Tolnai Népújság, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-22 / 143. szám

1993. június 22., kedd TÁJOLÓ »ÚJSÁG 5 Egy kiállítás ürügyén Néhány hete már, hogy Szekszárdon, a Művészetek Házában megnyílt a FOLYA­MAT művészek baráti társa­ságának kiállítása. A társaság mintegy harminc művészt foglal magába, ám itt csak hú­szán állítottak ki. Június 18-án két alkotó - Simsai Ildikó és Lévay Jenő - beszélgettek közönségükkel az alkotásokról, vallottak ön­magukról, barátaikról. E be­szélgetést a megyei Művé­szetbarátok Társasága kez­deményezte és valljuk be őszintén, igazán jó érzés, hogy a kultúrának ebből a szférájá­ból is a meginduló élet, közös gondolkodás jelei érzékelhe­tők. Végre van fóruma az al­kotóművészek és az alkotáso­kat befogadni vágyók közötti kapcsolatoknak is. Simsai Ildikó bevezető gon­dolatai a mai magyar képző­művészet helyéről és szerepé­ről, megkapóan lelkes meg- nyüatkozása volt egy „hideg színeket" kedvelő, használó művésznek. Lévay Jenő az al­kotás folyamatába akarta be- pillantatni hallgatóit, ám a grafika megjelenését és a XX. sz. művészét komoly kerü­lőkkel tudta csak összekap­csolni. Most azt vethetnék szememre a művészek, hogy megalkotni egy képet egysze­rűbb feladat, mint arról be­szélni, hiszen az alkotás fo­lyamata maga lehet gyötrelem és száguldó, alig utolérhető, akár „őrjöngés" is. S akkor is igazat szólnának. Tehát a művész alkosson, s ne akarjon beszélni róla? Ezt a megállapítást vonjuk le ebből a nagyon nehéz ellentmon­dásból? Meggyőződésem, nem erről van szó. A látványt megragadni képes ember, aki önmagában „lefordítja" e külső inger-hatást, s arra képpé, szoborrá, látvánnyá képes kivethetni magából lá­tomását, annak a szó is kény­szere, ha néhol dadogva buggyan is ki. Végül is e kiállításon megje­lenő, látható alkotások egy-egy művésztől alig né­hány darabot kínálnak fel a megismeréshez, s az bizony tényleg esetleges, hogy kinek melyik arcát pillanthatjuk meg. Ez egy fel nem oldható ellentmondás, de a válogatás felelőssége, hogy minden megjelenő alkotóművész igaz arcát mutassa meg. Húsz mű­vész, húsz arc. Szinte minden alkotás más indulat és más gondolat szüleménye. Ám egy azonos vonás, egy azonos „anyanyelv" igen is kitapint­ható. Egy örök és soha meg­nyugodni nem tudó emberi érzés a közös. Az ősi gonosz és ősi jó küzdelme emberben, mint egyénben és társada­lomban, vagy világban. Simsai Ildikó már a kiállí­tásba belépés pillanatában megragadja a látogatót. A „nagy kékségben" ablakot tár a világra, mely előtt véres „bábukká" rogyott emberek tetemei fekszenek. Fél a mű­vész a háborútól? Fél a jövő­től? A hideg színek hatalmas felületeiből kivillantott láto­más döbbenetes erővel kap­csolja magához a látványba De ki-, belemerevedő látogatót, hiszen itt az ablakon vagy bepillantó" hol találja meg a gonosz ellenpárját, a jót? Az ablak mögött felsejlő fehérség és a lent látható ha­lott emberek ellentéte a meg­ragadható „igazmondás". Bakonyi Mihály ,,L' égi csata", vagy „Égőrepülők" c. kompozíciói is ebbe a körbe kapcsolnak bennünket. Vagy Bodor Pál „A pusztulás fog­sora összekoccan" c. képe, absztrahálásában is, színeiben is a félelemből táplálkozik. Szili Géza képei az emeleten láthatók. Három barna, egy­séges gondolatokat sugárzó alkotás. Középen a „Király II." c. alkotás Szent László robosz­tus alakját villantja elénk, ám a kép jobb felső részében a fa- ulikus ábrázolás megjelenítése a szent és a gonosz emberi ab­szurditását tárja elénk. S e művésznél is ott a „Balkáni háború" c. kép, mely nemcsak címében, hanem kompozíció­jában is a mindig volt gonosz jelenlétére figyelmeztet. Háború és újból a háború a képek között. Ez egy kitörő félelem, féltés feljajdulása ezen a kiállításon? Talán igen! Ám az már borzasztó gondo­lat, hogy ezek a fiatal művé­szek sohasem találkoztak - hála Istennek - valóságos há­borúval. De mégis, mégis ag­gasztó, hogy a művészek, aki­ket sokkal inkább fel tudnak hevíteni emberi dolgok, eny- nyire borzongva és valójában ingerülten válaszoljanak az élet által kikényszerített kér­désekre. Rettenetes nehéz így tallózva fel-felvillantani e kiál­lítás alkotóinak gondolatait, hiszen mindannyian azonos nyelven beszélnek. Ám húsz művész alkotásait egyetlen új­ságcikkben méltatni, vagy ér­tékelni lehetetlen vállalkozás. Mégis meg kellett kísérel­nünk elmondani a látogató­ban felgyülemlett gondolato­kat. Igazából „megigazulva" jöttünk ki az alkotások közül. Hiszen Tochin Gyula kárpát­aljai fotósorozata, a pusztuló műemléki templomocskák sora és Bodor Anikó szenvedő Krisztusa a keresztfán - „INRI" - nem erőszakolt ösz- szekapcsolása a gondolatnak. Van kiút a félelem diktálta rettegésből. A romló műem­léki templomocskák, vagy vá­rak a magyar kultúra kény­szerből elhagyott emlékei. Kényszerített az élet az elha­gyásra, a magára hagyásra, de a fotók ebben az állapotban is ékesen hirdetik: elhagyatva is mienk e művészet. Az elha- gyatás nem egyenlő az eltün­tetésbe való belenyugvással, hiszen a szenvedő Krisztus is feltámadott. A „szégyen-fa", a kereszt lett egy 2000 esztendős egyház jelképe, vagyis a meg­feszített Krisztus által meg- szentelődött minden, amihez akár gondolatban is, de hoz-. záért. Ez így együtt egy kiállí­tásban szinte beleégeti a láto­gató leikébe, minden alkotás, mely önmagunkból táplálko­zik és igaz, az egyetemleges kultúra, melyet elpusztítani balgaság, de képtelen dolog egyben. A pusztítás démona alkalmanként betör közénk és esztelen háborúkban, óvódá­sokban leli örömét, de a FEL­TÁMADÁS ténye örök. Dr. Rosner Gyula régész Orgonaest Szó, zene, kép. Ezt a címet is kaphatta volna a vasárnap esti egyházzenei hangverseny, ahol egységbe forrt a muzsika, a beszéd és a képzőművészeti alkotás hatása. Szekszárd ze­nei életének nívós, bensőséges alkalmai az evangélikus temp­lomban megrendezett koncer­tek. Legutóbb Ruppert István orgonaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ta­nára szólaltatta meg az egy­házközség felújított barokk hangszerét. A tehetséges mu­zsikus ezúttal negyedik alka­lommal járt Szekszárdon. Fel­lépett már a Művészetek Há­zában is, nem sokkal azután, hogy megépült az ottani or­gona. Mint elmondta, 1987-ben végzett a Zeneaka­démián. Gergely Ferenc és Lehotka Gábor tanítványa volt. Diplomájának megszer­zését követően mindjárt okta­tói feladatokat kapott a főisko­lán. A tanítás mellett rendsze­resen koncertezik. Néhány or­szág kivételével bejárta egész Európát. Főként lutheránus vidékeken orgonáit. Szek­szárdon Bach: Dór toccatájá­val indította műsorát. A darab lendületes, dinamikus elő­adása figyelemfelkeltő volt. Ruppert István programjába jól illeszkedett Bach két korái előjátéka, az Ach bleib' bei uns és az O lamm Gottes unschul­dig című. Az első a szerző VI. kantátá­jának visszatérő dallama, a másodikra a Máté passió „Krisztus ártatlan báránya" c. kórusa épül. Invenciózus elő­adásban élvezhettük. A mű­sorblokkot stílszerűen a Dór fuga keretezte. Az egyházze­nei hangverseny akkor teljes, ha helyet kap benne rövid, al­kalomszerű igemagyarázat is. Hafenscher Károly esperes ezúttal a Máté 11:28 alapján arról beszélt, hogy Jézus ma is hívja és megnyugtatja mind­azokat, akik fárasztó vilá­gunkban nyugtalanságban él­nek és terheket hordoznak. Ezt ábrázolja a templom - Szabó Dezső által festett - ol­tárképe. Ezen a Jézus körül ál­lók hajdanvolt szekszárdi ar­cok, köztük maga a festő is. Kép és muzsika együtt alkal­mat ad az audio-vizuális me­ditációra, mondta a lelkész. A koncert további részében Ruppert István Bach d-moll szonátáját és Krebs: E-dur toc­cata, e-moll trió és E-dur fugá­ját mutatta be kitűnő előadás­ban. Az orgonaművész újabb szekszárdi fellépésén ismét bizonyította tehetségét, azt, hogy avatott mestere hang­szerének. Lemle Zoltán Megjelent Ó-kínai tanmesék, modem kínai tanmesék. Válogatás e filozofikus mű­faj az ókortól napjainkig ke­letkezett legszebb darabjaiból. Czáka - Rácz: Fenyők és örökzöldek. Csapody - Jávorka: Erdő-mező növényei. Anzenbacher: Bevezetés a filozófiába. A kötet a nyugati bölcselet főbb területeinek gondolatvi­lágába nyújt betekintést. Kodály Zoltán: Magyar zene, magyar nyelv, magyar vers. Kodály Zoltán hátrahagyott írásait a Szépirodalmi Kiadó jelentette meg. Tóth Árpád költeményei és versfordításai. A Magyar Költészet Kin­csestára sorozat legújabb kö­tete. A Magyar nagylexikon 16 kötetes sorozatának novem­berben megjelenő első köte­tére július 20-ig előjegyzéseket vesz fel a Kossuth Könyves­bolt, így az előfizetők ked­vezményes áron juthatnak hozzá az ezredforduló legá- tofgóbb és legmodernebb egyetmes és magyar ismeret­tárához. (A fenti köteteket Szekszár­don, a Garay téri Kossuth könyvesboltban megvásárol­hatják.) Szakosító, tanároknak Az idén szeptembertől a ta­nári diplomával rendelkezők számára közoktatási vezető szakos képzés indul. A képzés formája és módszere távokta­tás, ezért Pécsen a Regionális Távoktatási Központban kon­zultációs- és vizsgaközpontot létesített a Budapesti Műszaki Egyetem Tanárképző és Pszi­chológiai Intézete. A képzés 2 éves. Az első év­ben elsősorban az iskolaveze­tés és menedzserképzés fel­adataival foglalkoznak a résztvevők, a második évben a tanügyigazgatási, az iskolai szervezési és a szakértői felké­szítésre kerül sor. A hallgatók a második év végén államvizsgát tesznek, s oklevelet kapnak, amely isko­lavezetésre, vezetői munkakör betöltésére, valamint tanügyi­gazgatásban különböző szakmai munkakörók betölté­sére jogosít. A képzés önkölt­séges. Tájékoztatót és jelent­kezési lapot a Pécsi Universi­tas Regionális Távoktatási Központjában (7624 Pécs, Damjanich u. 30. telefon 72/310-055 vagy 72/318-861) lehet igényelni. A Csing-dinasztia korának festészete Műtárgyvédelmi okokból csak igen ritkán látható te­kercsképeket tekinthetnek meg az érdeklődők Budapes­ten a Ráth György Múzeum ma nyíló kiállításán. Kínai fes­tészet a Csing-dinasztia korá­ban - XVII-XIX. század - címmel tizenkét féltett, függő tekercsképet és három album­lapot mutatnak be a Gorkij fa­sori gyűjteményben. Tv-napló Börtönszakács A börtönben szakácstanfolyamot indítottak, pontosab­ban, betanított munkás oklevelet kapnak azok, akik sikeres vizsgát tesznek. A vizsgatétel: tavaszi leves és bakonyi sze­let, s látjuk, amint az elítéltek buzgólkodnak a tűzhely körül, keverik az ételt, forgatják a húst. Mi sül ki ebből? - ki tudja. A tanulóknak egy kis változatosság a sivár napokban, de kérdés, hogy szabadulásuk után mire mennek a bizonyít­vánnyal. Nincsenek illúzióink, de majd az otthoni környe­zetben is tudnak bakonyi szeletet készíteni, ha lesz hozzá hús. Közben mesélnek is Moldova Ágnes filmjében, életük nagy kalandját mondják el, aminek következtében oda jutot­tak, hogy most szakácskodhatnak. Amit mondanak érdekesebb, mint a bakonyi szelet készí­tésének fortélya. Az egyik, aki mögött milliós lopás, csalás van, azt mondja, nehéz lesz leszokni a könnyen szerzett pénzről, nem is tudja, mi lesz vele, mert amennyit szakács­ként kereshet, ha ugyan el tud helyezkedni, semmire sem elég. A másik, egy tagbaszakadt fiatalember, azt meséli el, hogy a WC-ben agyonütött valakit, illetve ... Szóval az úgy volt, hogy az illető nekiment, pedig ő csak rendeltetéssze­rűen akarta használni az illemhelyet, de a másik szemtelen- kedett vele, mire ő adott neki egy fülest, ami elég volt ahhoz, hogy elköszönjön az árnyékvilágtól. No, nem ott halt meg, helyben, mialatt a kórházba vitték lehelte ki nyugtalan lel­két, na ja, ilyen az élet. Az elítéltek pedig egyelőre húst szeletelnek irdatlan ké­sekkel, s azon törik a fejüket, ha szabadulnak, elmenjenek-e szakácsnak, érdemes-e annyi pénzért becsületesnek lenni? Mi sem tudjuk. Erkel Ő a Himnusz, a Hunyadi László, a Bánk bán szerzője. A Himnuszt mindenki ismeri, a Hunyadi, a Bánk egy-egy részlete sűrűn felhangzik, de a gazdag életműből más nem jutott el a köztudatig, operáit nem játszák, többi szerzemé­nye is ritkán hangzik fel. Erkel neve szimbólum, ő a magyar zene megteremtője, ő alapította a Filharmóniai Társaságot, ő volt a Zeneákadémia első igazgatója, az Operaház dirigense, a kortársak még sakkmesterként is tisztelték. Csak éppen műveiről feledkezett meg az utókor, mintha néhány nép­szerű operarészleten kívül nem alkotott volna egyebet. Halálának századik évfordulója jó alkalom az emléke­zésre, s művei talán az évforduló elmúltával is gyakrabban hangzanak fel. Olasz Ferenc a Himnuszt „filmesítette meg", de ezúttal túl sok a jelkép, a fölösleges szimbólum, nem is mindig ért­jük őket. Lobognak a fáklyák, nemtők vagy angyalok egy meredély szélén állnak, lehet, hogy így akarják jelképezni a mgyar sorsot, de mindez túl sok, a néző nem tud mit kez­deni vele. Ruitner Sándor Németh Amadé kitűnő könyve alapján kétrészes filmben mutatja be Erkelt, az embert és művészt. Korrekt, szép, munka, s arra is figyelmeztet, hogy milyen szegényes az Erkel-irodalom, a kortárs-hírességekről, Berli­ozról, Wagnerről, Lisztről nem is szólva, sokkal többet írtak, mint róla. Talán még Griegről is, aki 150 éve született, s eb­ből az alkalomból egy tévés csapat Norvégiába utazott, bár hasonló filmet itthon is lehetett volna készíteni. A sötétség intelmei A kuvaiti háború elején sokan találgatták, Szaddam Husszein fel meri-e gyújtani az olajkutakat. Megtette, s az apokaliptikus eseményről készítette Paul Beriff és Werner Herzog megrendítő remekművét, aminek A sötétség intel­mei címet adta. Ne féljünk kimondani, remekművet alkot­tak. Kuvaittal kapcsolatban Dante poklát szokták emlegetni, de a képzelet szegényes, a valósághoz képest Dante alvilága jószándékú intelem, erkölcsnemesítő történet. Ami Kuvait- ban történt, visszavonhatatlan és jóvátehetetlen, a sötétség démona lebeg a füsttel borított táj felett, már szóra sincs szükség, értelmetlen minden magyarázkodás, a kormos ég a fáklyák fényét is elnyeli, s tudjuk, hogy nincs tovább, az ember eljutott odáig, hogy el tudja pusztítani szép világun­kat, már azt sem tudja kivárni, hogy elérkezzék az idők tel­jessége. Cs. L. Pályázati figyelő 1. / Az Örökség Alapít­vány pályázatot hirdet 6-18 éves, a világ bármely részén élő, magyarul író-olvasó gyermekek számára. Pá­lyázni lehet környezetvé­delmi témájú gyermekraj- zokkal és grafikákkal, lírai és prózai alkotásokkal, törté­nelmi példákat és hagyomá­nyokat felelevenítő rövid munkákkal, de akár tudo­mányos-fantasztikus írások­kal is. Beküldési határidő: szep­tember 1. 2. / A honfoglalás ezeregyszázéves évfordu­lója alkalmából, a magyar társaságok, intézmények és vállalatokkal együttmű­ködve a METEM-Internaci- onál egy Ezeregyszáz Kana­dai Dolláros Pályázatot hir­det meg. „A bánhidai ütkö­zet és a magyar honfoglalás a mai történeti kutatások fé­nyében" című tanulmány megírására. Beküldési határidő: 1995. január 1. 3. / Erkel az ex librisen. Erkel Ferenc halálának 100. évfordulóján, a szülőváro­sában működő Dürer Társa­ság és Gyula önkormány­zata ismét nemzetközi ex libris pályázatot hirdet. Té­mája ezúttal a Himnusz szerzőjének, a nemzeti opera megteremtőjének emléke­zete. Beküldési határidő: szep­tember 15. 4. / Az ENSZ 1994-et a Család Nemzetközi Evévé nyilvánította. Ebből az alka­lomból az osloi Nemzetközi Gyermekművészeti Mú­zeum, az UNESCO-val, a Norvég Külügyminisztéri­ummal és a NORAD-dal közösen nemzetközi pá­lyázatot hirdet „A család, a gyermekek szemével" cím­mel. A pályázaton minden 2-18 év közötti fiatal egyéni, vagy csoportosan készített kával részt vehet. A pályamunkákat mun­1993. október 30-ig kell postára adni. 5./ A Magyarországi Mú­zeumok és a Honismereti Szövetség pályázatot hirdet az 1993. és 1994. közötti idő­szakra. Pályázni lehet új- és legújabbkori, valamint bár­milyen helytörténeti témát feldolgozó dolgozattal, amely nyomtatásban még nem jelent meg, és országos pályázaton még nem szere­pelt. A pályázatot október 31-ig kell beküldeni. A pályázatokról bővebb felvilágosítás kérhető a Paksi Ifjúsági Irodában: Paks, Gagarin u. 2. Telefon: 75/311-646. Nyitvatartás: hétfőtől-péntekig 12-18 óráig. Pámer Ágnes Paksi Ifjúsági Iroda Innen­onnan A Szekszárdi Babits Mihály Művelődési Ház kézműves napközit szervez június 28. és jú­lius 3. között. A foglal­kozásokon papírhajto­gatás, gyöngyözés, maszkkészítés mellett népi gyermekjátékokkal ismertetik meg az érdek­lődőket, és működik a mesesarok is. Várják a tavalyi és az új játszótár­sakat is. * Decsen június végéig láthatják az érdeklődők az őcsényi C. Vasvári Ibolya festőművész munkáit. A Sárköz „fő­városában" a festmé­nyek a Faluház galériá­jában és a folyosóján te­kinthetők meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom