltak be a fogatok annak idején jövet-menet. Mindenesetre örvendetes az a látvány, ahogy az asztalos férj A régi és az új ötvözete a belső tér újjávarázsolta a vén falak alkotta helyiséget, asztalokat, bokszokat, lambériát készített két keze munkájával, Bősze György tolnanémedi amatőr festő alkotásaival dekorált, s meghagyta a régiből, ami meghagyható volt. Csak a köztudatban szereplő név nem maradt meg, mert nem mindenkinek tetszett a családban a betyárcsárda, így Aranypatkó söröző lett belőle. — Mondják - fordulok az iszogató vendégekhez -, honnan van a betyárcsárda név és müyen legenda fűződik hozzá! — Rózsa Sándor egyszer belevágta a baltáját a mestergerendába, aztán meg valakit egy hordóba zártak és leengedték az akkor még bővizű Kapóson - elegyedik a beszélgetésbe Somogyi József. - Aztán meg volt itt valahol egy lejárat, amin le lehetett jutni a Kapós-partra. Ezt használták mindig a betyárok, ha jöttek a zsandárok. — Mi ezt a folyosót nem találtuk meg - mondja Puklics Györgyné -, amit hallottunk, azt is az öregektől tudjuk. — Bizonyára jó lett volna mélyebbre ásni a történetben - mondjuk búcsúzóul -, de kiegészíthet bennünket bármelyik kedves olvasónk. Ugye, azért betyárokat beengednek, de betyárkodni nem engednek majd? - ékelődünk. Nevetve helyeselnek.- ékes -Fotó: Gottvald Károly Visszhang Rossz a következtetés — Nem vagyok híve annak, ha egymás mellett élő emberek az újságok hasábjain üzengetnek egymásnak, ezért aztán sokáig gondolkodtam, hogy reagáljak-e a „Nem kell a puszták népe?" című írásra - tárja szét a kezét dr. Schutzbach Ferenc, Tamási város jegyzője. Végül is a műszaki kollégáim véleménye alapján vállalkoztam erre a beszélgetésre. — Miről is van szó? — Tulajdonképpen egy hatósági ügyről, nevezetesen az állami gazdaság által értékesített volt szolgálati lakások telekmegosztása nem felel meg a hatályos jogszabályoknak, ezért elutasító határozatot hoztunk. Természetesen erről lehet más véleménye az igazgató úrnak vagy bárki másnak, lehetőségük van jogorvoslattal élni a köztársasági megbízott hivatalához (meg is tették!), de ebből azt a következtetést levonni, hogy „nem kellenek a fomádi emberek az ön- kormányzatnak", azt erős csúsztatásnak érzem. Megértem én az érzelmeket, hiszen ami jelenleg a mező- gazdaság privatizációja ürügyén folyik kis hazánkban, azt nehéz testközelből indulatok nélkül megélni, de ez még nem ok a vádaskodásra. — Véleménye szerint van-e gazdasági realitása Fornádpuszta és Kecsege önállóságának? — Olcsó poén lenne tőlem, ha most erről elmondanám a véleményemet. Ha az érdekeltek közül valaki kíváncsi rá - eddig még nem volt -, akkor szívesen állok a rendelkezésükre, de egy ilyen döntés felelősségét a kezdeményezőknek, illetve azoknak kell felvállalniuk, akik ehhez a szavazatukat adják. Ezzel együtt szeretném nyomatékkal tudatosítani, hogy se bennem, se a kollégáimban nincs sértődés, mindenkinek korrekt és jogszerű elbánásban lesz része, függetlenül attól, hogy Fomádpusztán vagy a Szt. István utcában lakik-e. Cserébe csak annyit kérünk, hogy aki a köz nevében vagy annak érdekében nyilvánosan véleményt nyilvánít, érezze át annak felelősségét! Köszönöm a lehetőséget, azt, hogy reagálhattam az említett írásra. — Mi is köszönjük az észrevételt, a másik fél véleményét. Nemzetközi kupa Tamásiban május 30-án és 31-én lezajlott az első - serdülő és ifjúsági korcsoportban megrendezett - nagypályás labdarúgó nemzetközi kupa, amelyet a Tamási MEDOSZ SE és támogatói, valamint a városi polgármesteri hivatal szervezett négy-négy csapat részvételével. A meghívottak sportszerűen küzdöttek és igazán remek játékkal ajándékozták meg szurkolóikat. A németországi Veitshöchheim nevű kisvárosból érkezett csapatok és kísérőik elismeréssel szóltak a fogadtatásról, amit viszonozni akarnak augusztus utolsó napjaiban, amikor a Tamási MEDOSZ SE serdülő és ifjúsági csapata látogat el hozzájuk. A torna végeredménye a következő. Serdülők: 1. FTC, 2. Tamási MEDOSZ SE, 3. Hőgyészi MEDOSZ SE, 4. Veitshöchheim. Ifjúságiaké. Szekszárdi UFC, 2. Tamási MEDOSZ SE, 3. Hőgyészi MEDOSZ SE, 4. Veitshöchheim. Az első helyezett csapatoknak járó kerámia serleg-vázán kívül mindkét korosztályban jutalmazták a legjobb góllövőt, kapust, mezőnyjátékost, valamint a legjobb külföldi és hazai játékost. Köszönet jár a remek tornáért a csapatoknak, a támogatóknak és a torna rendezőinek. Egy régebbi sportbaráti kapcsolat révén a múlt héten Tamásiban tartózkodott egy Karlsruheből érkezett felnőtt labdarúgó csapat is, akik összemérték erejüket a helyi öregfiúkkal. A szervezők most arról gondolkodnak, hogy jövőre össze lehetne kapcsolni a korosztályos kupákat, a serdülőt, az ifjúságit és a felnőttet, a helyi szakemberek szerint biztosan megérné.
