Tolnai Népújság, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-06 / 80. szám

1993. április 6., kedd TÁJOLÓ iEPUJSAG 5 Thész László emlékhangverseny TV-napló Lángész kerestetik Kepes András kitűnő műsorában a Láthatatlan kollégi­umban kereste a lángész titkát. A kollégium lángelmékre vadászik, ezeket szeretné kiművelni, hogy ne vesszenek kárba, mint nálunk annyiszor. A tehetséget könnyű felis­merni, fogékonysága, éles esze időben felhívja magára a fi­gyelmet, a lángésszel azonban más a helyzet. Kedélyes anekdoták szólnak róla, mint Einsteinről, aki állítólag időn­ként elfelejtette begombolni a sliccét, de említhetjük Thomas Mannt is, aki az érettségiig sem jutott el, Petőfit, a kicsapott diákot, Aranyt, aki félbehagyta iskoláját, mégis mindegyik kora legműveltebb elméje volt, a tárgyi tudást is beleértve. Weöres Sándor diákköri versében keserűen panaszkodik a geometriára, amikor „végtelen éje volt a tábla, a kréta tévedt messzi vándor", s felsóhajt: Nem megy a szinusz-tétel Sán­dor . . . Rossz idák volt, tanárai csak azt nem tudták róla, hogy lángész. Annak idején a népi kollégiumok tehetséges falusi gyere­keket próbáltak megmenteni az elkallódástól, a Láthatatlan kollégium ennél jóval többre vállalkozik, zseniket keres, ne­kik teremt olyan kereteket, amelyek között mozgásba jön mind az ötven milliárd agysejtjük. A feltételek szigorúak, több nyelvet kell tudni, napra készen kell ismerniök válasz­tott tudományukat, de kérdés, hogy ezzel megfejtik-e a lángész titkát. Tartok tőle, hogy nem. Valamire minden em­ber alkalmas, egy géplakatos épp úgy lehet tehetséges, mint a fizikatanár. De ez még nagyon távol van a lángésztől. Csak teljesítményéből ismerjük, ebből tudjuk, hogy az Ó-magyar Mária-siralom fordítója épp úgy lángelme, mint a népdalok ismeretlen parasztköltője. Nem ismer rangot, osztálykorlá­tot, a történelem eltiporhatja, villanásnyi jelet akkor is hagy maga után. De titkát ő maga sem tudja. Az viszont igaz, hogy útját lehet nehezíteni, s elő is lehet segíteni. Ha a Lát­hatatlan kollégium csak ennyit is tud tenni, nagyon sokat tesz s minden támogatást megérdemel. Nálunk ugyanis a lángész, de még a tehetség is sokáig gyanús volt, mert ugyan minek kell kitűnnie valakinek, miért nem tud beil­leszkedni a nagy átlagba? Már pedig a lángész soha nem il­leszkedik be, őt kell elfogadnunk olyannak, amilyen. Színházi világnap Az idén Edward Albee üzent a Színházi világnap alkal­mából, amit 1961 óta ünnepelünk. A tévé változatos műsor­ral emlékezett, volt Eisemann-operett, a Fekete Péter, amit a háborús években játszottak nagy sikerrel, s ma is alkalmas búfeledtetőnek, láthatta, aki nem sajnálta az éjszakai idő­pontot Shakespeare Titus Andronicus című rémdrámáját, amivel kapcsolatban sokáig Shakespeare szerzőségét is vi­tatták s volt egy nagyon érdekes és tanulságos Hamlet ösz- szeállítás. Petőfi-Arany nemzedékének nemzeti feladatot jelentett a magyar Shakespeare megteremtése s több akkor keletkezett fordítás irodalmunk maradandó értéke. Mindenek előtt a Hamlet, amit Arany után, bár többen kísérleteztek vele, nem lehet, nem is szabad újra fordítani. A Hamlet a világirodalom legrejtélyesebb drámája. Már a főhős megjelenése is vitára ad alkalmat, általában sápkóros, töprengő, cselekvésre képtelen fiatalembernek ábrázolják, pedig anyja a vívójelenetben azt mondja, adjanak neki inni, „tikkad, mert kövér". Ezt állítólag nem kell komolyan venni, pedig nem akármilyen fiatalember készül megbosszulni apja halálát: éleseszű, fondor, kitűnő sportember, mindig túljár környezete eszén. A darab lényegére ezúttal Gábor Miklós mutatott rá, aki Babits Esti kérdés című versét emlí­tette, mondván, ott is csak a kérdés hangzik el, „miért nő a fű", emitt „lenni vagy nem lenni", amire nincs válasz. Nem is lehet, a kérdés magában hordja az emberi lét végső di­lemmáját, s még az sem derül ki, hogy mikor nemesb a lélek. Ahány címszereplő, annyi Hamlet, s ha jó színész játssza, valamennyi hiteles. Ezúttal hat színész idézte fel emlékeit, néhány jelenetet több változatban is láthattunk, hála a tech­nikának. Megható volt a közelmúltban elhunyt Mensáros Lászlót látni, aki pályakezdőként Debrecenben játszotta a Hamletet, s jöttek a többiek, akiknek filmszalag őrzi játékát, Gábor Miklós, Huszti Péter, Cserhalmi György, Székhelyi József, Gálffi László. Mindegyik más és mindegyik Hamlet, az egyik okos, simulékóny, a másik vívódó, ez az igazságot keresi, az a bosszút. Ez mind Hamlet, aki a kizökkent idő kavargásában keresi a választ, de csak kérdezni tud, felelni nem. Két világ határán él, haláltusájában hallja Fortinbras seregének érkezését, s most már Horatiónak kell elbeszélnie a véres eseményeket, „a többi néma csend". Színész számára a Hamlet az egyik legnagyobb feladat, a nézőnek visszatérő, nem múló gyönyörűség. Csányi László Kiállítás Erzsébet királynőről Március 29-én este csendültek fel azok a dallamok, amelyek em­lékeztettek egy nagyszerű em­berre, Thész László Tanár-Úrra. Ö ugyanis nem az igazgatói, a művészi, a ... ki tudná felso­rolni az Ót megillető címek soka­ságát, melyekre nem volt büszke, csupán arra az egyre, a tanári hi­vatására volt érzékeny. Igen, mert az az egy a szépre való rá- csodálkozás hatalmas érzését kí­nálta fel tanítványainak, s min­den vele kapcsolatba került em­bernek. Hálátlan feladatot vállalt ma­gára Lozsányi Tamás orgonamű­vész, amikor elsőként lépett pódi­umra. Ám már az első hangsorok megszólaltatásával magával ra­gadta hallgatóit. Bach: c-moll fantázia és fúga c. alkotásának méltóságteljes, ünnepélyes áradá­sával, valóban ünneppé vará­zsolta a „pillanatot". A fúga brvúros, belső építkezéstől villogó megformálása méltó volt a szerző művészetéhez, s elismerést ara­tott a megszólaltató művész. Pétersz Árpád kivételesen szé­pen megformált kürthangjával, magabiztos technikai felkészült­ségével meglepte közönségét. Az 1800-ban írt „F-dúr szonáta", mely Beethoven ismert és játszott művei közé tartozik, úgy szólalt meg, olyan lágy-meleg hangon, amit csak egy zeneileg is tökélete­sen fogalmazni tudó „muzsi- kus-lélek" képes produkálni. Molnár Márta gitárján hang­zott el Brouwer: „Ballada" c. műve. Az előadó vitathatatlan eleganciával, technikai fölénnyel, erősen szubjektív töltetű muzika­litással szólaltatta meg. A darab azonban elsősorban egzotikumá­val hatott, s számomra lényege­sen kevesebb zeneiséget kínált, mint amit hallhattunk. Ez vi­szont az előadó érdeme volt. Elmauer József zongorázása magával