Tolnai Népújság, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-29 / 73. szám

2 KÉPÚJSÁG VILÁGTÜKÖR - HAZAI TÜKÖR 1993. március 29., hétfő Fónay: társadalmi bíróságot! A kárpótlás ürügyén A POFOSZ és a KDNP közös fóruma Hőgyészen A kárpótlásban érdekelt tömegekkel választást lehet nyerni - vélekedett Fónay Jenő, a POFOSZ országos el­nöke szombaton délelőtt Hő­gyészen, a POFOSZ és a KDNP kárpótlásról tartott közös rendezvényén. A mintegy fél órás késéssel kezdődött fórumot Székely­hídi Géza, a POFOSZ megyei elnöke nyitotta meg, ezt köve­tően szólt Fónay Jenő az egy­begyűltekhez. Örömét fejezte ki, hogy a „budapesti nagycirkusz" után vidékre jöhet, s itt tiszta embe­rekkel találkozhat. Mint mon­dotta, az ellenzék soraiban ülő országgyűlési képviselők a vá­lasztások előtt becsapták őket. Sérelmezte, hogy sokan nem akarják elismerni a PO- FOSZ-osok múltját. Úgy véle­kedett: a börtönben szerzett tapasztalatok előre vinnék az ország gazdaságát. Sürgette: név szerint meg kell nevezni a bűnösöket. Feltette a „költői" kérdést: Kinek van szüksége ma al­kotmánybíróságra? Figyel­meztetett: ha a hatalmon lé­vők nem hallják meg a hang­jukat, „társadalmi bíróságot" hoznak létre. Kijelentette: csak nézhetjük, hogyan privatizál­ják földjeinket, gyárainkat. — „A jó Isten küldte ne­künk ezt a Landeszman fő­rabbit" - mondta a zsidó ve­zető nemrégiben tett - nagy felháborodást kiváltó - nyilat­kozata kapcsán. A kárpótlás­Hasznos Miklós szól az egybegyűltekhez sál kapcsolatban pedig úgy rendeződés nem lesz. vélekedett: a törvények már Az ülés vége előtt távozott megvannak, az csupán azért Fónay Jenő, aki elnézést kért, döcög, mert túl sok munkája de feltétlenül el kell utaznia a van a kárpótlási hivataloknak. Beszéde végén kijelentette: az igazi, tiszta magyar úton haladva tudunk eredményt elérni. A gyűlésen dr. Hasznos Miklós, a KDNP alelnöke, or­szággyűlési képviselő úgy vélte: vértől csöpögő kezű gyilkosokkal fehér kesztyű­ben tárgyalni nem lehet. A ké­szülő „III/3-as" törvénnyel kapcsolatban elmondta: a ter­vezet ismét csak arra adna le­hetőséget, hogy az egykori ügynökök indulhassanak a '94-es választásokon. A demokráciáról szólva hangoztatta: nem papíron van szükség rá, hanem élni kell vele. Óvott attól, nehogy „be­leszédüljünk a kozmopolitiz- mus szemeteskádjába". Nagy Ferenc József tárca­nélküli miniszter kijelentette: ennek az országnak az alapja a parasztság. A politikai fog­lyokat és a munkaszolgálato­sokat példaként állította a mai fiatalság elé, ugyanakkor kije­lentette: a mostani helyzetet a politikai kalandorok saját ér­dekeiknek megfelelően hasz­nálják ki. A fórumot levezető Szé­kelyhídi Géza több ízben tar­tott szónoklatot. Kijelentette: az embereket elbutította a sajtó, a rádió, a televízió, s hogy Magyarországon vissza­Magyarok Világszövetségé­nek tanácskozására, ahol szin­tén úgymond „vigyázni" kell, ugyanis vissza akarják hozni, akit egyszer már eltávolítot­tak. A távozó elnöktől egy ki- lencvenhárom éves ember akart kérdezni, erre azonban nem volt mód. Székelyhídi Géza figyelmeztette: ne za­varja meg a gyűlést, a helyi vezetők ugyanúgy tudják a választ, mint az országos el­nök. „Soros üzenetében" a PO­FOSZ megyei elnöke azt üzente a szekszárdi városi te­levízió munkatársainak - a volt megyei munkásőr-pa- rancsnokkal készített interjú kapcsán -, hogy amennnyiben hasonló eset előfordul, úgy „tíz autóbusszal odamegyünk és az egész bandát kirakjuk". Fónay Jenővel ellentétben Székelyhídi Géza úgy véleke­dett: a kárpótlás azért is aka­dozik, mert a hivatalban pac­káznak az ügyfelekkel. Kérdésekre válaszolva el­mondta: a POFOSZ-hoz cél­szerű fordulni mindenkinek kárpótlás-ügyben, merthogy a szövetségben profik foglal­koznak a kérelmekkel, segíte­nek az igénylőknek. Hangyái Fotó: Ótós Réka Rákóczi-emlékünnepség Szombaton emlékünnepsé­get rendeztek Sátoraljaújhe­lyen II. Rákóczi Ferenc szüle­tésének 317. évfordulóján, a városban ez alkalomra gyö­nyörűen felújított Rákóczi- háznál, s megkoszorúzták a ház falán lévő emléktáblát. Az emlékünnepséget a he­lyi városvédő egyesület szer­vezte, s a város lakóin kívül részt vett azon a határon túl lévő szülőföld, Borsi község küldöttsége is. .Ünnepi beszé­det Für Lajos honvédelmi mi­niszter mondott, akit ez alka­lomra író-történészi minősé­gében hívtak meg a helyiek. Az emléktáblánál elhelyezték a kegyelet koszorúit. Izgalmas dallamok A szokottnál nyugtalanab­bul táncolt a pálca Kovács Zsolt karnagy kezében tegnap a szekszárdi Ifjúsági Fúvósze­nekar minősítő hangverse­nyén. Nem hiába: a zsűri - Ba­lázs Árpád zeneszerző vezeté­sével - koncertzene kategóriában ezüst minősítést adott a zene­karnak. A Gyermekek Háza-béli koncerten a megle­petés sem maradt el: az együt­tes arany diplomát is kapott: nemzetiségi zene kategóriában. Egy arany, egy ezüst a „rezesbanda"jutalma ór-háj Barlangi mentők A Barlangi Mentők Észak­magyarországi Egyesülete a meg­tartotta évi nagy gyakorlatát. Amit az önprivatizációról tudni kell! (1.) Falugyűlés Sióagárdon A vízellátás j avításához magas víztározó létesítése (Folytatás az 1. oldalról) A művelődési házat parket- tázták, az orvosi rendelő fűté­sét pedig korszerűsítették. A község korábbi gondja volt a nyári időszakban a vízhiány, egyenlőtlen vízellátás. Szak- vélemény alapján pályázatot adtak be egy 100 köbméteres magas víztározó létesítésére, melyre céltámogatást is kap­tak. Ebből - saját erőből - 800 ezer forintot felhasználtak, míg 50 ezret a medencéhez szükséges telekvásárlásra köl­töttek. A polgármester beszámoló­jában részletesen tájékoztatta a helybelieket az egészség­ügyben történt változásokról, a háziorvosi szolgálatról, majd ismertette az ÁMK, ezen belül az óvoda, az iskola, a napközi, a kultúrház, a könyvtár és a tájház költség- vetését, illetve munkáját. El­mondta, hogy a kultúrházban folyó tevékenységnek napról napra emelkedik a színvonala, és a korábbi évektől itt mű­ködő csoportok továbbra is dolgoznak. így a „Fecske" bábcsoport, akik jelenleg or­szágos bábtalálkozóra készül­nek, a citerazenekar, akik a népdaléneklési versenyen két csoporttal indultak. Á gyer­mektáncosok is két csoport­ban dolgoznak. Részt vettek az országos gyermek-tánc- fesztiválon, majd az itt nyúj­tott teljesítményük alapján az Erkel Színházban szerepeltek. A népi együttes* eredményes fellépéseivel öregbítette a falu hírnevét. A helytörténeti bi­zottság munkájáról szólva a polgármester elmondta, a bi­zottság tervei között szerepel a stációk felújítása is. Ezt követően Málinger Jó­zsef ismertette az 1993. évi költségvetést, részletesen be­szélt a feladatokról, célkitűzé­sekről. Szólt a pályázatokról is, így többek között arról, hogy 1992-ben magas víztáro­zóra a vízügyi alapra pályáza­tot adtak be, de elutasították. A pályázatot az idén ismét megismételték. Szólt a min­den évben megismétlődő gondról, a szemétszállításról is. Elmondta, hogy tavaly egy alkalommal volt lomtalanítás, míg az idén kétszer lesz. Az elsőre április 23-án kerül sor, míg a második az ősz folya­mán. Málinger József tájékoz­tatta a lakosságot arról is, hogy Sióagárd és Harc közsé­gek között jelenleg semmiféle per - vagyonjogi sem - nincs folyamatban. Végezetül a „Sióagárd jö­vője" alapítványról szólt a polgármester, melynek célja a község kultúrális életének, ok­tatási és sport tevékenységé­nek támogatása. Mintegy utolsó gondolatként néhány szót szólt a kábel-tévéről, a he­lyi adásokról, valamint arról, hogy a helyi községi sportkört ebben az évben is - az önkor­mányzat pénzügyi helyzetére tekintettel - 60 ezer forinttal támogatja. Doszpod János, a helytörté­neti bizottság vezetője hozzá­szólásában elmondta, ha nem lennének segítőtársak, akkor eredményeket nem tudtak volna elérni. Szomorúságként említette, hogy a temető ková­csoltvas lámpái elkészültek, de csak egy évig gyönyörköd­hettek benne, mert csaknem minden üveget kilődöztek be­lőle. Kérte a szülőket, figyelmez­tessék a gyerekeket, hogy a temető szent hely, s az értéke­ket ne tegyék tönkre. P­Szabó Iván Tolna megyében Növekvő nemzeti össztermék A laikus számára is kö­zérthető és egyértelmű mó­don fogalmazott Szabó Iván azon a fórumon, melynek szombaton délelőtt Simon- tornya adott otthont. A pénzügyminiszter, aki dr. Dávid Ibolya országgyűlési képviselő meghívására érke­zett Tolna megyébe, szakmai közönség - üzletemberek, vállalkozók, önkormányzati tisztségviselők - előtt adott számot hazánk gazdasági helyzetéről, mint hangsú­lyozta, szigorúan a realitások talaján maradva. A tavalyi évre visszatekintve Szabó Iván elárult egy fontos in­formációt: úgy néz ki, hogy már 1992-ben megállt a nem­zeti össztermék csökkenése, sőt, az eddigi összesítés alap­ján a végszám pozitívnak tű­nik. Mindez azért lényeges, mert az előrejelzések jelentős negatívumot feltételeztek. Az eddigi gazdasági vál­tozásokat elemezve a legje­lentősebb állomásnak a tava­lyi negyedik negyedév te­kinthető. Az ipari termelés­ben az első kilenc hónap az 1991-es év azonos időszaká­hoz viszonyítva a produk­tum 13,8 százalékos vissza­esését mutatta. Ám az esz­tendő egészét vizsgálva szembetűnő a javulás a maga 4 százalékos pozitívumával: az ipari rendelésállomány az energiatermelés és a vegy­ipar kivételével szinte vala­mennyi területen eléri a 60-70 százalékot, ami re­kordnak számít az utóbbi hét­nyolc évben. Az eredmény elsősorban a belső piaci ke­resletnek köszönhető, ezzel párhuzamosan azonban kezd drasztikusan csökkenni az exporttevékenység. Egyébként ugyanez a nem túl kedvező realitás jellemzi a mezőgazdaságon belül az élelmiszeripart. A külpiacra történő szállításnak egyéb­ként csak egy - jellemző mó­don hazai - akadálya van: a kedvezőtlen termelési ered­ményekből és az átalakulás nehézségeiből adódó árua­laphiány. Mozgásterünket behatá­rolja a nyugat-európai re­cesszió is: a Közös Piac or­szágaiban hullámvölgybe került az acélipar. A kör­nyező kelet-európai orszá­gokkal való együttműködés ugyanakkor felélénkítheti a szinte nullára csökkent ke­reskedelmi forgalmat, a len­gyel piac különösen alkal­mas az újrafelfedezésre. Fi­gyelni kell arra is, hogy mi történik Moszkvában, mert most dől el, hogy lesz-e ott keresnivalója hazánknak. Szabó Iván előadása befe­jeztével válaszolt a résztve­vők kérdéseire, majd a dél­után folyamán Tamásiba lá­togatott, ahol lakossági fó­rumot tartott. Mi az önprivatizáció? A ben köznyelv legszíveseb- önprivatizációnak