Tolnai Népújság, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-19 / 141. szám

1993. június 19., szombat HÉT VÉGI MAGAZIN WÚJSÁG 13 Kis háztartástan Kedvenc ételeim Gyertek el hozzánk vacsorára „Aki háztartásának pénzét nem tudja jól beosztani, az más­ban sem tud helyesen dönteni”. jókai Mór Vacsoraidőben valahová beállítani, ahol nem vártak bennünket - igen nagy illet­lenség. Kivétel természetesen ha a kapcsolat nagyon meg­hitt, baráti - bár ekkor is cél­szerű legalább az érkezés előtt egy telefonbejelentést tenni. Egyébként vacsora időben csak akkor toppanjunk be va­lahová, ha meghívtak ben­nünket. Elfogadni a meghí­vást nem kötelező, de ha már elfogadtuk kötelességünk el­menni. A vendéglátó feladata kitalálni - esetleg a meghívot­takkal előzetesen megbeszélni -mi lesz a vacSnsajnenü, azt el kell készíteni úgy? hogy a vendégek érkezéséig minden­nel legyen készen a háziasz- szony, és természetesen a ház ura is. Legyen megtérítve az asztal, és öltözzünk fel ma­gunk is a vendégfogadásnak megfelelően. Ebből követke­zik, hogy a vacsorameghívás­nak ülik a meghatározott idő­ben eleget tenni. A meleg étel nem tartja tiszteletben a köte­lező késést. A vacsorameghívásra érke­zőnek illik a háziasszonynak akkor is virágot hozni, ha a meghívás nem kötődik sem­milyen ünnepi alkalomhoz. A megkapott virágot a háziasz- szony azonnal tegye vázába - a vázát ezután nem kötelező a megterített vacsoraasztalon elhelyezni. Ez nem jelenti azt, hogy az asztalra nem tehető virág díszítésnek. A terítékez illő, az alkalomnak megfelelő virágdísz kellemes, hangula­tos lehet, ha illatával nem za­varja az élvezendő ízek össz­hangját, ha magasságával nem zavarja az egymással szemben ülők beszélgetését. Ha nem kell attól félni, hogy kisebb mozdulatra is feldől a váza, és belőle a víz és a virág a ven­dégek ölébe borulhat. Nagy előkészületeket kí­ván, gyakorlott kezet igényel, de a vendégfogadást nagyon egyszerűvé, és hangulatossá teszi a hidegtálas vacsora, a svéd asztal. A megfelelő nagyságú asztalra egyszerre felrakhatunk minden ételt, italt, amit a vendégeknek kí­vánunk kínálni. Nem kell éte­leket melegíteni, melegen tar­tani, nem kell ügyelni arra, hogy nagyon kihűl, esetleg túlmelegszik. Ráadásul látvá­nyos, sok zöldsége miatt egészséges is, hiszen könnyen emészthető alapanyagokból készíthető. Célszerű legalább 2-3 féle salátát és hozzá való húst, vagy egyéb betétet készíteni. Ezeket tálakban, tálakon he­lyezzük el, aszpikkal fényez­zük, retekkel, salátalevéllel, paprikával, uborkával díszít­sük. Az asztal terítésénél ügyeljünk arra, hogy a hideg ételekkel teli tálakat mindenki kényelemesen elérhesse. A tá­lak mellé tegyünk elegendő kistányért, és a kistányérok közelébe tálcán, vagy szalvé­tába csomagolva kerüljön fel annyi villa és kés, ahány kis­tányér helyet kapott. Gondos­kodjunk arról, hogy minden tál, saláta kiszedéséhez külön kanalak, villák álljanak ren­delkezésre. Tegyünk az asztalra mártá­sos csészébe kis tartárt is. Ke­rüljön fel előre leszeletelt ke­nyér, ezt azonban mindig le kell takarnunk szalvétapapír­ral vagy szalvétával. Ugyanezen az asztalon, vagy egy másikon adjunk he­lyet a poharaknak és a kínált italoknak. A kínált italok „sora" alap­vetően attól függ, hogy mi­lyen ételek kerültek az asz­talra, illetve gondoskodnunk kell üdítőitalról is. Ha az étke­zés előtt aperitifet is kínálunk, ne feledjük kikészíteni a ko­nyakos kelyhet, pálinkás, likő- rös poharat. Bornak tegyünk boros tal­pas poharat, de ne zárjuk ki annak lehetőségét, hogy ven­dégeink esetleg fröccsként igyák a bort, tehát kerüljön fel 2,5 dl-es üvegpohár is, és ás­ványvíz vagy szódavíz is. Az üdítőnek talpas vagy henger alakú poharat adjunk. Készüljünk fel arra is, hogy vendégeink esetleg kávét is óhajtanak fogyasztani - tart­sunk kéznél mokkáspohara- kat. Ha a meghívás ünnepi al­kalomhoz kötött, aligha hiá­nyozhat a pezsgő. Ennek igazi felkínálása, vendégasztalra helyezése jégkockával hűtött fémtartóban történik. Ennek hiányában hűtsük megfelelő hőfokra, és csak a felbontás előtt tegyük asztalra. A pezs­gőnek készítsük oda a megfe­lelő pezsgőskelyhet. A svédasztal mellett ki-ki állva fogyaszthat, de a ven­déglátás során gondoskodunk kell megfelelő ülőhelyről is, ahol a vendég étkezhet, vagy csak beszélgetésre vonul félre. Tolnainé Szabó Beáta A depresszióról A depresszióban szenvedők általában nem ismerik fel, mi a bajuk. Úgy gondolják, fejfá­jásuk, étvágytalanságuk, kedvtelenségük, rossz hangulatuk vagy álmosságuk mögött szervi megbetegedés lappang. Megdöb­bentő: Amerikában a depressziós tünetekkel orvoshoz forduló páciensek 2/3-nál a dokto­rok átsiklanak a jelenségek fölött. Ahelyett, hogy kimondanák a betegséget, szervi elvál­tozásokkal kezelik a beteget. Tesztelje önma­gát és válaszoljon őszintén a következő 10 kérdésre! 1. Gyakran érzi-e magát levertnek és szo­morúnak? 2. Tud-e mindennek ugyanúgy örülni, mint korábban? 3. Úgy érzi-e, hogy jobb lenne, ha már nem élne? 4. Gondolja, hogy van értelme az életének? 5. Tartja-e sú­lyát vagy akarata ellenére veszít belőle? 6. Atalussza-e az éjszakákat vagy sokat hány­kolódik álmatlanul? 7. Nyugodt? 8. Kiegyen­súlyozott vagy kusza és vad gondolatok ker­getik egymást a fejében? 9. Ok nélkül hamar kifárad? 10. Sötétnek és reménytelennek látja-e saját jövőjét? Ha a fenti kérdések közül legalább öt rossz hangulatról tanúskodik, s köztük megtalál­ható az egyes és kettes kérdésre adott válasza is, mielőbb forduljon orvoshoz! Aki úgy érzi, hogy életének szikrányi értelme sincs, azon­nali segítségre szorul. Ferenczy Europress Kelgombócleves és réteges lepény Volher Mária ajánlja Szekszárdiról A kelgombócleves elkészí­tése: A megtisztított kelká­posztát metéltre vágjuk, gyengén sózott vízben pár szem köménymaggal puhára főzzük. Ha megfőtt, leszűrjük. Felét szitán lecsurgatjuk, má­sik felét burgonyatörőn át­nyomjuk és ezt visszatesszük a lébe. Pici reszelt hagymával, paprikával rántást készítünk, a levessel felengedjük. Amíg felfő, elkészítjük a gombóco­kat. 1 tojássárgáját pici zsírral habosra keverünk, a tojásfe­hérjét habbá verjük. A lecsur­gatott kelt a tojássárgához ke­verjük, sót, borsot, zsemle- morzsát, 1 kanál lisztet és vé­gül a habot adjuk hozzá. Vizes kézzel gombócokat formálunk a fővő lébe, vagy kanállal apró galuskákat szaggatunk belőle. A főtt marhahússal töltött burgonya elkészítése: 1 kg egyforma nagyságú burgo­nyát megmosva, sós, gyengén ecetes vízben főzzük nagyon pici forrással. Mielőtt teljesen megpuhulna, hámozzuk meg, és az egyik végén vájjuk ki kanállal a közepét. A levesben főtt húst a kivájt burgonya kö­zéprészével daráljuk meg. Só­val, borssal ízesítjük, egy to­jást üssünk bele, és ezzel tölt­sük meg a burgonyákat. Állít­suk jénai üvegtálba, öntsük le 10 deka forró zsírral és tegyük sütőbe. 10 perc múlva 2 deci tejfölt kenjünk el rajta és süs­sük még 10 percig. A réteges lepény elkészí­tése: 60 deka lisztet, 2 deka élesztőt, 5 deka olvasztott zsírt, egy egész tojást, egynek csak a sárgáját, 10 deka cuk­rot, egy csipet sót, 1 deci tejet összegyúrunk. Négy egyenlő részre vágjuk, kerekre cipóz- zuk. Egy éjjelen át letakarva pihenni hagyjuk. Másnap kinyújtjuk fél centi vékonyra, nagy tepsibe téve savanykás lekvárral megken­jük, cukros darált dióval bő­ven megszórjuk, ráteszünk egy másik lapot, így folytat­juk, addig amíg mind a négy lap egymáson lesz. Amikor ez kész, tetejét megkenjük az 1 tojásfehérjével és diódarabká­kat szórunk rá. A pedagógia hétköznapjai Tíz jótanács - szülőknek Végre itt van a szünidő, amely örömteli heteket ígér a gyerekeknek, de ko­rántsem ígér gondok nél­küli, felhőtlen időszakot a szülőknek. Főként azért, mert az időmilliomossá váló diáksereg értelmes időtöltéséről, a szabad­sággal együttjáró veszé­lyek elkerüléséről a szü­lőnek, a szülői háznak kell gondoskodnia. E felelős­ség terhét némileg köny- nyítheti a következő 10 szünidei jótanács: 1. Feltétlenül úgy idő­zítsük, szervezzük évi szabadságunkat, hogy legnagyobb része a vaká­ció idejére essen. Ne múl­jék el szünidő a család hosszabb időtartamú együttléte nélkül! 2. A kisiskolásoknak múlhatatlanul szükségük van játékra, teljes kikap­csolódásra - próbáljuk te­hát a vakáció legkötetle­nebb formáit biztosítani számukra. Rábízhatjuk őket a nagyszülőkre is - vállalva a veszélyt, hogy elkényeztetik az unoká­kat ... 3. A szünidő (kivéve persze a pótvizsgára utál­takat) nem meghosszabbí­tott tanév. Kötelezően ne írjunk elő se ismétlést, se előretanulást. 4. A lakásból ne zárjuk ki a gyereket; a tapasztala­tok szerint néhány inte­lem kíséretében általában 10-11 éves kortól előle­gezhető a bizalom, s szü­lői felügyelet nélkül is otthon lehet - kevesebb veszély fenyegeti, mint az utcán, tereken kó­szálva. 5. Az üres-járat, a ten- gés-lengés, a program nélküli „steril" szabadság fárasztóbb a legzaklatot- tabb vizsgaidőszaknál is. 6. Otthon - fakultatív alapon - bátran rátestál­hatunk fiunkra, lá­nyunkra a főzéstől a rossz zár kicseréléséig sokféle házi, házkörüli munkát. Még akkor is, ha sejtjük, hogy amit csinálnak, nem lesz mindjárt maga a tö­kély ... 7. A tanulás játékos, nem iskolaszerű formái (nyelvi-, alkotótáborok, stb.) ötvözik a szórakozást és a tartalmas elfoglaltsá­got. Ha van rá mód - és anyagi lehetőség - iktas­sunk ilyent a nyár prog­ramjába. De csak akkor, ha a gyerek is „vevő rá". 8. A bakfis- és kamasz­korú vakációzóknak reg­gelente hasukra süthet a nap: 9 órai alvás nem sok szervezetüknek. 9. A szülők nélküli többnapos (hetes) kirán­dulás, biciklitúra, ország­járás és táborozás nem merénylet a bensőséges szülő-gyermek kapcsolat ellen. Csak annak érez­zük. 10. Ha lapos is a család pénztárcája, tudomásul kell venni, hogy a szünidő , meg a zsebpénz nem ‘egymást kizáró fogalmak. ‘ Sőt. Dr. Kecsmár Ilona Ferenczy Europress Háziasszonyi furfangok Terpentin a napernyőre, só a szabadtűzhelyre Kissé korosabbaknak, kissé tettebbeknek ... Szolidan divatos darabok, ifjabb és idősebb nagymamáknak Van még mit (újra) fölfe­dezni a régiek háztartási tu­dományából. Bizonyságként álljon itt néhány apró mes­terfogás, amelyeket hajdan szinte minden tapasztalt há­ziasszony ismert - manapság viszont a többségnek újdon­ság. Nyáresti partik - sza­lonna- vagy pecsenyesütések - alkalmával például jó hasznát vehetjük annak, hogy ha az égő vagy pa­rázsló fahasábokra időnként sót szórunk - a koromkép­ződés egyharmadára csök­ken. A szabadtűzhelyek tég­laszegélyét gyorsan megsza­badíthatjuk a füst és korom nyomaitól, ha egy kézikefét ecetbe mártunk és azzal si­káljuk le a megfeketedett ré­szeket. A kerti napernyők kül­leme rendszerint nagyon megsínyli az időjárás viszon­tagságait. Az esőfoltokat és egyéb szennyeződéseket el­tüntethetjük, ha az ernyő anyagát terpentinnel beken­jük, majd vizes kefével át­mossuk. Ha viszont mada­rak „tisztelik meg" a naper­nyőt, terpentin helyett ház­tartási szappan és súrolókefe kell a nyomok eltávolításá­hoz - többszöri öblítéssel. Mostanában ismét divatba jöttek a romantikus gyertya­fényes étkezések. Nem árt tehát megjegyezni: az égő gyertyák nem csöpögnek, ha használat előtt hideg sós vízbe áztatjuk, majd gondo­san megszárítjuk őket. Élet­tartamuk pedig tetemesen megnövelhető, ha meggyúj­tás előtt a sztearint alaposan lehűtjük; a néhány óráig mélyhűtőben tárolt gyertyák egyenletesebben, lassabban égnek, mint szobahőmérsék­letű társaik. Az olvadt, majd megder­medt gyertyacseppektől ka- pargatás, dörzsölgetés nél­kül megszabadíthatjuk a gyertyatartót, ha hidegre, azaz kb. egy órára mélyhű­tőbe tesszük. A fagyott vi­aszt úgy emelhetjük, húzhat­juk le a tartóról, hogy semmi­lyen nyom nem marad utána. Mélyhűtő híján ugyanezt az eredményt érjük el, ha a gyertyatartót jó forró vízzel alaposan meglocsol­juk és puha papírzsebken­dővel átdörzsöljük.- bóta - Ferenczy Europress Hölgyek számára a maga­sabb életkor sem ad fölmentést az ízléses öltözködés kötele­zettsége alól - vallják a divat­tervezők, s hozzáteszik: otthon, családi körben ugyanúgy fon­tos az ápolt, kellemes külső, mint utcán vagy vendégségben. Intelmeik jegyében ezúttal a nagymama-korosztály tagjai­nak ajánlunk néhány egyszerű, szolid, de divatos nyári modellt - otthoni és házon kívüli vise­letre. Oldalt gombolós otthonka: Az eleje középvarrásig dupla, tehát az esetleges súlygyarapo­dás esetén sincs baj, csak odébb kell varrni a gombokat. (1. ábra) Könnyű pamutvászonból, vé­kony farmervászonból közép- tónusű színben (mogyorószín, mályvaszín, farmerkék) igen praktikus; amíg nincs kánikula, trikóval, forróságban anélkül is viselhető. Tunika-nadrágos otthonka. Ez is kellemes, kényelmes házi viselet. (2. ábra) A felső rész akár régi ruhából is kialakít­ható, egyszerűen úgy, hogy a kívánt hossznál levágjuk. Gu­mis-derekú nadrág igen jól megy hozzá. Alkalmi „kimenő-ruha": Sa­játkezű elkészítésének csupán az a feltétele, hogy valamelyik szekrény vagy koffer mélyén legyen egy semleges színű (pl. szürkéskék) blézerünk vagy kosztümkabátunk. Ehhez sze­rezzünk be olyan selyemanya­got, amely színben harmonizál vele; ha mintás, nem túlságosan hivalkodó, inkább úgynevezett terülő- vagy apróvirágos min­tával díszített. A fazon átme- nős, alul vasalatlan hajtással, ami a lépésbőséget adja. Mivel most a kissé emelt váll a divat, kell egy kis válltömő bele. (Idő­sebb korban általában is ajánl­ható a váll-emelés: jobb tartást és megjelenést ad). A V-alakú nyakkivágás - mint a kis ábrá­kon is látható - lehetőséget nyújt különféle variációkra: A) Fehér selyemből sálgallér, csipkével szegve. B) Cakkos betét a ruha saját anyagából. C) Keskeny sál - szintén saját anyagából. Az anyag vásárlásánál ezeket a kiegészítőket érdemes bekal­kulálni, mert így egy ruhából - négy lesz. Záhonyi Lujza \ ( 1 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom