Tolnai Népújság, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-23 / 94. szám

4 MÉPÚJSÁG BONYHÁDÉS KÖRNYÉKE 1993. április 23., péntek A festék tizenöt év után engedelmeskedett IjSg|11| gggggj ||gg M Igigg 1 i, fgffff,, " ggiggg^ Jozefka Antal kiállítása Bonyhádion Jozefka Antal festményeiből nyílt kiállítás Bonyhádon, a művelődési központban. A vegyészeti egyetemet végzett festő felesége és barátai köré­ben érkezett az ünnepi ese­ményre. Képeinél csak sze­rénysége megkapóbb, ahogy megnyitójában önmagáról s alkotásairól beszél. „Nem igazi festő készítette ezeket" ­mondja, de a jelenlévők tud­ják, hiszen látják, hogy a mes­terség a kisujjában van. A képeket gondosan meg kell nézni, hogy rájöhessen a szemlélő, milyen technikával is készültek, de ezután is va­lami titok lengi körül azokat. Olyan, mintha akvarell lenne, ám színei mégis ragyogóbbak, élőbbek. Vajon mitől? — Mint vegyész festékek­kel foglalkozom, azoknak is egy alkotóelemével, a pigmen­tekkel. Kézenfekvő volt tehát számomra egy olyan technika kikísérletezése, amely főként színeiben hoz újat. Nem ment ez azonban egyik napról a másikra. A festék az ecsetnek tizenöt esztendő után kezdett engedelmeskedni. — Festményein elősorban a táj jelenik meg. Az ember je­lenléte valamennyin meg­érezhető, de mintha a másod- hegedűs szerepét játszaná. — Ezt a kiállításomat állí­tottam így össze, megpró­bálva egy témakör szerint csoportosítani a képeket. Vannak figurális alkotásaim is. A természet egyébként ős­közegem. Nem győzök betelni vele. Ha feleségemmel útrake­lünk, mindig úgy választjuk meg az útvonalat, hogy a kör­nyezet minél több arcát mu­tassa meg nekünk. Most is, ha már erre jártunk, „elugrot­Szent István ünnepén Balesetek, bűnesetek, tragédiák Meghalt egy fiatalember, aki után két gyermek maradt árván. Egyetlen bűne az volt, hogy beült egy kocsiba, amely április 16-án délben Cikóról Bonyhád felé haladt, majd a Cikói úton a vezetője J. L. el­vesztette uralmát a gép felett. A nagy sebességgel közle­kedő kocsi egy fának ütközött, majd az árokban kötött ki. Sz. I. a kórházban, másnap reggel meghalt. A kocsiban utazó H. Gy. súlyos sérüléseket szen­vedett. A gépkocsi vezetője köze­pes alkoholos befolyásoltság alatt vezette járművét. Vigyázat; tolvajok! Nem árt résen lenniük az üzlettulajdonosoknak. Az utóbbi időben előfordul, hogy kisebb csapat megy be „vásá­rolni", s miközben elterelik az eladó figyelmét, „takarásban" lévő társuk eltüntet ezt-azt a boltból. így lovasítottak meg nemrégiben egy motoros fű­részt, illetve egy szabadidő ruhát Bonyhádon. Felgyújtotta magát Benzinnel leöntötte, majd felgyújtotta magát egy fiatal­asszony kedden Hőgyészen. Férje megpróbálta az asszonyt megfékezni - sikertelenül. A szörnyű esetet végignézte a házaspár egyik gyermeke, akit korábban az asszony benzi­nért küldött, azzal, hogy az a kocsiba kell. A szerencsétlen nőt a pécsi Honvéd Kórházban súlyos égési sérülésekkel ápolják. Népszerű hivatalok Ismeretlen tettesek betörtek keddre virradóra a mőcsényi polgármesteri hivatalba, ahol megtalálták a páncél- és a le­mezszekrény kulcsát. így tíze­zer forintot tudtak elemelni a hivatalból. Ugyanezen az éj­szakán hivatlan látogatók jár­tak a bátaapáti óvodában, is­kolában és a művelődési ház­ban. E helyeken semmi olyasmit nem találtak, amit érdemesnek tartottak volna magukkal vinni, kivéve azt a mintegy kétezer forintnyi készpénzt, amit az iskolából, egy asztalfiókból loptak el. Valamennyi helyre köny- nyűszerrel hatoltak be, kö­szönhetően annak, hogy rá­csok sehol nem védték az épü­leteket, az ajtókat szinte csak fel kellett rántani. Holnap Bonyhádon Megyei rendőrségi nyílt nap Megyei rendőrségi nyílt napot tartanak holnap délelőtt a bonyhádi rendőrkapitány­ság épületében. A Völgység közbiztonságá­nak helyzetéről dr. László An­tal rendőr alezredes, városi kapitány tart tájékoztatót reg­gel kilenctől. Ezt követően fó­rum kezdődik, amelyen a ka­pitány és munkatársai - Pilisi Gábor százados, bűnügyi osz­tályvezető, Müller József szá­zados, közrendvédelmi és közlekedési osztályvezető és Gecséné Slarku Szilvia száza­dos, igazgatásrendészeti osz­tályvezető válaszol az érdek­lődők kérdéseire. A rendezők gondoltak a legfiatalabbakra is: lesz va­gyonvédelmi kiállítás, a rend­őrök fegyverzetét és felszere­lését is bemutatják az érdek­lődő gyerekeknek. Videoösz- szállítás, kutyabemutató-fe- gyelmező gyakorlatok, pince­lövészet légpuskával és lég­pisztollyal és még sok érdekes program várja reggel kilenctől délután egyig a gyerekeket. Sír az út... .. előttem. Talán sokaknak ismerős Sára Sándor filmje a szé­kelyek hányattatásairól. Nos, Bonyhád és Zomba között is „sír az út" ... Merthogy a több, mint tíz kilométer hosszú szakaszon valaki(k) eltűntették a fényvisz- szaveró piros csíkokat, csak a fe­hér alátétet hagyták meg a sür­gönypóznákon. így aztán sötét­ben nehéz megállapítani hol az út széle és persze felvetődik a kérdés: hol a határ? Mint ahogy határtalan olykor a különféle szórakozóhelyekről hazatérő ifjoncok jókedve is. Volt olyan hétvége, amikor Bony­hádon csak a közlekedési táblák­ban okozott kár harmincezer fo­rint volt. Évente 150 ezer forintot kénytelen az önkormányzat ilyen célokra tartalékolni, ám a legna­gyobb baj a „balhéból" okozott balesetveszély. -ór-háj­„BÖSZ-szeröffenés " Idén: centenárium Öregdiákok, ha összejönnek tunk" Szálkára, ahol augusz­tus elején egy alkotótáborban egy egész hetet tölthetek el. Csodálatos ez a vidék. Lesz mit kattognia a fényképező­gépemnek, ugyanis másik szenvedélyem a fotózás. — Festményein a kék és a zöld rengeteg árnyalata, vari­ációja vibrál. Ezek a színek állnak Önhöz közel? — Ezt maga a téma adja. A másik oka, hogy mint vegyész a BASF cégnél dolgoztam nyugdíjazásomig, s ennek a cégnek ezek az alapszínei. Újabban szívesen használom a narancsot is. Közben a verőcei kertre terelődik a beszélgetés, ahol a képek nagyrésze fogan és születik. Kiderül, hogy a kiöregedett szőlő kivágása szinte lelki gyötrelmet oko­zott, s hogy azóta felesége, Aliz asszony keze alatt virá­goskertté vált a hely, hogy minden levélről, fáról, bokor­ról olyan szeretettel tudnak beszélni, ahogy azt csak egy igazán őszinte, az élet és a természet szépségét ismerő ember teheti. Jozefka Antal kiállítása má­jus 7-i tekinthető meg a bony­hádi művelődési központban.-pál­Kész a lista Elkészült a május 21-én sorra kerülő társadalombizto­sítási választás névjegyzéke Bonyhádon. A polgárok a na­pokban kapták (kapják) meg az ún. kopogtató cédulákat. Aki kimaradt volna a név­jegyzékből, reklamációjával il­letve kérdésével a polgármes­teri hivatal földszinti 2. sz. irodájában dolgozó munka­társakhoz fordulhat. „Baráti üdvözlettel közlöm ve­letek, hogy a május 22-i BŐSZ közgyűlésen részt veszek. Amikor 1929-ben odakerültem, nem gon­doltam, hogy valaha is strapa­bíró, kitartó és szívós emberré vá­lók, mert 7 éves koromig még mankóval kellett járnom csont­szuvasodás miatt. Megerősített az ifjúkori rendszeres testedzés, így, mint gyalogos katona 1942-ben kibírtam a Goméitól a Don-parti Korotojakig megtett 700 km-es nyári hadműveleti elő­retörést is..." - írja az egyik öregdiák Ceglédről Schwarz Tibornak, a Bonyhádi Öreg­diák Szövetség elnökének, s egy fotót is mellékel (alább), amelyen az akkori evangéli­kus gimnáziumban a rúdug­rás technikáját tanulják. A tornaterem már akkor is állt, az évente szokásos „BÖSZ-szejövetelt" a csarnok fennállásának 100 éves évfor­dulója jegyében ünnepük. A megye első tornaterméről dr. Kolta László tart majd elő­adást a BŐSZ közgyűlésen, amely május 22-én délelőtt fél tizenegykor kezdődik a bony­hádi művelődési központban. Az intézmény sportját dr. Nyerges Mihály, a Testneve­lési Egyetem tanára méltatja. A tornateremben - a szintén öregdiák - dr. Bárdi László a Pécsi Regionáüs Oktatási Központ igazgatója nyitja meg a sporttörténeti kiállítást, majd sportbemutatóra kerül sor a TE és a gimnázium tanu­lóinak közreműködésével. Minden bizonnyal vidám perceket szereznek egymás­nak a hajdani és mostani gim­nazisták a diákok és öregdiá­kok sportversenyén. A tantermekben pedig ter­mészetesen sor kerül az osz­tálytalálkozókra, a legöregeb­bek ezúttal az 1928-ban vég­zettek lesznek. Rúdugrás a 30-as években Lengyel, ünnep után Egy levél is gazdagít Hírt adtunk a len- gyeü általános iskola ünnepségéről, ami­kor Wosinsky Mór nevét vették fel. Erre az alkalomra érke­zett egy levél is. Fel- • adója Fodor József nyugdíjas bírósági főelőadó, aki Szek- szárdon, a Pollack Mihály utca A/8. szám alatt él. Leve­lében arról szól, hogy 1938-48-tól gyűjti, őrzi Wosinsky írásait. Nem sze­retné, ha ezek az em­lékek elkaUódnának, ezért egy levelet, ami 1887. novemberében kelt Wosinsky Mór toüából, egy bizo­nyos Gyulának, ez­úttal eljuttatja a len- gyeli iskolának. Lengyel bővelke­dik helytörténeti em­lékekben. Túl a mu­zeológusok által fel­tárt „sánc" kincsein, szinte naponta gya­rapodnak, újabb és újabb tárgyakkal, dokumentumokkal. Dr. Tóth Györgyné, az általános iskola igazgatója kicsit za­varban is van, mert nem tudja, hol kezdje iskolája be­mutatását és főleg ne tűnjön dicsekvésnek, amit elmond. Lengyelben egyre fontosabbá lett a múlt értékeinek fel­kutatása, megőrzése. Élen jár és példát mutat Bay József. Őt is megszólaltatták az iskola diákjai, ami­kor riportokat készí­tettek az iskolarádió részére olyan embe­rekkel, akik a falu­ban közismertek, népszerűek és a kö­zéletben járatosak. Ekkor tehát hangzó anyag gyűlt össze. Ettől függetlenül folytattak kutatáso­kat írásos dokumen- • tálással például az Anna forrásról, a szakközépiskola parkjában található obeliszkről, vagy éppen a helyi óvoda történetéről. Ezeket a dolgozatokat elküld­ték a Város- és Falu­védők Szövetségé­nek pályázatára, ahol emléklapokkal és könyvajándékkal jutalmazták az ifjú szerzőket. Mindez már a len- gyeli iskola hétköz­napjaihoz tartozik. Ahhoz a munkavál­laláshoz, ami nem csupán a tantestület feladatait sorolja. A 113 diák, nevelő, ok­tató munkája hárul a 11 pedagógusra. Egy tanerő hiányzik. Az elmúlt évben négyen mentek nyugdíjba: Németh Ferencné, Bíró Gáspámé, Ré- gely Tibomé és Fá­bián Andrásné. He­lyettük újak jöttek, de csak hárman. Egy nyelvszakos tanár kerestetik. Ha már a nyelvnél tartunk el­keli mondani, hogy a német nemzetiségi nyelvet már az első osztályban tanítják, heti 4-5 órában. Az angolt negyedikben kezdik. Van orosz nyelv szakos taná­ruk, de a „váltás" hangulata elsodorta e nyelvet is. Azért Lengyelben nem ad­ták fel és tervezik, hogy jobb oroszt ta­nítani, mint nem ta­nítani idegen nyel­vet. Mindezt az új, 12 helyes nyelvi labora­tórium segíti. A nyelvtanulással nem minden diák ért egyet. Roppant hu­mánusnak tűnik a tanárok áUásfogla- lása, mely szerint, ha valamelyik tanuló­nak nagy gondot je­lent az idegen nyelv, azt nem kell eről­tetni. Tanulás! Tovább­tanulás. Kézenfek­vőnek tűnne, hogy az általános iskolát befejező nyolcadiko­sok, a helyi szak­munkásképző, szak- középiskola diákjai legyenek. Nem így van. Az idei 14 vég­zősből csak négyen jelentkeztek a mező- gazdasági pályára indító iskolába. Ettől függetlenül a két is­kolának nagyon jó­nak mondható a kapcsolata. Több ál­talános iskolai ren­dezvényének adnak otthont az egykori kastélyban. Az a len- gyeli tanuló, akinek olyan álmai vannak, hogy egyetemen sze­rezzen képesítést, diplomát, előbb Szekszárdra, Bony- hádra, Bajára, Pécsre megy érettségi bizo­nyítvány megszerzé­séért. A matematika, a számítástechnika, a fazekas és a honis­mereti szakkör munkája egy-egy pá­lyára is ráirányítja a figyelmet. Szubjektív megítélés és véle­mény, hogy ezek kö­zül, a falutörténet szempontjából talán a honismereti szak­kör kerül kissé előbbre, a másikak­nál. Olyan adatokat gyűjtenek, halmoz­nak fel, amelyek ér­tékképző súlyát aligha szükséges magyarázni. Aki részt vett a hóesésben megtar­tott névadó ünnep­ségen, láthatta, mi­lyen léptekkel voltak jelen a gyerekek, fel­nőttek. Ezt a zord időt nem tervezték ünnepi műsorukba. Nagy tisztelet vala­mennyi közreműkö­dőnek, hogy nem vá­lasztották a kastély barátságosabb, fűtött nagytermét, hanem a hópelyhek záporát állva énekeltek, tán­coltak és idézték a nagy előd, az apátp­lébános, a múzeumi­gazgató emlékét. Ez alkalommal kiállítá­sokon is bemutatták gyűjtőmunkájuk eredményét. Tudják, vallják, hogy minden apró tárgyi emlékkel ők lesznek gazda­gabbak, legyen az egy hiteles levél csu­pán, ami egy jószán­dékú adakozótól ér­kezik. Decsi Kiss János

Next

/
Oldalképek
Tartalom