Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-06 / 31. szám

1993. február 6. HÉT VÉGI MAGAZIN MÉPÚJSÁG 11 ZÚGOLÓDÁS! A Használati utasításban je­lezzük, ennek az oldalnak semmi köze, ahhoz a ZUG-hoz. Ehhez képest - fő a következetesség - most azt a bizonyos szekszárdi január huszonegyedikét idézzük fel, leginkább képekben. Három dologból is tudom, hogy a Sex Action egy igazi „mocskos" zenekar. Egyrészt, mert ezt hirdetik úton-útfélen magukról, másrészt, mert a menedzserük (fogyókúrázik a lelkem) a gyorsétteremben a leesett sültkrumplit úgy rúgta be az asztal alá, hogy csak na. Norbi Harmadrészt, mert Lovasi úr „Hallod, hogy szól a gitárom!?" - kérdi Lovasi úr. (alias Kispál és a Borz) is meg­jegyezte: „hú, de kemény kéz­fogásuk van ezeknek a fiúk­nak!". Az aláírásgyűjtés is igazán kedélyesre sikeredett, sokan graffitikkel díszítették a pa­pírt. Tényleg sokkal jobban nézett így ki, bár Szabad György uram a hitelességet il­letően biztosan támasztott volna némi kételyt. Igaz, hogy ez nem is a Parlament volt. Egyébként a buli a vártnál jóval nagyobb szabású lett, hatalmas nagy nézőcsúccsal. Az más kérdés, hogy mindez megér-e majd Szekszárdnak egy ZUG-ot??? KRZ Fotó: Ótós Réka A Sex Action koncerten volt olyan, aki a feje tetejére állt... Használati utasítás Az újságot használat előtt lehetőleg nyissuk ki, majd la­pozzunk a 11. oldalra. Kb. 30-40 cm távolságról pislantsunk rá a fejlécre, és ha szombat van, akkor keressük meg a ZUG-emblémát. Miután megbizonyosodtunk arról, hogy jó helyen tapogatózunk, mélyüljünk bele a vízszintesen futó betűsorokba, s gyönyörködjünk a fellelhető gyöngyszemek­ben (vagy könyörgöm, legalább a címekben - a szerk.). A nyomdaillatot lehetőleg ne lélegezzük be, vagyis egyfolytá­ban fújtassunk, ez segít a megfelelő olvasási izgalmi álla­pot elérésében. VIGYÁZAT: ez a ZUG, nem az a ZUG, semmi köze a nem­rég lezajlott demonstrációs fesztiválhoz, illetve az ahhoz remélhetőleg idővel majd kapcsolódó kulturális helyhez. Ez egy most induló, kéthetente jelentkező oldal, azok pedig azok! Ne keverjünk! TARTALOM: lejjebb olvasható. Állandó (értsd, visz- sza-visszatérő rovatok): Használati utasítás, Az ő dolga, Mozgóképek, írott képek, Aktuális hőemelkedés, Wave, ZUG-tárlat, Jazz-sarok. A többi spontán. Az oldal utántöltése tilos, forgalomba hozható aktuali­tástól függően. KRZ írott képek Péhovárd a Toldi utcában Rejtő Jenő reneszánszát éli a Rakásomban. Jövök-megyek, s azon kapom magam, hogy a legrejtet- teb zugokat is telepakolom Rejtő-regényekkel. A Látha­tatlan Légió ott masírozik jobb híján tűzoltó egyenruhás vezérével a hűtőszekrény mellett, az olvasólámpa fénye az Elátkozott partot világítja, s személyesen magát Senki Alfonzot, ami annál is inkább meghökkentő, hiszen róla köztudott: a világnak mind az öt kontinenséről kiutasítot­ták, s így csak a legnagyobb titokban tartózkodhatott itt a I Földön. Akkor is főleg éjszaka. A lakás legintimebb helyiségében pedig - amelyről jól tudjuk, hogy az elmélyült gondolkodás helyszíne - rop­pant glédában várják sorukat P. Howard megfejthetetlen ? bájú hősei, többezer évi fegyház bölcs tapasztalatával tar­solyukban - élükön Piszkos Fred, a kapitány. Hónapok óta rejtély előttem, miért érdekel most annyi fontos mű helyett néhány közönséges útonálló sorsa, mi­ért figyelem feszülten maroknyi kőtörő éhségtől-hőségtől idiótává torzult vigyorát a Pokoltető Auschwitzot jósló őrületében. Talán mert a sorok közé valaki sorokat rejtett? Talán mert a sorsok közé valaki sorsokat rejtett? Talán mert ezek a kikötői derék jó alkoholisták, föl- I drengésszerű pofonok akkurátus osztogatói mégiscsak tudnak valamit a világról, amiről nekünk, talpig entellek- tüelbe öltözve fogalmunk sincs? Talán csak Ő tudhatja - Péhovárd, aki seregei élén ül 1 Strudl úr konflisán (lecsapott zászlóval), a trombitás az Aidát fújja, s a mindig kiapadhatatlan kedvű légió, Fülig Jimmy, Tuskó Hopkins, Prücsök és a többiek, harsányan menetelnek a semmibe. Magányos, ködös, hideg éjszakákon jól figyeljetek: | meghallhatjátok. Orbán György Wave Ha nincsenek új történetek, elő a legendákkal!!! A fony- nyadt gyümölcsből édes ma­zsolát érlel az idő, s csak szo­pogatjuk a jól bevált ízeket. Remélhetőleg a mostani friss(s)avanyák is mazsolává töppednek idővel. A múlt év végén néhány nagyon finom zenei csemegé­vel jelentkezett a Bahia-kiadó. Elsőként a Kontroll Csoport legendás „Nagy demóját" em­líteném, amely 1983 januárjá­ban készült az Ikarus művház stúdiójában. Ennek jobbnál rosszabb másolataival rend­szeresen találkozhatunk. Ez viszont az eredeti! Másodikként egy szelíd le­gendát, a Balatont ajánlanám, amely 1979-80 tájékán alakult. Az egyik legintimebb magyar zenekar '85 áprilisában felvett koncertjét adták most ki, régi hiányt pótolva. A külföldiek közül a hosszú ideig hallgató Tom Waits '92-es Bone Machine lemeze továbbviszi az eddigi albu­mok hangulatát. Waits egyre rekedtebb, egyre mocskosabb, mégis jó hemperegni benne, érezni a kocsmák bűzét, s a végén keserű ginnel öblíthet­jük le a torkunkon fennakadt sok „édességet". „pápai" Az d dolga S Kovács Ákos (Bonanza Banzai) — Éppen a szólólemezemet készítem, a napokban volt az utolsó feléneklés, s már csak a végső keverés van hátra. Már­cius, április magasságában ke­rül a boltokba az Ákos címet viselő lemez. — Mennyiben különbözik ez majd a „bonanzás" anya­goktól? — Fontos azonosságok ta­lálhatók, ugyanis az énekes és a szövegíró ugyanaz ... Zene­ileg vesz más irányt a dolog, előtérbe kerül az én analóg hangszerem, vagyis a hathú- ros gitár. — Mindenesetre ezzel nem kis meglepetést szerzel majd a technos rajongóidnak. — Szerintem SOKKszerűen fogadják, és nem is valószínű, hogy sikeres lesz ... — Pedig a te neveddel manapság mindent el lehet adni. — Ebben nem vagyok olyan biztos. Sajnos sokan cső­látásban szenvednek, ők pe­dig ezt nem tudják majd hova tenni. Nem is szeretnék biztos lenni a dolgomban, ez külön­ben is a közönség dolga, en­gem nem érint. Már a stúdió­munkák során olyan pozitív hatások értek, amelyek engem tökéletesen kielégítettek. — Mit lehet még tudni er­ről a félig titokban tartott szólólemezről? — Nagyon jó zenészekkel dolgozhattam együtt, László Attillával, Dorozsmai Péterrel - ő volt a hangmérnök és do­bon is közreműködött -, ifj. Rátonyi Róberttel, Mazollal, Hauber Zsolttal, Horváth Kornéllal, Fekete Tiborral, a gitártanárommal B. Bíró Zol­tánnal, Malek Andreával, Ke­resztes Ildikóval és Tunyogi Bernadettel. Utóbbi egyébként a P. Mobil-os Tunyogi Péter lánya. — Kinek készítetted ezt az ^anyagot? — Elsősorban azoknak, akik a most nagyon divatos techno miatt - mert nem sze­retik ezt a stílust - nem tudtak figyelni a szövegekre. — Eddig nem nagyon be­széltünk jelenlegi zeneka­rodról, a Bonanza Banzai-ról. Terveidet hallva, lelkesedé­sedet látva az embernek van­nak kétségei az együttes jö­vőjéről ... — A Bonanza működik to­vább ebben az évben is. Lesz tavaszi turnénk, Budapest Sportcsarnok-beli fellépésünk. A zenekart a közönség szere- tetének nehézségi ereje gördíti tovább. Ebből a szeretetből, azt hiszem, kijut a szólóle­mezre is. KRZ Aktuális hőemelkedés Aktuális hóemelkedésem most éppen a Szerencsekeréktől van. Bár ez a rovat nem a film- és mű­sorkritikák terepe (azzal az Moz­góképek címszó alatt foglalko­zunk majd), de ez volumenében messze túl (alul) mutat egyszerű valóján. „Ó" az, akit meg kellett vennünk a német (remélem jól tudom) televíziótól, ugyanis be kellett látnunk, nélküle nincs EURÓPAI televíziózás. A rek­lám összekapcsolódása az embe­rek vakszerencse iránti igényével, egy Siemens-el, egy Mazdával, a különösebb munka nélküli pénz­szerzés lehetőségével. Miközben repkednek a boldog, mosolygós Margitok, Erzsébetek, Istvánok, Tamások a televízió előtt ülő néző is bekapcsolódhat a játékba: otthon a Laci fiú már ki is találta, „minden jó, hajó a vége". Szólásmondás. Hogy most egy jóra való kriti­kus a helyemben földbe taposná ezt a „szennyet"? Nem érdekel, sót még dicsérném is ezt a játékot, ha nem lenne olyan ciki, hogy egy olajsütő, egy kenyérszeletelő okoz manapság ilyen földöntúli bol­dogságot. De ebben nem a televí­zió a hibás, nem a műsor, meg nem is a rendszer. Sót, még a kormány sem. Egyszerűen ezerkilencszázki­lencvenhármat írunk. A kenyér­szeletelők, a fogyasztógépek, olaj­sütők korát éljük. KRZ • • Üzenetek Kéziratok jöhet­nek (az állandó ro­vatokba is), helyen­ként meg is jelennek, vissza nem küldjük. Azért csak próbál­kozzatok! A Zenekarok, divat- diktátorok, csopor­tosulások, egyéb in­tézmények ajánla­tait, programjait ide firkantjuk. Tehát jö­hetnek. Járó ember Koldus ZUG-tárlat Adorjáni Endre egymás elé a lábait, meg a gó­lyalábait. Ettől szenved, nehe­zen jár, fáradt, meggyötört, inog, dől, és halad felfelé. A szobrász küzdelme ez az anyaggal, a mondanivalóval, saját életével. Eldobhatná a gólyalábait, hiszen úgy sokkal könnyebb a járás, de akkor olyan egyszerű, olyan termé­szetes: csak tenni egymás elé a lábait jobb, bal, jobb ... -BP­Koldus: — A fájó tehetetlenség a remény reménytelensége, a véletlen életbenmaradás. — így lehetetlen élni s mégis muszáj. Muszáj? — Elnézést, hogy élek, hogy gurulok lábaitok előtt, hogy láttámra lesütitek sze­meteket, hogy elfordultok, hogy zsebetekben kotorász­tok. — Adjak, ne adjak, mire költheti, hogyan szeretkezik? — Milyen szép így a nap­sütötte ablak előtt. Járó ember: Megy, teszi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom