Tolnai Népújság, 1993. május (4. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-20 / 116. szám
8 MÉPÚJSÁG KÖRNYEZETBARÁT 1993. május 20., csütörtök Egy Tisza-parti kiáltvány Cselekednünk kell gyermekeink életlehetőségéért! Mire kényszerülnek az elmaradott országok? Felélik gyermekeik életterét. 40 éven keresztül Magyarország is ezt tette. Környezetünkön helyrehozhatatlan károk keletkeztek. De a tudatunk elmaradottságát nem vállaljuk, nem vállalhatjuk! Következetes munkával kell felmérni az okozott környezeti károkat, fontossági sorrendben meghatározva a feladatokat. Meg kell állítani a kedvezőtlen, visszafordíthatatlan környezeti folyamatokat, keresni kell a meglevő károk felszámolásának lehetőségét. Cselekednünk kell, ha gyermekeink létét biztonságban akarjuk tudni. Vizeink minősége, a levegő szennyezettsége, a talajok fizikai-kémiai szerkezetében megindult változások, a természeti értékek veszélyeztetettsége miatt nem halogathatjuk a konkrét lépéseket. Ki-ki a maga területén keresse a megoldást. A társadalmi szerveződésnek célja a tudat- formálás, a vészjelző rendszer szerepének felvállalása. Az ipar és a mezőgazdaság az egészséges versenyszellemben működő piacgazdaságban, a közvélemény hatására és csak harmadsorban az államigazgatási eszközök kényszerítő hatására keresse termelési technológiájában, termékeiben a környezetkímélő megoldásokat. A közlekedés, energiaszolgáltatás fejlődésében meghatározó szerepe kell hogy legyen a környezetvédelemnek. Nem becsülhetjük le a települési hulladék kérdéseinek megoldási feladatait, az épített és természetes környezet védelmét sem. Feladatunk tehát van bőven. Cselekedeteinket a jövő generációjának életlehetőségéért érzett felelősség vezérelje! Mert a föld, a levegő, a víz, a táj nem a mi tulajdonunk. Nincs jogunk elpusztítani. Összetartozunk. Bármi történik velük, az ember sorsává is válik. Ami a Földet éri, gyermekeinkre is hat. Környezetünk tartalékaival éljünk, és ne visz- szaéljünk! Ez a dolgunk. Kovács Gyuláné dr. a Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója Táj- és lélekmentő publikációk Védett növények Törpemandula (Amygdalus nana) Hazánk védett növényei között néhány cserje is van, ezek közül virágzás idején a leglátványosabb a törpemandula. Pirosas rózsaszínű virágai áprilisban nyílnak és az 1 méternél nem magasabb cserjét beborítják, ilyenkor mesz- sziről felismerhető száraz tölgyeseinkben, karsztbokor erdőkben és művelésbe fogott területek nem bolygatott mezsgyéin. Hajtásai zöldek vagy barnák, később sötétszürkék. Vékony ágai egyenesen felállók sok rövidhajtással. Rügyei kicsit barnák. Levelei hosszúkásak, ék vállúak, hegyes csúcsúak, kissé fűrészesek, rövid nyelűek, kissé bőr- neműek, színükön fényes világoszöldek, rövid hajtásokon csomókban állnak. Viráguk öttagúak és magányosak. Termése mogyoró nagyságú, majdnem gömbölyű csonthéjas, sűrűn molyhos, zöldessárga, burka egymagvú. Védett növény, eszmei értéke 10000 forint. Megyénkben lö- szös talajú pusztákon, cserjésekben, száraz tölgyesekben és mezsgyéken találjuk sokfelé. Dunaföldvár, Bölcske, Németkér, Tengelic, Tolna- némedi, Pincehely környéke a főbb előfordulási helyei. Veszélyeztetettsége elsősorban a művelési ág megváltoztatásával a tövek kiszántásában, vi- rágzási időben gyűjtött vesz- szőinek árusításában és az utóbbi években elharapódzott mezsgyék felégetésében áll. Ezeknek a károsításoknak következtében állománya sajnos egyre csökken. Tóth István Zsolt Fotó: Farkas Sándor Épített környezetünk Tolna Magaspart (Alta Ripa) aypng ggjjg|| m gg |* | 111 ,,v-4 1 g ■-> Városébresztő! Volt egyszer egy település. Már a rómaiak észrevették, hogy jó kikötő és határőrhely. A Duna-parti út itt adott találkát a hajóknak, és a kikötő köré város született: Tolna vár - királyi székhely. Az életet adó Duna a kis halászfaluból pezsgő kereskedelmi életű városkát termett. Ennek emlékét őrzik a szép barokk és későbbi városi lakóházak és a föléjük magasodó gyönyörű barokk templom. És ott van a Duna-parti ősi hajós- és halászfalu, a Dunától legtöbbet szenvedett, mégis hozzá leghűségesebb, sorsában osztozó településrész: a Magaspart. Igen, a Duna folyamszabályozása levágta a tolnai patkó alakú kanyart és a Duna, hajóútjaival együtt távol került a várostól, medre holtággá, régi központja az enyészetté lett.. . A város elfordult a Dunától, mert már többé nem kötötte össze őt a világgal, elvesztette gazdasági szerepét. Fokozatosan a szárazföldi útvonalra helyeződött át a központ, de máig érződik, hogy a történelmi városnak nem ez volt a lényege, hanem a kikötő, a Víziváros. A tolnai polgárok öntudatának a mélyén talán ott lappang ez a feldolgozatlan veszteség: a Duna elvesztése, amit nem tudtak megakadályozni, de visszacsinálni sem tudnak már ... Talán ez is okozza, hogy az azóta elmúlt másfél évszázad egyre kevésbé becsülte ezt a Duna-parti részt a „Magas- part"-ot (latinul: „Alta Ripá"-t, ami a város római nevét adta), és sok fél-próbálkozás zátonyra futott a Duna holtág megmentésére. Ma, amikor a világ a még meglévő eredeti természeti és építészeti harmóniákat keresi és féltő gonddal ápolva próbálja megmenteni őket, talán újra feltámadhatna Tolna hajdani fénye, ha szembenézve a múlttal végre méltó módon rendbehozná a város az immár önkormányzati tulajdonba kapott Duna-holtágat és a Magaspartot, amely együtt páratlan természeti és építészeti egység itt, Európa legnagyobb ártéri természet- védelmi területe: a Gemenc határában. Kevés városnak adatott meg az a szerencse, hogy ilyen vízparti természeti környezetben, szinte érintetlen maradt hajdani látképe (az itt most áldásos pénztelenség okán: nem nagyon rontották el új épületekkel). A bemutatott fotón ez a látkép látható a „sziget" felől nézve. Ma, amikor az emberek nemcsak üdülőhelynek, de lakóhelynek is egyre inkább a szép természeti környezetet keresik, az egyik legfelkapottabb hely éppen Tolna Magaspartja lehet, a dombori zsúfoltsággal és a szekszárdi „víznélkühséggel" szemben, vagy azt kiegészítve, hiszen Tolna mai központjához közel, minden városi kényelemmel ellátva, de szinte érintetlen ősi hangulatú természeti és építészeti környezet van itt. Ha a Duna-holtág vize és az itt őshonos növényi és állati ökológiai egyensúly megmenthető, akkor a város központjához kapcsolódva újra felvirágozhatna itt a vízparti élet: a város visszakaphatná hajdani önmagát, „önmagára találhatna"! Halászati múzeumtól bárkából árusító halászokig, vendéglőktől víziszínpadig, termálvizes „für- dőháztól" dunai strandig sokminden megnyílhatna újra. A kajaksport és sétacsó- nakázás, horgászati lehetőség, télen (mint eddig) korcsolyázás gazdagíthatná a szép városi parknak is tekinthető - immár újra élő - „emlékhelyet". A Magaspart pedig a beépítés szövetéből a legapróbb építészeti részletekig őrizve a hagyományokat megújulhatna, lakóházaknak, üdülőknek és kiadható üdülő „apartmanoknak" átalakított kis portáival. A nyugati turisták is inkább ilyen hangulatot keresnek itt luxushotelek helyett. Mindehhez előbb az egész holtágra kiterjedő hatás- tanulmány szükséges, amely feltérképezi a jelenlegi állapotot vízutánpótlás, vízminőség, eliszapolódás, növény- és állatállomány, a város vízbázisa és szennyvízelvezetése, stb. szempontjából, ezék után pedig tervet készít a megoldásra, illetve az azonnal végezhető munkákat menet közben megadja. Ezután ezzel összefüggésben készítendő egy, az egész városközpontra vonatkozó részletes rendezési terv, amely építészeti szabálykeretet ad az itt folytatható építési munkákra. A rendezési terv előtt már megkezdődött egy olyan tanulmány készítése, amely a Magaspart beépítési szövetét, építészeti arculatát, hagyományait hivatott feltérképezni, fotóanyaggal és rajzi tanulmányokkál elemezve segítséget adni az építkezőknek, hogy érezzenek rá az itteni hangulatra, és tudatosan is ápolják azt. Öröm, hogy a tolnai lakosságnak, ha maroknyi csapata is, de megmozdult, és létrehozta a „Tolnai Dunáért Alapítványt", amely a lakosság folyamatos tájékoztatása és érdekvédelme mellett a fenti hatástanulmány és rendezési terv, majd a megvalósulás egész folyamatában segítő, érdekegyeztető és ellenőrző szerepet vállalt az önkormányzat mellett a Duna megmentéséért. Ezúton is hívunk mindenkit az alapítvány támogatására. (Információt a 74/311-428-as telefonon kaphatnak az érdeklődők.) Ez a történet azzal a tanulsággal is szolgálhat, hogy a természetvédelem és az épített környezet védelme elválaszthatatlanul összetartozó és azonos gondolkodást - durva beavatkozások helyett kertészkedő, gazdálkodó komplex szemléletet és gyakorlatot - követel. Lajtai Zoltán Práger Mária A természet kalendáriuma Május - tavaszutó (II.) A májusi erdők, rétek burjánzó, tobzódó zöldje és a virágok sokasága valóságos éléskamrája a rovarvilágnak. A virágok leglátványosabb látogatói a nappali színes lepkék. A korábban is megfigyelhető fajok mellett megjelennek a boglárkalepkék, a gyöngyházlepkék is. Ugyanakkor felismerhetünk számtalan zengőlegyet, méhet, poszméhet és darazsat. Sok helyen azt tartják, hogy a méhek „Orbán bogarai", mivel Orbán nap körül kezdenek e szorgalmas ízeltlábúak raj- zani. Májusban a vizek mentén egyre több szitakötő fajjal találkozhatunk. A hónap egyik jellegzetes rovara a cserebogár, amelynek tömegei a fák lombkoronájának lerágásával érzékeny károkat okozhatnak. Lárvái 3-4 évig fejlődnek a talajban, ott e növények gyökérzetét pusztítják. A májusi cserebogár mellett homokvidékeinken a nagytermetű, kalló cserebogár rajzik. Májusban álló- és folyóvizeink egyre jobban melegszenek, ami újabb halfajokat késztet ívásra. Ekkor kezdi a nászt csendesebb vizű, sekély öblökben, vagy elárasztott réteken a dévérkeszeg és a fejes domolykó. A pontyok ívása 18-20 foknál kezdődik, ívóhelynek a dús növényzettel borított természetes kiöntéseket választják. Csapatosan ívnak. A nőstények általában testsúlykilogrammonként 150 ezer ikrát raknak le. Az ikrák 3-4 nap alatt kelnek ki. Az ivadékok kerekesférgekkel, bolharákokkal táplálkoznak, majd fokozatosan térnek át a rovarlárvákra és egyéb fenéklakó szervezetekre. Amikor a víz hőmérséklete 20 fok fölé emelkedik, akkor kezd ívni a compó. A folyókat, tavakat apró halivadékok és kishalak milliárdjai népesítik be, ám a következő tavaszt csupán elenyésző részük éh meg. Döntő többségük ragadozó vízi rovarok, halak, madarak zsákmánya lesz. A gőtéknél e hónapban már fejlődő lárvákkal találkozhatunk. Békafajaink egy része is már lerakta petéit, ám a többség csak most kezdi. így a zöld levelibéka, a vöröshasú és a sárgahasú unka, a zöld varangy és a kecskebéka szaporodása is ezidőtájt figyelhető meg. Ezután a békafajok egy része a szárazföldekre vonul. A szárazföldi életmódhoz alkalmazkodott békák Levelibéka napközben rejtett életmódot folytatnak és csak szürkületkor indulnak zsákmányszerzésre. Mások továbbra is a vizekben maradnak, egészen őszig. Hüllőink közül a haragos sikló és az erdei sikló csak május elején bújik elő téli rejteké- ből. A hüllők többsége ebben a hónapban szapodroik, például a zöld gyík, a fürge gyík, a fali gyík, a törékeny gyík és a mocsári teknős. A kígyók közül májusban szaporodik a rézsikló és a vízisikló. A gyíkok hímjei ebben az időszakban elkeseredett küzdelmeket vívnak egymással. Nem egyszer leharapják vetélytársuk farokvégét is, ami idővel ismét kifejlődik, ám eredeti hosszát sohasem éri el. Májusban a rétek, erdők változatos, hangos madárénektől zengenek. A legismertebbek és a legszebbek a mezei pacsirta, a fülemüle és a barátka hangjai. Ekkor még tart a tavaszi madárvonulás, megérkezik a gébics, a gyurgyalag, a fürj és • az énekes nádiposzáta. Legkésőbb, a hónap közepe táján jön meg a halvány geze. Egy hideg április jelentősen visszavetheti a vonulást, egy meleg viszont felgyorsíthatja azt. Következik a fészekrakás, a költés és a fiókák felnevelése. A kisebb testű madaraknál, mint amilyen a széncinege, a kotlási idő igen rövid, 14 nap. A fiókák 20-22 nap alatt hagyják el a fészket. Ez alatt az idő alatt a szülők több ezer apró rovart és pókot hordanak nekik. E madárkák évente 2-3 alkalommal is költhetnek. A kékcinege május második felében, van hogy már újra költ. A fészkek építési ideje igen változó. A függőcinege nem egyszer 3-4 hétig is elbajlódik remekművével. Más madárfajok viszonylag rövid idő alatt végeznek. Májusban az egerek, pockok, cickányok már első almukat nevelik. Az erdei cickány nősténye április és december között 3-4 alkalommal 4-10 kölyköt nevel. (Érdekesség, hogy a kicsinyek testtömege születéskor 0,4-0,5 gramm.) Megszületnek az ürgék és a hörcsögök kölykei is. A prédaállatok nagymértékű szaporodása segíti a főképp kistermetű emlősökkel táplálkozó görényszülőket utódaik felnevelésében. Május végére a rókavárakban már szinte anyányiak a kölykök. Ebben az időben kezdenek önállóan vadász- gatni. Általában ekkor születnek az őzgidák is, amelyek hamarosan lábra állnak és követni tudják anyjukat. Veszély esetén nem menekülnek el, hanem lelapulnak. A magányosan talált őzgidák nem árvák, a suta biztosan a közelben van, csak arra vár, hogy a zavaró körülmények elmúljanak, és a gidát biztonságosabb helyre tudja vezetni. A bakok agancsa pedig már teljesen kifejlődött „fegyver" májusban. Andrási Pál Az „ózonbarátság" ára A freon végnapjai Csak az év közepéig szabad gyártani freonnal működő spréket. Kimutatták ugyanis, hogy ez a gáz - és „mostoha testvére" a halogén - a felelős azért, hogy ilyen nagy mértékben vékonyodik az ózonréteg. Az emberiség egészségét, a későbbiekben esetleg létét is veszélyeztetheti ez a károsodás. Érzékenyen érinti majd a nemzetközi egyezményeknek megfelelő tiltás a hazai hűtőgépipart, illatszergyártókat, habszivacs és poliuretán hab előállítókat, festék- gyártó és vegytisztító cégeket, de még a tűzoltóságokat is. Uj, ózonbarát technológiák bevezetését követelik az új idők. Ami persze megdrágít majd mindent, a sprétől a fridzsiderig. i k
