Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-03 / 28. szám
4 KÉPÚJSÁG DOMBÓVÁR ÉS KÖRNYÉKE 1993. február 3. A KIPSZER-nél a létszám nem csökkent Az árbevétel 85 százaléka exportból származik Dombóvár üzemei közül az utóbbi években több jutott mélypontra. Volt amely - mint a Csavaripari Vállalalt - megszűnt, másutt, mint a Láng Gépgyárban csökkentett létszámmal dolgoznak és vannak olyan termelőegységek, amelyeket leépülés fenyeget. A város ipari övezetében, a 61-es főút mellett található a KIPSZER vállalat. Az udvaron alapanyagok, félkész termékek, kész horganyzott szeméttároló konténerek. Vajon hogyan kezdték az 1993-as évet itt, milyenek a kilátásaik? Erre kértünk választ Sándor Tibortól, a KIPSZER Tűzihor- ganyzó és Vasszerkezetgyártó Vállalat igazgatójától. — Vállalatunk 1990. októberében önállósult, de a pénzügyi és vagyoni rendezés után valójában 1991. január 1-től lettünk igazán önállóak. Ez óriási feladatot jelentett, mivel nem volt piacunk, megkötött szerződésünk, és nem volt kialakult termékstruktúránk sem. Gyakorlatilag végrehajtó gyárrészleg voltunk, így a leválás után ott álltunk piac és termék nélkül. Még 1991-ben megkezdtünk egy kemény piackutató munkát. Azt hamar felismertük, hogy a hazai piac eltűnt, így nyugaton néztünk szét. A második félévben már sikerült egy komoly német megrendelőre találnunk, aláírtunk egy 1994. december 31-ig szóló keretszerződést, ennek alapján három év alatt húszezer hulladékgyűjtő konténert gyártunk le. Az acélszerkezeti Munka a horganyzó üzemben üzemünk éves kapacitása szintén teljesen le van kötve, a horganyzó üzemünk négyezer tonna kapacitásából háromezer-ötszázra van megrendelés, tehát itt sincs gondunk. — Hogyan alakultak a gazdasági eredmények? — 1991-ben, az első évben a nettó árbevételünk 193 millió forint volt, ebből 41,5 millió exporttevékenységből, nyereséggel zártuk az évet. Az 1992-es évben a nettó árbevételünk várhatóan eléri a 246 millió forintot, ebből az export árbevételünk 99,3 millió, ami 40 százalékos export bevételt jelent. Nagyon fontosnak tartom, hogy minden nap volt munka és senkit nem kellett elbocsátani, 119 fővel kezdtünk és ez a létszám megmaradt, sőt idén 10 főt vettünk fel. forint árbevételt jelent. Az árbevételük 85 százaléka exportból valósul meg. — Hogy áll a vállalat privatizációja? — Tavaly elkezdtük a vállalat átalakítását szakértők bevonásával. A vagyonmérlegünk elkészült, az átalakulási terven dolgozunk. Az első. félévben a vállalat privatizációja meg fog történni. — Milyenek a keresetek? — A dolgozók bérét már az első évben 20-25 százalékkal tudtuk emelni, 1992-ben pedig 28 százalékkal. — Milyen az anyagellátás? — Megkerestük a legolcsóbb alapanyag beszerzési forrásokat. A konténergyártáshoz használt finomlemezt Szlovákiából szállítjuk, az osztrák piacra menő termékünkhöz a csőanyagot pedig Olaszországból tudjuk vásárolni. A célunk az, hogy minél olcsóbb, de jó minőségű alapanyagból dolgozzunk. Konténerhegesztés — Erre az évre milyen felada- — Amikor Szállításra előkészített áruk tot tűztek maguk elé? — Teljesen a hulladék- gyűjtő edények gyártására álltuk rá, mégpedig a nyugati szabvány szerintire. Először 1,1 köbméteres konténereket gyártottunk, majd kifejlesztettük a 0,77 köbméteres konténert, és elkészült a 240 L-es tűzihorganyzott hulladék- gyűjtő prototípusa, aminek a közeljövőben elkezdjük a szériagyártását. Foglalkozunk szelektív, üveg és papír gyűjtőedények gyártásával is német rendelésre. Ez évben Németországba 6600 konténert szállítottunk 2,5 mülió márka értékben, Ausztriába pedig 7,3 millió schilling értékben gyártottunk árut. Ez összesen 184 mülió forint, ehhez jön a 12 müliós belföldi rendelés. A acélszerkezeti üzem teljes kapacitása lekötött, ez 196 millió körüljártam az üzem területét szinte csak mun- kásruhás emberekkel találkoztam. Milyen a vállalat összetétele? — Az acélszerkezeti üzem 85 százaléka szakmunkás. A horganyzó üzem nem igényel szakmunkást, itt betanított dolgozók vannak. Ez az üzem folyamatosan termel, három műszakban, szombat-vasárnap is dolgoznak az emberek. A műszaki létszám mindössze négy fő, és 17 alkalmazottat foglalkoztatunk. — Adnak-e valami plusz juttatást a dolgozóknak? — Üzemi étkezést, s a rászorulóknak segélyt tudunk adni. Az üdülést segítendő, vettünk egy lakókocsit, tavaly a Balatonon, előző évben pedig a Velencei-tavon vehették igénybe két hetes időszakra a dolgozók. Tilinger Sándor Tűzvédelmi vetélkedő Győztek a dombóváriak A résztvevő csapatok A Dombóvári Városi Tűzoltóparancsnokságon került megrendezésre az általános iskolások Országos Tűzvédelmi Vetélkedőjének területi döntője. A versenyt megelőzően az iskolában lezajlottak a selejtezők és a győztes csapatok jutottak a területi versenyre. A résztvevő 7, egyenként 3 fős csapatnak írásbeli feladatokat és tesztlapokat kellett megoldaniuk. A diákok a - lakóházak, lakások - tűzmegelőzési ismereteikről, a lakásokban előforduló kisebb tüzek oltásának ismereteiről adtak számot. A feladatok megoldása után a tanulók és kísérő tanáraik megtekintették a tűzoltók munkahelyét, a laktanyát, és a diszpécserközpontot, valamint a felszereléseket, eszközöket. A verseny végeredménye: I. Illyés Gyula 8 osztályos Gimnázium csapata, II. Döbröközi Általános Iskola csapata, III. Dalmandi Általános Iskola csapata. A győztesek tárgyjutalmat kaptak. Az I. helyezett iskola csapata képviseli a várost a Szekszárdon márciusban megrendezésre kerülő megyei versenyen. - til-sa Szemes Márton tűzoltó'őrnagy ismerteti a feladatokat Egyesült a két csoport Dombóvár volt a házigazdája az elmúlt hét végén az SZDSZ megyei ügyvivő testületi ülésének. Az összejövetelen értékelték és elemezték az elmúlt hónapok eseményeit és megbeszélték az elkövetkező időszak feladatait. Az ülésen, remélhetőleg véglegesen, sikerült megoldást találni a helyi SZDSZ kétfelé szakadt csoportjának újra egyesítésére. Az ülésen résztvevő Pólyák Sándor országgyűlési képviselő tanácsaival nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a helyi csoport munkája a személyes vitákon túlnőve a város életében is pozitívan megmutatkozzon. - tib-sa Hunyadisok találkozója A hazafiság érzésének elültetése ott kezdődik, hogy az ember kötődjön az általános iskolájához. Hőgyészen Retkes István, a Hunyadi János Általános és Zeneiskola igazgatója is hasonló módon vélekedik. Igazolja az a tény is, hogy harmadik éve rendezik meg a „Hunyadi napokat". — Szerettük volna, ha a névadó történelmi kora kicsit közelebb kerül a gyerekeinkhez, ha azt vallanák tanulóink, hogy én hunyadis vagyok - kezdi Retkes István. — Emlékezzünk az első „Hunyadi Napokra"! — Akkor az iskola hátsó udvarának ablakait gótikusra építettük. Természetesen papírból. Előtte Mátyás életéből és korából vett jeleneteket adtak elő a diákok. A zeneiskola zenekara korabeli zenét muzsikált, az alsósok dobozból építettek várat. Az udvaron kalácsot, kiflit árultunk, olyanokat, melyek ugyancsak arra az időszakra emlékeztettek. — A sikeren felbuzdulva a második alkalomra speciális ötlettel álltak elő. Hogy történt ez? — Elhatároztuk, hogy mi is megjelenítjük az operairodalomból ismert Hunyadi Lászlót. Megszereztük a zenei anyagot, könyvtárból a forgatókönyvet. Operabetétek zenei bejátszásával adtuk elő. Ezen a napon vettük át Bazsonyi Arany festőművész ajándékát egy festményt is. — Nem csupán kulturális programmal emlékeznek a Hunyadiakra! — Mindig van sportesemény is, ekkor adjuk át az úgynevezett „Hunyadi Kupát" a kézilabda- és a futballmérkőzések győzteseinek. — Ezek után biztosan van újabb ötletük, hogy a harmadik alkalmat miként tegyék még emlékezetesebbé. — Arra gondoltunk, hogy kapcsolatot teremtünk az ország más településein élő és Hunyadi nevet viselő iskolákkal. Hirdetést adtam fel, hogy akik hozzánk hasonló módon ápolják a Hunyadi hagyományokat, jelentkezzenek. Nagymágocs, Szeged és Szerencs általános iskoláival tervezhetjük a harmadik Hunyadi napokat. A diákjaink már levelezésbe kezdtek és készülnek a meghívók. Van még fokozata az új kapcsolatunknak. Fölajánlottuk cseretáborként a Bélatelepi táborunkat. Mi viszont odamegyünk, ahol a hegyvidéken nekik van hasonló táboroztatási lehetőségük. — Mikor lesznek a következő Hunyadi napok Hőgyészen? — Március 30-31. és április 1-én, a húsvéti szünetek előtti három napon.- decsi (Folytatás az 1. oldalról.) — A legfontosabb a megfelelő alapanyag, anélkül nem készülhet jó seprű. A cirkot mi az Alföldről, Mezőkovácshá- záról szerezzük be -, mondja Tóth Jánosné, majd egymás után sorolja a munkafázisokat. A szinte manufakturális keretek között dolgozó kis üzemben az anyagelőkészítés folyamán először kénezik a cirokszálakat, ettől kapja a szép sárga színét az addig seszínű cirok. Ezt követi a válogatás folyamata, amikor is minőség és hosszúság szerint válogatják szét, majd négyféle méretre vágják a cirkot, két takaró és két bélésanyagra. A méretre vágott cirokszálakat mielőtt a kötegelőbe kerülnének melegvízben áztatják. Erre azért van szükség, mert szárazon nem lehetne törés nélkül sodorni a szálakat. A kötegelőben sodorják, dróttal kötözik rá a seprűnyélre az immár azonos méretű cirokszálakat. Hogy mennyit, azt az itt dolgozó asszonyok gyakorlatból tudják. Forgatják az egyszerű gépen a nők a készülő seprűt, igazítják a szálakat, kalapálják a drótot. Amikor elkészültek, a varrókhoz kerül a seprű, akik öt sorban, kétféle színű spárgával, jelen esetben kék-pirossal, összetűzik a seprű felső részét. Ezután már csak a magvazás - a meglévő cirokmagok gépi leszedése a szálról - és a fésülés van hátra és máris lehet tízesével kötegelni a Csikóstőttő- sön készült seprűket. Az értékesítéssel nincs gond, a Pécsi Fűszérttel állnak szerződésben. A seprűkötő kisüzemet eredetileg a dombóvári Áfész működtette, majd kft.-vé alakultak. A magyar-osztrák vállalkozás egy ideig termelt, exportra is, majd amikor a tulajdonosok úgy látták, nem jön a tervezett nyereség, a kft. felbomlott, az üzem bezárt. A munkások munka nélkül maradtak, munkanélküli segélyre kényszerültek, mi mást is tehettek volna? Manapság nem könnyen lehet másik munkahelyet találni. Ezért is örültek meg, amikor megtudták, hogy egy bonyhádi magánszemély megvásárolta a seprűkötő üzemet és újra indítja a termelést. Az új tulajdonos korszerűsítési munkákkal kezdte ténykedését, falat bontott, átalakított, központifűtést szereltetett be. Elvégezte mindazt, amit már régen meg kellett volna tenni. Ma teljes kapacitással dolgoznak a csikóstőttősi üzemben. Héttől délután négyig kötik a seprűt a nők, pénteken délig. Teljesítménybérben dolgoznak, kinek müyen a kézügyessége, aszerint keres. Amennyire egy kívülálló megítélheti, az itt dolgozók elégedettek. — Akik eljárnak vidékre dolgozni, azok se keresnek ennél többet és mi legalább itthon vagyunk - mondják az asszonyok. F. Kováts Éva Tóth Jánosné az anyagelőkészítőben
