Tolnai Népújság, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-04 / 53. szám

4 MEPUJSAG PAKS ES KORNYÉKÉ 1993. március 4., csütörtöl Gondolatok a Kína-szindróma kapcsán I. „Város-képek" Pakson Tél végi Duna-part Új testvérváros a láthatáron A keddi polgármesteri saj­tótájékoztatón Bor Imre be­számolt a jelenlévőknek Rot­terdamban és a Baden-Wür- temberg tartományban lévő Lauda-Königshofenben tett látogatásáról. Rotterdamban a kelet-euró­pai országok önkormányzatai számára szerveztek kiállítás­sal egybekötött konferenciát, három fő témakörben, úgy mint városfejlesztés, moder­nizáció és befektetések. A résztvevő mintegy 30 ha­zai önkormányzat szempont­jából az utóbbi volt a legin­kább érdekes, s a kiállításon bemutatták beruházásra al­kalmas telkeiket, elképzelése­iket, stb. Sajnos, mint Bor Imre elmondta, kevés befektető cég mutatott érdeklődést a kínálat iránt. Paksnak bizonyos kapcsola­tai már vannak Lauda-Kö- nigshofennel, mely igazság szerint nem is egy, hanem több kis település egysége, az első személyes találkozásra a két település polgármesterei között azonban csak most ke­rült sor. A német fél kész a kapcsolat elmélyítésére. La- uda-Königshofen mintegy 16 ezer lakost számlál. Bor Imre ígéretet tett német kollégájá­nak, hogy olyan paksi egyesü­letek, klubok, általános isko­lák címét juttatja majd el La- uda-Königshofenbe, melyek készek a kapcsolat felvételére és elmélyítésére. A település híres bortermelő vidéken van, a június első hetében megren­dezésre kerülő borfesztiválra meghívást kaptak a paksiak, akik ezt a város május végén sorra kerülő ünnepi hetére szóló meghívással viszonoz­ták. A német település bor­termelői 500 fős szövetkezet­ben tömörülnek, s egy világ­színvonalú pincészetet tarta­nak fenn, ahol a tagok szőlőjé­ből készül a bor, tehát „házi" bortermelés a szó szoros ér­telmében nem létezik. Szóba került, hogy a borfesztiválon esetleg a paksi termelők is kapnak egy sátrat, boruk be­mutatására. Bor Imre elmondta még, hogy éppen farsang idején volt a látogatás, ami több na­pos rendezvény a településen, egy gyermekek számára ren­dezett mulatságra el is látogat­tak, s hogy milyen komolyan veszik ezt a városban, jelzi, hogy polgármester kollégája is teljes farsangi díszben, ka­lóznak álcázva vegyült el a gyerekek között. venter A Kína-szindróma kifeje­zés egy rossz viccből szárma­zik, az 1940-es évek végéről: Mi történne, ha egy reaktor elolvadna, és a szigetelése megsérülne? A válasz: a fűtő­anyag Kínában kötne ki. Nemrégiben láthattuk a te­levízióban a Kína-szindróma című amerikai filmet, amely elkészültekor nagy vihart kavart, és felhívta az atome­rőművek biztonságos üze­meltetésének problémájára a figyelmet. A film számos emberi, morális, műszaki, gazdasági kérdést feszeget, melyek egy része a paksi atomerőmű műszaki és gaz­dasági viszonyaira is érvé­nyes, az itt felvetett problé­mák egy része időállónak bi­zonyult és továbbgondolásra érdemes. E továbbgondolásra az erőmű pszichológiai labora­tóriumának két munkatársát, dr. Horváth Imre laboratóri­umvezetőt és Csuha Sándor pszichológust kértük meg. Atomerőmű és biztonság Az atomenergia békés célú hasznosításának kérdése kez­dettől fogva az általános ér­deklődés homlokterében állt, és áll ma is az egész világon. Az ellentétes nézetek néha igen heves viták, összecsapá­sok keretében szembesülnek egymással. A viták mindenekelőtt az atomerőművek környezetre gyakorolt közvetlen és közve­tett hatásával, az atomerőmű­vek környezetük szempontjá­ból is biztonságos üzemelte­tési lehetőségeivel kapcsolato­sak. Az ellenzők tábora nem tekinti garantáltnak az atome­rőművek biztonságát, néha kissé misztifikálja az atom­energia-hasznosítás békés vál­tozatás is. Egyre többen van­nak azonban azok, akik úgy vélik, hogy lehetséges az atomerőművek üzemeltetése oly módon, hogy az ne jelent­sen az elfogadhatónál na­gyobb veszélyt a környezetre. A viták ellenére mind keve­sebb az olyan ország a vüá- gon, amely megengedhetné magának, hogy ne szánjon komoly szerepet gazdaságá­ban az atomerőművekben termelt villamos energiának. Ezért egyre nagyobb hang­súlyt kap az atomerőművek biztonságos üzemeltetésének különleges fontossága. Amennyire hibás az atom­energia hasznosításának misz­tifikálása, legalább annyira helytelen - s magának az atomenergetikának is ártal­mas - az atomerőművekkel kapcsolatos különleges biz­tonságtechnikai kérdések ba- gatellizálása is. Biztonság és érdek Az atomerőművek bizton­ságos üzemeltetése több szempontból is különleges fontosságú. A közvélemény élénken re­agál minden, az atomerőmű­vekkel kapcsolatos kérdésre. E tekintetében az atomenerge­tika eltér minden más iparág­tól. Egészen kis atomerőművi üzemzavarok is az újságok címlapjára kerülhetnek, s ez a tényszerű tájékoztatás helyett elősegítheti az emberek félel­mét ettől az energiatermelési módtól. Ennek a sajátos tö­megpszichológiai jelenségnek több oka is van: egyrészt a köztudatban az atomenergia felhasználásához a háborús pusztítás emléke és lehetősége szorosan hozzákapcsolódik, másrészt a mindennapi élet­ben nem szoktuk meg, hog) olyan folyamatokat irányít­sunk, és olyan egészségkáro­sító tényezőkkel számoljunk, amit nem látunk, nem hal­lunk, közvetlen érzékeinkkel nem érzünk. Az atomerőművek bizton­ságos üzemeltetése azért is különleges fontosságú, mert a környezetre potenciálisan va­lóban veszélyesebbek, mint az egyéb típusú erőművek. En­nek az iparágnak különleges tulajdonsága, hogy a legki­sebb hibák is továbbfejlődhet­nek országos vagy akár nem­zetközi szintű katasztrófákig. A legsúlyosabb rendellenes­ségek valóban kihatnak a kör­nyező lakosságra, s mindez azt jelenti, hogy az atomerő­művek üzemeltetői nemcsak saját üzemükkel, annak főha­tóságával és nemcsak az egész atomenergetikával szemben, hanem a lakossággal szemben is fokozott felelősséggel visel­tetnek. A biztonságos üzemeltetés­nek közvetlen gazdasági indí­téka is van, ami az atomerő­művek más erőműtípusoké­hoz képest sokkal nagyobb fajlagos beruházási költségé­vel magyarázható. Ez utóbbi következtében bármely üzemzavar, baleset miatti kie­sés a kiesett energia egységére vonatkoztatva nagyságrend­del nagyobb anyagi kárt okoz, mint más erőműtípusnál. Emiatt tehát közvetlen gazda­sági érdek fűződik az atome­rőművek üzembiztos, bizton­ságos üzemeltetéséhez. Az eddigiek és több más in­dok miatt is az atomerőmű biztonságos üzemeltetése kü­lönleges jelentőségű. (Folytatjuk.) (Az Atomerőmű c. lap nyomán) Létezni kell, ha keservesen is „ Vizsgázott" az önkormányzat Közvéleménykutatás Pakson A Magyar Gallup Intézet 1992. decemberében közvéle­ménykutatást végzett Pakson, a városi önkormányzat meg­bízásából. A kutatás során 500 főt kérdeztek meg személyes megkereséssel. A megkérdezettek a városi népességnyilvántartásból vé­letlenszerűen lettek kivá­lasztva olymódon, hogy nem, életkor, valamint „óváros-új­város" megoszlás szerint rep­rezentálják Paks teljes felnőtt (18 éves és idősebb) lakossá­gát. Az ilyen típusú és nagyságú minták esetében a vizsgálat hibahatára plusz-mínusz 2 százalék alatt van. A paksiak véleménye a he­lyi önkormányzatról érzékel­hetően jobb, mint az országot irányító kormányról. Az ön- kormányzat a paksiaktól átla­gosan közepes értékelést, míg a kormány elégséges osztályzatot kapott. A paksiak úgy ítélik meg, hogy a városban jobban men­nek a dolgok, mint az ország­ban. Ugyancsak egy ötfokú skálán 2,84-es átlagot adtak arra, ahogyan a dolgok a vá­rosban mennek, viszont csak 2,1-es átlagot arra, ahogyan az országban mennek a dolgok. A megkérdezettek 27 száza­léka úgy vélte, hogy a paksi önkormányzat mindent meg­tesz, amit meg lehet tenni ah­hoz, hogy jobban menjenek a dolgok a városban. Az egész országra és a kormányra vo­natkozóan viszont csak 11 százalék gondolkodott hason­lóképpen. A megkérdezettek 65 száza­léka végső soron bízik abban, hogy a városi önkormányzat jó irányba vezeti a várost. Ha­sonló bizalommal a kormány iránt - mármint hogy a kor­mány jó irányba vezeti az or­szágot - a paksiaknak csak alig több mint egyharmada van. Arra a kérdésre, hogy az ön- kormányzat mennyire veszi figyelembe a város lakosságá­nak véleményét, a kérdésre érdemben válaszolók 79 szá­zaléka vélekedett úgy, hogy az önkormányzat egyáltalán nem vagy csak kismértékben ve­szi figyelembe a város lakos­ságának véleményét, 21 száza­lék szerint viszont nagymérték­ben teljesen figyelembe veszi. Valamelyest kedvezőbb a város lakosságának vélemé­nye az önkormányzatról azzal kapcsolatban, hogy az meny­nyire képviseli a lakosság ér­dekeit. A kérdésre válaszolók 31 százaléka szerint az ön- kormányzat nagymértékben, vagy teljesen képviseli a lakos­ság érdekeit, 62 százaléka véli úgy, hogy csak kismértékben, 7 százaléka pedig annak a vé­leményének adott hangot, hogy egyáltalán nem képviseli. Páks kimagaslóan legna­gyobb gondjaként a megkér­dezettek a munkanélküliség problémáját, a munkahelyte­remtést nevezték meg. Sokan tartották még komoly gond­nak a vásárlási lehetőségek szűkös voltát, a közlekedéssel kapcsolatos problémákat, to­vábbá a szociális helyzettel, szegénységgel összefüggő gondokat, valamint az atome­rőmű okozta problémákat. Valamivel kevesebben sorol­ták a legnagyobb gondok közé a lakáskérdést, az egészség- ügyi ellátás gondjait, a műve­lődési, szórakozási lehetősé­gek hiányát, az oktatásügy és a közművek állapotát. Arra a kérdésre, hogy van-e olyasmi, amire a paksi önkor­mányzat az elmúlt két évben pénzt költött, pedig arra ön sze­rint nem kellett volna pénzt köl­teni, vagy nem kellett volna olyan sokat költeni, a válaszolók leggyakrabban a strandot em­lítették, majd a lakótelepi vá­sárcsarnok, valamint a külön­böző műemlékekkel, múzeu­mokkal, emlékművekkel kap­csolatos kiadások következ­tek. A kérdést megfordítva is feltették, s a válaszolók leg gyakrabban a kultúrális-okta- tási területtel, a közlekedéssel, az egészségüggyel és a szociá­lis támogatásokkal összefüggő területet, valamint a munka­helyteremtést említették, mint amire többet kellett volna ál­doznia az önkormányzatnak az elmúlt két évben. Összesítésként elmondható, hogy a város lakosainak 2 szá­zaléka nagyon elégedett, 42 szá­zaléka inkább elégedett azzal, ahogy az önkormányzat gaz­dálkodik a város pénzével. Ezzel szemben 30 százalék in­kább elégedetlen, 4 százalék pe­dig nagyon elégedetlen az ön- kormányzat ebbéli ténykedé­sével. A megkérdezettek 22 százaléka nem válaszolt a kérdésre. Azokat, akik az elmúlt két évben jártak a polgármesteri hivatalban, megkérdezték, hogy milyen benyomás ala­kult ki bennük a hivatal mun­kájáról. A megkérdezettek fele nem válaszolt, mert nem járt még a hivatalban, vagy nem vállalkozott a véleménynyil­vánításra. Kifejezetten pozitív, dicsérő véleményt 42 százalék, semle­ges, elfogadó véleményt 27 százalék, negatív, kritikai vé­leményt 31 százalék fogalma­zott meg a kérdésre válaszo­lók közül. Mindent egybevetve 11 százaléknak inkább kedvező a véleménye a hivatal munkájá­ról, 38 százalék véleménye in­kább kedvezőtlen, a többiek pe­dig vagy nem tudtak, vagy nem akartak válaszolni a köz­véleménykutatás ezen kérdé­sére. Nagydorog polgármestere, Pinczési László úgy vélekedik, hogy a környező települések­hez viszonyítva elég jónak mondható az idei költségveté­sük, a legfontosabb feladatok ellátásának fedezete elégnek bizonyul. A gondot az építke­zés - tornacsarnok - okozza, ami összességében több mint 30 millió forintos beruházás, s idén be kell majd építeni, a szó szoros értelmében mintegy 20 millió forintot. A költségvetésből az ön- kormányzatnak támogatnia kell az egészségügyi ellátást, mert a társadalombiztosítás által ide juttatott pénz erre ke­vés, csakúgy, mint az iskola számára jutó normatív állami támogatás, amit szintén meg kell toldani. Nagydorog legfőbb gondja, más településekhez hason­lóan, a munkanélküliség, kö­rülbelül 500 lakos került bele ebbe a szomorú kategóriába. Az új szociális törvény a munkanélküliek ellátásával kapcsolatban nagy terheket ró az önkormányzatokra, ami­nek, jószerivel lehetetlen meg­felelni. A szociális alapként felhasználható összeg csekély, a jogcím viszont, amin kioszt­ható lenne, igen sok. A köz­ségnek 8 millió forint jut szo­ciális juttatásra, ebből 3,5 mil­lió a munkanélküliek önkor­mányzati segélye, s a maradék fordítható az összes többire. A személyi jövedelemadó településen maradható részé­nek csökkenése mintegy 3 mil­lió forint kiesését jelentette a költségvetésből, s hiába a hangzatos jelszó, miszerint a községeket fel kell zárkóztatni a városokhoz, ez gyakorlat­ban, ilyen feltételek mellett egyszerűen kivihetetlen. He­lyi adót persze lehetne kivetni, de nincs kitől beszedni. A községben igen gyér a vállal­kozások száma, ezek zöme is inkább a nem termelő kategó­riába tartozik - vendéglátás, kereskedelem -, több közülük „haldoklik". Helyi adót tehát nem vetnek ki, mert értelme, pontosabban eredménye nincs. A vállalkozások, főként a munkahelyteremtő beruhá­zások érdekében az önkor­mányzat minden segítséget meg kíván adni, például a te­lek közművesítését, de eddig még senki sem jelentkezett. A köztisztségviselőkről szóló törvény végrehajtásával kapcsolatban is az a helyzet, hogy több olyan juttatás sze­repel benne, ami az „adható" kategóriába tartozik, s az érin­tettek igényelnék is, de nem tudják számukra biztosítani. Mint Pinczési László mondja, a község léte nincs veszélyben, ahogy az egész ország, Nagydorog is átvé­szeli majd a nehéz időket. Lé­tezni kell, ha olykor keserve­sen is. Voltak, s bizonyára lesznek is még nehéz idősza­kok a község, s ezzel együtt az ország életében, amikor meg kell küzdeni a talpon maradá­sért. Most éppen egy ilyen időszakot élünk. venter Fotó: ritzel Nagydorogi délután

Next

/
Oldalképek
Tartalom