Tolnai Népújság, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-24 / 95. szám
4 «ÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1993. április 24., szombat Bogyiszlóit kérdeztük Mi lesz a moziszékekkel? Aligha tartozik a polgár- mesterek legnagyobb gondjai közé, hogy mi történik a megszűnt mozi székeivel. Többféle válasz adható. Amit dr. Sümegi Zoltán bogyiszlói polgármester válaszolt, mégis sok minden egyéb tanulsággal is jár. Megtudtuk, hogy a két éve használaton kívüli mozihelyiséget most egy magánvállalkozónak adták el, ám a berendezési tárgyak, mint például a székek, tovább hasznosulnak majd. Talán mert a polgármester ifjúkori emlékeit is őrzik? Lehetséges. Tény, hogy nem lesznek a tűz martalékává, hanem felújítják valamennyit és például a községházában, az iskolában és más intézményekben hasznosulnak felfrissített, kárpitozott formájukkal. Választ kaptunk tehát egyetlen kérdésünkre és itt akár el is köszönhetnénk a bogyiszlói polgármestertől, ha nem jelentene sokkal többet a kapott válasz. Például azt, hogy mennyire ragaszkodnak e faluban a régi dolgokhoz. Ennek legelevenebb példája a nemzetközi mércével is számtalanszor megmérettetett hagyományőrző népi együttes. Legutóbbi, ausztriai vendég- szereplésükről lapunk is beszámolt. A moziszékek sorsa arról is árulkodik, hogy az egykori épületnek most új gazdája lesz: egy vállalkozó, aki vegyesáruházat létesít ott. Mindebből az is következik, hogy az önkormányzat ilyen módon is segíti, helyt ad, utat enged a vállalkozóknak. Tette ezt már a tavalyi esztendőben is, amikor a BENZOIL Kft.-nek benzinkút építését engedélyezte a falu központi helyén. Ennél azért többet is végzett, hiszen azon a mocsaras területen a földfeltöltést, a vízelvezetést is átvállalta és kedvezményesen adta a területet a jelentkező kft.-nek. Ha ilyen váhalkozáspárti az ön- kormányzat, az is elképzelhető, hogy maga is vállalkozik. A válasz: igen. A paprikatermeléséről messze földön híres Bogyisz- lón van egy feldolgozó épület is, a paprikamalom. Ebben a 7 millió forintos vállalkozásban az önkormányzat is megtalálható. Fűszerpaprika-őrleményt árulnak és úgy tűnik nem csupán a hazai piacra, hiszen külföldi érdeklődő is akadt. Aki nem paprikát termel Bogyiszlói!, az állatokat tenyészt. Nagyszámú a tehenet tartó gazdák aránya. Évek óta gondot jelent, hogy a tejbegyűjtő épülete nem a legszerencsésebb helyen van a faluban. Azt tervezik, hogy a közeljövőben az áfész központi boltjának udvarába helyezik, így nem rontja majd a faluképet az egészségház mellett. Ugyancsak a terveik között szerepel a gázvezeték építésének folytatása, ami még néhány évet igénybe vesz, hiszen a község szerkezete szerteágazó. Szó esett az egészségházról és itt kell megemlíteni, hogy júliustól gyermek- orvosi rendelésre lesz mód, ezért szükséges az épület némi átalakítása. Ilyen átalakítás vár a postai épületre is, ahol reprezentatív szolgálati lakás kialakítását is tervezik. Ezen - részben - túl vannak már a községházán belül. A külső tatarozás az idei feladatok egyike. Mindezt azért mesélte szorongással dr. Sümegi Zoltán polgármester, mert ő a választóinak útépítést ígért, ami csak ezek után következik. Bízhatnak a bogyiszlóiak, hiszen vigyáztak a moziszékekre is - ígéretek nélkül. Decsi Kiss János — Kistormási születésű vagyok, ott is élek. 1969-ben képesítés nélkül már dolgoztam a kölesdi művelődési házban, de három év után elmentem innét. Később a főiskolát is elvégeztem, így ismét bekerültem a „bűvös körbe", könyvtárosnak. Majd amikor a ház Kölesden árva maradt (mert meghalt az igazgató), megpályáztam az állást, és ez év februárjától vezetem az intézményt. — A pályamunkájáról mondana néhány gondolatot? — Felvázoltam az elképzeléseimet, leírtam, hogy mire szeretném használni a házat. Mindenképpen további kiállítások rendezését tervezem, mivel értékes festmény gyűjtemény található itt, ami Baranyai Lászlónak köszönhető. Mindenekelőtt foglalkoznék művészeti ízlésfejlesztéssel, úgy gondolom egy perma- nenciának nem szabad megszakadnia. Tovább kell vinni az óvodától az iskoláig, a felnőtt korig az ízlésfejlesztést. A pályázatban szó esett még a kiscsoportokkal való foglalkozásról is. Eddig már sikerült megvalósítani, hogy a gyerekek heti három alkalommal ping-pongoznak, de ez még kevés. A bélyeggyűjtők hétvégeken jönnek ide, és van olyan törekvésünk is, hogy hetente egyszer komoly zenei klubot szervezünk. A báloktól elszoktak a helybeliek, pedig Egy arc - egy mesterség Fejős József, művelődési ház igazgató ezeknek közösségösszetartó hatásuk volt. Ezt a hagyományt jó lenne föléleszteni azzal, hogy havonta táncos rendezvényt tartanánk, amire bejönnek az emberek. A művelődés körébe tartozik az iskolában működő honismereti szakkör is. Egy kötetben szeretnénk kiadatni e szakkör és a hímző szakkör összegyűjtött anyagait. — Az önkormányzat hogyan támogatja a művelődési ház munkáját? — Másfél millió forint áll rendelkezésre, ebből 789 a dologi kiadás, a többi bérköltség. Hogy mire elég? A fenntartásra. Igyekszünk olyan rendezvényeket szervezni, amelyek nem ráfizetésesek. — A közeljövőben újra indul a mozi. — A kultúrához a mozi is hozzátartozik. A Pécsi Moziüzemi Vállalattal vettem fel a kapcsolatot és már itt van a májusi műsor. Egyelőre heti egy alkalommal lesz előadás, az első május 6-án. A cél az, hogy a közönség bejöjjön az előadásokra. Csütörtökönként délutánra tervezünk matinéműsort a gyerekeknek, este a felnőtteket várjuk. Megfelelő érdeklődésnél gondolkodhatunk a szombati vetítésen is. — A kölesdiek igénylik-e a kultúrát? — Mindenképpen, csak a módszereket kell megtalálnom, hogy hogyan lehetne ezt kiteljesíteni minden rétegre. Többek kérésére beindítjuk az autósiskolát, érdeklődtek már, hogy mikor lesz képkiállítás, lesz-e utazók klubja, stb. Az is jó dolog, hogy a művelődési házba került a helyi kábeltelevízió stúdiója. Szólnék a ház programjairól is. Május 15-én bemutatkozik Bikái község az amatőr csoportjaival, díszítő szakköreivel. Ézt követően Vincze Győző pécsi származású bikali festőművész kiállítása lesz. Ebben az évben három-négy kiállítást tervezek még. Azt mondják, a kultúra nem üzlet, de sajnos, olyan rendezvényeket is kell tartani, amelyek pénzt hoznak. — A további tervei . . .? — Ezekről még nagyon korai beszélni, most próbálom még a dolgokat helyére tenni, és mindent nem lehet, és nem akarok egyszerre megoldani. A szakkörök sorát bővítjük, újakat tervezünk. Egy középtávú tervet készítek a ház működésére, amit még a testületnek el kell fogadnia. (p.teri) Testületi ülés Tolnán Április 26-án hétfőn, 15 órakor kezdődik a tolnai képviselő-testület soron következő ülése a városházán. A tervezett napirendi pontok között szerepel a- köztisztaságról szóló önkormányzati rendelet tervezetének megvitatása, a környezetvédelemről szóló rendelettervezet tárgyalása I. fordulóban, és az óvodai intézmények helyzetének vizsgálata. Foglalkozik a testület az önkormányzati bérlakások elidegenítésének kérdésével, és meghallgatja dr. Schranz Róbert vezető háziorvos beszámolóját, a háziorvosi szolgálat gyakorlati tapasztalatairól. ,Mert kell egy hely' Elegáns irodalmi kávéház, kilincs nélkül „Új hely Tolnán" - terjedt a hír szájról-szájra, nagy csinnadratta nélkül, szinte a fű alatt. No, ezt meglessük - használtam a fejedelmi többest, és lépteimet a művelődési ház egyik átalakított helyisége (a cél) felé irányítottam. Kíváncsiságom tárgyának ajtaja - pillanatnyi megtorpanásom után (nincs kilincs) - úgy tűnt, magától kinyílt. Na, nehogy már fotocel- lás legyen! - rosszindulatús- kodtam, de a következő másodpercben egy mosolygó, pincérforma öltöny-nyak- kendős úr köszöntött: jó estét. Hej, ha hallgatok anyukámra és legalább megfésül- ködöm, ha már az ünneplős farmeromat nem húztam fel - haraptam be alsóajkamat félelmemben, hogy nem nyerek bebocsátást. De a pincérforma úr beengedett és behúzta utánam az ajtót. Szóval, mégsincs fotocella - nyugtáztam magamban kajánul. Ám körülálmélkodva láttam, hogy van viszont padlószőnyeg, remek bárpult, diszkrét világítás. A hangszórókból zene szól. Az ír kávétól a Que Pasa koktélig összesen 83 féle italt lehet kortyolni, a kiszolgálók cigarettánként cserélik a hamutartót. Visszafogott derű, elegancia, kellemesen kultúrált környezet. Hát, ilyen még nem nagyon volt Tolnán - állapítottam meg. Fel kellett tehát tennem a nagy horderejű kérdést Kovacsóczyné Szabó Ibolya és Lugosi Zoltán tulajdonostársaknak: Hol vagyok én tulajdonképpen? — Tolnán. A művelődési házban berendezett kávéházban. Pontosabban a Cafe-Chantaut-ban, amit a Sturm Bt. „hozott össze" röpke 3 hónap alatt, és az üzemeltetését is a társaság végzi. (A kivitelezés színvonalát az Ezer-Egy Kft. és a Kova-Fa Kft. szakmunkái emelték). — Az ilyen stílusú helyekből - ahogy én tudom - nem sok van a megyében. Ezzel az esettel kapcsolatban nem beszélhetünk tehát palackozott italok boltjáról, esetleg önsegélyező pénzküldó láncjátékról. Hogyan találták ki ezt az üzletet? — Az öltet a művelődési ház igazgatójáé, Fekete Katié volt. O álmodott meg egy irodalmi kávéházat, amihez a programokat ő szervezi, viszont kellett egy hely is, ahol ezt meg lehet csinálni. Keresett hát a megvalósítására hozzá hasonló gondolkodású és igényű embereket, és a szerencsés találkozás létre jött. — Nyilván kár lenne az előadói estek közötti időszakban nem kihasználni ezt a remek „termet". Milyen potenciális vendégréteget céloztok meg? — A csellengő fiatalokat éppúgy várjuk, mint a nyugdíjasokat, vagy az üzletembereket. A hangsúly az igényességen van. Rendezvényeket is szeretnénk lebonyolítani, baráti találkozókat, üzleti tárgyalásokat. Reményeink szerint mondjuk két barátnő is elpletykálgathat majd itt, de ha valakinek külföldi vendége van, és nem étterembe vagy kocsmába akarja vinni, akkor nekik sem lesz muszáj ezért Szekszárdra menni. — Hallom, a nyitva tartás is a többféle igényhez igazodik. — Hacsak - ne adj' Isten - valami „zűr" nem lesz, délelőtt 11-től éjjel 1-ig leszünk nyitva. De ezt rugalmasan szeretnénk változtatni a kedves vendégek igénye szerint mindkét „időirányban". És tengernyi újdonság lesz még. Tükrök, festmények, képek, új bútorok, bárzongora zongoristával, újságok tartóval, szóval olyan párizsi jellegű kávéházat szeretnénk csinálni. A felsorolt dolgok még nem készültek el, illetve „tárgyalások" folynak róluk - velük. — Le vagyok nyűgözve. Ám kénytelen vagyok ünneprontó lenni. Sok szépreményú, kezdetben színvonalas kocsma, söröző, étterem nyílt már városunkban, de egy-két kivételtől eltekintve már nem szívesen tér be az ember a kabátjai ujjábán lapuló bikacsök A tulajdonosok (a két szélen) és házastársaik nélkül. Ti nem féltek a nívó romlásától? — A környezet, az imázs megtartása sokba kerül. De alapvető dolog a mindig tiszta terítő, az udvarias és szakszerű kiszolgálás, a fehér ing, a nyakkendő, amelyek a vendéggel szemben is jelentenek egyfajta elvárást és kikénysze- rítenek bizonyos magatartás- formát. Persze, nem arról van szó, hogy ide csak elegánsan, felcicomázva lehet betérni (például téged is beengedtünk), de ez nem az a hely, ahová munkából jövet sárosán, piszkosan benéz az ember egy sörre. Ezt egyébként, úgy tűnik, a legtöbben megértik. És még valami. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem feltétlenül ebből a vállalkozásból kell megélnünk. Tehát nem törekszünk mindenáron a forgalom növelésére. Nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos. — Tekinthető-e akkor ez félig- meddig „Tart pour Vart", esetleg „lokálpatrióta" beruházásnak? — Talán igen, de természetesen tönkremenni se akarunk. Egyszerűen szükség van egy ilyen helyre Tolnán. — Remélem egy év múlva ugyanilyen kellemes körülmények között találkozhatunk ugyanitt. Kíváncsi vagyok, hogy a nekem nagyon tetsző ötlet, a betérő vendég előtt általatok kinyitott ajtó még mindig divatban lesz-e? — Hát ez az egy talán nem. Az ajtónyitogatás kényszer szülte megoldás, ugyanis jelenleg nem lehet kapni nyolc egyforma rézkilincset, így kénytelenek vagyunk mi húzkodni az ajtót, ha azt akarjuk, hogy be tudjon jönni az is, aki még nem járt erre. Sk Fotó: Pámer Egy affér két szemszögből Háborúság a Békében Ne csináljunk belőle cigány-ügyet! Sokáig hordoztam magamban a témát - hozzá nyúljak-e vagy sem -, hisz roppant kényes dologról van szó. De mivel már mindenki erről beszél Tolnán, muszáj róla szót ejteni, márcsak azért is, nehogy a szájról-szájra adás során „elferdüljenek" a tények. Történt tehát, hogy cigány- gyerekek egy csoportját, és kísérőiket, nem engedték be a városközpontban lévő Béke étterembe, zárórára hivatkozva, délután fél kettőkor. Szem előtt tartva sokak intését, hogy „ne csináljunk belőle cigány-ügyet!", itt és most legjobb megoldásnak az ígérkezik, ha megszólalnak a felek, elmondva a részleteket, ki-ki a saját szemszögéből. Mácsik Lászlóné a Tolnai Cigány Ifjúsági Szövetség vezetője: — Szekszárdról jöttünk, sikeres Ki mit tud? szereplés után, s gondoltam, megiszunk pár üveg üdítőt a Békében a tánccsoportos gyerekekkel. De becsukták előttünk az ajtót, hogy záróra van. Fél kettőkor! Aztán, mikor nem tágítottunk, rendőrt hívtak ránk. Ránk, a 25 gyerekre, meg a három asszonyra! Végül csak beengedtek, mikor odahívtuk a tolnai cigányok vezetőit is, de képzelheti azt a helyzetet! Tóth József, az étterem vezetője: — Akkor éppen nem voltam a helyszínen, de a kollégáktól tudom, mi történt. Már régóta gond van Tolnán ezekkel a személyekkel, nem azért, mert cigányok, hanem azért, mert nem tudnak viselkedni. Hangoskodnak, duhajkodnak, s elriasztják a többi vendéget. Féltek a pincérek, hogy megint ez lesz, azért csukták be az ajtót. Aztán áttelefonáltak nekem, hogy gond van, én meg szóltam a rendőrségnek. Nemcsak gyerekek voltak ám ott, hanem tagbaszakadt férfiak is „Ki ha én nem! Annyi pénzem van, hogy mindent megveszek!" stílusban. A környéken van vagy öt másik szórakozóhely. Ha a Béke becsukott előttük, mért nem mentek be máshova? - kérdem én. Azért, mert sehol sem látják őket szívesen. Aztán mégis kiszolgálták nálunk a csoportot, ők meg félretolva az asztalokat táncolni kezdtek, a többi vendéggel mit sem törődve. Egyébként az esetet kivizsgálta a fogyasztóvédelmi felügyelet, és nekünk adtak igazat, azzal a kitétellel, hogy az ajtót nyitva tartási időben bezárni hiba volt. Wessely Mözsi diákalkotók Április 20-án nyűt és 30-áig látogatható a mözsi iskola kisdiákjainak alkotásaiból rendezett kiállítás a tolnai művelődési házban. Az oktatási intézményben működő szakkörök évről évre bemutatják munkáikat, ilyen tárlatokon. Fotó: Gottvald K.