ne­vezi azt a formát, amelyet hi­vatalosan neveztek már vál­lalati kezdeményezésű, egy­szerűsített privatizációs eljá­rásnak, és később a decentra­lizált privatizáció nevet kapta a szakmai nyelvben. Akár így hívják, akár úgy, lé­nyegében ugyanarról van szó: a privatizációra szánt vállalatot nem közvetlenül az Állami Vagyonügynökség ér­tékesíti, hanem az általa megbízott szakértő cégek va­lamelyike. Akik emlékeznek a priva­tizációs folyamatok kezdete­ire, még az Állami Vagyo­nügynökség megalakulását megelőző időkre, tudják, hogy ez volt az a korszak, amikor a vállalatok saját ma­guk keresték partnereket maguknak és alakítottak ve­gyes vállalatokat, társaságo­kat, legtöbbször külföldi tőke bevonásával. Az akkor fürge cégek kevéssé szabá­lyozott és ellenőrzött átala­kulását azóta a spontán pri­vatizációnak nevezi a szak­zsargon. Ez volt az az idő­szak, amikor a jogszabályok kiskapui, a vállalati vagyon ilyen-olyan, kisebb-nagyobb társaságokba való vitele, vagy elbúj tatása sok élelmes embert juttatott tetemes va­gyonhoz, és jó cégekhez segí­tett hozzá gyorsan reagáló külföldieket viszonylag kis befektetéssel. Később a privatizációt igyekeztek nagyobb ellenőr­zés alá vonni, megszülettek a jogszabályok és az intézmé­nyi keretek, létrejött az Ál­lami Vagyonügynökség is, amely az állam megtestesítő­jeként volt hivatva a privati­zációt irányítani és lebonyo­lítani. Vagyis az állami tulaj­donban lévő vállalatokat magánkézbe adni. A feladat számtalan okból bonyolult. Az egyik jelentős akadály, hogy meglehetősen nagyszámú vállalatról van szó, amelyek ügyeit rendkí­vül alaposan kell ismerni, és nagyon körültekintően kell dönteni a cégek és az ott dol­gozó emberek sorsáról. Eh­hez képest a vagyonügynök­ségnél működő munkatársak száma kicsi. Többezer válla­latról nem tudhatnak felelő­sen dönteni, ugyanakkor egyre nagyobb nyomás ne­hezedett rájuk, hiszen min­den fórum a privatizáció gyorsítását sürgette és sür­geti. Ezek az előzmények voltak azok, amelyek az önprivati­záció gondolatához és gya­korlatához vezettek. 1991. május 27-én döntött az Ál­lami Vagyonügynökség igazgatótanácsa az első de­centralizált privatizációs program beindításáról, amelynek során kis- és köze­pes méretű állami vállalatok nagyobb tömegének gazda­sági társasággá való átalakí­tására és piaci értékesítésére tettek kísérletet - az Állami Vagyonügynökség közvetlen részvétele nélkül. A vagyon­ügynökség feladatait gya­korlatilag átruházta a pályá­zat útján kiválasztott sza­kértő cégekre. (Folytatjuk.) MÉPÚJSÁG Az Axel Springer-Magyarország Kft. lapja. Felelős vezető az ügyvezető igazgató. Főszerkesztő: KAMARÁS GYÖRGYNÉ Főszerkesztő-helyettes: GYURICZA MIHÁLY Kiadja az AS-M Kft. Tolna Megyei Irodája. Irodavezető: DR. MURZSA ANDRÁS Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Telefon: 16-211. Telex: 14-251. Telefax: 15-508. Készült a szerkesztőség elektronikus rendszerén. Nyomás: Déli Nyomda Kft. Le­vélcím: 7630 Pécs, Engel J. u. 8. Telefon: 15-726. Felelős vezető: SOÓS SÁNDORNÉ Előfizethető bármely hírlapkézbe­sítő postahivatalnál, a posta hír­lapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest XIII., Lehel u. 10/A, 1900. közvetlenül vagy postautal­ványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-98636 021-02799 pénzforgalmi jelző­számra. Előfizetési díj: havonta 319 Ft, negyedévre 957 Ft. In­dexszám: ISSN 0865-9028. Kéz­iratot nem érzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom