Tolnai Népújság, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-15 / 87. szám
4 »ÚJSÁG PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1993. április 15., csütörtök A legkeresettebb a helytörténet és a politikai bestseller „Város-képek" Pakson ...............................—................................................................................................ A z épületet, mely a paksi képtárnak ad otthont, Ybl Miklós tervezte Fotó: Ritzel Paks önkormányzatáról, a városról, a jövőről a Gallup-jelentés tükrében I. A rendszerváltás óta csendben éli Paks a maga óvárosi-lakótelepi életét. Az ország önkormányzatai között a paksi elég jó „stafírung- gal" rendelkezik a bevételt illetően. A város közel 1,2 milliárdos költségvetésében több mint 300 millió forint a helyi adó. Amíg ennyi pénz van a város kasszájában, a testületben nincs egy szál probléma sem - gondolhatnánk. Ám egy testületi ülésen interpellációra került sor a városban végzett Gallup-felméréssel kapcsolatban, mely nem éppen az egyetértés jegyében szólott. Miért is rendelték meg ezt a közvéleménykutatást? A kérdésre dr. Rónaky József, a FIDESZ-SZDSZ támogatással megválasztott önkormányzati képviselő válaszol. — A közvéleménykutatást Bor Imre polgármester rendelte meg a Magyar Gallup Intézettől. Nos, ebben a felmérésben feltűnő volt a helybéliek véleménye az önkormányzatról, olyan szempontból, hogy kedvezőbbnek ítélték meg a tevékenységét, mint az országot irányító kormányét. Egyetértek a paksiak véleményével, hogy itt, Pakson, általában jobban mennek a dolgok, mint az országban. — A felmérés alapján menynyire ismeri az önkormányzat a város gondjait, a lakossági vélemény milyen formában tud megjelenni az önkormányzat előtt? — Nehéz ügy, az önkor— Volt egy kisfiúnk, aki ide a Tolnai úti óvoda mozgássérült csoportjába járt, ez a kisfiú ma már normál óvodai csoportba jár. Ha egy kisgyereket megtanítunk önállóan járni, ülni, enni és ellátni magát, akkor már nem volt hiába a munkánk - mindezt Czibók Virág konduktor mondta az elmúlt héten Pakson tartott óvodai szakmai napok keretében lezajlott bemutató foglalkozás után. Marikát a szülei Bonyhád- ról hozzák hetente egy napra ide Paksra. A harmincas éveikben járó szülőknek ez a hét éves kislány az egyetlen gyermekük. Mint az édesanya mondja, Marika éppen hét éve, április 10-én született, problémamentesen. Csak későn, kilenc hónapos korában vették észre, hogy nem úgy mozgatja a lábacskáit, mint más, hasonló korú kisbabák. Szerencsére Pakson beindult ez a mozgássérült csoport, s így hetente egyszer ide hozzák a kislányt, akinek a mozgáskreativitását kell fejleszteni. A kezei mára már minden mozgásra alkalmasak. Iskolaéretté is vált, igaz, kissé mányzat alatt a képviselő-testületet értve. A polgármesteri hivatal közvetlen kapcsolatban áll a lakossággal, a hivatal alkalmazottai napi munkájuk során találkoznak a lakosság véleményével, megítélésével. A megválasztott képviselő-testület pedig, egyéntől függően, mondjuk a munkahelyén találkozik a város lakóinak véleményével, valamint a helyi és megyei sajtóból, a városi televízió adásából tájékozódik. Sajnos, az eddig megtartott közmeghallgatáson a lakosság nemigen jelent meg. Itt, Pakson, a közmeghallgatás intézménye még nem tölti be eredeti funkcióját. Pedig ez lenne az a fórum, ahol a képviselők közvetlenül tudnának a választóik kérdéseire válaszolni. Ez a Gallup-felmérés egy eszköz volt arra, hogy megismerhessük a lakosság véleményét, és lemérjük az elmúlt két és fél év munkájának eredményét. — A felmérés alapján mik mutatkoztak a „neuralgikus pontoknak”? — Konkrétan erre nem terjedt ki a kutatás, azt vizsgálta a Gallup, hogy mit jelölnek meg legnagyobb problémaként manapság a városban. Ez pedig a munkanélküliség és a munkahelyteremtés. Kismértékben hiányosnak minősüllassabban reagál a feladatokra, de ha megfelelő idő áll a rendelkezésére, akkor minden további nélkül járhat „normál" általános iskolai osztályba. ősszel a kislány a bonyhád-majosi általános iskola tanulójaként kezdi meg a tanulmányait. Mint a hasonló betegségben szenvedő gyerekek szülei általában, Marika édesanyja is gyesen van a kislány születése óta. A jövedelme alig hatezer forint. Az édesapa a bonyhádi zománcgyárból ennek kétszeresét viszi haza. Azt a támogatást, amit az állam jogszabályok útján biztosít, megkapják. De esetleg mást? Semmit. - jön a lemondó válasz. Pedig ősszel bizony alaposan bele kell majd nyúlni a pénztárcába, egy első osztályos „móringja" nem filléres dolog. A pusztahencsei Fecóka 1 kiló 90 dekával született, nyolc éve. Fiatal édesanyja a Népújságban olvasta 1989. szeptemberében, hogy indul ez az óvodai csoport Pakson, s a következő év februárjában hozta ide a kisfiút. Azóta naponta járnak a foglalkozásra. Amíg Fecóka itt van, az tek a bevásárlási lehetőségek, a közlekedés. A szegénység pedig szociális problémákat vet fel. — Kiterjedt a vizsgálat arra is, hogy mi a lakosság véleménye: mire költötte el a pénzt az önkormányzat? — Ehhez előbb el kell mondani, hogy a központi támogatások és a helyi források aránya döntően megváltozott. Az erőmű korábban adó formájában minimális összeget fizetett be a város kasszájába, más módon támogatta Paksot, különböző juttatások, vásárlások révén. Ma viszont többszázmillió forintot fizet be helyi adó formájába. Nagy eredménynek számít ez, hiszen a város így maga dönti el, mire is akarja elkölteni, felhasználni. Nos, az eredeti kérésre visszatérve: kiugróan magas azok száma, akik úgy vélték, a lakótelepi strandra fölöslegesen költöttük a pénzt. Ehhez csak azt tudom hozzáfűzni, hogy ez nekünk, képviselőknek sem tetszett, de mint már többször utaltunk rá, ez „örökölt" beruházás volt. Több alternatíva közül a testület a használható állapotba hozás mellett döntött, ami nem is olyan nagy baj, ha csak a tavalyi kánikulára, és a szennyezett Dunára gondolunk. Eördögh (Folytatjuk.) anyuka a nővérénél tölti az időt a városban, aztán hazamennek, s teszi az otthoni dolgait. A család a férj munkanélküli segélyéből, s a feleség gyeséből él. Most kaptak a polgármesteri hivataltól rendszeres nevelési segélyt, ez havi 4 ezer forint. Az útiköltség Paksra naponta majdnem egy százas, s Fecóka minden nap jár az oviba. A kisfiúnak mind a négy végtagja sérült, amikor ide került a csoportba, nem tudott ülni, nem jelezte szükségleteit, nem beszélt. Mára önállóan étkezik, a kis széken szépen ül, szükségleteit jelzi, s tőmondatokban beszél. Még verset is tud mondani. — A hétéves paksi Gyur- cika ősztől a paradicsompusztai bentlakásos kisegítő iskola tanulója lesz. Ezen kívül még négy különböző korú kisgyermek van a csoportba, akik hetente egy alkalommal ambuláns foglalkozáson vesznek részt-mondja Czibók Virág, aki a budapesti Pető intézetben dolgozott négy évig, mielőtt Paksra került. A mozgássérült csoport munkájáról szólva a kondukA paksi városi könyvtár 1992. április elseje óta működik intézményként, ami egyben azt is jelenti, hogy önálló költségvetéssel rendelkezik. Döntési és végrehajtási jogköre megnőtt, persze nem utolsó szempont az sem, hogy az „önállóság tudata nagy lendületet adott" a könyvtár dolgozóinak. A könyvtárat 1968. július 5-én avatta fel Darvas József, a Magyar írók Szövetségének akkori elnöke. Nem mellékes megjegyezni azt sem, hogy az „Olvasó Népért Mozgalom" beindítása is ehhez a dátumhoz kapcsolódik. Azóta eltelt majd negyed század, s a járási könyvtár helyét és szerepét átvette a városi könyvtár, amely ma is valahol azt a szellemiséget igyekszik szolgálni, amit annak idején Darvas József meghirdetett. A könyvtár vezetője Herczeg Ágnes, aki tizenhét éve dolgozik a kulturális intézményben. — Az ön véleménye szerint mennyiben változtak meg a paksiak olvasási szokásai? — Nem hiszem, hogy túlságosan megváltoztak volna. A környezetvédelmi ifjúsági napok rendezvényei során, április 2-án és 3-án többszáz fiatal lepte el az Atomvárost. Több éven át megszokott volt a nemzetközi FESTO- kupa, idén új forgatókönyv készült a fiatalok számára. Erről kérdeztük Kováts Balázst, a PA Rt tájékoztatási irodájának vezetőjét, aki a környezetvédelmi ifjúsági napok fővédnöke volt. — A jövő az ifjúságé, s ők kinyilvánítják azt, hogy szeretnének sokkal rendezettebb, tisztább, biztonságosabb világban élni. Ez a felismerés késztetett arra, hogy megszervezzük a városban számukra ezt a rendezvényt. Ennek külön aktualitást adott, hogy idén ősszel indul az Energetikai Szakképzési Intézetben a környezetvédelmi technikusi szak, ahol a környezetvédelemben tevőlegesen részt venni kívánók elsajátíthatják azon ismereteket, melyek a megelőzés és elhárítás témakörében ismeretesek. — Milyen iskolák képviseltették magukat a kétnapos rendezvényen? — Azon iskolák kaptak meghívást, ahol már folyik tor elmondta, hogy a komplexitás jelenik meg a feladatok megoldásában. Az állás, járás, helyzetváltoztatási feladatoknál, ahol nehezedést, átnehe- zedést, testük megfelelő terhelését tanulják. — Szívesen indítanék mamás csoportot - veszi át a szót Haholt Miklósné, az óvoda vezetője - ahol a szülő is kon- dukálhatná gyermekét, a szakember irányításával. így megtanulhatná, hogyan foglalkozzon a gyermekkel otthon. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy az egészségügy azon területéről, ahol a mozgássérült, vagy halmozottan sérült gyermeket ismernek, nem irányítják őket hozzánk. Ide bármely kortól, tehát a pár hónapostól a 10 évesig lehet az ilyen jellegű betegségben szenvedő gyermekeket hozni. Nagy szeretettel és szakmai tudással várjuk őket. Szomorú dolog az is, hogy ismernek ugyan minket, de a család, ahol a gyermek él, mondjuk Tengelic-Júlia-majorban lakik, s olyan messze vannak, hogy nem tudják megoldani, hogy hozzánk járjanak. Vajon valóban megoldhatatlan lenne ez, ha minden segítséget megkapnának? Eördögh Gabriella Egyre többen vannak, akik nem a kölcsönzés miatt keresnek meg bennünket, hanem a tanulmányaikkal kapcsolatban jönnek el. A könyvtár ebben is tud segíteni. — Sokat beszélnek ma a kultúra elértéktelenedéséről, ennek része például az állami könyv terjesztés összeomlása és vele párhuzamosan a „szennyirodalom” megjelenése a standokon. Az intézményeket az ellehetetlenülés veszélye fenyegeti, gondolom ez alól a városi könyvtár sem kivétel. — Ez így igaz, a könyvtár nehéz helyzetben van és korántsem tud olyan választékot és mennyiséget nyújtani, amely minden olvasói igénynek megfelelne. Négy-öt évre visszamenőleg több ezerrel csökkent a kölcsönzött kötetek száma. Főként a könyvek magas ára miatt. De megnőtt az érdeklődés a különböző újságok iránt. — Milyen jellegű könyveket olvasnak leginkább az emberek? — Elsősorban a politikai bestsellereket. Ugyanakkor sok paksi egyetemista és főiskolás választ magának helyi vonatkozású témákat, ami azt ilyen szakirányú képzés. Itt volt a dunaharaszti Baktay Ervin Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskola, a miskolci Kós Károly Építőipari Szak- középiskola, a budapesti Pet- rik Lajos Vegyipari Szakközépiskola, és természetesen a paksi Vak Bottyán Gimnázium és az ESZI. A rendezvényen az ifjúság azt kívánta demonstrálni, hogy felelősséggel fordulnak a környezet- védelem felé, már ma, saját felnőttkoruk jobb körülményeinek érdekében. Ha sok fiatal van együtt, természetesen a sportvetélkedők sem maradhatnak el, de az izmok megmozgatása után komoly szellemi vetélkedőkre is sor került. Hatalmas meteorológiai léggömbök szálltak a magasba, amellyel a környezet- védelmi elképzeléseiket közölték a fiatalok a világgal, a Dunába dobott palackpostával pedig a jövőnek üzenték, hogy milyennek is képzelik az ő világukat - tíz év múlva. A levélben kérték a megtalálókat, hogy ezeket a palackokat ne dobják vissza a Dunába, mert a ma műanyagpalackjai még nem környezetkímélők. Karcsú és ízléses kivitelezésű könyvet vehet kezébe az az olvasó, aki megvásárolja a Paks című fotóalbumot. Az előszót és a felvételeket Kiss G. Péter, az MTI fotóművésze készítette. A hatvan színes, reprezentatív fénykép méltóképpen mutatja be a város jellegzetes épületeit. Paks elválaszthatatlan a Dunától, talán ezért is szerencsés az az szerkesztési elv, mely szerint a szerző közvetlenül az előszó után helyzete el a Hajnali derengés a Duna felett című kompozícióját, valamint záróképként a Duna-parti csendéletet. A város lüktet és él, mindezt jól illusztrálja az a néhány „életkép", amely a település mindennapjairól szól. Ha visszalapozunk, láthatjuk a bazársor tizenegy boltjának nyitását, az Erzsébet szállót, a Prelátus udvarát, vagy a „jellegzetes paksi házakat", amelyek ugyan nem jellegzetesek és nem is jellemzőek e nagymultú mezőföldi településre, mégis tudunk létezésükjelenti, hogy egyre többen forgatják a helyismereti anyagokat. — Úgy tudom, hogy volt egy olyan elképzelés, amely szerint zsidó-emlékszobát alakítanak ki a könyvtárban. — A zsidó-emlékszobáról akkor álmodoztunk, amikor még az egész ház a miénk volt. — Az egykori tanács könyvtári célokra vásárolta meg az épületrészt 1988-ban. — Viszont a tulajdonjog változatlanul az önkormányzatot illeti meg, ezért az épület kétharmad részét kereskedelmi hasznosításra bérbe adta ki. A körülbelül 300 négyzetméteres hasznos térből mindössze 80 négyzetméter maradt meg nekünk. Nagy gondunk, hogy nincs egyetlen kisebb szobánk sem, ahol az igényeknek megfelelően csoportokat tudnánk fogadni. Több könyvet kényszerülünk eladni, hiszen nem megoldott a könyvállomány raktározása. De az is igaz, hogy élvezzük az önkormányzat bizalmát, mert amit eddig kértünk, mindent megkaptunk. László-Kovács Gyula A középiskolások üzenetüket, aláírásukkal ellátva eljuttatták az Országgyűlés környezet- védelmi bizottságának és a Környezetvédelmi és Településfejlesztési Minisztériumnak, így hallatva a jövő nemzedék hangját a ma politikusai számára. A rendezvény alatt került sor a PA Rt által harmadízben kiírt országos környezetvédelmi diákpályázat díjainak átadására, melyre 84 színvonalas pályamű érkezett. Az értékelést és a díjkiosztást dr. Marx György akadémikus, az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat elnöke tartotta. A kétnapos rendezvény után a több mint 200 fiatal közös látogatáson vett részt az atomerőműben, melynek során megismerhették annak működését, a hazai energia- termelésben elfoglalt helyét és súlyát, s nem utolsósorban környezeti hatásait. A környezetvédelmi ifjúsági napok zárásaként a résztvevők egyöntetűen arra szavaztak, hogy ezt a nemes célt magáénak valló mozgalmat feltétlenül folytatni kell, a lehetőségek szerint még tágabb körben! Eördögh ről. Pillanatképek, időtlenségbe rögzült felvételek. Néha túlságosan szépek, stilizáltak. Múlt és jelen ötvöződik eggyé e fotóalbumban. Amikor nézem a fényképeket, hiányérzetem támad, mert keresem a Duna-parti korzó gesztenyefáit, a híres löszfalat, vagy a túlparti strandot, ahonnan akár egyetlen ceruzavonással is megrajzolható Paks látképe. De nem találom a zsinagóga épületét sem, amelyben 1968. óta működik a város könyvtára. Kissé elkapkodott, elnagyolt e könyv. Úgy tűnik, nem a teljesség igényével készült, mert ami tényleg jellemző a városra, nem szerepel a kötetben. Elvitatni érdemeit mégsem lehet, hiszen hiánypótló alkotásról van szó, éppen ezért bátran ajánlhatom mindazoknak, akik érdeklődnek szűkebb szülőföldjük iránt. A fotóalbumot az ön- kormányzat megbízásából készítették, ára 350 forint. László-Kovács Gyula Fecóka, Gyurcika és a többiek Palackposta a nagyvilágnak Duna-parti csendélet Fotóalbum Paksról