ragadó volt. Igaz, Bar­tók: „Este a székelyeknél” és „Al­legro Barbaro" c. müvei jól is­mert és hálás darabok, ám az elő­adó olyan élettel telített, lírai és ugyanakkor fergetegesen megszó­laló, muzikalitásában érett zon­gorista benyomását keltette in- terperetálásukban, akire nem le­hetett nem oda figyelnünk. Környei Miklós saját művét: a „Letno". c. fuvola-gitár duót Ágostonná Béres Kornélia és Környei adta elő. A szerző jól is­meri a hangszere által nyújtott lehetőségek sorát, ezeket nagysze­rűen ki is használta, de zeneileg a mívesen megformált darab keve­sebbfényt adott mindkét megszó­laló hangszernek. Giuliani: „Allegretto, Andante és Allegro" c. kompozícióinak előadásában ezzel szemben szinte kirobbant mindkét muzsikus. Az imént még visszafogottan, szinte csak önmaguknak játszó előadók most - a művek hatására - gyö­nyörűen megformált ívű produk­ciót alkottak. A fuvola csillogó, futamait alig követhetően per­gető, csilingdóen magával ragadó hangjait gyönyörűen kísérte a gi­tár, vele teljesen azonos rangban. Igazából „öröm-muzsikát" pro­dukáltak a pódiumon, megfeled­kezve mindenről, csupán a zene volt számukra az egyetlen létező dolog. Egy általam teljesen ismeret­len fiatal énekes - Hauser Beáta - Schubert: „Der Wegweiser" c. dalát adta elő, Lozsányi Tamás zongorakíséretével. A fiatal, ígé­retesen szép hangú énekesen a lámpalázzal folytatott küzdelmé­nek jelei ellenére is szépen for­mált, belső és igaz érzésekből táp­lálkozó muzikalitást érezhettünk meg. Valós ígéret e hang birto­kosa, hiszen a zene és énekes kö­zötti kapcsolat egyértelműsége meg sem kérdőjelezhető. Igazi, muzikalitásában döbbe­netes meglepetés volt a Szekszár- don első ízben megszólaló Szőts Judit hegedűjátéka. Debussy: „Claier de lune" c. darabját - con sordino - valami olyan átszelle­mült zeneiséggel, azonosulva szerző és az általa megálmodott muzsika egymásba olvadásával interpretálta, amelyet csak érett muzsikus képes „megalkotni". Hangja és technikája a hangszer és ember tökéletes egybeolvadását sugallja. Lányi Péter zongora kí­sérete méltó volt a műhöz és az alkotáshoz. A hangverseny befejező da­rabja Mendelssohn: „C-moll tri­ója" volt. Kugleg Zsuzsa a zon­gorát, Mártonka Tünde a csellót és Szőts Judit a hegedűt szólal­tatta meg. A három egyenrangú hangszer zenei kergetőzése, eltű­nése, majd csillogó felbukkanása igazi triót varázsolt a pódiumra. S ha néha-néha a zongora domi­nanciára tört is, az csak pillana­tokig tartott, mert mint búvópa­tak, azonnal képes volt „akár megszűnni" is. Úgy tűnik mind­három muzsikus tökéletesen együttélt Mendessohn muzsiká­jával és e trió előadása igazán méltó befejezése volt e koncert­nek. Dr. Rosner Gyula Videovilág A szavannák kutyája Egy film főszereplőjé­nek állatot vagy gyereket választani szinte biztos siker. Erre alapozott az amerikai Gray Hofmeyr rendező is, amikor meg­alkotta a Szavannák ku­tyája című színes, szink­ronizált kalalandfilmjét. A történet egy Jock névre hallgató kutyáról szól. A szavannák ku­tyája eleinte vízbefoj- tandó, csenevész kö- lyöknek látszik, és hogy nem kerül a vizesvö­dörbe, azt csak későbbi gazdájának, a film férfi főszereplőjének köszön­heti, aki megverekszik a kutyáért. Nem hiába te­szi mindezt az írszárma­zású Percy Fitzpatrick, mert a történet szerint a ványadt kutyakölyök ki­tűnő vadászebbé fejlődik és hű társa lesz a becsü­letes, merész fiatalem­bernek, aki kényelmes, banktisztviselői állását odahagyva elindul, hogy aranyásóként próbáljon szerencsét. A két jóbarátra, em­berre és kutyára számos kaland vár a 100 perces film alatt. Van ebben a filmben minden, kegyet­len aranyásó élet, vadá­szat a prérin, kaland, szerelem, barátság és megcsalatás. Látszik, hogy a rendező apait-anyait beleadott a filmjébe, mégsem lett igazán jó alkotás a Sza­vannák kutyája. Túl se­matikus a történet, elna­gyoltak a szereplők jel­lemei. Egyedül a táj, a gyö­nyörű, egzotikus, dél-af­rikai szavanna képe nyújt igazi élményt a né­zőnek. A film videokazettáját a Megyei Könyvtár vi- deoklubjában találhat­ják. F. Kováts Éva Innen­onnan Szekszárdon, a Babits Mihály Művelődési Ház szervezésében a tavaszi szünet ideje alatt - ápri­lis 5-től 9-ig - madarász sulit tartanak. Ezen fil­men, rajzon, sétákon és kiránduláson ismerked­hetnek meg az érdeklő­dők a madarakkal. A madarász sulit 9 és 13 óra között tartják. A szekszárdi 505-ös számú szakmunkásképző kol­légiumában hétfőn, szerdán, pénteken 16.30- 18.30 óra között, vagy a Babits Mihály Művelődési Házban munkanapokon 16.30- 18.30 óráig várják a fiatalokat. A Babits művelődési házban működő nyugdí­jas klub április 7-én tartja következő össze­jövetelét, amikor a hús­véti előkészületek lesz a téma. * Szekszáron, a Művésze­tek Házában április 7-én, szerdán, 19.30 órakor Trió Stendhal koncert lesz. Tagjai: Dés László szoprán- és tenor szaxo­fon, Snetberger Ferenc klasszikus, akusztikus gitár és Horváth Kornél ütőhangszerek. A Jönköpings (Svéd­ország) Kamarakórus és a Szekszárdi Madrigál­kórus koncertjére április 12-én, hétfőn, este 7 óra­kor kerül sor. A belépés díjtalan, mindenkit sze­retettel várnak. Megjelent Lanber Gascoigne: A ke­resztények. Egyháztörténet. A Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg. A Világtörténelem nagy alakjai következő kötete a Tö­rök és tatár hódítók. A Kos­suth Kiadó könyve. ’ Peter Henisch: Apám kicsi alakja. Dokumentumregény, valódi irodalmi csemege. A hitleri német birodalom had­ereje (a Wehrmacht) vezető fo­tóriporterének története. Robert Merle: Jó városunk, Párizs. Az Európa Könyvki­adó jelentette meg. Juan Cortéz: Megveszem ezt a nőt II. rész. Milne: Micimackó. Mici­mackó kuckója. Népszerű két mese, Karinthy Frigyes fordí­tásában. Piros Christa: Exkluzív fi­nomságok. Húsvétra, ünne­pekre ajánlott ételek. A könyvek a szekszárdi Kossuth Könyvesboltban vá­sárolhatók meg. Szombattól október végéig két marchfeldi Habsburg-kas- télyban, a Schlosshof és a Nie­derweiden termeiben tekint­hető meg az - Elisabeth-Er- zsébet, felség, ember és mítosz - című osztrák-magyar kiállí­tás. A legendás királynéra- csá­szárnéra emlékeztető ma­gyarországi, ausztriai és ba­jorországi tulajdonban levő festményekből, használati tárgyakból megrendezett nagyszabású bemutatót Wer­ner Fasslabend osztrák vé­delmi miniszter - a marchfeldi kastélyegyüttes igazgatója - és Katona Tamás, a miniszter- elnökségi hivatal politikai ál­lamtitkára, a kor történészku­tatója nyitotta meg. A nagyobbik kiállítás a Schlosshofban történeti emlé­keken kíséri végig Erzsébet tragikus életét, a korábbi kiál­lításoknál sokkal gazdagabb anyaggal. A bajorországi gyermekkortól a genfi me­rényletig Erzsébet életében szerepet játszó tárgyak közül jó néhányat Ausztriában még soha nem mutattak be. Külö­nös életre kelnek ezek a tár­gyak - egykori ruhák, evőesz­közök, bútorok - az igen hite­les környezetben: a szépen re­novált kastély Prinz Eugen tu­lajdona volt. A monarchia­hangulatot fokozza, hogy az ablakból átlátni Pozsonyba. A másik helyszínen, Niederwei- denben a Sissi-filmek, színda­rabok kellékei, jelmezei, dísz­letei tekinthetők meg. A fo­lyamatos vetítések régebbi népszerű filmekből ismétel­nek részleteket. A magyar Nemzeti Múzeum és a bécsi Történeti Múzeum együttmű­ködése elsősorban az anyag összeállításában érvényesült, ahogyan F. Dózsa Katalin, a budapesti Nemzeti Múzeum textilgyűjteményének vezetője elmondta, a koncepció lénye­gében az osztrákoké. A történeti kiállításrészen külön osztrák és külön ma­gyar szobákba rendezték az anyagot - igaz, magyar felirat sehol sincs. Ausztria császárnéja, Ma­gyarország királynéja rendkí­vül népszerű jelenség, s bár rengeteg kiállítás mutatta be életét az utóbbi időben, nagy érdeklődésre számítanak a marchfeldi kastélyokban. Pályázati figyelő 1. / Plakátpályázat. A Dohánymentes Világnap alkalmá­ból plakátpályázat középiskolások, ipari tanulók, általános iskolások részére. A pályázat témája: A dohányzás elleni meggyőző mondanivaló. (A plakát tartalma egyéni, várat­lan képi megjelenítésű és inkább humoros, karikaturiszti- kus legyen, mint a már ismert és megjelent ijesztő, elret­tentő ábrázolások.) Beküldési határidő: 1993. április 24. 2. / A Magyar Műveltség Szolgálat pályázatot hirdet ál­talános- és középiskolai diákok számára. A tanulmányok a következő témákban nyújthatók be: — a Felvidéken, Szlovákiában élő magyarok életéről, sorsáról 1920-tól napjainkig, — a Délvidéken, a Bácskában élő magyarok életének, sorsának alakulása 1920 óta, — Kárpátalja magyarjainak sorskérdései 1920 óta, — erdélyi szórvány magyarság tanulási lehetősége anyanyelvén. Beérkezési határidő: 1993. május 15. 3. / A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Miniszté­rium környezetvédő társadalmi tevékenységek és akciók támogatására pályázatot hirdet. A pályázat célja a termé­szeti és épített környezet védelmét, fejlesztését szolgáló társadalmi kezdeményezések ösztönzése, megvalósulásuk elősegítése. A pályázat nyilvános. Pályázni konkrét, a fenti cél elérését szolgáló tevékenységgel, akcióval, rendez­vénnyel stb. lehet. A pályázatokat 1993. április 30-ig kell benyújtani. A pályázatokról bővebb felvilágosítás kérhető a Tolna Megyei Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány Informá­ciós-Szolgáltató Irodájában: Szekszárd, Béla tér 6. Tel.: 74/11-928. Nyitva tartás: hétfő, szerda: 13.00-16.00 óráig, kedd, csütörtök: 13.00-17.00 óráig, péntek: 13.00-15.30 óráig, vagy a Paksi Ifjúsági Irodában, Paks, Gagarin u. 2. Tel.: 75/11-646. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 14.00-20.00 óráig. Felhívjuk figyelmüket, hogy a pályázatokat nem az irodához kell beküldeni, mi csak közzétesszük azokat. Á A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom