Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-27 / 49. szám

1993. február 27. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 11 Cjteneráció ^ Ifjúsági oldal Törd a fejed! Önéletrajz XIV. Két héttel ezelőtti felvéte­lünk esőmosta homokkő falat ábrázolt. Sajnos, egyetlen megfejtőnk sem találta el a he­lyes választ. Ezért két hét 1. Edda: Újra láttalak 2. Edda: Ki van velünk 3. Edda: Veled vagyok 4. Edda: Ha feladod az álmaid 5. Edda: Nincs visszaút 6. Edda: Akitől minden szép múlva két nyertesünk lesz azok közül, akik kitalálják, mi­lyen állatot szimbolizál ez a két farönk Gottvald Károly felvételén. 7. Edda: Fohász 8. Edda: Szélvihar 9. Edda: Ördögi kör 10. Sing-sing: Soha ne engedj el Barcza Melinda, Pari Vámpír vacsorameghívása tehát némi félelemmel töltött el, de saját- és osztálytársaim érdekében úgy döntöttem, mégiscsak elmegyek. Vajákos öreganyám, Bosszy Lukrécia minden esetre leghatásosabb varázsigéit és csoda-kotyvalé- kait vetette be az érdekemben, a nyakamba kb. egykilós ezüst keresztet akasztott, a zsebei­met teletömte fokhagymával, s lelkemre kötötte, hogy elle­nőrizzem le, van-e tükörképe Vámpírnak. (A gyengébbek kedvéért: a túlvilági lények­nek, kísérteteknek, vámpírok­nak, farkasembereknek, stb., nincs tükörképük). Szóval ily módon felvér­tezve a rám leselkedő veszé­lyek elől, este fél nyolckor el­indultam az arzénes özvegy kies hajléka felé, a Vámpír tár­saságában elfogyasztandó va­csorára. Nem mondhatnám, hogy tökéletesen higgadt vol­tam, de azért erősen igyekez­tem rettenthetetlennek lát­szani. Pontban nyolc órakor bekopogtattam az arzénes öz­vegyhez, aki boldog mosollyal arcán nyitott ajtót. (Ez elég megrázó élmény volt, lévén a jóasszonynak mindössze két foga, az is hátul, s az olyan „úri huncutcágot", mint a csattogtatós protézis, nem volt hajlandó használni.) Vámpír már várt, fekete öl­töny volt rajta, hófehér ing, s hupilila csokornyakkendő. Az arca még nem jött teljesen rendbe a Markos Bözsével kapcsolatos affér után, s a bal lábát is erősen húzta, de azért már használható állapotban volt. Szertartásosan üdvözölt, s udvariasan előre engedett a szobájába, ahol már szépen meg volt terítve, két sze­mélyre. Még gyertya is égett az asztalon, s a középen álló tálból kellemes illatok árad­tak. Kedves fiam! - kezdte Vámpír. — Elöljáróban any- nyit, hogy pontosan tudom, te vagy az az elvetemült szemét­láda, akinek minden bajomat köszönhetem. Sajnos, kedves­nek kell lennem hozzád, te pi­szok, mert úgy látom, hogy idegen mivoltom miatt ebben a porfészekben, a te kedves kis faludban, nincs elég bará­tom és támogatóm, akiknek a segítségével kicsinálhatnálak, te bájos akasztófavirág.‘Ezért hát megpróbálok békét kötni veled és a többi gazemberrel, mivel lepuffantanom nem szabad benneteket, viszont szívesen maradnék ebben a legatyásodott falucskában, lé­vén jó helyem, és jó fizetésem. A szónoklat' után Vámpír várakozóan tekintett rám, ezért biztosítottam róla, hogy nekem is, és osztálytársaim­nak is nagy a befogadókész­sége szándéka iránt, tehát ha úgy gondolja, megköthetjük az alkut. Vámpír ekkor az író­asztalához vonult, s elővett egy papirost, mondván, hogy tanulmányozzam. Az iro­mány a következőket tartal­mazta: 1. Alulírott Váhm Pál és Fekete Péter, az ellenérdekű felek, megál­lapodnak abban, hogy az aláírás pillanatától kezdődően beszünte­tik egymás elleni hadi cselekmé­nyeiket. (PL: verekedés, robban­tás, árulkodás, stb.) 2. Váhm Pál kötelezi magát, hogy a tananyagon kívül nem tanít mást az iskolában, nem veri a ta­nulókat, s ordibálni csak a párat­lan napokon fog. 3. Fekete Péter és társai kötelezik magukat, hogy Váhm Pál óráin részt vesznek, néha tanulnak is, és tartózkodnak a feltűnő atorci- t ásóktól. Elolvasván az irományt, úgy döntöttem, hogy nem ve­szélyes ránk nézve különö­sebben, hiszen a „feltűnő atro­citás" meglehetősen tágan ér­telmezhető, tehát még sok kel­lemes percet szerezhetünk magunknak a továbbiakban is. Vámpír és én ünnepélyesen aláírtuk az okmányt, két pél­dányban, az egyiket ő sül­lyesztette a fiókjába, a másikat én a zsebembe. A hivatalos tennivalók után végre asztalhoz ülhettünk, az arzénes özvegy leveskéje már hűlni kezdett, de azért nagyon finom volt. A második fogás sült kacsa volt, de nem igazán ízlett, valami hiányzott belőle. Ekkor eszembe jutott Lukrécia mami fokhagyma füzére, s mindjárt fel tudtam javítani a kacsa állagát. (Határtalan jó­szívűségemre jellemző, hogy Vámpírnak is adtam belőle.) A sikeresnek mondható va­csora utáni napon megmutat­tam a többieknek az irományt, s szerencsére mindannyian egyet értettek velem abban, hogy jól tettük ezt a békekö­tést. A Vámpír-ügy tehát megoldódott, de attól kezdve sajnos eléggé egyhangúan tel­tek napjaink. Mindkét fél ko­molyan vette a békét, ezért az­tán előlfordult még az is, hogy készültünk az órára, Vámpír meg egyik órán savanyú cu­korkát is osztogatott! Csildrönkiller igazgató bá­csi már éppen azon töpren­gett, hogy gyertyát gyújt Szent Antalnak, a gyalázatos máso­dik osztály hirtelen „megtéré­sének" örömére, amikor újabb fordulat állt be kicsiny isko­lánk történetében, mégpedig a következő. Egy dércsípte novemberi reggelen éppen Vámpírral volt óránk, amikor többünk­nek feltűnt, hogy szeretett ta­nárunk sűrűn nézeget ki az ablakon, kétszer a folyosóra is kikukkantott, és annyira nem volt magánál, hogy irodalom helyett környezetórát tartott. Vámpír megmagyarázha­tatlan viselkedése természete­sen kíváncsisággal töltött el minket, ezért aztán a szünet­ben feltűnés nélkül a nyomába eredtünk. A tanári szoba kör­nyékén elbújtunk a cserepes növények mögött, s úgy les­tük a megkergült tanerőt. S íme, lön csoda. Egyszer csak feltárult a tanári ajtaja, s kilé­pett. . . Csámpás Juci néni! Már az is szenzáció volt, hogy a jó néne kiszabadult az ideg- szanatóriumból, de ami még utána jött! Pontosabban aki! Vámpír kacsázott Juci néne mögött, fülig érő szájjal, hétrét görnyedve, s úgy bámult Juci nénire, mint a szerelmes birka. A szenzációs hírrel rohan­tunk az osztályba. Vámpír szerelmes! S minden valószí­nűség szerint Juci nénibe! Vámpíron mindjobban el­hatalmasodott a szerelmi kór­ság. Tánclépésekkel járt a fo­lyosón, dúdolgatott az osz­tályban, s gyakran meredt a semmibe, ajkán kissé idiotikus mosollyal. Juci néni, aki ele­inte csodálkozva nézegette a megkergült kollégát, nem tudván mi lelte a boldogta­lant, lassan kezdett rájönni, mi baja van az általa Váhm úrnak nevezett egyénnel. Juci néni nem volt lassú felfogású, de negyvenéves volt, s még haja­don, s eleddig nem sokan zak­latták őt szerelmükkel, nem csoda hát, ha nehezen hitte el, hogy valaki éppen őt tünteti ki csodálatával. Ez a csodálat egyre inkább az udvarlás jel­legét kezdte hordozni. De er­ről majd legközelebb. Okoska (Folytatjuk.) Az én slágerlistám Pop-pletykák Arany Zsolttól Várhatóan idén megjelenik az a Queen-album, mely olyan számokat tartalmaz, amik még soha egyetlen lemezen sem jelentek meg. Az énekes természetesen a halhatatlan Freddy Mercury. Az elmúlt év a legújabb őrü­let, a techno-zene éve volt. Ebbe a zenei világba tartozik a 2 Unlimited, Kid Ray és Anita alkotják a csapatot, akik mindketten holland szárma­zásúak. Az első lemezükről négy dalt másoltak ki, ezek: Geat Ready For This, Twilight Zone, Workhabic és a Magic Friends. Ezek a számok mára megérdemelten lettek arany-, illetve platinalemezek. S még egy hír a rajongók­nak: hamarosan megjelenik a 2 Unlimited második nagyle­meze, mely első sikerdaluk címét viseli: No Limit. Az olthatatlan szenvedély „Ha jól sikerül a házassá­god, boldog ember leszel. Ha rosszul, akkor filozófus." A fentieket egy nagy elme nyi­latkoztatta ki. (Valószínűleg filozófus.) Ami szüleim frigyét illeti, tán mondanom sem kell, hogy mind a mai napig dúl közöt­tük a lángoló szenvedély, s mi, szerelmük gyümölcsei áhítattal hallgatjuk a nagy ér­zés elejtett morzsáit. Kedves mamim például kacérkodva megjegyzi: — Mi lenne, ha a lányod helyett én mennék Svédor­szágba? S a férfiúi ítélet: Katasztrófa. Holtbiztos, hogy rögtön el­süllyedne a komp. A szemtelen utód indiszkrét kérdése: — Na, és ti hogy viselitek a házasságot? — Hát, mi már beletörőd­tünk - zengett a szerelemtől it­tas, perzselő tűzű válasz. Atyai dohogás hangjai hal­latszanak: — Egész nap krumplit csí­ráztam. Ha ott lett volna anyá­tok, hamarabb végzek vele. Mármint a krumplival. — Hát ajánlom is! — Jaj, anyukám, dehogy veled! Hát mit kezdenék én nélküled? Ki varrná meg az alsógatyáimat! S végezetül álljon itt egy lí­rai vallomás (házassági évfor­dulókra kifejezetten ajánlott): — Hát, elég későn nősül­tem. De ki a francot vettem volna el, ha nem téged! Finta A rosszcsont dédapák Minden kor a maga gyer­mekeit korholja azzal, hogy „bezzeg az én időmben!" Az utóbbi százhúsz évben azonban Tolna megyében egyre veszélyesebb ilyesmit mondani, ugyanis a helyi sajtó többször mesél arról, milyen is volt az az idő, amikor a dédapák voltak rosszcson­tok. A Tolnavármegye és a Kö­zérdek 1913. február 17-én éppen nyolcvan éve adta közre Veszedelmes játék című észrevételét. „Csodálkozással nézzük nap nap után azt a veszedel­mes játékot, amit néhány inasgyerek űz a Vármegyeház utca lejtős kocsiútján. Csodálkozással azért, hogy a rendőrhatóság ilyesmit nem vesz észre, vagy ha észrevesz, csak egyszerűen átsiklik rajta, mint valami ártatlan gyer­mekcsínyen. Hogy mennyire veszedel­mes, elárulja a következő egyetlen eset. Szombaton egy inasgyerek kis kézi kocsiján ereszkedik le a Garay szobor felé, onnan meg két (lovas )kocsi igyekszik fölfelé. Közben a kocsis meg­állítja a lovakat, mert ezek fél­nek a szokatlan látványtól. A sportoló gyermek elveszti lé­lekjelenlétét, nem tud kormá­nyozni, mire vérfagyasztó lát­vány tárult az utca közönsége elé: az inasgyerek kocsijával együtt az ágaskodó, prüsz­kölő lovak közé került. Erre a váratlan fordulatra persze a lovak még jobban kezdtek rugdalózni, és csak Isten őrizte a haszontalan fiút, hogy a lovak agyon nem rúgták. Egy ízben egy bátor úrinő mentett meg egy ilyen eresz- kedőt a halál torkából, máskor ismét egyéb körülmény. Mindez azt igazolja, hogy he­lyes álláspontra helyezkedünk akkor, amidőn azt kívánjuk, hogy a sportnak e fajtáját a rendőrség tiltsa be és ne minő­sítse ártatlan gyermekjáték­nak." Mivel hasonló eseményről később is tudósítottak a lapok, ha meg is tiltotta a rendőrség ezt a játékot, nem sok ered­ményt hozott. Arra pedig magam is em­lékszem, hogy gyermekko­romban a Garay tér fölső része telenként igazi szánkópálya volt, az autók csak középütt közlekedhettek - lépésben. Dr. Töttős Gábor Heti cáfolat Nem igaz, hogy Zétényi Zsolt most egy olyan tör­vény megalkotásán fára­dozik, melynek segítségé­vel anyósát bíróság elé idéztetheti, és visszamenő­leg!!) feiróhatja neki, hogy 20 évvel ezelőtt rádumáita arra, hogy vegye el a lá­nyát. (Kiszabható büntetés: 100 év kényszermunka.) A legjobb tíz szám a ködös Albionból 1. Whitney Houston 2. Charles & Eddie 3. Michael Jackson 4. Snap 5. Jordy 6. Felix 7. Captain Hollywood Project 8. Felix 9. East 17 10. Faith No More I Will Always Love You Would I Lie To You? Heal The World Exterminate Dur Dur D'etre Bebe Don't You Want Me More And More It Will Make Me Crazy House Of Love I'm Easy/Be Agressive Ferenczy Europress Válogatott versezetek Az élet Jönnek az évszakok, ahogy a szerelem, Elmúlnak az évszakok, ahogy az életem. Jönnek a hónapok, ahogy az örömök, Elmúlnak a hónapok, ahogy a bánatok. Jönnek a napok, ahogy a szeretet, Elmúlnak a napok, ahogy a gyűlölet. Elmúlnak az évek, és észre sem vesszük, Hogy milyen szép volt az életünk. Az álomautó Száguld az úton, mint egy versenyló, Ez lenne az álomautó. Fehér színe a napfényben ragyog, Egy csillag utána villog. Kényelmes ülésén aludni is lehet, Elringat egy álomra, ahol ő is nevet. Kerekei nem kopnak, Lámpái is csillognak. Áll az úton feszesen, Zománca csillog fényesen. Schreiner Gabriella CL 29 Mondd, miért nem szeretsz, mért gyötörsz engem? Rajtam miért nevetsz, mért játszol velem? Mondd, miért nem szeretsz, mért bántod a szívem? Hisz nélküled, kedves, nyugodalmam nincsen. Mondd, miért nem szeretsz? Hisz én úgy szeretlek, hogy ennyire, kedves, senki sem szerethet. Tudom: nem szeretsz te. A szíved másé már, s az én szívem epedve rád hiába vár. Harmath Zsuzsa Hóesés Megjött a hó megjött végre sok kisgyerek örömére! Úgy libeg a sok-sok pihe, mint tavasszal a kis pipe. A lúdanyó szárnya mellett, ha friss füvet csipegethet! Kisbalázs Ki vagyok? Nem vagyok valami nagy szám, tudom Nem születtem lángésznek Evekig kellene tanulnom, hogy Felvegyenek tehenésznek. Nem vagyok kivételes tehetség Úszni, főzni sem tudok, Sakkozni sem, pedig jó játék Azt mondják az okosok. Nem vagyok zseni, bár azt hitted A látszat csal, mint jól tudod Külsőre még csak-csak Einstein De agyilag: vödör homok. Nem vagyok semmivel jobb nálad Nem váltom meg a holnapot De hála sokat emlegetett anyámnak Legalább hülye vagyok! Zömi

Next

/
Oldalképek
Tartalom