Tolnai Népújság, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-21 / 142. szám

1993. június 21., hétfő SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE «ÚJSÁG 5 Közszemlén a tervezet Kérdésstaféta A piacok és vásárok szabályozásáról Miként áll a fesztivál? Közszemlére tették ki a szekszárdi városi polgármes­teri hivatalban a piacokról és vásárokról szóló rendelet ter­vezetét, azzal a céllal, hogy a város lakói véleményüket, ja­vaslataikat kifejthessék. Szeleczki Józseffel a város­üzemeltetési és beruházási iroda vezetőjével a tervezetről beszélgettünk.- Milyen céllal készült a sza­bályozás?- Még a Belkereskedelmi Minisztérium rendelete alap­ján 85-ben készült egy tanácsi szabályozás a piacokról, vásá­rokról, majd 92-ben hatályon kívül helyezték. Ez a magya­rázata az új szabályozás szük­ségességének. Az utóbbi években különböző engedé­lyek alapján egyre több vállal­kozó árusít közterületen is, ezt szeretnénk szabályozott kere­tek közé szorítani.- Ezek szerint megszűnik az utcai árusítás Szekszárdon?- A piaci rend szabályozása alapján kijelölik azokat a terü­leteket, ahol árusítani lehet. A tervezet szerint az egyik a Dá­lia ÁBC mellett lesz, ahol egy kis piacot szeretnénk kialakí­Válasszon Válasszon kórházat, az sem baj, ha még nem beteg. Sőt, ezzel komoly előnyt szerezhet magának. így nem kerülhet olyan helyzetbe, mint az a 68 éves szívbeteg asszony, akit egy kisvárosból szállítottak mentővel a szekszárdi bel­gyógyászatra. Erzsi néni hirtelen lett rosz- szul, bár a betegsége már rég­óta „lappangott" benne. Szív­elégtelenség és tűdőembólia gyanújával szállították kór­házba. Gyermekei és unokái több mint 200 kilométerre él­tek tőle. A látogatás egyre fá­rasztóbb lett, a beteg állapota pedig nem javult. Az végképp kiborította a családot, hogy a nénit, akit operálni kellett volna, betették a 12 ágyas el­fekvőbe. Végig gondolták a lehetőségeket és úgy döntöt­tek: megpróbálják a szek­szárdi kórházba áthelyeztetni a szeretett nagymamát. A bel­gyógyászat két vezető orvo­sának értő segítségével min­den akadály elhárult a „kór­ház-csere" előtt. Csupán egy dolog maradt hátra, mivel szállítsák a nénit?! A család tagjai szívesen vállalták volna tani. Az idei költségvetésben erre előirányoztunk egy ösz- szeget. Zöldséget és gyümöl­csöt csak a kijelölt helyen sza­bad majd árusítani, mindezzel az a célunk, hogy csak bevizs­gált áruk, ellenőrzött élelmi­szerek kerüljenek a vásárlók kosarába. A tervezet szerint áruházak mellé kitelepülve, azok profiljába vágó terméke­ket tilos lesz árulni, kivétel ha maga az áruház állít fel ideig­lenes árusító helyet, de neki is kérni kell közterület-haszná­lati engedélyt. Egy másik kis piacot is tervezünk az újvárosi városrészben, de erre az idei költségvetésben még nem ké­szültünk fel.- Nem félnek attól, hogy ez a szabályozás a lakosság egy részé­nek nem fog tetszeni, hiszen na­gyon népszerűek voltak az olcsó portékát kínáló utcai árusok?- Lehetséges, hogy a lakos­ság részéről lesz ilyen reagálás is. Annak idején Szekszárd az első városok közé tartozott, ahol megszüntettük a lengyel piacot, az is kezdetben nagy ellenállást váltott ki, de az új helyzetet hamarosan elfogad­ták a polgárok. Az út mellett kórházat! a személygépkocsis utaztatást is, hiszen az idős ember beteg­sége ellenére sem hagyta el magát, ha jól volt, még a séta sem fárasztotta. De az út hosszú, mi történik ha közben rosszul lesz?! Az orvos a men­tőt javasolta. Délelőtt fél 10-kor indultak el Keszthelyről Szekszárd felé. Igaz, nem a legrövidebb úton, mert „útba ejtették" Zalaeger­szeget, Nagyatádot, Nagyka­nizsát és Pécset is. Nem tu­dom, a vissza úton volt-e még fuvarja a mentősnek, de az biztos, hogy „idefelé" jól ki­használták a járatot. Szállítot­tak gyógyszert, egészségügyi felszerelést, és ha már Zalae­gerszegen jártak, onnan egy másik beteget Pécsre, mond­ván, útba esik Szekszárd felé. Végül 8 órás utaztatás után, a szívbeteg asszony étlen-szom- jan megérkezett a belgyógyá­szatra. Amikor a család szóvá tette a mentősöknél az utazta­tásnak ezt az embertelen mód­ját, a válasz az volt, a társada­lombiztosításnak nincs pénze, ezért ki kellett „használni" a mentőt, ha már ilyen hosszú útra indult. Mauthner Szót kellene érteni Egy szekszárdi olvasónk kereste meg panaszával szer­kesztőségünket. Elmondta, hogy aki a Barátság utca kör­nyékén lakik, az jól tudja, hogy ezen a környéken két játszótér is van, ahol kelleme­sen eltölthetnék szabadidejü­ket a gyerekek. Ám közülük néhányan csoportba verődve sportot űznek abból, hogy az ott élő felnőtteket bosszant­sák, a nyugalmukat zavarják. Olvasónk - kérte, hogy ne­vét ne írjuk meg - több család nevében emelt szót. Már a rendőrségnek is be kellett avatkoznia, de semmi ered­mény. Megpróbáltak a gyere­kek szüleivel is egyezségre jutni, de azok megfenyegették őket: ha még egyszer rászól­nak a gyerekekre, betörik a la­kások ablakait. Váradi István őrnagy, a vá­rosi rendőrkapitányság köz- rendvédelmi és közlekedési osztálya vezetője megje­gyezte, hogy 1976-ban, ami­kor a járőralosztály megala­kult, 68-an látták el ezt a munkát. Ma, 1993-ban csupán 50-en. Az említett esetet a rendőrök jól ismerik, a város­ban tudnak azokról a csopor­tokról, a kismotoros bandák­ról, amelyek a lakótelepek nyugalmát megzavarják. Megtesznek mindent, de odáig fajult a helyzet, hogy ezek a fiatalok még a rendőrt sem tisztelik. Hogyan lehet eljárni a reni- tenskedőkkel szemben? Ha bármiféle szabálysértést ész­lelnek a lakók, föl kell jelen­teni a szabálytalankodót. Fia­talkorúról lévén szó, átkerül az ügy a polgármesteri hiva­talhoz, ahova behívják a szü­lőt és a gyereket is. Ott meg­beszélik az esetet, aztán pont kerül az ügy végére. A rendőrséghez, ha jelzés érkezik, a járőr kimegy a hely­színre és intézkedik. A prob­léma csak az, hogy mire a rendőrautó kiér, addigra már eltűnnek a gyerekek. Nem le­het mást tenni, mint a szülők­kel szót kell érteni. Sajnos, a problémás gyerekek idejét nem kötik le értelmes dolgok­kal. Nem marad hát más, mint az utca. Néhány napja meg­kezdődött a vakáció, és - re­mélhetőleg - némi enyhülést hoz a Barátság utca környéké­nek helyzetére Váradi István őrnagy ígérete: ahogy a szol­gálat engedi, a rendőr-járőrök gyakrabban elnéznek majd a városban a már említett terü­letre. (p.t.) árusított termékek a kipufogó gáz miatt jóval több ólom­szennyezést tartalmaznak, mint ami elfogadható.- Az új rendelet életbe lépésé­vel várható, hogy az árusításhoz szükséges engedélyek kiadását is megszigorítják?- Mi a vállalkozóknak to­vábbra is biztosítani szeret­nénk a lehetőséget, de a terü­leti kapacitásnak megfelelően. Az a terület, amit kijelöltünk elég nagy ahhoz, hogy korlá­tozásokról beszéljünk.- Ki készítette a tervezetet?- A városüzemeltetési és beruházási iroda az ÁNTSZ-vel és az Állategész­ségügyi Állomással egyez­tetve, ezután a jogi és a gazda­sági bizottság vitatta meg, majd június 11-től 15 napig ki­függesztjük a polgármesteri hivatalban, hogy bárki megte­kinthesse és észrevételeit je­lezze. A testületi ülés a javas­latokat megvitatja és remélhe­tőleg elfogadja a rendeletet. Ha ez így lesz, akkor várha­tóan július közepétől lép majd életbe a piacok és vásárok szabályozásáról szóló rende­let. -mauthner­Rossz szomszédság A szomszédok már nem tudnak mit tenni, már csak a nyilvánosság erejében re­ménykednek. Idős Varga Kálmán a szek­szárdi Cinka utca 128-ból igen el van keseredve a szom­szédja, Szepesi Ferenc, ponto­sabban szólva az ott uralkodó állapotok miatt. A hivatalos utakat bejárták, született már önkormányzati határozat arról, hogy a sza­bálytalanul épített, s az elemi gondosságot is nélkülöző üzemeltetést szüntesse be. Ez természetesen nem történt meg, akkor megbírságolták, majd elrendelték a hatósági bontást. A panaszos már ne­hezen viseli el, hogy - mint mondja „ha a dédunokám ki­nyitja a száját, belerepül egy légy", a homokozóját szándé­kosan összepiszkítják. Próbálom mondani, hogy talán beszélni kellene a szom­széddal, de erre elmesél egy történetet, amikor vasvillával kergette ki Szepesi úr a másik szomszédot, annak feleségét pedig más alkalommal inzul- tálta. Természetesen a jogi elégtételt elnyerték, de mit ér­nek vele? Mindenhol min­denki panaszosunk családjá­nak ad igazat, előbb-utóbb meglesz a kényszerbontás is. És akkor elmúlik-e a „török átok"? -i­megköszönni azoknak a tá­mogatóknak a segítséget, akik nélkül nem jöhetne létre ez a fesztivál. Nekik is köszönhető, hogy egyre nagyobb rangot vív ki magának, és országosan elismert eseménnyé nőtte ki magát a rendezvénysorozat. Ez leginkább annak köszön­hető, hogy Szekszárd szereti ezt a rendezvényt. Tőlünk tel­hetőén mindent el fogunk kö­vetni, hogy ez a későbbiekben se legyen másként. Elkészült a fesztivál részle­tes szakmai programja, rövi­desen ezt is nyilvánosság a fogjuk hozni. Még talán any- nyit az újdonságokról, hogy az idei belépővel egy Fiat Uno-t lehet nyerni, ami szin­tén azt mutatja, hogy a ren­dezvény támogatóinak köre kibővült, a fesztivál rangja to­vább nőtt. Kérdés Kaczián Jánoshoz, a tervezett 1993-as Tolna me­gyei kalendárium szerkesztő­jéhez: milyen írásokat lehet olvasni a kiadványban, és mikor jelenik meg? Hajdan 290 éve, 1703. június 21-én a Neoacquista Commissio (Új- szerzeményi Bizottság) elis­meri, hogy a szekszárdi apát­ságnak Tolna, Fejér, Pilis és Bács megyében összesen 44 helységre kiterjedő birtoka van, amelyeket mind régi, hi­teles iratokkal tud igazolni. 280 éve, 1713.június 21-én Tolna vármegye részletes ár­szabást tesz közzé a mező- gazdasági és ipari termékek áráról, valamint a szolgáltatá­sok díjáról. 110 éve, 1883. jú­nius 26-án Szekszárdon meg­alakult a Tolna vármegyei Ré­gészeti és Történelmi Társulat, amelynek 240 tagja volt. 100 éve, 1893. június 25-én tudatta a Tolna vármegye, hogy a szekszárdi betegsegélyző pénztár eltemette első halott­ját, Lösz István nagyszebeni il­letőségű tolnai sütősegédet, az összes költséget a betegse­gélyző viselte. 90 éve, 1903. június 26-án Spitkó Lajos kirá­lyi tankerületi főigazgató ki­hirdette az első, megyében le­zajlott érettségi vizsga ered­ményét a szekszárdi gimnázi­umban. 85 éve, 1908. június 27-én a Közérdek adta hírül, hogy a belügyminiszter Tolna vármegye költségvetését egy tizenketted résszel, közel 30000 koronával csökkentette takarékossági okokból. 80 éve, 1913. június 22-én Dobos Ist­ván személyében az első repü­lős tartott Szekszárdon repü­lőnapot - nagy közönségsikert aratva. Krónikás Hahn Csaba a Tolna Me­gyei Vállalkozói Központ ügyvezető igazgatója kérdezi Dránovits Istvántól, hogyan állnak a Szekszárdi Szüreti Fesztivál előkészítő munkái, a vállalkozásfejlesztési szakmai napokon kívül lesz-e a programban más új­donság is? — Szeptember 16-a és 19-e között, az idén harmadik alka­lommal kerül megrendezésre a Szüreti Fesztivál. A szokásos borudvar, kirakodóvásár, az ökörsütés, a Háry-kupa, a fel­vonulás, valamint a gyermek­programok és az immár ha­gyományossá váló tűzijáték mellett kerül sor a kérdésben is említett vállalkozó napokra. Ezt a Gyermekek Házában, il­letve a vállalkozói központ­ban rendezzük. Két másik új rendezvé­nyünk is lesz, az egyik egy saj­tófesztivál vidéki újságírók részvételével. Ennek során a helyi kábeltelevíziós rendsze­ren keresztül bemutatják azo­kat a produkciókat, amelyeket az ország különböző tévéstú­dióban készítettek. Lesz fotó, és publicisztikai pályázat, és meghívtuk az Axel Springer Magyarország Kft. vezetőit egy szakmai találkozóra. A másik - tulajdonképpen önálló - rendezvény, egy rallyverseny, a Magyar Autó-Motorsport Szövetség bejegyzett versenye, amelyre a fesztivál utolsó napján kerül sor. Úgy gondolom, Szek­szárdon is érdeklődésre tart számot egy ilyen verseny, hi­szen nemzetközi adatok sze­rint a technikai sportok a leg­sikeresebb produkciók szerte a világon. Égy-egy ilyen ver­senyen több tízezer néző jele­nik meg, különösen az autó­verseny királyának tartott rallyn. Azért is érdemel emlí­tést ez a rendezvény, mert ez­zel a Szekszárdi Szüreti Fesz­tivál helyszíneit „kitoljuk" szinte az egész megyére, közel 30 települést fog érinteni, a 120 versenyzőt felvonultató program. Végül ezúton is szeretném Erkély- j elenet Fotó: Degré Gábor Rejtett értékeink Az első főgimnáziumi zászló Nyolcvanöt éve, 1908. jú­nius 20-án éjszaka először gyulladtak meg „háromezer gyertyafénnyel" a megyeháza nagytermében a villanykör­ték, hogy a fő- és alispán méltó külsőségek között fo­gadhassa az odasereglő lam- pionos menet és szerenád résztvevőit. Nem egyszerű al­kalom hozta őket össze: a fő­ispán feleségét, a Lasschmitz- höhéről gyógykezelését meg­szakítva hazaérkező gróf Ap- ponyi Gézánét kérték meg a zászlóanyai tisztre. „Egy igazán buzgó, nagy katholikus főúri asszony volt a zászlóanya. Elhozta mély vallásosságát, büszkén han­goztatta, nagy súlyt helyezett reá, hogy ez az új zászló az ő saját vallásának szokásai sze­rint szenteltessék fel, de súlyt helyezett arra is, hogy az ösz- szes vallásfelekezetek által megáldassék, mert ezen tény­ben látta megvalósítani az annyira kívánatos és szüksé­ges vallási békét és egyetértést ... Végtelenül örülünk az egymás-megértés eme szép ünnepének" - írta az ünnep­ségről a Közérdekben Bodnár István. A szertartás jól szol­gálta a zászlóra írott „össze­tartás" egyszavas jelmonda­tát. A lobogó - amelynek selymét Bezerédj Pál világkiál­lításon győztes kelméjéből szabták, díszítését pedig az ugyancsak hasonló sikert megért Ács Lipót gimnáziumi rajztanár elképzelései szerint készítették - már 1907 óta várt felavatásra. Hatalmas szer­vező munkával többezer helyi és más megyéből jött vendég gyűlt össze 1908. június 21-ére, amikor hajnali négy órakor (!) mozsárágyúk üdv­lövése ébresztette az ünne­pelni vágyókat. Az ünneplő menetet katonazenekar ve­zette, a zászlót pedig Zöld Márton hetedik osztályos ta­nuló - az egyetlen izraelita magyar tábornok fia - vitte díszmagyarban. Nyolcvan fia­tal - köztük Babits Mihály húga - párban kísérte a me­gyeházi nagyterembe, majd a belvárosi templomba a zász­lót, amelyet Szabó Géza mél­tatott jelképes jelentőségében és Fekete Ágoston szentelt föl, majd a hitfelekezetek áldottak meg. A gimnáziumban Wi­gand János adta át az ifjúság­nak, mondván: „Ez a lobogó nem pompázó henye dísznek van rendeltetve, hogy a világ­nak cégért üssünk vele; való­ságos komoly harci jelvény ez, amelynek rendeltetése, hogy az élet nagy és komoly küz­delmében győzelemre vigye az alája sorakozott csapatot.. . E falak közt s e zászló alatt a kiválasztottak képzése foly, akikre a tömegeknek vezetése vár. Képmutatólag kitűzni az eszményi jelvényt, s nem bízni igazságában, így csak belső kételyektől sebzett, kishitű­ségben sínylő nemzedék neve­lődik. A szellem vezérkatoná­inak tudniok kell, merre men­jenek a szellemi és erkölcsi kincseink őreinek tudniok kell az igazi jelszót. Szellemi baj­nokok harci lobogója ez, de semmit sem követel kevésbé, mint a vak engedelmességet; de a katona másik főerényét: a bátorságot igen". A zászlóanya olyan jel­mondattal buzdított, amely ki­lencedfél évtized után is meg­szívlelendő: „Testileg edzett, jellemben erős, lélekben mű­velt polgárokra van szükség. - Rajta, ifjak! E zászló alatt az elsőbbségért versenyeztek!". S a lobogó, bár ki tudja hova hányódott az idők tengerében, jelképével valóban betöltötte nemes hivatását. Dr. Töttős í i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom