Tolnai Népújság, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-07 / 130. szám

4 »ÚJSÁG SZEKSZÁRD ÉS KÖRNYÉKE 1993. június 7., hétfő Növény gyűjtők Egyiptom után Iránban A növény megmutatja a környezetszennyezés mértékét < --- 11 M -11 ffffgf 'f * Visszavonz bennünket kelet varázsa ' ISSll 1 H | jjllllll -- - - ||f§ '.A§gf ■■ AI Két szekszárdi fiatalember Pé­ter Gábor és Pelczer Péter is tagja volt az öt tagú növénygyújtó di­ákcsapatnak, amely vezetőjükkel dr. Veksza Károllyal, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem nö­vénytani tanszékének tanárával tavaly Izraelben és Egyiptomban járt. Az idén Törökországba és Iránba készülnek növényeket gyűjteni és néprajzi fotókat készí­teni. Kettejük közül Péter Gábor­ral, a Kossuth Lajos Tudomá­nyegyetem hallgatójával beszél­gettünk a témáról. Tavaly járt Gödöllőre, aztán átment biológia szakra, de kapcsolataik nem sza­kadtak meg.- A gödöllői egyetemen be­lül működik a Természetku­tató Egyesület, amit azért hoz­tunk létre, hogy könnyebb le­gyen útjaink finanszírozása. Tavaly a MALÉV volt a fő szponzorunk, s támogatást kaptunk a Kreátor káeftétől is. A kint készített felvételeinket használták, vagy eztán hasz­nálják fel reklámanyagaikban. Néhány kép már megjelent napi- és ismeretterjesztő la­pokban is.- Mi értelme van félsivatagi, sivatagi növényeket gyűjteni?- Szükség van rá a flóratér­kép elkészítéséhez, amely al­kalmat ad az összehasonlító vizsgálatokra, például a tekin­tetben, hogy milyen növény- társulások léteznek. A nö­vényhatározás is csak meg­lévő fajok alapján képzelhető el, mint ahogy az oktatásuk is. Tavaly is szép anyagot hoz­tunk az egyetemnek. A meg­határozásra természetesen csak itthon van mód, szakem­Péter Gábor berek bevonásával. Egy-egy ilyen úton számítani lehet rá, hogy 10-20 új fajra bukka­nunk, amit még sosem írtak le. Nincs még meg a növénytér­képe annak a területnek sem, ahova készülünk. Az összehasonlító eredmé­nyek az agrárkutatásban is fontosak, mert csak a térkép ismeretében lehet dönteni ar­ról, hogy adott területen mit lehet, mit érdemes termesz­teni és milyen technológiával. A növények nagyon jó indi­kátorok. A környezetszennye­zés mértéke lemérhető azon, hogy mennyire korcsosult az adott növénytársulás.- Hogyan lehet hazahozni a növényeket?- A többségét lepréseljük, de a virágoknak meg kell őrizni a színét is, ezért nem mindegy, hogy milyen folya­dékot használunk.- Hogyan élnek kint?- Ha már eljutottunk a tá­borhelyre, akkor sátorozunk, egyébként igyekszünk úgy élni mint a helybeliek, helyi ételeket eszünk, és olyan köz­lekedést használunk, ami ott van. A terepen természetesen gyalogolni kell. Azt hiszem, senki sem fogja elfelejteni az egyiptomi kopt (őskeresztény) kolostorban töltött napokat, ahol nem fogadtak el pénzt, és már az volt kínos, hogy mennyire a kedvünkben és a sarkunkban jártak. Törökországban és Iránban még élnek nomád sátorozó, kecskét, birkát tenyésztő tör­zsek, az ő életükről szeretnénk felvételeket készíteni, sajnos nem tudjuk az egész évei te­vékenységüket figyelemmel kísérni. Július 15-én indulunk, és szeptember hetedikén itt­hon kell lenni.- Miből tudnak vállalkozni ilyen hosszú utazásokra?- Most nincs egy nagy szponzorunk, az egyesület, az egyetem biztosítja a pénz és a felszerelés egy részét, a többi és az élelmiszer saját zsebből megy. Az utazásra kellene még némi támogatás. Ez az adóból is leírható. Erről kísérő tanárunk, dr. Veksza Károly, a növénytani tanszék vezetője tud többet. Az egyetem címe 2102 Gödöllő, Páter Károly utca 1., telefonszám 28-310-683.- Miért éppen ezt a helyszínt választották?- Azért, mert vonz ben­nünket kelet varázsa. A szí­nes, nyüzsgő világ. Ott min­denki mindig ráér, nem rohan. A legyakrabban hallott angol szó ez volt: holnap. Ihárosi Szálkáim Ilyen lovat akartak? Amint hallottam, nem vol­tam egyedül az 1950-es évek végén, amikor kicsordult a könnyem, mert apámék lovait „közösbe" vitték. Valahány­szor megláttam, hogy más hajtja kocsiban a jószágokat, érthetetlen düh fogott el. Lassan megérett bennem a gondolat: ez a jövő útja, a nagyüzemi gazdálkodás. Olyan erőgépek jelentek meg, amelyek könnyítették a terhet, hatalmas tereket alakítva és a lovak szerepét is csökkentve. Mondhatni eltűntek az igavo­nók a gazdaságból. Felnőttebb fejjel láttam hiányát a gépek nyomán eltűnt mezei ligetek­nek, fáknak, de arra gondol­tam, hogy a képzett szakem­berek tudják mit tesznek. Ma már némi vitára is hajlamos lennék, nem nosztalgiázás miatt! Történt a rendszerváltás, ami magával hozta e mező- gazdaság átalakításának lehe­tőségét is. Kárpótolni kezdték a kárpótolhatatlant, a tulaj­donviszonyok változtatásá­nak jogát. Fellélegzett kis ha­zánk! Tenni próbáltak a tenni akarók és indultak is valami­lyen Európa felé, amiről kü­lönböző képek rajzolódtak ki. Azt biztosan tudni lehetett, hogy ez tőlünk távol esik, ahova el-, be-, ki- kell jutni! Pár lépés a nyár. Megsoka­sodtak a mezőgazdasági munkák. Újra megjelentek a lovak és magukkal hozták gyerekkori emlékeimet. Lo­vakkal szántó-vető paraszt- emberek, trágyát hordó lo­vasszekerek. Megkapó lát­vány. Apró parcellák nőttek ki, a szorgalom megannyi jelét hordozva. Meggörbült hátú emberek a faluszéleken ... dolgoznak! Nem folytatom. Örömmel teszik, mert a sajátjuknak éreznek valamit! Lehet, hogy csak nekem támadt rossz ér­zésem? Olyan, mintha vissza­felé mennénk, nem csupán időben! Szeretem a lovakat, de vajon a változtatók „ilyen lo­vat akartak-e"? Decsi Kiss János Sajtot és gumipókot akartak lopni Hajdan 290 éve, 1703. június 4-én Lipót király úgy rendelkezik, hogy - ha a szekszárdi apát meghal vagy e tiszt másként megüresedik - az apátság ja­vadalmait a nagyszombati egyetem kapja a ldrály adós­sága (50 ezer rajnai forint) fe­jében. 280 éve, 1713. júniusá­ban a pozsonyi kamara egyik tisztviselője azt jelenti megbí­zójának, hogy illeték- és adó­ügyben nem mertek megje­lenni Mérey Mihály apát előtt, mert féltek, hogy elfogatja és börtönbe veti őket. 100 éve, 1893. júniusában tették közzé az 1896-ra tervezett ezredéves kiállítás tervpályázatának eredményét: első díjat nyert Schikedanz Albert, aki később a szekszárdi múzeumot is ter­vezte. Június 8-án a megye- székhelyen adott hangver­senyt Ney Dávid, az operaház európai hírű basszbaritonja. 95 éve, 1898. június 5-án avat­ták föl megyénk első teljes alakos világi szobrát, a Szár- novszky Ferenc alkotta Garay János-szobrot, ugyanekkor a múzeum is megnyitotta első (ideiglenes) kiállítását a gim­názium épületében. 90 éve, 1903. június 7-én Bezeréjd-em- lékünnepeket tartottak váro­sunkban, az alispán közlése szerint már ekkor több mint 16000 korona gyűlt össze a nagy hazafi szobrára. 80 éve, 1913. júniusában a Budapesti Hírlap Leopold Lajos Lon­donban angolul megjelent Presztízs című könyvét ismer­tette. Június 8-án a szekszárdi labdarúgók először játszottak a paksiakkal, s 8:0 arányban nyertek... Krónikás Segítettek a fürkész- darazsak Nem volt szükség a perme­tezésre a szekszárdi fenyve­sekben - a megye több más te­rületével ellentétben - mert a fertőzés gócosnak bizonyult, s nem terjedt ki nagyobb terü­letre. Visszahúzódtak a fe­nyődarazsak álhemyói a földbe. Ha rendes, hideg, havas telek, s nem nyárias ta­vaszok lesznek az elkövetkező években, akkor nem kell szá­mítani 4-6 év múlva sem az ismételt invázióra - válaszolta kérdésünkre Vörös Géza, a Növényegészségügyi és Ta­lajvédelmi Állomás növény­egészségügyi osztályvezetője. A döntéshez hozzájárult az a tény is, hogy a szakemberek jelentős számú fürkészdara- zsat figyeltek meg a környé­ken, azok viszont az álher­nyók természetes ellenségei, s a természet egyensúlyának újabb megbomlásához veze­tett volna a kipusztításuk. Az elmúlt két hétben sze­rencsére nem volt számottevő súlyú bűncselekmény Szek- szárdon és környékén. Ami nem jelenti azt, hogy rendőr­ségnek ne lenne sok dolga a sok kriminológiai szempont­ból kisebb, folyamatban lévő üggyel. Divat a bombariadó? Remélhetően szezonális, vagyis tanévvégi trükk marad a bombariadó. Az elmúlt két hétben ugyanis kétszer kellett kiüríteni a palánki szakközép- iskolát és szakmunkásképzőt telefonon bejelentett bomba miatt. A vicces kedvű fiataloknak nem árt tudni, hogy az új Bün­tetőtörvénykönyv szerint már nem szabálysértés, hanem bűncselekmény a hülyéskedés eme fajtája. A közveszélyoko- zás kategóriájába tartozik, hi­szen egy nagyobb tömegben kitörő pánik valóban veszé­lyes lehet. Mindez sokba is ke­rül, hiszen megzavarja a köz­nyugalmat, a speciális egysé­geknek át kell vizsgálniuk a területet, majd az illetékes ka­pitányságnak lefolytatni az el­járást. A palánki telefonáló, hangja után ítélve iskolaundorban szenvedő diák lehetett, míg a pünkösdi fesztivált megza­varó őrültet a felnőttek között kell keresnie a rendőrségnek. Pétiké fejlődik Megint sok volt az utóbbi időben a besurranásos lopás, ezért rendőrök szokás szerint meginterjúvolták a 12 és fél éves Petikét, aki a bejelentett mintegy negyven eset többsé­gét elismerte. Új szokásokat vett viszont fel a fiatalember, nemcsak be­surran, és profi zsebtolvaj, újabb szakágak elsajátításával is foglalkozik. Már kétszer be­bizonyosodott, hogy betört. Például abba a játékteremmel kombinált vendéglátóegy­ségbe, ahol éjjel háromig szó­rakozott. Amíg pénze volt, senkinek nem tűnt fel a sze­mélyzetből, hogy gyerekkorú a játékos? Amit veszített, zá­róra után visszalopta. Hogy két barátnőjét elvi- hesse kocsikázni, hát elkötött egy autót. Mostanság telefonon jelzi, hogy a megbeszélt találkozóra nem tud befáradni a kapi­tányságra, mert beteg az ösz- szes nagymamája, vagy akárki. A legutóbbi invitálás óta illegalitásban tartózkodik, a rendőrök egyszer sem talál­ták meg otthonában, pedig már megint sok a besurranás. Mindent megtettek a szek­szárdi rendőrök, amit lehetett, a fiú és a közbiztonság javítása érdekében. Többször ideigle­nesen állami gondozásba vet­ték, ami az ő esetében valóban rövid időtartamot jelent. Ha kiviszik a GYIVI-be rendsze­rint előbb ér vissza a városba, mint a kísérői. Nincs az a hely, ahova és ahonnan ő szükség szerint ki-, vagy be- ne tudna szökni. Ha számításba vesz- szük, hogy az anyja régebbi élettársa most szabadult a bör­tönből, ahol rablásért töltötte büntetését, Peti további szak­mai fejlődése biztosítottnak látszik. Élelmiszerlopások Divatba jött az utóbbi idő­ben a szálkai csárda: kétszer is betörők jártak ott. Élelmiszert, italt, cigarettát vittek el. Úgyszólván tetten értek négy férfit a napokban, akik sajtot akartak lopni a tejipari vállalattól. Miután leverték a lakatot, feltehetően megzavar­ták őket és elmenekültek, de a rendőrség nyomukra akadt. Megriadt kocsifeltörők Nem tudni mi okból, de ab­bamaradtak az utóbbi időben a gépkocsifeltörések. Ilyesmi­nek két oka szokott lenni. Vagy túl közel került a rend­őrség az elkövetőhöz, aki, vagy akik egy időre leálltak. A másik lehetőség, hogy más ügy miatt bent vannak, csak még nem derült ki, hogy ők azok. Pécsett nemrégiben el­kaptak egy fiatalembert, aki szintén nyom nélkül nyitotta ki az autókat. Ő Lada Szama­rára szakosodott, s éjszaka dolgozott, Szekszárdon vi­szont általában nappal törték fel az autókat. Látogató a Szarvas Csárdánál Nem valami előkelő vendég látogatta meg ezúttal a volt Szarvas Csárdát. Egy Szekszárdon közismert guberáló - nem tudván, hogy polgári őrség vigyázza a terü­letet - már feltört néhány ga­rázst, s előkészített néhány holmit, köztük rézhuzalt és úgynevezett gumipókot - amikor elfogta az őrség. Most a fogdában gondol­kodhat azon, hogy miért kel­lett neki ilyen előkelő helyre betömi. Gyorsított eljárással kerül bíróság elé. ihi Kismamák, a művészet és ... A falu reggeli forgalma ép­pen csendesedett. Az áfész bolt bejáratánál két kismama beszélgetett, előttünk gyerek­kocsiban kicsinyeik. Aki valaha dolgozott a népművelői pályán, azonnal meglátja az utcai jelenetben egy olyan kis közösség megte­remtésének a szükségességét, hogy az azonos hétköznapi gondokkal és örömökkel küz­dők, osztozók helyet kapja­nak. így alakult meg Szálkán a kismama klub! Az anyaság mindig is ihle- tője volt a művészeteknek! Ezt aligha kell példákkal illuszt­rálni az e téren járatos, vagy pusztán őszinte érdeklődést mutatók előtt. Miért ne adna helyet a mű­vészet bölcsője egy valóságo­sabb bölcsőringásnak? Heti egy alkalommal találkoznak a kismamák a szálkai művészte­lepen. Szponzoraik sorába (mert enélkül nem megy!) el­sőként a Tolna Megyei Könyv­tár állt szakirodalmi váloga­tással. Néhány színes heti-, és ha­vilap kíséretében összecso­magoltak olyan köteteket, amelyek beszélgetésük alapjai is lehetnek. Az otthonukból ritkán kimozduló kismamák készülnek e heti találkozá­sokra. A nyugdíjas óvónéni is örömmel csatlakozott „szak- tanácsadóként", hiszen nem olyan régen tanította egyik-másik anyukát és maga is vezetett ilyen közösséget. A háztartásban, konyhában is forgolódó és helytálló anyák egy alkalommal kedvenc sü­teményükkel lepték meg egymást, receptet cserélve. Máskor az óvónéni irányította beszélgetésük tárgya olyan gyerekkori emlékek idézése volt, amit szívesen átültetné­nek immár saját csemetéjük életébe is, vagy olyan, amitől éppen megóvnák őket. Helytörténeti beszélgeté­sekre, előadásokra is lesz mód, megismerve Szálka köz­ség múltját, lakóinak egykor volt szokásait, művészetét, hagyományát. A tervekben szerepel az is, hogy a kisma­mákat a nagymamák is elkí­sérhetik üyen találkozóra. Aztán lesznek majd családi összejövetelek az apukákkal és kirándulások, múzeumok, egyéb művészeti értékekkel rendelkező intézmények meg­látogatásával egybekötve. A művésztelepen résztvevő alkotó közösségekkel, szakkö­rökkel olyan együttműködés lesz, amikor a kismamák mo­dellül szolgálnak majd grafi­kai gyorsrajzok, krokik, ta­nulmányok, festményvázlatok készítéséhez. A nagymamák­ról egy-egy idős emberi port­rék megrajzolása hasonló mó­don történik. Kismamák, a művészet és ... Talán az „és"-ről is kell pár szót ejteni. Nem más ez, mint minden igaz ember eredendő kötődése a közösséghez és környezetének formálásához. Kimondatlanul, vagy előre meg nem fogalmazottan ilyen indíttatásból szerveződött a szálkai kismamák klubja a művésztelepen. Itt egy-egy összejövetel al­kalmával egyéb esztétikai él­ménnyel is gyarapodhatnak, ami zenehallgatást, képző- művészeti albumok megtekin­tését, verses előadásokat, drámarészletek felolvasását, művészekkel való találkozást, beszélgetést jelent. Szeretik falujukat és véle­ményük van, hogy a szebbé tételhez mit kellene tenni, pontosabban ők mit tehetnek. Tudják, hogy nem minden pénz kérdése. Elegendő az azonos gon­dolkodás, a másik ember tisz­telte, becsülése, elfogadása az új, a jobbító kezdeményezé­seknek, ami néha túlnő egy kisközség határain. Decsi Kiss János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom