Tolnai Népújság, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-23 / 68. szám

4 KÉPÚJSÁG TAMASI ES KORNYÉKÉ 1993. március 23., kedd A városházán A telefonról Brókerkodik a szűcs Nem bliccelnek! Felröppent a „hír" a Kapos, illetve a Koppány mentén, hogy a Tolna Megyei Közúti Igazgatóság - úgymond - el akarja bliccelni a szakályi aszfaltkeverő üzemet. „Levet­ték" az iparvágányt, utána az üzemanyagkutat, hogy csök­kentsék a költségeket, de még nem hirdették meg - hallhat­tuk a jólértesültektől. Bliccelés ügyében Rikker István igazgatóhoz fordultak munkatársaink, akitől meg­tudták, a Közúti Igazgatósá­got '91-ben újjászervezték, ami azt jelentette, hogy az idegen tevékenységet levá­lasztották róla. Nagy dolog volt az útépítő kapacitás leépí­tése, ezzel együtt az aszfaltke­verő telepek ügye is, hiszen ez utóbbiakat úgy szeretnék leé­píteni, hogy megmaradjanak a jelenlegi helyükön. Szakmai partnereket kerestek, és így ta­láltak rá az igazgatóságtól független STUAG osztrák cégre. Velük tárgyaltak '91 ja­nuárjától a vegyesvállalattá alakulásról, ám a módosított államháztartási törvény gátat jelent: nem kapták meg a kormányengedélyt. A szakályi, tizenhétéves, felújításra szoruló telep ügyé­ben is lépni kellett. Olyannak akarják eladni, akinek van tő­kéje, aki működteti. Az előbb említett osztrák cég ilyen: Za­lában, Vasban, Veszprém, il­letve Fejér megyében hasonló érdekeltsége van. Az igazgató szerint célszerű, ha neki ajánl­ják fel. Az iparvágány a MÁV-é - tudták meg munka­társaink -, az üzemanyagku­tat pedig azért adták el, mert az igazgatóságnak csökkent a gépállománya, így nem kell, de nem kell a kút az osztrák cégnek sem, olcsón neki adni viszont nem lehet cél. így azt választották, hogy másnak ér­tékesítették. Az aszfaltkeverő telep ügyében tárgyalnak, egyelőre nem hirdetik meg - nem is kötelező erre az érték­határra árverést kiírni -, de a szerződésben kötelezik a ve­vőt, hogy öt évig aszfaltot ke­verjen. tmum mm igénylő, aki elfogadta a MA­TÁV Rt. feltételeit. A város több mint ezeregyszáz érde­kelt lakosa erről írásos értesí­tést kap és a mellékelt csekken befizetheti az összeget április 15-ig, illetve az OTP-nél ked­vezményes hitelhez juthat. Az Országgyűlés döntése értelmében május 21-én lesz a tb-önkormányzatok képvise­lőinek választása. A felkészü­lés első állomásaként az or­szággyűlési egyéni választó körzetek központjainak jegy­zői március 18-án értekezleten vettek részt a Belügyminiszté­riumban, ahol a lebonyolítás gyakorlati feladatairól kaptak tájékoztatást. Egy fegyelmi eljárás során felmerült annak a gyanúja, hogy esetleg egyes önkor­mányzati intézmények sza­bálytalanul szerezték be a tü­zelőolajat, ezért a képvi­selő-testület vizsgálatot ren­Fej a páncélszekrényen Nem az elfogandó bűnöző képe, nem a Nagy Varázsló gyurmafeje, nem a Független Rendőr Szakszervezet patrónusa, de nem is az alkotó képmása díszíti a lemezszekrényt, csupán egy jó kézügyességgel, fantáziával rendelkező rendőr alkotása díszeleg rajta. Információnk szerint nem tamási fejet mintázott meg az alkotó, nincs mágikus ereje a műnek, nem jelent titkos zárat, de még a szekrény biztonságát sem egyedül szavatolja. A lényeg: van és mosolyt fakaszt. Ezért is jó. Megálljunk! Soha ennyi dühös, ennyi agresszív, ennyi öklét rázó, ennyi egymásnak ártó embert nem láttam még. Elszabadultak az in­dulatok. Nemrégiben hallottam, az egyik településen, hogy sa­rokba szorították a jegyző(nő)t, s a polgármester(nő) is csak úgy úszta meg a frászt, hogy elkapta a fejét. Mindezt azért követték el ellenük, mert az érvényes törvények szellemében jártak el. A szomorú az, hogy az erős embereknek fogalmuk sincs tettük sú­lyáról, s arról, hogy a megsértettek mennyi mindent tettek a fa­luért. Arról nem is beszélve, hogy az önbíráskodásnak nincs és reméljük, nem is lesz helye. Ezért került a címbe: megálljunk! delt el. A vizsgálatot végző jegyző az ügy lezárása előtt nem kívánt nyilatkozni, csak annyit árult el, hogy az eddig megvizsgált intézményeknél nem talált jogszabálysértést. A részletes jelentést az áprilisi testületi ülés tárgyalja, az ügyre azután visszatérünk. Á képviselő-testület még tavaly februárban pályázatot írt ki a város helytörténetének tananyagi feldolgozására. A novemberi határidőig egy pá­lyázat érkezett, amelynek ér­tékelését a bíráló bizottság az 1993. februári ülésen ismer­tette. A pályaművet számos előnye ellenére a jelenlegi formájában nem tartotta al­kalmasnak iskolai oktatásra, de a pályázó díjazására mun­kahelyi elismerésül egy sze­rény összeget javasolt. A tes­tület a bizottsági javaslatot el­fogadta, a pályázót ötezer fo­rint jutalomban részesítette. Szélső nap Hétfő, szélső nap. Soha ennyi kocsi az értényi falu­központban és ennyi ember a községházán. A legnagyobb kormánypárt tamási válasz­tási biztosa információt gyűjt, sokan a földet intézik. Hadaró Sándor a pillanatnyi szünet­ben elmondja, hiányosak az emberek ismeretei, rövid a földrészarány-tulajdonosok számára biztosított határidő, három községre „kiterjedő" földkiadó bizottságot válasz­tottak, amiben két volt földhi­vatali szakember, Erdélyi Gyula és Polecsák Gyula is he­lyet kapott. Kis község, viszonylag kicsi önkormányzati apparátus - vált témát a jegyző, aztán el­mondja, több mint kétezer jogszabály van, ami az ön- kormányzatok hatáskörét szabályozza. A hivatalban nincs sem idő, sem lehetőség a rendeleteket elolvasni, ezért otthon kell tanulmányozni azokat, otthon kell megnézni, hogy mit módosítottak. Az­után jöhet az értelmezés, majd az alkalmazás. Úgy, ahogy ta­nították, ahogy tanulták. Ezzel nincs is gond, hiszen Hadaró Sándor nagy tapasztalattal rendelkező, de ha nincs rende­let, akkor ő is nehéz feladat elé kerül. Márpedig, ha a tör­vényalkotásnál gyorsabb az élet, akkor ilyen előfordul. szárdi festőművész tervezte. A folyékony kenyér ma még műanyag flakonban, vitt edényben, ületve hordóban kapható, de tervezi a vállal­kozó, hogy később palackozza is. Ehhez azonban még meg kell vásárolnia a Jäger Kft. ál­tal gyártott palackozósort. Ünnepélyes megnyitó még nem volt, azt majd az áprilisi regölyi búcsú napjára tervezik úgy, hogy egy-egy pohár sörre meghívják a helybelie­ket, a sört azonban már főzik - és fogyasztják is. hallottuk Hírek, helyszíni bejárás után Szerencsénk van Nagykó- nyiban, hiszen érkezésünk előtt néhány perccel ért vissza a községházára Feliinger Ká- rolyné körjegyző, aki azt újsá­golta legelőször, hogy hely­színi bejáráson volt Gőgös Ist­ván vállalkozónál, aki autó­mosót és javítóműhelyt létesít a benzinkút mellé. Másról is hallunk aztán. Arról szól a körjegyző, hogy elfogadták a költségvetést, ami a fejkvóta miatt tizenhá­rommillióval több a tavalyi­nál. Ez azonban azt is jelenti, hogy lényegesen több az in­tézmények fenntartására for­dítandó összeg. Az iskola pél­dául a tavalyi tíz és fél millió helyett az idén tizenhétmilliót kap, ehhez jön még hárommil­lió saját bevétel. Fejlesztésre 8,9 millió marad, amiből öt­milliót a medgyesi vízre fordí­tanak, a többiből jut a nagy- kónyi művelődési ház régen megérett tetőcseréjére, a Dó­zsa utcai járdaépítésre, felújí­tásra és egy Multicar beszer­zésére, amit a házilagos bri­gád használ majd. Emellett kell a pénz a Nagycsiripnél az útcsatlakozás leépítésére - Közúti Igazgatóság kötelezte az önkormányzatot erre - és hétszázötvenezret adnak a község határában folydogáló Túrvíz mederkotrásához. Mindezek mellett vannak más megvalósítható terveik is. Gondolkodnak azon, hogy az idősek napköziotthonának - ismertebb nevén az ÖNO - te­tőterében irodahelyiséget és két lakószobát alakítanak ki olyan formában, hogy a gon­dozottak is hozzájárulnak a költségekhez - ezzel húszra emelkedik a férőhelyek száma -, az iskolához pedig torna- csarnokot képzeltek, tervez­tetnek, amihez - mivel Értény és Koppányszántó nem járul hozzá - pályázat útján kíván­nak pénzt szerezni. Reméljük, sikerrel. Koppány sör Regölyből Kezdjük egy jó hírrel mai rovatunkat. Indul a távközlési hálózatfejlesztés, miután a megyében összejött a szüksé­ges számú olyan telefon­— Most akarnak írni rólam, amikor halódik a szűcs munka? - kérdezi a simontor- nyai Hegyi Ferencné, aki ti­zenhat éve önállósította ma­gát, kisiparos, amit ma úgy mondanánk, vállalkozó lett. Szakmunkás-, illetve mester- vizsgával, közgazdasági érett­ségivel, technikus minősítés­sel, öt szakma - szűcs, bőrru­hakészítő, bőrdíszműves, kesztyűs, tímár - alapos isme­retével. Úgy mondja, akkor azért lett vállalkozó, mert a Simontornyai Bőr- és Szőrme­feldolgozó Vállalatnál szak­mai sérelem érte. Nem lehetett szakoktató, mert nem lépett be az MSZMP-be, Tauker Ist­ván ki akarta vinni a szolgál­tató bolthoz vezetőnek, de az sem sikerült, jutalomosztás­kor a „tiszta, pedáns" mun­kája ellenére is kevesebbet ka­pott, mint akiket nem ilyen jelzővel illettek. Szóval, össze­jött minden. Nem haraggal vált el, jó kapcsolata maradt továbbra is a vezetőkkel, ám mégis volt „jóakarója": az ipart csak a másodfokú ható­ság adta meg neki. Szűcsként kezdett és igazá­ból nem gyakorolta mind­egyik szakmáját. A bőrkiké­szítésbe próbálta bevonni a családot, de leálltak vele, így maradt a konfekció. Ez volt az az időszak is, amikor múzeu­mokba járt, kutatott, hogy eredeti termékekkel jelenjen meg a piacon. Iparművészeti vonalon az első munkáját - fél év eredményét -, egy köd­mönt első kategóriába sorol­ták a szakemberek. Tudná sok Szintai Gézát, a szekszárdi székhelyű BI-LUX Kft. tagját nemcsak elektromos szakem­berként, vállalkozóként jegy­zik, hanem jó humoráról is ismerik. Most, hogy szőlőfalu­jában sörfőzdét nyitott, azzal magyarázza, azért tette, mert szereti a sört és rájött, mások is így vannak az árpalével. Adott volt Regölyben az egykori Ta-Lux fémipari üzeme, amelyet megvásárolt és átalakítás után a tiszafüredi Jäger Kft. által gyártott sör­főző berendezéssel felszerelte. Három személyt foglalkoztat- Tischler Zoltán és Bék József serfőzőmestereket, illetve Pál Gábor műszaki karbantartót és naponta egy műszakban ezerháromszáz liter bajor tí­pusú, világos, szűrt, nyolcna­pos sört főznek. A Koppány sör nevét azért kapta, mert Regöly - Szintai Géza szerint- a Koppány és a Kapos „del­tájában" fekszik, így természe­tes, hogy a patak névadójáról, a lázadó vezérről és nem an­nak színpadi megszemélyesí­tőjéről, Vikidál Gyuláról ne­vezte el. Az ízléses címkét egyébként Baky Péter szek­Munkában a serfőzőmester Hegyi Ferencné egy csodálatos munkájával más minden mellett ezt is csi­nálni, ám most 1993-at írunk. Vüágszerte beszűkült a keres­let, az állatvédők is hallatják hangjukat, idehaza fogytán a pénz - van, aki csak emlékszik rá, hogy milyen volt -, halódik a szűcs munka. — A téli négy hónap alatt lehet termelni - mondja Hegyi Ferencné -, a többi idő alatt csak vagyunk. Most nem volt egy hónap folyamatos mun­kám. Apró javítgatásokra, fol- tozgatásokra, tisztítgatásokra van ma pénze az embereknek. Meg aztán az is igaz, hogy a községben sokan értik a szakmát. Mindezek ismeretében nem is raktározott be anyagból még akkor sem, ha tudta, hogy a BSZV felszámolásával olcsón anyaghoz juthatott volna. — Csinálnám, de nincs ki­nek - közli, de nem a keserű­ség hangján. - Sokan bróker­kodnak - magyarázza -, én is próbálkozom német, olasz, osztrák vonalon és tárgyalá­sok szintjén tartunk. Fuvaro­zással is foglalkozom - jó üz­leti ajánlatom van -, amit el­indítottam, azt végigviszem. Tervezek, mindenben kere­sem az üzletet, de a szakmát nem adom fel. Jól teszi - konstatáljuk el­menőben -, mert egyszer bi­zonyosan lesz vevő a konfek­cióra is . . .- ékes - Fotó: gottvald

Next

/
Oldalképek
Tartalom