Tolnai Népújság, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-05 / 79. szám

1993. április 5., hétfő SPORT »ÚJSÁG 7 Kosárlabda NB I, rájátszás Kézilabda NB I/B. Győrött nagy csatában nyertek Kolicsék, a Szigma újabb adósságot törlesztett A KSC Szekszárd egy félidei előnyt adott? A Nagykőrös kiütötte a DVMSE-t Sabaria-Mörk-KSC Szek­szárd 96-80 (53-32). Szom­bathely, 100 néző. V: Varga J., Szlávik. Sabaria-Mörk: Vá- radiné (-), Balogh (12), Jevtu­senko (10), Kalamár (26), Zsolnai (25). Csere: Plugor- jeva (20), Viszket (-), Padányi (-), Magyar (3), Lóránt (-). Edző: Kisferenc József. Szek­szárd: Nagy R. (11), Nagy A. (13), Mészáros (14), Szabó M. (7), Bihari (5). Csere: Gonta- reva (-), Kranyecz (20), Badics (10), Szabó N. (-). Edző: Né­meth József. A szekszárdiak Várkonyi, Petrik és Zerényi nélkül voltak kénytelenek ki­állni a 11-12. helyezéseket el­döntő rájátszás első mérkőzé­sén. „Furcsa" ötössel kezdett a Szekszárd. Németh edző tak­tikai megfontolásból a fiatalo­kat küldte pályára, mondván: majd ők az elején kellőképpen kifárasztják az ellenfelet és utána ... Nos, nem is kezdtek rosszul a „kicsik": 4-0, aztán 7-2, majd 9-4 a javukra. Kisfe­renc mester nem vette tréfára a dolgot, a 7. percben lecse­rélte Plugorjevát és ettől kezdve megváltozott a játék képe. Fél perc alatt egy dupla és egy tripla az orosz ven­dégmunkás részéről és máris egyenlő volt az állás. Megállás azonban nem volt, megszep­pentek a szekszárdi lányok és ezt kitűnően használták ki a dpőgyáriak. Szinte tetszés szerint érték el kosaraikat és a félidő végére a mérkőzés vég­eredményét is eldöntötték hu­szonegy pontos előnyükkel. Fordulás után aztán pályára lépett Kranyecz, Badics és Gontareva is. Ám, még be sem melegedtek, a hazaiak már 61-32-re növelték előnyüket. Ekkor kezdett talpraállni a Szekszárd, sziszifuszi mun­kával fokozatosan felzárkó­zott, a 33. percben már csak 13 pont volt a hátránya. Ennél közelebb azonban már nem tudtak kerülni a vendégek, a rutinos házigazdák a hátra­lévő időben biztosan őrizték előnyüket. A második játékrészben egyenrangú ellenfélnek bizo­nyult a KSC Szekszárd, ám az első félidőben elszalasztott le­hetőséget már nem tudta be­hozni. Bár a második félidő a Szekszárdé volt, de az első fél­időben elszenvedett 21 pontos hátrányt minden igyekezet el­lenére sem sikerült ledolgoz­nia. Kitűnt: Plugorjeva, Zsol­nai, Kalamár, illetve Kra­nyecz, Badics, Nagy A. Nagykőrösi KK-Dombó- vári VMSE 104-68 (47-20). Nagykőrös, 500 néző. V: Berki, Simó. Nagykőrös: Ma- leras (36), Jasiunskas (17), Módra (8), Király (4), Pásztor (19). Csere: Csorvási (8), Cseh (6), Szép (6). Edző: Újhelyi Gábor, Horváth Zoltán. Dombóvár: Marcsenkó (29), Erupkin (16), Takács (6), Molnár (-), Jankovics (10). Csere: Bosznai (3), Kontics (- ), Horváth Cs. (4), Horváth A. (-), Jani (-). Edző: Horváth Károly. A megilletődötten kezdő vendégcsapat ellen a hazaiak repülőrajtot vettek és a 4. perc elején már 12-4-re vezettek, Dombóvár időt kért. Két perccel később sikerült is felzárkózni 14-8-ra, ekkor Ta­kács helyett Bosznai lépett a pályára. A folytatásban rend­kívül rosszul dobtak a vendé­gek és a védekezésük is sok kívánnivalót hagyott maga után, így aztán nem volt meg­lepő, hogy a 11. percben 30- 12-es nagykőrösi vezetésnél Horváth edző kénytelen volt kikérni második idejét is. Saj­nos, ez sem használt, amíg a hazaiak rendre betaláltak a kosárba, a dombóváriak do­básai célt tévesztettek. Foko­zatosan elhúzott a hazai együttes és a 16. percben már' 39-16 volt az állás. A félidő hajrájában is az történt, amit a hazaiak akartak és 27 pontos fölényes vezetésükkel zárult az első félidő. Szünet után ugyanott foly­tatódott a mérkőzés, ahol az első félidőben abbamaradt, mert a vendégek nem tudták csökkenteni tetemes hátrá­nyukat, sőt a hazaiak tovább növelték előnyüket,. a 24. percben 55-26 volt az állás. A 29. percben 62-37-re jött fel a Dombóvár, majd a 31. percben 66-43-as hazai vezetésnél a dombóváriak időt kértek. A dombóváriak gyakran cserél­tek, de ez sem használt, sok jó lehetőséget hagytak kihaszná­latlanul. Fokozatosan elhúzott a hazai együttes, a 37. percben 84—56 a mérkőzés állása. Az utolsó három percben teljesen megadta magát a vendégcsa­pat és a hazai közönség ferge­teges bíztatása mellett három­számjegyű győzelmet szerez­tek. Tulajdonképpen már az első félidőben eldőlt a talál­kozó sorsa. A mind védeke­zésben, mind támadásban jobb hazaiak megalázó vere­séget mértek a dombóvári együttesre. Kitűnt: Maleras, Pásztor, Jasiunskas, illetve Marcsenkó. Kettős vereség az NB Il-bett Szombathelyi TK-Bony- hádi SE 59-57 (32-36). Bony- hád, 100 néző. V: dr. Botos, dr. Tihanyi. Bonyhád: Fel­szegi (15), Kovács (14), Pal- kovics (15), Rózsa A. (6), Kis- honti (5). Csere: Kiss (2), Ró­zsa K. (-), Györgyös (-). Edző: dr. Ábrahám János. Jobban kezdtek a vendégek, de a fél­idő derekától egyre inkább be­lelendült a Bonyhád. A haza­iak átvették az irányítást, Fel­szegi és Palkovics kosaraival négypontos vezetés birtoká­ban tértek pihenőre. A máso­dik félidőben mindkét csapat „kosáriszonyban" szenvedett. Ettől függetlenül rendkívül izgalmasan alakult a mérkő­zés: 2 perccel a vége előtt 57- 50-es szombathelyi előnyt mu­tatott az eredményjelző tábla. Ezt a Bonyhád ledolgozta, 57- 57-re egyenlített, ám az utolsó pillanatokban szerzett ven­dégkosárra már nem tudtak válaszolni Felszegiék. Kitűnt: Felszegi, Kovács. Pécsi VSK II.-Atomerőmű SE 65-41 (27-18). Pécs, 100 néző. V: Rátvay, Haaz. Ato­merőmű SE: Harsányi (9), Osztermayer (7), Jäger Á. (7), Hum (-), Hirth (8). Csere: Da- róczi (-), Jäger M. (4), Farkas (-), Szabadi (1), Pálfi (5). Edző: Daróczi Eszter. A ma­gas csapatszerkezetű pécsi fia­talok ellen körülményesen szőtték támadásaikat a pak­siak. Sok eladott labda, gyenge védekezés jellemezte a játékukat, nagyon kevés kosár esett. A vendégek azonban va­lamivel jobban céloztak, így a 12. percben már 17-4-re elhúz­tak. Egy ütemmel mindig le­maradtak a Duna-partiak, így kilenc pontos hátránnyal zár­ták a félidőt. A második játékrészben egészpályás letámadással próbálkoztak az atomosok, de a helyzeteiket továbbra sem tudták értékesíteni, így a 25. percben 34-26. A mérkőzés további részében is hibát hi­bára halmoztak a házigazdák, így ismét elhúztak a pécsiek, 56-36. Nagyon gyenge telje­sítménnyel fájó vereséget szenvedett az Atomerőmű SE a hasonló játékerőt képviselő pécsiektől. A csapatból csu­pán Hirth mezőnymunkája dicsérhető. Dunaföldvári VKSE- GYÁÉV SE 28-24 (14-12). Győr, 100 néző. V: Doszpoth, Kovács. Dunaföldvár: ' Ko­vács- Dukai I. 1, Takács 6, Szauter 7, Orova 9, V. Kovács 2, Györkő 2. Csere: Kolics 1, Hegedűs, Polgár, Dukai II., Mestyán. Edző: Kolics János. Fej-fej melletti szoros küzde­lemmel indult a mérkőzés, s ez jellemezte az első játékrész felét. A félidő derekán 8-8 volt az állás.' Ekkor a vendégek támadtak, Györkőt egy szélső befutásnál lerántották, kisebb agyrázkódást szenvedett, s már nem is tudott visszatérni a pályára. Az eset kapcsán a szabálytalanul szerélő győri játékost kiállították, ezt az emberelőnyös helyzetet a föl­dváriak kihasználták és há­rom góllal elhúztak. Újfent vendégtámadás futott a pá­lyán, amikor Dukai I. szélről megszerezhette volna csapata 15. gólját, ám nagy ziccerben hibázott, s ellenakcióból szépí­tett a GYÁÉV. Szoros küzde­lemben, helyenként túl ke­mény játékkal zárult az első félidő. Fordulás után a Dunaföld­vár a tőle elvárt fegyelemzett játékkal tovább tudta növelni előnyét. Elsősorban Szauter szélről dobott góljaival, illetve miután Orovát is csak súlyos szabálytalanságok árán tud­ták szerelni, az azokért rendre megítélt hétméteresek értéke­sítésével az 50. percben már hatgólos előnyre (26-20) tett szert a földvári legénység. Ek­kor egy támadásnál Orovát szerelték feltűnően durván, ennek következtében őt is öl­ben kellett levinni a pályáról, valószínű, hogy súlyos térdsé­rülést szenvedett. Á találkozó hajrájában sok labdajáratással, bejátszásokkal és betörésekkel a földváriak tartani tudták az eredményt és igen értékes két pont birtokába jutottak a Rába ETO fíókcsapata otthonában. Kitűnt: Orova és Szauter. Szigma-Szekszárd-Duna- újváros 23-18 (9-10). Szek­szárd, 400 néző. V: Dzsipoff, Halmai. Szigma: Gergely- Bálintné 7, Czirok, Krement- sova 4, Sklar 5, Csordás, Csáki 1. Csere: Flick, Geiger 6, Németh, Horváth É., Hor­váth R. Edző: Hajnal József. Rendkívül idegesen kezdett a Szekszárd, ennek következté­ben a vendégek a 2. percben 2-0-as előnyre tettek szert. Érthetetlenül kapkodva, gör­csösen játszott a hazai gárda, így a félidő derekáig a duna­újvárosiak 8-5-re elhúztak. A folytatásban annak ellenére, hogy a technikai hibák és a ki­hagyott ziccerek változatlanul „tarkították" a házigazdák já­tékát, a 25. percben 8-8-ra egyenlítettek. Ä hajrában bün­tetőt és újabb ziccereket hibá­zott a Szigma, így a vendégek várhatták előnnyel a folyta­tást. Fordulás után sem talált magára a Szekszárd, újra há­rom gólra növelte előnyét a papírgyári gárda. Ezután el­sősorban Bálintné és Geiger jóvoltából a ■ hazaiak a 45. percben 15-13-ra fordítottak. Úgy tűnt, hogy megroggyant a vendégcsapat, hiszen a Szigma a folytatásban az 50. percben négy gólra növelte előnyét: 18-14. Változatos, iz­galmas volt a végjáték. Mindez annak volt köszön­hető, hogy a vendégek nem adták fel, 20-18-ra felzárkóz­tak három perccel a befejezés előtt. Az utolsó percekben azonban már Sklar kettő, il­letve Bálintné egy találatával a házigazdák bebiztosították győzelmüket. Rendkívül küzdelmes, for­dulatokban gazdag, de csak közepes színvonalú mérkő­zést láthattak a nézők. A má­sodik félidei jobb teljesítmé­nyének köszönhetően sikerrel vágott vissza őszi háromgólos vereségéért a Szigma együt­tese. Csupa vereség az NB II-ben Szombathelyi TK-Tenge- lic 19-14 (7-6). Szombathely, 100 néző. V: Balaskó, So­mogy vári. Tengelic: Ádám- Lukács I. 6, Tibai 3, Haász 2, Holtz 1, Varga 1, Csáki. Csere: Győri 1, Fülöp, Buják, Séta, Schmidt. Edző: Takso­nyi István. Egy hétméteres ér­tékesítésével az 5. percben a Tengelic szerezte az első gólt, melyre a hazaiak zsinórban hárommal válaszoltak. Ezután már jóformán felváltva estek a gólok, a félidő végén a szom­bathelyiek minimális előnye birtokában vonultak pihenőre a csapatok. Fordulás után kie­gyenlített a Tengelic, ám csak rövid ideig tartott a fej-fej mel­letti küzdelem, ugyanis a ha­zaiak sorra leindították a meg­tört lendületű vendégeket. A két pont sorsa az 52. percben végleg eldőlt, amikor a tanár­képzősök ötgólos előnye már behozhatatlannak bizonyult. A balszerencsés második fél­idő értékes pontszerzéstől fosztotta meg a Tengelicet. Szentgotthárd-Simontor­nyai BTC 29-25 (16-11). Szentgotthárd, 400 néző. V: Gőzsi, Rákóczi. Simontor- nya: Pech- Pécsi (5), Teimel (9), Zsolnai (2), Varga G. (1), Májer (5), Bosnyák (1). Csere: Zádori, Somogyi (1), Balassa (1). Remekül kezdtek a ven­dégek, Pech kimagasló védé­seivel a 20. percig fej-fej mel­lett haladtak a csapatok. Ez­után egy pillanatnyi kiha­gyásnak köszönhetően a házi­gazdák máris magukhoz ra­gadták a kezdeményezést és ötgólos előnyre tettek szert. A második játékrész elején elszabadultak az indulatok: előbb Zsolnai került a pad­lóra, majd Pécsi jutott ugyan­erre a sorsra a szentgotthár­diak ámokfutásának köszön­hetően. Teimeléknek az 50. percre három gólra sikerült megközelíteni a vendéglátó­kat, ám Zsolnai piroslapos ki­válása után ismét apró zava­rok mutatkoztak a bőrgyári együttes soraiban. Veresége ellenére a BTC bíztató teljesítményt nyújtott. Jók: Pech, Varga, Balassa. Csurgó-Tolnatej SE 23-21 (10-10). Csurgó, 100 néző. V: Doszpoth, Kovács. Tolnatej SE: Spoljár- Budai 1, Böcsödi 1, Barabás 4, Teimel 5, Kispál 3, Fichter 3. Csere: Drüszler 4, Bordás, Takács, Bátai, Bach. Edző: Csírzó Antal, Fichter Csaba. A 8. percig felváltva es­tek a gólok, de ezután a ven­dégek rövidzárlatát a pályavá­lasztó négy góllal büntette: 7- 3. Spoljár remek védéseinek köszönhetően azonban a tej­ipariak négy perc alatt ledol­gozták hátrányukat, a 20. percben 7-7. Ezután kétszer is a Szekszárd vezetett, de a Csurgó ledolgozta hátrányát. Fordulás után a kiválóan védekező Kispált végleg ki­zárták a játékvezetők, ennek ellenére végig partiban voltak a tejesek, de a döntő pillana­tokban bosszantó hibákat vé­tettek. Az 59. percben felcsil­lant az egyenlítés lehetősége, de előbb Fichter, majd Bordás hibázott büntetőt. Egyenrangú ellenfelek küz­delmében a kevesebbet hibázó csapat nyert. Jók: Spoljár, Kis­pál. nősítenem. Lehet, hogy mégis annak az erőművi vezetőnek Geiger két védővel a „nyakán" gólt lő Kellünk-e az Atomerőmű SE-nek? Aki ezt megkérdezi: Hangyási László mesteredző — Úgy tűnik, mostanában jobban mennek a dolgaid. Nem­rég vehetted át mesteredzői okle­veledet, korábban megválasztot­tak a férfi dzsúdósok szövetségi ■ kapitányának. Hogyan szántad rá magad és milyen feltételekkel vállaltad el ezt a posztot? — Egyelőre egyéves szer­ződésem van, és csak máso­dállásban csinálom. Az edző- bizottság négy évre akarta, hogy vállaljam, de úgy gondo­lom jobb így, ha mindkét fél elégedett, hosszabbíthatunk majd. — Szerinted mennyit nyo­mott a latban, hogy tanítványod a sportág eddigi egyetlen olimpiai aranyával tért haza Barceloná­ból? — Az olimpiai siker bizo­nyára segített, de nem ez dön­tött. Mikor hat évvel ezelőtt el­jöttem a Honvédtől, már ak­kor felajánlották, irányítsam a válogatottat. Én akkor inkább Paksra jöttem, mert fiatalokat akartam nevelni, nem a már kész versenyzőket csiszol- gatni. Úgy érzem, az eltelt idő alatt szakmailag fejlődtem, bi­zonyítottam, hogy értem a szakmát. Kovács Ánti szemé­lyében sikerült bajnokot ne­velnem, de mögötte is vannak tehetségek. Miután Anti tekin­télyes időt tölt a válogatottnál, ahol így nekem is ott kell len­nem, adódott a lehetőség, hogy vállaljam el a szakmai irányítást. De csak másodál­lásban és én elsősorban Pak­son vagyok vezető edző. — Nem látja-e majd kárát ka­pitányságodnak a paksi munkád/ hiszen sokat vagy távol? — Meggyőződésem, hogy nem. Ha nem vagyok Pakson, akkor Reisz Béla helyettesít, de heti 8-10 edzést minden­képpen tartok, mert tudom, hogy a fiúk igénylik, hogy ve­lük legyek. Nekem ugyancsak fontos az utánpótlás, hogy a gyerekek mozdulatain lássam, ezt én tanítottam nekik. Nem mondom, hogy köny- nyű összehozni a két felada­tot, de nem panaszkodom, vállaltam és én a dzsúdóra tet­tem fel az életemet. — Közeleg az athéni EB, nagyüzem van a válogatottnál. Közben pedig komoly változások elé néz az ASE, hiszen csökken a támogatás, a korábban biztos hát­teret nyújtó erőmű sporthoz való viszonya merőben megváltozott. Ebben az új helyzetben mennyire látod biztosítottnak szakmai munkátokat? — Bizonytalanság uralko­dik nálunk, az edzők, a spor­tolók körében, de ez nem újke­letű probléma, csak most tető­zik. Áprilist írunk már, de a szakosztályunk még nem tudja, mennyi pénzből gaz­dálkodhat az idén. Mi va­gyunk a legeredményesebb szakosztály, kizárólag paksi fiatalok sportolnak nálunk, és nem tudjuk kellünk-e egyálta­lán az ASE-nek, az erőműnek, vagy a városnak. Igaz, az olimpia előtt sem érdekelte vezetőinket, hogy sikerült-e a felkészülésünk, hogy Kovács Anti milyen állapotban utazik Barcelonába. Anti sikerével kinőttük korábbi körülménye1 inket, de nincs egy vezető, aki kijelentené, hogy az egyesület tudja-e, akarja-e vállalni a kö­vetkező olimpiára való felké­szülés feltételeinek biztosítá­sát. Se igen, se nem -, nem vá­laszol senki. Nekem december 31-én járt le a szerződésem az egyesü­letnél, azóta nem jutottunk még odáig az ügyvezető el­nökkel, hogy egyezségre jus­sunk. Mikor megkérdeztem, hogy miért nem érzékelhető a fizetésemen a világversenye­ken elért sikerünk, a követ­kező volt a válasz: „Kispajtás, vegyél be a mellényedből". Azt hiszem, ezt nem kell mi­van igaza, aki baráti tanács­ként mondta: „Menjetek el in­nen. Paks nincs berendez­kedve, hogy ilyen szintű spor­tolót ide kös.sön".. Ha itt végképp kilátásta­lanná válik a helyzet és esetleg elmegyek, akkor az Anti is jön .velem, bárhol szívesen fogad­nának minket. De most én mozdítsam ki Paksról, amikor ezer szállal kötődik ide? Szó­val,. nem valami rózsásan lá­tom az itteni jövőt, de nem adhatom fél könnyen, hiszen sok münkám fekszik ebben a szakosztályban. Sötétre sikeredett beszél­getésünk vége, de úgy vélem, érthető Hangyási László bo­rúlátása. Mert ha nem ilyen tétről - sportolók, edzők eg­zisztenciájáról, további sor­sáról - lenne szó, akár vicc­nek is mondhatnánk, hogy az ASE-nél „majd csak lesz va­lahogy", nincs, aki érdemi döntéseket hozzon fontos kérdésekben. Mert a Han­gyási által elmondottak nem­csak a cselgáncs szakosz­tályra érvényesek. Félő, hogy e „Pató-Pál-i" mentalitás a versenysport összeomlásá­hoz vezet a megye egyik ki­emelkedő sportegyesületé­nél. Áprilistól az atomerőmű, a számára kényelmesebb utat választva, majd teljes önálló­ságot adott az ASE-nek. De vajon felkészültek-e erre az egyesületnél, és tudja-e va­laki, hogy hová vezet ez az út? -Medgyesy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom