Tolnai Népújság, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-10 / 84. szám
10 MÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. április 10., szombat Két éve megtelt a damaszkuszi út... A katolikus életformának feltételei vannak Beszélgetés Mayer Mihály megyéspüspökkel Ilyenkor, húsvét táján még a nem hivők is érzékenyebbek, érdeklődésük könnyebben a vallás felé fordul. Közel áll hozzánk Jézus, a megváltó, aki bűneinkért vállalta a kín- halált. Az évszázadok során az egyház szerepe változott és változott az emberek viszonya is a valláshoz. Ezekről a kérdésekről Mayer Mihály megyéspüspökkel beszélgettünk.- Pár évvel ezelőtt bárkit szívesen befogadott a katolikus egyház, mára úgy tűnik, sokkal bizalmatlanabbal fogadják a jelentkezőket.- Sajnálom ha bárkinek is rossz a tapasztalata, mert egy jó plébánosnak mindig azzal kell kezdenie, hogy hogyan lehet megoldani az egyházhoz való tartozást, ha a szándék valóban komoly. Természetesen a katolikus életformának feltételei vannak, melynek az eredménye, hogy szeretet kapcsolat alakuljon ki Isten és az ember között. A gyermek megkeresztelésének nem lehet akadálya, ha a szülők csak polgári házasságot kötöttek.- Mit jelent ma Magyarországon kereszténynek lenni?- Két évvel ezelőtt divattá vált a vallás, megtelt a damaszkuszi út. Aki csak érdekből, számításból vagy divatból lépett erre az útra, mára már belátja, hogy ebből nem tudott előny szerezni magának. Sokan közülük nem is lettek gyakorló hívők. Az tény, hogy jóval több gyermek lett megkeresztelve és remélem, közülük sokan egyre őszintébben merik majd megélni a hit örömét. Problémák adódnak mind az egyház mind a társadalom részéről. Előfordul, hogy egy-egy közösségben ké« telkedve fogadják a keresztény útra lépőt, kétségbe vonják őszinte érzéseit. A nem keresztény oldalról szintén meg vannak a nehézségek. Még ma is előfordul, az előző évtizedek gyengesége miatt, negatív kritikát kap a templomba járó, érzelmeiben megsértik. Ennek bizonyítéka az is, hogy a Parlamentben elfogadták azt a javaslatot miszerint nem csak a rasszizmus és a fajgyűlölet, hanem azok ellen is fel kell lépni akik sértik a vallásos ember érzéseit.- Jelentős azoknak a száma is, akiknek a házassága rosszul sikerült és ezért elválnak egymástól. A katolikus egyház a válás tényét nem ismeri el, így az elváltak nem köthetnek újabb egyházi házasságot sem. Vajon ók a jövőben milyen kapcsolatban maradhatnak az egyházzal, hogyan gyakorolhatják hitüket? — Valóban nagy problémát jelent, amikor az egyházilag kötött házasságok zátonyra futnak, hiszen a házasságot egy életre köti az ember, az a halálig szól és egy emberhez kapcsolódik. Ha mégis bekövetkezik a szétválás, akkor a felek már csak polgári házasságot köthetnek és ekkor úgy érzik, az egyház nem tekinti őket teljes jogú tagnak. Meg szeretném jegyezni, hogy a régi és a mostani felfogás között ezen a területen is történt változás. Ezek a házaspárok is ugyanúgy járhatnak szentmisére, gyermekeiket megke- reszteltethetik. Ha hitüket gyakorolják, gyermekeiket is ebben a szellemben nevelik, keresztszülőknek is választhatók. A probléma a gyónás és az áldozás körül van. Halálos veszedelemben azonban gyónhatnak és a betegek kenetét felvehetik, hogy nyugodt szívvel léphessenek az Úr Isten elé. Amennyiben az előző egyházi házasságukból elhal az egyik fél, kapcsolatukat rendezhetik, bármilyen életkornak is. Lehetőség van az egyházi házasság érvénytelenítésére is, de ehhez a Szent Szék hozzájárulása szükséges.- Régebben a plébániák mindig nyitva álltak a hívók előtt, nem kellett külön bejelentkezni, nem volt fogadási idő. Mára ez is megváltozott, és mise után a templomok is zárva vannak.- A háború előtt 482 pap szolgált a Pécsi egyházmegyében, és mellettük szerzetesek, nővérek segítettek az embereknek. Most a lelkipásztori munkában ugyanitt 135 pap és néhány szerzetes szolgál. A legtöbb plébánosnak 3 plébániája is van. Alig jut idejük a személyes beszélgetésekre, pedig azt nem pótolja semmi. Sajnos igaz, hogy a gyakori lopások miatt kénytelenek vagyunk bezárni a templomokat, a csoportos turistáknak viszont, ha az idegenvezető kéri, kinyitjuk.- Mi a véleménye ar megyénkben is működő szektákról?- Erről egy rövid cikkben nagyon nehéz beszélni. Gál Péter királyegyházi plébános írt a témáról egy nagyon érdekes könyvet, melyben igyekszik rávilágítani a kulisszák mögötti összefüggésekre. A szektáknak elsősorban azokat a fiatalokat sikerült megnyerniük, akik meg- csömörlöttek az ateista materializmustól, új kapaszkodót kerestek, de nem az egyházat választották, mert 40 éven keresztül az iskolákban erről csak negatív, torz ismereteket kaptak.- Mit tud tenni a katolikus egyház a szekták ellen?- Nem sokat, mert az egyház nem léphet fel szektás módszerekkel. Ezek erkölcstelen eszközök és a cél nem szentesíti az eszközt. Ismerem a módszereiket, a családtól, a rokonságtól való elszakítás után a fiatalt olyan helyzetbe hozzák, hogy nem marad számára visszaút. De nem a szabadság felé viszik, hanem a teljes lelki szorongásba. Gyakran fordulnak hozzám segítségért az érintett szülők, de hathatós tanácsot inkább a megelőzésre tudok adni. A serdülőkor és az utána következő évek döntőek a fiatalok felnőtté érlelődésében, ezért fontos az egyházak részéről az ifjúsági hittanórák és az egyházi középiskolák fenntartása is.- Köszönöm a beszélgetést. Mauthner Új műalkotással lesz gazdagabb Szekszárd? Szökőkút, borral és harangjátékkal Hogy valóban gazdagabb lesz-e Szekszárd a szüreti napok idején egy új, érdekes idegenforgalmi látványossággal, köztéri műalkotással is, az még sok mindenen múlik. A képviselőtestület mindössze félmillió forintot tudott erre a célra megszavazni. Mint köztudott, mindenképpen kölcsönfelvételre szorul a város, jószerivel mindegy lenne, hogy egy millióval többet, vagy kevesebbet kell-e visszafizetni. Mégsem mindegy abból a szempontból, hogy a művet magukénak érzik-e a város polgárai. Az önkormányzati ülésen hangzott el a javaslat: ha minden borosgazda csak tíz liter bor árával támogatná az ötlet megvalósítását, máris a szó szoros értelmében a város lakóié lehetne a borkút-szökő- kút. Azoknak a polgároknak a nevét, akik legalább ötezer, s gazdálkodó egységeknek, amelyek ötvenezer forinttal járulnak hozzá a költségekhez, megörökítik egy réztáblán. Felmerülhet, és fel is merült a kérdés: ez ma város legnagyobb gondja? Nem. Valóban nem ez a legfontosabb akkor, ha rangsorolni kell. De kell-e? Lehet-e a művészetet csak a gazdagok luxusának tekinteni? Valóban felesleges pénzkidobás-e egy város varázsának a gazdagítása? Különösen akkor, ha az éppen az adott vidék gazdaságának, és gazdagságának egyik legfontosabb forrását, a szekszárdi bor hí- rét-nevét gyarapítja. Ha úgy tetszik: reldámozza. Baky Péter és Sz. Juhos László tervezte a kút szobrát, az építész Sulyok Balázs. A korinthoszi hatású oszlop, és a szobor anyaga bronz, az előbbi pámatagja alól csordogál a víz, a bor az oszlopfőn lévő, dús szőlőbokrok övezte hordóból folyhatna - alkalmanként. A szobor, vállalva a reneszánsz stílust, a bor, a szerelem, az élet örömét sugározza. A művészek a megyeháza kertjébe álmodják a borkutat, ami alatt pince van, de más műszaki megoldást alkalmazva elvileg bárhol felállítható. A témát továbbgondolva van olyan ötlet, javaslat is, hogy harangjáték is kiegészíthetné a szökőkút hangulatát, de hogy mindebből mi valósulhat meg - az a város polgárain is múlik. Ihárosi Fotó: Ótós Réka Amerikából jött tudósítás Az USA-ban, New Bruns- wickban - egy olyan városban élek, ahol Széchenyi nevét viselő magyar óvoda, iskola, magyar református és katolikus egyház működik, és az egyetemen magyar tanszék van. Féléves kinntartózkodá- som óta számos élményben volt részem, de a legnagyobb a magyar nemzeti ünnep volt. A több mint kétórás műsor alatt úgy éreztem, hogy otthon vagyok. A megnyitó Himnusz után az előadó számomra is elgondolkodtató igazságot mondott, a „magyarság megtartása nem csak a szokások megtartása: ismernünk kell 1000 éves történelmünket". Beszéde után, felolvasta New Jersey Állam kormányzójának üdvözlő levelét. Majd A 19. század költői című verset mondta el egy középiskolás lány, versek, énekek hangzottak el a magyar óvoda és iskola növendékeinek előadásában. A kis, harmadik vagy talán negyedik generációs óvodás szájából a Szózat igazán megható volt. A Nemzeti dal-t egy fiatalember adta elő. Gyönyörködhettünk Sánta Mária budapeseti, New Brunswick Rutgers Magyar Tanszékén tanító tanárnő hangjában, ő népdalokat énekelt. Regős cserkészek 48-as szabadságharcosokról szóló összeállítást mutattak be, népitáncot pedig 4 fiatalember. Az ünnepi beszédet Mózsi Ferenc budapesti író tartotta. A református lelkész imával, a közönség a székely himnusz- szál zárta az ünnepséget. Üdvözlettel: Iréné Lukács a Népújság volt olvasója Baky Péter szoborterv-grafikája Sz. Juhos László makettje Tulipánok és kábítószerek? Két országban, két egyetemen tanul Egyetemre jár, a tanítási év felét az angliai Wolverhamp- tonban, a másik felét Amszterdamban tölti. Ha befejezi az iskolát, papírja lesz arról, hogy ő egy képzett üzleti menedzser. Külföldön szeretne dolgozni, majd két-három év múlva szívesen továbbállna egy másik országba. A tanulás mellett dolgozni is szokott, egy farmereket gyártó cégnél sofőrködik. Kevéske szabad idejében kosárlabdázik, moziba jár, vásárol, szeret utazgatni, kirándulni. A szabadság nagyon fontos számára és az, hogy egyáltalán élvezni tudja az életet. Ő Joeri Hüte, egy holland srác, aki a barátnőjéhez jött Magyarországra. — Hollandia állítólag a tulipánok és a kábítószerek országa. Menyirre igaz ez a megállapítás? — Valóban van mindkettőből; a tulipánok a turistáknak, a kábítószerek pedig leginkább a fiataloknak. Altalá- bán a könnyű drogokkal élnek, de Amszterdamban a kemény drogokat is be lehet szerezni. — Te kipróbáltad már? — Nem, de a bátyám már igen. Én nem dohányzom, s nem is akarom a marihuánát kipróbálni. — Magyarországra egy pár nappal később érkeztél, azt mondtad azért, mert dolgoznod kellett. Hollandiában az egyetemisták a tanulás mellett dolgoznak is? Ennyira rossz a helyzetük? — Természetesen nem kell dolgozni, de így azért sokkal több pénzem van. Persze az ezzel járó nagyobb függetlenség is fontos számomra. — Nálatok egy egyetemistának mennyit kell fizetnie ahhoz, hogy tanulhasson? — Nem probléma, a szüleim fizetik a tandíjat... Komolyra fordítva, évente átszámítva körülbelül százezer forintot. — Miben különbözik az amszterdami egyetem a wolverhamp- tonitól? — Túl sok különbség nincs, Joeri Hilte talán csak annyi, hogy Angliában egy egyetemi városban lakunk, ott van minden egy helyben; az iskola, kollégiumok, a sportolási és egyéb lehetőségek. Amszterdamban ez közel sincs így. Másban viszont szinte semmi eltérés nincs, ugyanazokat a tárgyakat tanuljuk - ráadásul Amszterdamban is angolul. Wol- verhamptonban egyébként majdnem egész Európából vannak diákok. — Gondolom, a mi régiónk azért ez alól még kivétel. — Az angliai egyetemen egyáltalán nem tudok olyanról, aki Közép-, Kelet-Európá- ból jött volna, Hollandiában viszont ismertem egy bolgár lányt, de ő nem tartott velünk a szigetországba. Valahogy nem tudott azonosulni ezekkel az üzeleti elvekkel, valószínűleg a „régi" szemlélet miatt. — Mi az, amit áthoznál Hollandiából és mi az, amit elvinnél Magyarországról ? — Érdekes, hogy Magyar- ország sokkal kevésbé koszos és szennyezett, csendes is, és az emberek is barátságosnak tűnnek. Hollandiából pedig a nagyobb üzleti lehetőségeket hoznám ide. KRZ Fotó: Ótós Réka Bogyiszlói táncosok Ausztriában Jártak már a Bogyiszlói Hagyományőrző Egyesület (illetve elődje, a '76-ban alakult együttes) tagjai Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Lengyelországban, Görögországban, Belgiumban és Svédországban is, de Ausztriában most léptek föl először. Egy 2500 lelket számláló községben, a Bécstől északra fekvő Neuho- fenben vendégeskedtek, március 26-28-ig. Élményeikről az egyesület vezetője, Streer Ta- másné számolt be: — Ennek a kis osztrák településnek a lakói minden évben meghívnak valakiket az egykori keleti tömbből, hogy megismerhessék őket. A szlovákok és a csehek után most a magyarok következtek, s a közvetítők minket, bogyiszlóiakat szemeltek ki, hogy bemutassuk táncainkat. Negyvenegyen utaztunk, négyszer álltunk közönség elé a neuho- feni sportcsarnokban; szép sikerünk volt. Fellépéseink ideje alatt, s után pedig megtekinthettek az érdeklődők egy magyar kiállítást, melyet a művelődési minisztérium munkatársai rendeztek, népviseleteinket, népi hagyományainkat mutatva be. Remekül éreztük magunkat, a házigazdák különféle programokat ajánlottak, és magyaros ételekkel traktáltak bennünket. A sógorok nyáron viszont- látogatásra jönnek Bogyisz- lóra. Ha ki akar tenni magáért Streer Tamásné és csapata, bizony át kell nyálazniuk addig egy-két osztrák szakácskönyvet .. . Wessely Próba a szabadban
