Tolnai Népújság, 1993. május (4. évfolyam, 101-123. szám)

1993-05-04 / 102. szám

1993. május 4., kedd TÁJOLÓ »ÚJSÁG 5 Egy hét múlva a szekszárdi sportcsarnokban Itt kísért az Európa Kiadó Több, mint tíz évnek kellett eltelni ahhoz, hogy az egyik legöntörvényúbb magyar un­derground zenész, Menyhárt Jenő és csapata, az Európa Ki­adó Szekszárdra is eljusson. Azóta ki tudja már hányadik korszakát éli meg a zenekar, Kirschner Péter, az új gitáros és Varga Orsi egyáltalán nem változatlan népszerűséggel, de feltétlen hitelességgel. A kiadó szerint, most május elején jön ki az új műsoruk, az Itt kísértünk, Love '92, igaz, ez már a soka­dik halálbiztos megjelenési időpont. Hogy mit várhat, aki ki akar látogatni a koncertre? Azt én most meg nem tudnám fo­galmazni, egyrészt pozitív irányú elfogultságom okán, másrészt nem ismerhetem Menyhárt Jenő mostani han­gulatát. Egy biztos, az új mű­sorban sok szerelemről lészen szó, amúgy Jenő-stílusban (bá­rok, éjszaka, csillagok), némileg meglepve azokat, akik még mindig a „hello baby" bűvöle­tében élnek. (Persze, szerintem lesz az is.) Mindenkinek ajánlom, ne hagyja ki ezt a bulit, ugyanis, ha máskor nem, hát évek múl­tán megbánja. Az Európa Ki­adó ugyanis nem olyan zene­kar, akinek a dolgai májusban lecsapódnak, aztán júniusban elfelejtődnek. Lassan, de biz­tosan fennmaradnak, ázsiójuk felértékelődik, jó példa erre a már legendás URH, melyben két E.K.-tag is játszott: Meny­hárt és a basszusgitáros Kiss László. KRZ Ezeregy­éjszaka Legutóbb 1920-as években jelent meg hét kötetben a ma­gyar nyelvű, teljes Ezeregyéj­szaka. Azok a könyvbarátok, akik könyvtárukat a világiro­dalom e halhatatlan remeké­vel kívánják gazdagítani, az Auktor-Dunakönyv Kiadók négy évre tervezett köteteivel ezt megtehetik. A hatalmas mesegyűjte­mény évszázadok óta szerves részét képezi az emberiség kultúrtörténetének. Sehere- zádé meséi elröpítenek ben­nünket a csodás, egzotikus Kelet világába. Az Ezeregyéj­szakát Kállay Miklós ma már klasszikusnak számító, költő­ien szép fordításában olvas­hatjuk. Szász Endre illusztrációi ér­tékesebbé, kék bársonykötése elegánsabbá teszik ezt a két­ségkívül minden korban érté­kes művet. íme az ajánlás: „Azonképpen pedig szolgál­janak a régiek regéi tanulságul a ma élőknek, azért, hogy lássa az ember azokat az ese­ményeket, amelyek másokkal történnek és nem vele, akkor tiszteletben tartja majd és megszívleli a letűnt nemzedé­kek szavait, és mindazt, ami velük történt, és megjavul." Sas Erzsébet Pályázati figyelő Pályázati felhívás fiatal könyv­tárosoknak, könyvtárszakos egye­temi és főiskolai hallgatóknak! A Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöksége nagyobb összeget ajánlott fel fiatal könyv­tárosok és könyvtárszakos egye­temi és főiskolai hallgatók szak­mai előmenetelének támogatá­sára. Az egyesület ezzel is kifeje­zésre kívánja juttatni törekvését, hogy minél több tehetséges, a szakmát magas színvonalon mű­velni képes, alkotó fiatal dolgoz­zék könyvtárainkban. A célja annak előmozdítása, hogy az arra érdemeseknek lehe­tőségük nyíljék látókörük szélesí­tésére akár — kül- és belföldi tanulmá­nyutakon, — MKE-rendezvényeken és konferenciákon, — továbbképzéseken, akár úgy, h°gy — saját kutatómunkát végez­nek valamely könyvtári szakterü­leten. A kutatási célú pályázatok el­sősorban új eljárások, rendszerek és szolgáltatások bevezetésére, a már létrehozottak és bevezetettek tökéletesítésére szolgáljanak. El­méleti kutatás végezhető egyes je­lenségek, megfigyelhető tények alaptermészetéről. Ezeken túlme­nően tematikailag nem kívánják korlátozni a pályázatokat. Pályázni lehet a felhívásban közölt célok figyelembevételével, konkrét programok megvalósítá­sának támogatására. Kitöltendő űrlapok nincsenek. A pályázat­nak tartalmaznia kell a téma leí­rását, célját, részletes munkater­vét, a költségvetést és rövid szakmai életrajzot. A pályázat beadásának határi­deje folyamatos. Elbírálásra a MKE Könyvtárosképzésért Ala­pítvány elnöksége a kibővített ku­ratóriumát kérte fel. A pályázatokat három pél­dányban a Könyvtárosképzésért Alapítvány (4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 31/b.) címére kell bekül­deni. A Megyei Könyvtár Rajzpá­lyázatot hirdet alsótagozatos ta­nulók számára. Pályázni Illyés Gyula: 77 ma­gyar népmese című gyűjtemé­nyéből kiválasztott bármely me­séhez elkészített illusztrációval lehet. A technikát, mellyel az il­lusztráció készül minden pályázó maga választhatja meg, lehetőleg amelyben a legjobb! Beküldési ha­táridő: 1993. május 15. Szek- szárd, Gyermekkönyvtár, Szé­chenyi u. 62-64. Telefon: 12-209. Japán művészek koncertje a Művészetek Házában Tokióból érkezett hozzánk Wanami Takayosi hegedű- művész és kísérője, Mineko Tsuchiya zongoraművész, hogy április 29-én szonáta-es­ten mutatkozzanak be. A szimpatikus művész-páros olyan műsort állított össze hallgatóságának, hogy a mu­zsikára figyelő - sajnos eléggé gyér számú - szekszárdi hall­gatók előre örültek az est ígérte produkciónak. Mozart: A-dúr szonátájának első néhány hangsora már igazolta e várakozás ígéretét. Az első tétel energikus frazeo­lógiája, a játékosan zengő hangszerek „szólam-kergető­zése", igazi Mozart hangula­tot varázsolt a pódiumra. A második tételben az önfeled­ten áradó zenét hallhattuk, melyet betetőzött a harmadik tétel fergeteges előadása. Az 1888-ban írt Brahms: D-moll szonáta valójában szi­laj zene. Az első tételben a két alsó húr csodálatosan szép hangon zengett. A pianók szinte leheletként hatottak. A második tételben a kettős fo­gások kristálytiszta hangzása mellett a G húron játszott ma­gas fekvések zengő hangjai is magukra vonták a figyelmet. A kissé pattogó harmadik té­tel után a negyedikben szédü­letes tempót diktálva, valóban szilaj muzsikálást hallhattunk. Szünet után Prokofjev: D-dúr szólószonátáját adta elő Wanami Takayosi. Prokofjev „modern" darabként írta meg e zenét, ám az orosz lélek pa- tetikus „kitöréseit" nem tudta „letagadni", s ezt az előadó ki­tűnően éreztette meg. A má­sodik tételben a melankólia domináns jellegű, melyet a szerző kettős fogásokkal old meg. A harmadik tételben vir­tuóz megoldásokat követel meg az előadótól a muzsika. Nos, Prokofjevből kitűnőre vizsgázott ezen az estén a művész. Majd Toni Takemitsu: Hika c. darabját adták elő. A japán komponista 1966-ban írt mű­vében a XX. századi ember ér­zéseit, világhoz való viszonyát zenésítette meg. Befejezésként Bartók: I. Rapszódiája hangzott el. Az 1928-ban megírt zene hallat­lanul nehéz. Valóságos XX. századi „egyetemes és em­beri", ám a magyar lélek zene létéből építkezik. A ráadás természetesen kedveskedés volt a magyar közönségnek. Bartók: Este a székelyeknél c. kompozíciója hangzott el. Igazán pontosan játszották azt, ami a kottából kiolvasható. Am amíg a Rap­szódiában a síró hegedűszó­ban teljesen feloldódó keleti ember - bartóki lélekkel - adta vissza az „egyetemes zenét", addig a „székely lelki habitus" ismerete nélkül lejátszhatatlan a székely ember „zokogó öröme és bánata, mely e zené­ben visszacseng. Hiába, ez a zene erdélyi zene, magyar zene, nagyon is magyar, ezzel már nem tudtak lélekben azo­nosulni. Mindezek ellenére szép koncertnek örülhettünk újból a Művészetek Házában. Szép volt, mert e két művész olyan zenei értékeket „kötött cso­korba" nekünk, hogy szeretet­tel gondolunk rájuk. S szép volt azért is, mert ismét valódi zenei élményt kínált közönsé­gének a Művészetek Háza. Dr. Rosner Gyula Tv-napló Grábóc Amikor a XVIII. század végén a császári seregek elhagy­ták Szerbiát, a törökök bosszújától félve velük menekült kö­rülbelül 200 ezer délszláv is, s Csernojevics Arzén ipeki pát­riárka vezetése alatt megtelepedett hazánkban. A jövevé­nyek, akiknek elei fel-felbukkantak a magyar történelem­ben, gyorsan otthonra találtak, s ekkor alakultak ki azok a szerb közösségek, melyeknek építészeti emlékei mindmáig láthatók. Jelentős emlék a grábóci templom, amit bazilita szerzetesek építettek az 1730-as években, a mellette lévő ko­lostorral együtt, s alaprajzáról a szakértők azt mondják, hogy a klasszikus bizánci térelrendezés egyetlen hazai pél­dája. A templom vonzásában szerveződött vallásos élet azonban másra példa. A bazilita szerzeteseknek már nyo­muk sem maradt, meghalt az utolsó pap is, Babits Alekszej atya, a kolostorból aggok menhelye lett, a templom búcsú­jára azonban minden esztendőben eljönnek a hívők, messze az országhatáron túlról is. Vallási jellegét ugyan nem veszí­tette el, de a szívek mélyén erősebb az összetartozás tudata, az embereket a megvallott szeretet fűzi egybe, s a magyar azt mondja, miért is gyűlölném szerb testvéremet? Pedig közben erősen kicserélődött a lakosság. A svábokat kitelepítették, helyükbe bukovinaiak jöttek, akiket Bácskán át űzött idáig a politikai türelmetlenség, vannak délvidé­kiek, s olyan is akad, aki Marosvásárhelyről talált itt új ott­hont. Kovács László dokumentumfilmje az 1974-es búcsút örö­kítette meg, ezt egészítette ki a mai Grábóc képével. Az ül- dözöttség is lehet az összetartozás forrása, amint a Német­országba szakadt hajdani őslakosok példázzák, akik 42 ezer márkát adtak össze a katolikus templom újjáépítésére, s most a szerb búcsúban koccintanak az új lakosokkal. Mind­egyik érzi a történelmi igazságtalanságot, de azt is tudják, hogy ezt csak ők tehetik jóvá. A bazilita szerzetesek annak idején jól választottak, a kör­nyék gyönyörű, de kérdés, hogy az idő alkalmas-e üdülő­övezet kialakítására, az idegenforgalom megszervezésére. A falu lakossága fogytán fogy, a munkanélküliség itt is kedve­zőtlenül formálja a sorsokat, aki teheti, elvándorol, másutt remélve a megélhetést. Csak azt kívánhatjuk, váljanak valóra reményeik, de bár­hogy történjék is, az ősi templom búcsúja megmarad, s nyugtalan világunkban valóságos missziót tölt be, amikor a békességet kínálja minden jóakaratú embernek. Béranya Az anyaság méltóságteljes, nemes hivatás, így tudtuk ed­dig. Most kiderült, hogy üzlet is, mégpedig nem akármi­lyen. A dajkaanyaság jobban hangzik, de nevezik béranyá­nak is az elszánt vállalkozót, aki a genetikai anya helyett ki­hordja és megszüli magzatát. Ha jól meggondoljuk, mind­össze annyi történik, hogy túljárnak a természet eszén, a meddő nő anyává lesz, mégpedig vérszerinti anyává, míg a másik, a béranya viseli a terhesség minden velejáróját. Ter­mészetesen nem ingyen. A riportban százezrekről volt szó, volt aki kétmilliót említett, Czeizel doktor, aki ezek szerint az árfolyamban is járatos, méltatlankodva mondta, annak, aki több millióért vesz egy autót, miért nem ér meg egymil­liót egy gyerek. Ehhez nincs szavam, az orvostudomány fej­lettsége ezek szerint a gyerek árfolyamát is befolyásolja. Er­kölcsi érzékünk van zavarban, a teológusok nyilván az egész műveletet helytelenítik. A csecsemő nyilván nem fogja majd számonkémi, hogy milyen úton-módon jött világra, a béranya, aki bizonyos kockázatot is vállal, úgy véli, jó üzletet kötött, mert manap­ság valóban a pénz beszél, azonban megszólal a jogász is, aki különvéleményt jelent be. Azt mondja, itt érvényét ve­szíti minden előzetes megállapodása, szerződés, mert mi lesz akkor, ha a béranya meggondolja magát, s nem adja oda a csecsemőt, aki az övé is meg nem is, vagy - tehetjük hozzá - mi történik, ha elcserélik az újszülöttet, s a genetikai szü­lők más gyerekét tudják sajátjuknak? Nem tisztünk a kérdé­sekre válaszolni, inkább csak konstatáljuk a tényt: az anya­ság is üzleti vállalkozás lett, ami távolról sem anyagi kérdés. „Lelkemtől lelkezett gyönyörű magzatom" - Miklóst hívja így édesanyja a Toldi végen, de vajon elmondhatja-e ezt az az anya, aki béranyától vette át csecsemőjét? Erre sem a mi tisztünk válaszolni. Csányi László Az én produkcióm Az általam legjobbnak ítélt műsorszám: Cím: POP TV, 7101 Szekszárd, Pf: 182 (Fénymásolt szavazólapok érvénytelenek!) Videovilág * Ébredések írói elme nem találhat ki olyan furcsa és megrázó tör­ténetet, mint amilyet a való élet produkál. Ezt bizonyítja Penny Marshall amerikai ren­dező legújabb alkotása az Éb­redések című film, amely igaz történetet alapján készült. Szörnyű járvány söpört vé­gig 1916-ban az Amerikai Egyesült Államokban. Az alattomosan kezdődő kór ál­dozatai előbb írás, majd olva­sás készségüket vesztették el, aztán némákká váltak, lépteik lelassultak, majd furcsa, moz­dulatlan pózba merevedtek. A legtöbb ilyen beteg hamaro­san meghalt, de néhány közü­lük, elsősorban a gyerekek, a gondos intézeti ápolásnak kö­szönhetően életben maradtak és felnőttek, jóllehet kóma­szerű állapotban vegetáltak évtizedekig. Negyvenhárom évvel a jár­vány után, 1969-ben egy ku­tató orvos dr. Malcolm Sayer, veszi át a New-York-i Bainb- ridge kórház tetszhalott bete­geit, köztük Leonard Locnet, (Robert Niro). Az orvos egy véletlen kapcsán rájön, hogy betegei ha perifériásán is, de érzékelik a külvilági történé­seket. Doktor Malcolm kísér­letezni kezd, és a Parkin- son-kórban hatásos vegyület segítségével felébreszti bete­geit az évtizedes álomból. Az élettelen szobrok meg­mozdulnak, életre kelnek, be­szélnek, nevetnek, sírnak, sze­retnek és gyűlölnek, azaz újra érző emberré válnak. Negy­venhárom évig „kiszálltak" az életből, most tükörbe nézve nem ismerik meg magukat. A környezet, a társadalom vál­tozása legalább így sokkolja őket. Különösen Leonard ra­gaszkodik görcsösen az önálló élethez, ami miatt összetű­zésbe kerül a kórház vezetői­vel. Hiába Malcolm doktor el­lenvetése, Leonardot a zárt osztályra helyezik; nem al­kalmas még arra, hogy távoz­zon az intézetből. Betegei „ébredése" az őket életrekeltő orvosra is megha­tározó hatással van. A doktor, aki eddig csak a kutatás álom­világában élt, maga is ráébred a barátság, szerelem benne szunnyadó képességére. És bár a kísérlete végül is nem jár a remélt eredménnyel - a gyógyszer hatása csak időle­ges, a betegek egy idő után visszamerevednek szobrokká, -, mégis megcsillantja a re­ményt, hogy nincs kilátástalan helyzet, mindig és minden helyzetben érdemes küzde- nünk értelmes célokért. Penny Marshall filmjét, az Ébredések-et 1991-ben Os- car-díjra jelölték. Igazán nagy kár, hogy a minden szem­pontból kiváló alkotás még­sem kapta meg a kis aranyo­zott szobrocskát. A 116 perces színes, szink­ronizált film videokazettája a Megyei Könyvtár Videoklub- jában található meg. F. Kováts Éva v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom