Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-16 / 39. szám

1993. február 16. TÁJOLÓ KÉPÚJSÁG 5 Innen­onnan Szekszárdon, a Ba­bits Mihály Művelő­dési Házban február 17-én, délután 3 órától § este 9 óráig tartja far­sangi összejövetelét a I Platán nyugdíjasklub. Február 20-án a Miss Daisy című vígjátékot nézhetik meg a dunaúj­városi Bartók Kamara- színház művészeinek előadásában. A koráb­ban február 16-ára meg­hirdetett Noé című | rockopera betegség mi­att elmarad, egy későbbi időpontban ismét mű­sorra kerül. * Szekszárdon, a Gyermekek Házában február 17-én, délután fél 2-től mesepiacra és agyagszobrászatra vár­ják a gyerekeket. Fél há­romkor Várady Zoltán a Hunyadiak koráról tart i előadást. A művészet ! története című elő­adásra február 18-án délután fél háromkor kerül sor, amelyet 16 órakor a bibliai előadás követ, ahol a téma: „A vak Bartimeus gyógyu­lása". * Pakson, a városi mű- | velődési házban Fény­adó haladó tanfolyam lesz február 20 és 21-én délelőtt 10 órától 18 óráig, melyet Biegelba- | uer Pál természetgyó­gyász vezet. A Bibliaismereti szá­ll badegyetem február 22-i, 17 órakor kezdődő I; programjában Pál meg­érkezése Rómába, vér­tanúsága Péterrel című előadást hallgathatják az érdeklődők. Február 23-án, 18 óra- | kor a holesztikus gyó­gyítás lényegéről, az öngyógyító programról, 1 a pszichosebészetről és 1 az akácmézes kicsapó­dás reumatikus problé­máiról Kavalkó János bioenergetikus, termé- 1 szetgyógyász tart elő­adást. Móricz Zsigmondi Úri muri című színművét február 23-án, 19 órakor | mutatja be a dunaújvá­rosi Bartók Kamara- színház színésztársu- I lata. * Decsen, a faluházban február 19-én 17 órakor nyílik az Art '999 Tolna megyei képzőművésze­inek kiállítása a galériá­ban és a folyosógalériá­ban. A kiállítást Ador- jáni Endre szobrászmű­vész nyitja meg. A közel húsz művész munkáját 1 bemutató kiállítás már­cius 10-ig láthatják, hét­főtől péntekig 9-tól 16 óráig. Ugyanezen a napon este 7 órától a Blues-kocsmába várják a fiatalokat. Megjelent Marilyn French: Hölgyek, nők. Azoknak a férfiaknak szól ez a könyv, akik valaha is azt gondolták, hogy ismerik a nőket. No és azoknak a nők­nek’is, akik valaha is azt gon­dolták, hogy ismerik önma­gukat. Donald Shepherd: Jack Ni­cholson. Egy érdekfeszítően izgalmas életrajz napjaink egyik szupersztárjáról. Sheila Hocken: Emma, meg én. A szép, okos, fiatal angol lány elveszíti szeme vi­lágát. Csodálatos támaszra ta­lál egy kutyában, a játékos, furfangos Emmában. Márciusban hét év után újra Szekszárdon a HBB Hobo, az örök ellenzéki „A mi bánatunk, sokszínű bánat" — Legújabb lemezetek címe Férfibánat. Milyen is az a férfibánat? — A lemezen ugyan el­mondtam, de ha már rövideb­ben kellene megfogalmaz­nom, és miért ne legyen így, azt mondhatom, hogy az em­ber talán egy kicsit jobban odafigyel azokra, akik körü­lötte vannak és fontosabbá válnak, mint azok az országos vagy külső tényezők, melyek manapság bánatossá teszik az embert. A Hobo Blues Band bánata nem elsősorban az or­szág bánata miatt ilyen, ha­nem a barátság, a nők és a sze­relmek tönkremenése miatt is ilyen sokszínű bánat. És ezt nem büszkén, hanem inkább keserűen mondom. — Nemrég valamelyik kábeltévén hosszú idő után újra találkoztam a Kopaszku­tya filmetekkel. így újra nézve, akkoriban jóval direk- tebbnek tűnt a politizáláso­tok, véleményalkotásotok. Vállalod a filmben látható Hobot? — A Kopaszkutyát nem szerettem, mint filmet. Én ott, mint amatőr színész és zenész játszottam, a rendező koncep­ciója és nem a saját elképzelé­sem szerint. Ez a film ráragadt a zenekarra, s annak ellenére, hogy hihetetlenül sikeres volt, az egész film attitűdje ellen a vetítés után harcolnom kellett. A Hobo Blues Band arca sok­kal jobban kirajzolódik, ha a Vadászatra, a Tábortűz mel- lett-re, a Férfibánatra vagy a Csavargók könyvére gondo­lok. A Kopaszkutyát a Hobo Blues Band egy jóhiszemű té­vedés miatt vállalta el. Visz- szanézve a filmet, én nem is­merek magamra, mert az csak egy szerep volt. — Teljes mértékben? — A politizálást, ami ott ment, azt ugyan tőlünk vették át, de az is egy kész koncepció része. Ha a politizálásra gon­dolok, akkor a magam részé­ről a Vadászok bevonulását, vagy a Vadászok kivonulását hozhatom fel példaként. A köztük eltelt hét év alapján mindkettőben benne van a mi politikánk, olyan, mintha az egyik a másikat folytatná, mintha az egyik a másik előzménye lenne. — Ez a folyamatosság egyébként is jellemzi a zene­kart? — A Kopaszkutyát leszá­mítva ez az ív töretlen, még akkor is, ha egyes lemezeken más-más is kerül előtérbe, de az ember nem írhatja 15 éven keresztül ugyanazt a számot. — Milyen mostanában a hangulatod? — Jó a közérzetem, nem adom fel, nem vagyok sem dühösebb, sem szomorúbb annál, mint amilyen voltam 5-10-15 évvel ezelőtt vagy a rendszerváltás pillanatában. Most is ellenzékben vagyok, és, hogy ha a mostani ellenzék nyeri meg a választást, utána is ellenzékben leszek. Az el­lenzéket én nem pártállásnak fogom fel, mert a politizálást magát én nem tartom olyan érdekesnek, izgalmasnak és főleg fontosnak, mint ameny- nyire ezt beállítják. Azonban, mivel ennek évtizedeken ke­resztül nyoma nem volt, ez egy kényszerű rossz. Jól ér­zem magam, mert káprázatos dolgokban van részem, és ez nem a művészi sikereket je­lenti, hanem az emberekkel való találkozást, hogy 15 év után ezt a dolgot csinálhatom, hogy az emberek még mindig hisznek ebben és szükségük van a Hobo Blues Band-re. A legkülönbözőbb szituációk­ban találkozom emberekkel, a társadalom teljes keresztmet­szetével érintkezésben vagyok és ez nagyon jó dolog. — Veled egyidős kollégá­idat ez nemigen elégíti ki, sokan elég kemény politikai szerepeket vállalnak. — Ez az ő dolguk, másokat nem szívesen minősítek, il­letve ítélek meg. Én igazából soha nem tartoztam a magyar rockzenébe, nem igazán talál­tam szellemi azonosságot a Cseh Tamás-Bereményi Géza szerzőpároson kívül. A többi­eket nem nagyon ismerem, nekem a különböző együtte­sek tagjaival semmilyen sze­mélyes kapcsolatom nincs, felületesen ismerem őket és a műveik alapján elzárkózom tőlük. — Mi foglalkoztat mosta­nában? — Most éppen stúdióban vagyunk, a Deák Bili Gyula lemezét csináljuk, amelynek a szövegét én írtam, a zenéjét pedig Póka Egon szerezte. Utána kezdjük az I love you Budapest című művemnek a megzenésítését a Mártha Ist­vánnal, Babos Gyulával, Tom- sits Rudolffal, Éakatos Tóni- val, Presserrel, egy nagyon nagy szupercsapattal. Próbá­lok valami olyasmit csinálni, amit még nem. — Márciusban a szek­szárdi művelődési ház szín­padán léptek fel. Nem is tu­dom, mikor játszott utoljára errefelé a Hobo Blues Band. — Nagyon izgalmas do­lognak nézünk elébe, hiszen ebből a megyéből sok évig ki voltunk tiltva. Számunkra már az is érdekes lesz, hogy egyáltalán eljönnek-e az em­berek ilyen anyagi körülmé­nyek között, ilyen jegyárak mellett. Nem udvariasságból mondom, de nagyon fontos lenne, hogy itt legyenek, mert űjra meg kell mutatkoznunk, hiszen 1986 óta nem játszot­tunk itt. Az estjeimet is majd szeretném elhozni Szek- szárdra. Jó lenne ebben a vá­rosban egy kicsit újra otthon lenni. KRZ Fotó: Gottvald Károly Tv-napló Émbergyűlölő Moliére különös gonddal dolgozott Le Misanthrope, az Embergyűlölő című darabján, s bár az 1666-os bemutatónak nem volt igazi sikere, a kortársak tudták, hogy remekműről van szó, s azóta is így tartja számon az irodalom. Szokatlan az életműben, nincs története, a befejezés nem oldja fel a konfliktust, s Moliére is csak annyit mond hőséről, „Alceste, szerelmes Céliméne-be". Céliméne azonban méltatlan Al­ceste szerelmére, s a világ is méltatlan arra, hogy a minden­nel elégedetlen Alceste megtalálja benne helyét, mert ember­társai züllöttek, a társadalom képmutató, tisztességes ember csak egyet tehet, hogy kivonul belőle. Humora fanyar, hi­ányzik belőle a harsányság, s magunk se tudjuk, hogy sze- ressük-e Alceste-et, vagy inkább bosszúsan forduljunk el tőle, mert talán nincs is olyan társadalom, amelyben megta­lálná helyét. Magyar színpadon ritkán szerepelt, s ez növeli a kaposvári színház előadásának jelentőségét. Ascher Tamás mai kör­nyezetbe helyezte a játékot, s szándékát értjük, de kérdés, hogy csak a mi világunkra jellemző a képmutatás? Az aktua­lizálás nemcsak helyszínt jelent, a játék jellegét is megszabja, a jellemek érdesebbek, mint Moliére-nél, s mit szépítsük, ez a Céliméne nem eszményi szerető, s megértjük, hogy Alceste bármilyen szerelmes is, végül kiábrándul belőle. Lukáts An­dor viszont túl hangos, állandóan dühöng, ami nem követ­kezik jelleméből, Moliére sem utal ilyesmire. A kaposvári előadás így minden érdeme mellett is kicsit idegenné lesz, néha mintha nem is Moliére-t látnánk a színpadon. Nagyon kevés fordítás áll ellen az időnek, s bár Szabó Lő­rinc átültetését nem érezzük elavultnak, Petri György új for­dítása sem indokolatlan. Igaz, helyenként szabadon bánik a szöveggel, a versformát is feloldja, amennyire első hallásra meg lehet állapítani, a klasszikus alexandrinust sem tiszteli, de összességében eleven, jól mondható szöveget kínált a szí­nészeknek. Az előadás legfőbb érdeme mégis az, hogy a ka­posvári színház elő merte venni ezt a ritkán játszott remek­művet, s a magyar színháztörténetben talán ez a legnagyobb sikerű Mizantróp-előadás. s Átmenet Divatja van a dokumentumfilmeknek, az emberek újra akarják látni, amit átéltek, mintha nem hinnének saját ma­guknak sem. Vitézy László az átmenet kínjait örökítette meg, s ez a negyedórás film mai életünk legfájóbb kérdésére keresi a választ. Ha egyáltalában van válasz. Naponta emelkedik a munkanélküliek száma, ami az új­ságolvasó számára csupán adat, a százezrek mögött nem látja a létbizonytalanságba került embert, az átmenet áldoza­tát. A drámának nagyon sok szereplője van, de itt, az Ikarusz Gyárban csak ketten állnak a fényszórók előtt, egy villany- szerelő és a hivatalos küldött, akinek az a feladata, hogy megmagyarázza a történetet. Rezonőr, hogy a színházi ha­sonlatnál maradjunk, de a főszereplő a villanyszerelő, aki okosan, szabatosan mondja el véleményét a leépítésről. Sza­vai a jövőt előlegezik, azt mondja, az évtizedek alatt egybe­forrott szakembergárda széthullik, másutt keres munkát, a gyár pedig, a magyar ipar hajdani büszkesége semmivé lesz. Szavaira a sziklák is megmozdulnának, de a jólöltözött hiva­talos férfiú, ha hiszi is, amit mond, más a megbízatás. Nin­csenek érvei, nem is lehetnek, mert itt csak tények vannak. Valahol valakik a leépítés mellett döntöttek, a határozatot végre kell hajtani, kész a terv, mikor hány embert kell elbo­csátani. Kis magyar tragédia. Az emberek lehajtott fejjel emlékez­nek munkás éveikre, amikor büszkék voltak arra, hogy az Ikarusz dolgozói lehettek, s ennek most vége, megkapják a felmondást, s mehetnek, amerre szemük lát. Még feltűnik egy szereplő, neki az a feladata, hogy bizonyos papírokat aláírasson, s azt mondja, akinek valami problémája van, nyugodtan forduljon hozzá. Még csak válaszra sem méltat­ják, mit is mondhatnának neki? A sokat emlegetett „prob­léma" akkor kezdődik, amikor kilépnek a gyárkapun, s visz- sza se néznek. Ez tehát az átmenet. Átmenet a munkáséletből a létbizonytalanságba, a szegénységbe. Megrendülünk. Ez az alig negyedórás film egy kis remekmű. Vitézy László ren­dezte, s a valóság volt a munkatársa. Csányi László Pályázati figyeld 1. )A Pro Renovanda Cultura Hungarie Alapítvány Kollégi­umokért Szakalapítványának pályázata. A szakalapítvány célja: — egyetemi és főiskolai kollégiumok értelmiségképző és személyiségfejlesztő szerepének segítése; — a kollégiumi hagyományokat őrző mozgalom támogatá­sára; — az autonóm közösségek fejlődésének előmozdítása, új tí­pusú kollégium létrehozása. Pályázni lehet a szakalapítvány célját tartalmazó valamennyi területen. A pályázat benyújtásának határideje: folyamatos. 2. ) A Független Alkotók Országos Egyesülete irodalmi pá­lyázatot hirdet. Az irodalmi pályázat szabadon választott té­makörben kerül meghirdetésre. A megírandó művek műfaja: vers és kispróza, dráma. A pályázaton eddig nem publikált, máshova be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, amelyek le­hetőleg közérdekű és időszerű kérdésekkel foglalkoznak, min­dennapjainkat mutatja be irodalmi eszközökkel. Ezenkívül ajánlott téma külön díjazással: 1956-os forradalom és szabad­ságharc. Beküldési határidő: 1993. március 15. 3. ) Tervezzünk tárgyakat! - pályázati kiírás. A Magyar Iparművészeti Főiskola Tanárképző Kara, a Janus Pannonius Tudományegyetem I. sz. Gyakorlóiskolája és a pápai Erkel Fe­renc Ének-Zenei Általános Iskola pályázatot hirdet magyar és külföldi 10-17 éves korú tanulók részére „Tervezzünk tárgya­kat" címmel. Témája: gyermek és felnőtt számára hasznos játék (tárgy formában megjelenő) tervezése és kivitelezése. A játé­keszköz lehet: ügyességi,logikai, kreatív, esztétikai, technikai (mechanikus), elektromos (elektronikus is), stb. Beküldési határidő: 1993. június 15. A pályázatokról bővebb felvilágosítás kérhető a Tolna Me­gyei Gyermek és Ifjúsági Alapítvány Információs-Szolgáltató Irodájában: Szekszárd, Béla tér 6. Tel.: 74/11-928. Milyen legyen a kabala? A Vüágkiállítási Propagan­dairoda az 1996. évi Expo ka­balafigurájának tervezésére hirdetett nyilvános pályáza­tot. Egy olyan marketing célú kabalafigura megteremtésére gondolnak, amely alkalmas az Expo azonosítására, vagyis arra, hogy a világ különböző országaiban élő emberek tu­datában könnyen és gyorsan összekapcsolódjon a rendez­vénnyel. E mellett szemlélőjé­ben érdeklődést, szimpátiát kelt, pozitív érzelmeket éb­reszt és ezáltal széleskörű népszerűségre tehet szert. Az sem mellékes, hogy a kabala utaljon a rendező Magyaror­szágra, vagyis kifejezi és új motívumokkal gazdagíthatja az ország image-ét, hatásosan megjeleníthető térben és sík­ban a legkülönbözőbb anya­gokból, technikákkal és mére­tekben. Az 1993. április 27-én, dél­után 5 órakor záruló pályáza­tokra a terveket személyesen vagy postai ajánlott külde­ményként lehet beadni. Cím: Vigadó Galéria, 1051 Buda­pest, Vigadó tér 2. A külde­ményen fel kell tüntetni: Expo pályázat! Á pályázat elözsűrizett anyagát 1993. április 30. és má­jus 7. között állítják ki a Vi­gadó Galériában, ahol az ér­deklődők a tervekről véle­ményt nyilváníthatnak. A ki­állítás lezárása után a pálya­munkákat szakértőkből álló bizottság értékeli és - a kö­zönség szavazatainak figye­lembevételével - dönt a pá­lyázat eredményéről. A zsűri négy, egyenként 50 000,- Ft-os díjat és egy 1 000 000,- Ft-os fődíjat ad ki. A pályázat eredményét a Programiroda 1993. május 10-én hozza nyil­vánosságra. A részletes pályá­zati felhívásról, a részvétel fel­tételeiről további tájékoztatást a Vigadó Galériában lehet kérni. Telefon: 118-7932). Iregszemcsei programok Február 19-én, pénteken délután fél kettőkor a buda­pesti Póker együttes „Itt a far­sang, áll a bál" címmel mu­tatja be gyermekeknek szóló műsorát. A február 20-i, szombati táncházban a tánc- és daltanu­lás mellett népi huncutságok és farsangi fánkevés is lesz. Február 24-én, délelőtt ki­lenc órakor a szekszárdi Bar- tina zenekar „Muzsikáló szer­számok" című előadásán a közönség a népi hangszerek­kel ismerkedhet. A farsangi rendezvények között az első az Ürögi nyug­díjas klub farsangi batyusbálja lesz február 23-án, délután két órakor, amelyre meghívást kaptak a magyarkeszi nyugdí­jasok is. Három nappal ké­sőbb, 26-án o. helyi általános iskola alsó tagozatosai öltenek jelmezt, az igazi, hajnalig tartó farsangi mulatság azonban 27-én este nyolc órakor kez­dődik, amelyhez a zenét az iregszemcsei Németh Trió szolgáltatja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom