Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-01 / 26. szám

1993. február 1. SZEKSZÁRD ÉS KÖRNYÉKE MEPÚJSÁG 5 Kérdésstaféta Mit hoz a konyhára az RFI? A „négy hideg csirke" mesternői Salgó Emőke és Kovács Rita Nemrég vették át német és magyar nyelven kiállított „diplomájukat" a szekszárdi Kolping Szakiskola tízhóna­pos - a Munkaügyi Központ által támogatott - vendég­látó-üzletvezető képesítést nyújtó tanfolyamának részt­vevői, köztük Salgó Emőke és Kovács Rita, akik kitűnő eredménnyel végezték el a tanfolyamot. Emőke 1986-ban végzett Bonyhádon közgaz­dasági szakközépiskolát, Rita pedig három éve érettségizett a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáziumban.- Mivel foglalkoztak, mielőtt a tanfolyamra jelentkeztek?- Tanítottam egy évig - kezdi Rita -, jelentkeztem is egyszer tanárképző főisko­lára, de nem vettek fel. Ezután másfél évig munka nélkül vol­tam.- Én a középiskola után a zalaegerszegi számviteli főis­kolái* szerettem volna tanulni, de én sem jutottam be - foly­tatja Emőke. Nem sok lehető­ségem volt. Az alsónánai té- esznél, ahol középiskolai gya­korlaton voltam, azt mondták, lesz állásom, mire végeztem, erről elfeledkeztek. Utána dolgoztam anyakönyvi hiva­talban, voltam könyvelő, bolti eladó, majd négy hónapig munkanélküli. S, hogyan jött a Kol- ping-tanfolyam? Ritának több lehetőséget is kínált a Munka­ügyi Központ, az angol-nyelv­tanulás, és a jó társaság miatt döntött emellett. Ö egyébként jogi pályára készül, ügyvéd, vagy ügyész szeretne lenni, de ha választani lehetne, akkor inkább a vádemelés vonzza, de szívesen dolgozna a ven­déglátóipari szakmában is. Hiszen, mint mondja, nem hitte, hogy ennyire meg fogja szeretni a szakmát. Hogy szí­nesebb legyen a kép, jelenleg - délutánonként - napköziott­honban nevelő. Emőkénél egyszerűbb a képlet, őt a tan­folyamban kezdetben is az vonzotta, hogy felszolgáló­ként el tud majd helyezkedni, ez azonban nem is olyan egy­szerű: az állás kevés, és inkább szakképzetleneket alkalmaz­nak, kevesebb fizetésért.- Nem gondoltak arra, hogy újdonsült szakmájukban vállal­kozásba fogjanak?- A vállalkozási ismeretek című tantárgy keretében meg­terveztünk egy hidegkonyhai „szervizt", amit „Négy hideg csirke" - angolul „Four Cool Chickens"- névre keresztel­tünk. A tervezésben benne volt a piackutatás, felmértük az igényeket, a vállalkozás fő­leg a nagyobb rendezvé­nyekre specializálódott volna.- Mekkora indulótőke kellene hozzá?- Három és fél millió forint, plusz az üzlethelyiség. Ha lenne pénz, bele is vágnánk, azt viszont tudjuk, hogy hitelt felvenni nem érdemes, mert akkor biztos a bukás.- Mit profitálhat egy ilyen tanfolyamból az, aki jogi pályára készül? - kérdezem Ritát.- Tanultunk konyhatech­nológiát, vendéglátóipari is­mereteket, s ha csak azt né­zem, hogy tisztességesen megtanultunk főzni, már az is a saját hasznunk. Tf Németh Zoltán kérdése Németh Zsolt tanácsnok úr­hoz: Milyen lehetőségeit látja egy dél-dunántúli regionális fejlesztési intézet (RFI) létre­jöttének és mit jelentene ez Szekszárdnak? •Először azt kell megvizs­gálni, hogy miért szükséges az RFI? Erre, sajnos, az a tör­ténelmi jellegű válasz, hogy hasonlóan a Trianon utáni közmű-vasút-úthálózat torzu­lásaihoz, az ország Budapest központúvá vált, a regionali- tás pedig az infrastruktúra ügyeiben másodlagossá. A magyar történelem ismer bu­dapesti fejlesztési sikereket a múlt század utolsó harmadá­ban, de az ország csakis a ré­giókkal együtt volt ténylege­sen sikeres. Ilyen történelmi régiónak számít Dél-Magyar- ország is. Igaz, hogy az önkormány­zatok önállóak, és a választá­sok után teljesen önállósod­tak, de a ciklusuk legelején még a minimális kommuniká­lásra sem voltak hajlandóak. Az a tény, hogy a kormányzat egyre több feladatot hárít az önkormányzatokra pénz nél­kül, együttműködésre kény­szeríti őket. Hiszen a munka- nélküliség, az elmaradottság egyformán sújtja a régiókat. Az ember életében nem túl gyakori esemény, hogy kitün­tetést kap. A Tolna Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság mozgósítási osztályvezetője, Lajtai Tamás részesült ebben. Szívesen nézi azt a fényképet, ami Göncz Árpád köztársa­sági elnökkel való kézfogását örökíti meg, miután átvette tőle a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét. Lajtai Tamás százados ese­tében a szavakkal megfogal­mazott elismerés a „huzamo­sabb ideig végzett munkának" szólt. Akik közelebbről isme­rik a századost, tudják, hogy a társadalmi munkák idején ak­tív szereplője volt az esemé­nyeknek. Miért tekintjük ezt ma holmi bűnnek, mert akkor valaki tett a közösségért? Képzeljünk el egy katonát, amint azon töpreng, mit te­gyen, hogy a környezetében jobban becsüljék, szeressék? Szekszárd sem kivétel ez alól, a vonzáskörzetébe tartozó te­lepülésekkel együtt. Klasszi­kusan nem az önkormányza­tok feladata a gazdaság ösz­tönzése, de ebben a helyzet­ben a kényszer az úr. Míg az ország több régiójában a kor­mányzat regionális fejlesztési intézetet (továbbiakban RFI) hoz létre (lásd Debrecen, Bé­késcsaba, Észak-Balaton) a gondok enyhítésére, addig ez a régió ezekről a pénzekből kimaradt; holott Tolna megye munkanélkülisége már most vetekszik Szabolcs megyéjé­vel. Ezért én úgy gondolom, hogy nekünk ugyanezt ön- kormányzati kezdeményezés­sel kell megtennünk. Az RFI célja a régió fejlődésének elő­segítése: pénzzel, befolyással, üzleti lehetőségek felkínálá­sával, kitartással és eltökélt­séggel. Az RFI elsősorban regioná­lis fejlesztések kiegészítéséhez járul hozzá, elfogadott köz­gyűlési határozatok szerint. Fő tevékenységként a régió­ban lévő városok, önkor­mányzatok kötvénykibocsátá­sainak fedezetét nyújtaná. Emellett társfinanszírozóként beszállna üzleti vállalkozá­sokba. Az RFI közpénzekből gaz­dálkodik, ületve alaptőkéjé­1989-ben hivatalosan hangoz­tatták ugyan, hogy a társada­lom megbecsüli az ő katonáit, csak éppen ők nem ezt tapasz­talták. Ügy gondolták a kato­nák, hogy a napi munkán kí­vül tenni kellene valamit a la­kosságért, ami több a szürke hétköznapokban végzett dol­goknál. így született a II. Vi­lágháború Tolna Megyei Ha- lottaiért Alapítvány. Az ün­nepségeken volt egy pillanat, amikor megfogalmazhatatlari csönd támadt. Ezekért a pilla­natokért megérte Lajtai Ta­másnak is vállalni olyan fel­adatot, ami túlnőtt a munka­köri leírásán. Nem egyedül végezte és tette, amit szíve diktált. A már említett pülana- tok csöndjében megállt a lé­legzet. Egyre fontosabbá vál­tak megemlékezések. Tapasz­talták, hogy az élők még min­dig nem beszélték ki maguk­ból a múltat. nek jelentős része ebből ered. Ezért lényeges, hogy az üzleti kockázatra való hajlandósá­gát korlátozni kell. Az RFI te­hát üzleti célú, jövedelmező projektekhez kapcsolódó vál­lalkozás. Az RFI önálló üzlet­menettel rendelkezik, az egyes önkormányzatok az üz­let mindennapjaiba nem szól­hatnak bele, ám mind az IT, il­letve FB (Igazgatótanács, Fel­ügyelő Bizottság) önkor­mányzati hatáskörbe tartozik. Ez nem jelentheti azt, hogy az üzletet a városházáról irányít­ják. Ha a dél-dunántúli régióról beszélünk: Somogyot, Bara­nyát, Tolnát kell említeni. Pécs, Kaposvár, Szekszárd vá­rosi* önkormányzatainak megbízásából a DAIWA-MKB tanulmányt készített, ami azt vizsgálta, hogy a régióban mi­lyen pénzintézet létrehozásá­nak van reális alapja. A ta­nulmány a már korábban is­mertetett elveket tartalmazza. Ezeket az elveket a három érintett város önkormányzata már a tavalyi év folyamán el­fogadta, valamint a DA- IWA-MKB-t megbízta, ületve felhatalmazta a további koor­dináló tevékenységgel és be­fektetők keresésével. El kell mondanom, hogy az RFI senki számára sem zárt, minden be­Ki ismert olyan utasítást, hogy a halottakat nem lehet tisztességgel elsiratni? Csak a túlbuzgó, a megfelelésnek minden eszközt felhasználó névtelen cselekedők némítot- ták a múlt minden hangját! Sokszor megfogalmazódott már - éppen az emlékművek átadása kapcsán -, erkölcsi kárpótlást jelentenek a II. vi­lágháborús halottakra, áldo­zatokra emlékező ünnepsé­gek. Lajtai Tamás erről éppen olyan hosszan tud beszélni, mint a munkája körül kiala­kult szokásokról, rendről. Ép­pen ez a pontosan meghatá­rozható feladat, ha tetszik, „katonás rend" miatt válasz­totta ezt a pályát. Tényleges katonai szolgálatát Szekszár- don, Nyíregyházán töltötte. Tartalékos tisztként szerelt le. 1985-ben az alhadnagy ta­nulni kezdett a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán. A sikeres vizsgák emelték a rendfokoza­tot is. Változott a gondolko­fektetőt, ill. önkormányzatot partnernek kíván tekinteni a jövőben, feltéve, ha a tanul­mányban meghatározott el­vekkel egyetért. Fontos fel­adatunk, hogy a tanulmányt a régió önkormányzatainak el­juttassuk a közeljövőben: a to­vábbi észrevételek közös megvitatásra kerülhessenek. A három város lassan már egy éve munkálkodik az RFI lét­rehozásán, de egyelőre csak idáig jutottunk. Nehéz lenne pontosan meg­jósolni, hogy a konkrét ered­mények mikor várhatóak, hisz éz a befektetési kedven, s nem utolsósorban az önkormány­zatok anyagi helyzetén múlik. Reméljük, hogy az önkor­mányzatok felismerik az RFI-ben rejlő hosszútávú előnyöket, s erre áldozni is hajlandóak lesznek. Szekszárd fejlődése szoro­san kapcsolódik a régió fejlő­déséhez, ezért a régióban fel­merülő előnyökből a város is profitál. Kérdés: Szilágyi Dezső úr­hoz, az UFC (Utánpótlás-ne­velő Footbal Club) ügyvezető igazgatójához: Hogyan látja Szekszárd városában a minő­ségi sportok utánpótlásának lehetőségeit? Válasz: egy hét múlva. Lajtai Tamás dásmód. Vallja, hogy semmi­féle munka nem nélkülözheti a nyugodt, biztos családi hát­teret. A parlamenti ünnep­ségre felesége is elkísérte. Áz élmény így lett közös. Tolnán laknak, két gyermekük van. A fiúk, ahogy a százados fogal­maz, „antimilitarista" szel­lemben nevelkednek. Nem játszanak katonásdit, de érez­hetik, hogy ott állnak ők is a katonai munkát elismerő bé­kében. -Decsi­Kintüntetett katona Rejtett értékeink Kádáriparunk múltja Borkötők és társaik Hordó- és emberpróba Kettős évfordulót is ünne­pelhetne idén a helybeli ká­dáripar: 275'éve lettek elődeik olyan jelentősek, hogy mester­ségük után már adózniuk is kellett, 270 éve pedig - az el­sők között - céhüket is meg­alapították. Ezek a dátumok persze korántsem tükrözik, milyen régi lehet Szekszárdon a kádármesterség; az 1015-ös pécsváradi alapítólevélben is előfordul a mi helységünk, de az adomáynban már szerepel hat kádár is, akik közül, lehet, hogy egyik vagy másik itt élt. A szakma képviselőit több­féle néven nevezték: a pintér, bodnár, borkötő, faedényké- szítő gyakran egyaránt kádárt jelentett, s olykor a megneve­zés az ipar régi arcát is meg­mutatja. A német Binder, azaz kötő szó arra utal, hogy va­laha nem vasabronccsal, ha­nem mogyoró- vagy fűzvesz- szővel kötötték össze a don­gákat. Ez egészen a múlt szá­zad közepéig nyomon követ­hető, s ha belegondolunk, bi­zony nem kis ügyességet kí­vánt az egykori mesterektől és legényektől. Az egyik - több mint 420 éves - céhszabályzat éppen ezért gondoskodik ar- róli s, hogy a kész hordót ne fizessék ki rögtön készítőjé­nek, hanem csak akkor, ha be­bizonyult, jól tartja a bort. A szüretre rendelt hordók árát így Szent Márton napján kap­ják kézhez. A több helyen bor- fujtónak, nagypoharúnak ne­vezett szent gyakran szerepel a kádárok címerében, céhzász­lójukon; november 11-e, név­ünnepe pedig az a határnap, ameddig a jól kötött hordónak tartania kell az előző év őszé­től. (Itt érdemes megjegyezni, hogy mennyi szólás kapcsola­tos e régi mesterséggel: a jó kötésű, vékony dongájú épp­úgy, mint a nagy feneket kerít, dugába, azaz dongába dől.) A kádáripar természetesen azért virágozhatott föl, mert eleink nemcsak sok bort szűr­tek, hanem azt messzi vidékre el is szállították tőlük. Ez csak hordóban volt lehetséges, így a bor vevője egyúttal a hordót is megvásárolta. Könnyű el­képzelnünk, mennyire fellen­dítette ez a helyi ipart. Egyút­tal magas minőségi követel­ményt is támasztott a hordók iránt, de még becsületes űr­mérték meghatározással szemben is. Gyakran előfor­dult, hogy felfújt marhahó­lyagot tettek a hordóba a ha­mis gazdák vagy kereskedők s így jogtalan haszonhoz jutot­tak. Szekszárdon az újvárosi Literező utcában hitelesítették az 1870-es évektől az újonnan készült edényeket. A város maga is fölismerte a kádáripar jelentőségét és hasznát. Kezdetben az ura­dalmi erdőből szereztek tölgy­fát, de már a XVIII. század kö­zepén megtiltja ezt az apátság. Kerek 150 éve, 1842 őszén a mezőváros a Sár folyó és az alsóváros közötti részen, az úgynevezett Cigánytó terüle­tén hatva holdas tölgyest tele­pített, nyilvánvalóan a maj­dani hordók alapanyagául. Érdekességképpen mondhat­juk, hogy ebből az erdőből mindössze egyetlen fa maradt meg, amely ma a palánki köz­úti híd előtt áll a maga másfél­százados, terebélyes- méltósá­gával, a többi talán Európa legkülönbözőbb vidékein hir­deti a helyi ipar egykori dicső­ségét. A kádáripar jelentőségére mutat az a tény is, hogy 110 évvel ezelőtt egy kádár, Schneiderbauer József foglal­koztatta a legtöbb munkást a megyeszékhelyen, pedig - egy 1874-es adat szerint - rajta kí­vül még hét önálló mester dolgozott itt. Alkalmilag más sem idegenkedett attól, hogy belekontárkodjon a szakmába: Perczel Mór maga írja le, hogy Babits Mihály nagyapját, a ha­sonnevű vármegyei főpénz- támokot Vörösmartyval Szek­szárdon jártakor bőrkötény­ben találta, amint éppen az abroncsolta a hordókat. Ma már szinte kihalt ez a szakma, s az utánpótlás is szerény, mert csupán a paksi szak­munkásképző kínált négy he­lyet az ősztől e mestersget vá­lasztó fiataloknak. Dr. Töttős Gábor Alapítvány a város és környéke köz­biztonságáért Lapunk olvasóinak talán nem kell ecsetelni szűkebb és tágabb környezetünk közbiz­tonságának helyzetét. Mai számunkban is több bűneset­ről, főleg vagyon elleniekről olvashatnak. Korábban már szóltunk egy alapítványról, amelyet Szek­szárd és környéke szilárdabb közbiztonságáért hívtak életre. Az alapítvány elfogad bár­minemű támogatást, legyen az segítő tevékenység, tárgyi vagy anyagi juttatás. Aki pénzzel kíván hozzájá­rulni egy - a városban kiépí­tendő műszaki biztonsági rendszer, amelyet ha megbon­tanak jelez a rendőrségen - megvalósításához, a követ­kező számlaszámon fizetheti be hozzájárulását: MHB RT. 466-88884-10689 Az alapítvány kuratóriuma előre is köszöni a felajánláso­kat - valamennyiünk jobb biz­tonságában reménykedve.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom