Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-05 / 30. szám

4 »ÚJSÁG BONYHÁD ÉS KÖRNYÉKE 1993. február 5. Egy bonyolult év után Az adósságok nagyrészét már kifizették jjjgj || j, g | ^ ,#^#1 J' z g||| -' > - ül g£ §gg| g |jjj <í%f%'£,s i Interjú Farkas László cipőgyár igazgatóval Felkerestük Farkas Lászlót, az immár hetvenhat éve alapított bonyhádi Botond Cipőgyár igaz­gatóját, hogy az elmúlt gazdasági év eseményeiről, s az 1993-as tennivalókról, lehetőségekről és tervekről kérdeztük. Milyen mutatók jellemzik a Botond Cipőgyár elmúlt évi mű­ködését? — A tavalyi igen bonyolult esztendő volt a cipőgyárban. Áprilisban kénytelenek vol­tunk öncsődöt jelenteni, akkor még huszonhét hitelezőnek összesen 150 millió forinttal tartoztunk. Természetesen kerestük az életben maradás lehetőségeit, s szeptemberben kétfordulós tárgyalást követően megálla­podásra jutottunk hitelező­inkkel. Jelenleg már „csak" 66 milliós az adósságállomá­nyunk, s ezt idén a félév vé­géig kell törlesztenünk a még ki nem fizetett négy hitele­zőnknek. A szabászatban . . . — Miből tudják a fennmaradó követeléseket kifizetni? — Szerencsére van mun­kánk, a gyár idei termelési ka­pacitásának már nyolcvan százaléka lekötött. Részint te­hát a cipőgyártásból szerzett bevételeinkből fizetünk, más­részt pedig a tavalyihoz ha­sonlóan megválunk néhány ingatlanunktól, s az így befo­lyó pénzt is adósságunk visz- szafizetésére fordítjuk. — Hány dolgozó sorsát vál­toztathatja meg egy esetleges si­kertelenség? — Nem csupán az adóssá­gunk csökkent tavaly, hanem a gyárban dolgozók létszáma is. Több, mint ötszázan kezd­tük együtt a tavalyi évet és há­romszázzal kevesebben fejez­tük be. Ez a létszám részint elbo­csátásokkal, korengedményes nyugdíjazásokkal és dolgozó­ink elvándorlásával alakult ki. Akik pedig itt maradtak mindannyian jó munkaerőnek számítanak, s a gyárnak ép­pen rájuk van szüksége a ne­héz időkben. — Nincs félnivalójuk az itt- maradóknak? — Éppen arról van szó, hogy nem félni, hanem dol­gozni kell, mégpedig nem úgy ahogy eddig. A határidőket pontosan betartva jó minősé­get kell produkálni, hogy életképességünket megőriz­zük. Félni egyébként a- zért sem kell, mert a gyár va­gyona nagyobb, mint az adós­sága. így a jobb munkában és a tartalékainkban együtte­sen látom a kilábalás lehető­ségét. — Az itt készülő termékeket milyen piacokon értékesítik? — Korábbi piacaink elvesz­tése két évvel ezelőtt volt iga­zán fájó, most biztos értékesí­tési lehetőségeink vannak Nyugat-Európában. Egész pontosan svájci, ausztriai és németországi megrendelé­sekre dolgozunk. A volt szov­jet piacot pedig el kell feled­nünk. Természetesen belföl­dön is megjelenünk az itt ké­szülő cipőkkel, bár a túlkíná­lat nem tesz jót magyarországi forgalmunknak. Túl sok az ol­csó cipő, s bár ezek minősége igen gyenge, az emberek nagyrésze ezeket veszi. Igaz, hogy csak egyszer, aztán visz- szatérnek a minőséghez. — Bizonyára számít a piacon a patinás Botond név. Milyen technológiai fejlettség áll a név mögött? — A név valóban számít, de mi nem erre alapozunk. A technológiai színvonal, az ál­landó jó minőség ma sokkal inkább számít, mint a név. S nálunk ezzel nincs baj. Az or­szágban szinte egyedülálló technológiával dolgozunk, gépparkunk, ha nem is telje­sen új, de garantálja a minősé­get. Áhhoz pedig, hogy a pia­con állandóan jelen legyünk, részint profilt is váltottunk. Készítünk az utcai cipők mel­lett munkavédelmi és egész­ségügyi lábbeliket is. Ezek acélbetétes bakancsok, benzin és saválló cipők, de antisztati- kus anyagból készült „szik­ramenetes" termékeink is vannak. Ezek kereslete egyre nagyobb. — Nem titkolja, hogy vannak gondjaik, mégis bizakodó. — Valóban így van. Ha ró­zsásnak nem is látom a gyár helyzetét, azért érzésem sze­rint nagyon korai lenne meg­húzni a vészharangot. Van annyi erőnk, hogy erre ne ke­rüljön sor sem idén, se jövőre. . . . és a tüzödében is a legjobbak maradtak Közhírré tétetik Elfogadták a költségvetést Legutóbbi - január 26-i - ülésén a nagymányoki önkormányzati képvise­lőtestület elfogadta-a település idei költ­ségvetését. Az elfogadott büdzsében központi szerepet kapott a kettős hasznosítású épület kivitelezése. A művelődési ház­ként és tornacsarnokként is üzemeltet­hető majdani épület finanszírozása mel­lett más fejlesztési feladatokra nem na­gyon telik a keretből. Válaszra várva Múlt héten került sor a bonyhádi le­endő üdülőtelep rendezési tervének ha­tósági egyeztetésére. A termálvíz hasz­nosításának lehetőségeit, az ehhez kap­csolódó kivitelezési elképzeléseket a tervező Hübner Mátyás ismertette a megjelent szakemberekkel, akik közül többen már kedvezően nyilatkoztak az üggyel kapcsolatban. Február tizenhatodikán pedig a kizá­rólag városépítéssel, településrendezés­sel foglalkozó területi főépítész tervta­nácsa tárgyalja meg a Bonyhád-Alsó- széplak üdülőtelep építésének lehetősé­geit. Ha ezek után minden jogi előfeltétel adott lesz, a városi önkormányzati kép­viselőtestület elé kerül tárgyalásra a téma. Testvériskolai kapcsolat Majd egy évtizede létesített testvéris­kolai kapcsolatot a nagymányoki általá­nos iskola egy szlovákiai iskolával. Ennek révén idén negyvenötén utaz­nak a szlovákiai Hlinikbe sítáborozni február 12-én Nagymányokról. Szlová­kiában a donovali sípályákon ismer­kednek az itthon ritkán gyakorolható téli sporttal az utazó gyerekek. Nyaranta pedig ugyanennyien érkez­nek a szlovákiai iskolából Magyaror­szágra, ahol a bélatelepi ifjúsági tábor­ban nyaralhatnak a nagymányokiak jó­voltából. Bonyhádi programok Kiállítás nyílik a bonyhádi művelő­dési központ kiállítótermében február 8-án, 17 órakor. A tárlat Mottl Hortensia grafikus munkáit mutatja be, s a február 25-ig megtekinthető kiállítást Gergye Imre népművelő nyitja meg. Zámbó Jimmy, vagy ahogy sokan is­merik a „négyoktávos énekes" ad kon­certet a művelődési központ színház- termében február 9-én, este hét órai kezdettel. Kék hírek Az idei bűnügyi statisztika nem fest valami túl fényesen, ha a Bonyhádi Városi Rendőr­kapitányság adatait vesszük figyelembe. Egy kis statisztika Egyetlen hónap elteltével 54 esetben kellett nyomo­zást elrendelni a legkülön­bözőbb bűncselekmények alapos gyanúja miatt. Áz elmúlt hónapban 39 vagyon elleni bűncselek­ményt követtek el, ebből két esetben rablást, hu­szonkét esetben lopást, tíz esetben betöréses lopást, három esetben rongálást, és egy-egy esetben sikkasz­tást, illetve csalást. A betöréses lopások cél­pontjai többnyire kereske­delmi egységek, illetve présház, művelődési ház és magánlakások voltak. A rablások elkövetőit pedig a pénzszerzés motiválta. Egy esetben erőszakos nemi kö­zösülés alapos gyanúja mi­att indítottak nyomozást a bonyhádi rendőrkapitány­ságon, és szintén egy eset­ben történt súlyos testi sér­tés. A „klasszikus" bűncse­lekmények mellett viszony­lag magas számban fordul­tak elő közlekedési bűncse­lekmények is januárban, hi­szen közúti baleset okozása miatt három, míg ittas jár­művezetés miatt öt esetben kellett nyomozást elren­delni. S hogy teljes legyen a lista: büntető eljárás indult a kapitányságon közokirat­hamisítás, magánlaksértés, és katonai szolgálat alóli kibúvás alapos gyanúja mi­att is. Azt pedig, hogy nem csak a bűnözőknek áll a vi­lág, mi sem bizonyítja job­ban, mint öt fő őrizetbe vé­tele, s kettő előzetes letar­tóztatásba helyezése. A statisztika végére pe­dig mi sem kívánkozhat jobban, mint az intelem. Óvják értékeiket, ne hagy­janak személygépkocsijuk utasterében fontos okirato­kat, készpénzt vagy érték­tárgyakat. Legfőképp pedig ne felejtsék el bezárni a ko­csi ajtaját, hiszen januárban egy károsult még ezt is elfe­ledte. A vak észre- és elvette A váraljai postahivatal idős kézbesítő asszonya két utca nyugdíjasainak alig várt járandóságával táská­jában lépett ki a hivatal ka­puján. Míg a legtöbb nyug­díjas otthon várta békében a „megváltót", addig voltak olyanok, akik már a posta lépcsőjénél vártak a kézbe­sítőre. A három férfi és a nő rokkantnyugdíjasok, kettő közülük vaksági segélyre várt. Lármázva körülvették a postai alkalmazottat já­randóságukat követelve, s míg a fejét kapkodó asz- szony egyiküknek átadta rokkantnyugdíját, a férfiak egyike - aki vaksági se­gélyben részesül - a hölgy háta mögé került, s ÉSZ­REVETTE, hogy a nyitott postástáskában sok pénz lapul. Meg is könnyítette azt nyolc darab ötszázassal, amit a kézbesítő akkor vett észre, amikor a másik rok­kantnak is kiadta a nyugdí­ját. Az akció ezzel végétért, a lármázok elcsendesültek, s hazaindultak. A postás pe­dig visszalépett a hivatalba, ahol gyorsan leltárt készí­tett, majd a hiány bizo­nyossá válásával jelentette az esetet a bonyhádi rend­őrkapitányságon. A kapitányság emberei pedig mentek, mégpedig ugyanoda, ahonnan jöttek, hiszen éppen Váraljáról ér­keztek Bonyhádra s a beje­lentés után már fordulhat­tak is vissza. Mentükben - a postahivatal felé - két isme­rősüket látták elviharzani a vasútállomás felé, aztán felugrani a szászvári buszra. Sejtették, hogy va­lami közük van a postarab­láshoz - ugyanis a bejelen­tésben erről volt szó - de mellőzték a krimikből oly ismert autós üldözést, hi­szen tudták, hogy nem re­pülhetnek messze a ma­dárkák. A kézbesítő - aki közben megkezdte munká­ját, s a négyek egyikének hozzátartozójától lefogta a négyezer forintot - nem volt jelen, amikor a rend­őrök rábukkantak az idő­közben Szászvárról vissza­térő, egy szabadidőruhával és egy pár cipővel gazda­godó két illetőre, akik az utcán elismerték a trükkös lopást. Persze hivatalos jegyzőkönyv is készült a kihallgatás során, s ebben az elkövető megerősítette, hogy ő vette ki a négyezer forintot a postás táskából, miután MEGLÁTTA, hogy kedvező az alkalom a lo­pásra. A tanulság pedig annyi, mint tudjuk: nem­csak a szándék, hanem az alkalom is szüli a tolvajt. Meleg pillanatok a télben A szabadban hideg van. Legalább is a levegő az. Ám a tél is rejt magában melegséget. A hógolyózó gyerekek harci lázban égnek, a röpködő mí­nuszok helyett csak a hólab­dák röppályáját figyelik. A termőföldön szántó trak­tor motorja éppúgy meleg, mint a majdan onnan learatott búzából készülő friss kenyér héja és belseje. Az út mellett gyalogló bácsi komótos járása is inkább va­lamiféle melegséget sugároz. Csak a kucsma, a nagykabát, no meg a hó jelzi a telet, s a hideget. Folytatni lehetne a sort, hi­szen ki-ki felfedezheti a fé­nyek és a táj szépségeit, a tél szívet betöltő melegségét Rit­zel Zoltán felvételeit szemrevé­telezve. Nehéz hát eldönteni, hogy mitől meleg vagy hideg egy-egy évszak. Annyi bizonyos, hogy a tél­ben is felfedezhető a meleg­ség, még ha az nem is a nyár izzasztó hősége. Hl ■ 111 i l l .......

Next

/
Oldalképek
Tartalom