Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-13 / 37. szám

1993. február 13. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 9 Kis háztartástan Takarékoskodjunk az idővel és a pénzzel „Aki háztartásának pénzét nem tudja jól beosztani, az más­ban sem tud helyesen dönteni." (Jókai Mór) (Az írás első részét múlt szom­bati számunkban közöltük.) A növekvő élelmiszerárak rákényszerítenek arra, hogy tartsuk be a velük való taka­rékosság minden formáját. Csökkentjük a bevásárlások során jelentkező esetleges fel­esleges kiadásokat, ha ritká­ban járunk vásárolni. Ezt meg­tehetjük akkor, ha vásárlása­inkat előre tervezzük. A hó­nap elején, a megírt listával a kezünkben menjünk el bevá­sárolni, és szerezzük be minden hosszabb ideig tárolható élelmiszert, amire a hónapban szükségünk lehet. Ilyenkor megéri a messzebbre eső diszkontáruházakba ellátogatni, és a nagyobb kiszerelésű élelmi­szereket itt olcsóbban tudjuk beszerezni. Egy-egy gazdaság fejlettsé­gét a szakemberek többféle módon mérhetik, abban azonban mindegyik egyetért, hogy a lakosság a személyes jövedelméből mennyit fordít élelmiszerek vásárlására. Ügyes gazdálkodással, terve­zéssel és előrelátással az élel­mezési költségeket is csök­kenthetjük. Vásároljunk egy­szerre nagyobb mennyiségű húst, például sertéslapockát - a zsírosabb részeket vágjuk le, majd ledarálhatjuk és eltehet- jük vagdalt, vagy töltelék ké­szítésére. A színhúst szeletel­jük fel, és olyan nagyságú csomagokat készítsünk belőle, amelyeket egy-egy alkalom­mal fel tudunk használni. A kicsit zsírosabb részeket aprít­suk pörköltnek, vagy gulyás­nak. Ezzel az adagolással időt is tudunk megtakarítani, hi­szen a főzés előtt már nem kell előkészíteni az így eltett hú­sokat - nem is beszélve arról, hogy a húsvágó deszka moso­gatása, rendbetétele is jelentős időt vesz igénybe, és mosoga­tószert. Tejet és kenyeret tárolha­tunk hűtőben és fagyasztóban. Felengedve, a kenyeret át­sütve, vagy mikrosütőben me­legítve bármikor frissen állnak rendelkezésünkre. Ha több kenyeret vásároltunk, mint amennyit fel tudunk hasz­nálni, soha ne dobjuk ki! Ami­kor a kenyér már szikkadt, nem szívesen fogyasztjuk - készítsünk belőle bundáske- nyér vacsorát, vagy darabol­juk kockákra, és ha egy tepsire való összegyűlik, meleg sütő­ben pirítsuk meg. Tároljuk lenből készült zsákokban, vagy nagyobb befőttesüveg- ben. Ha kertes házban lakunk, van hobbikertünk, minden szerves eredetű konyhai hul­ladékot hasznosíthatunk a ta­laj erejének pótlására, hiszen ezeket komposztálhatjuk. Konyhai hulladékkal egészít­hetjük ki a sertés-, vagy ba- romfitákarmányokat. Ne dob­juk ki a tojáshéjat, megdarálva ez is takarmányba keverhető. A kávézaccal dúsíthatjuk, porhanyósíthatjuk, és szapo­ríthatjuk a virágföldet. Ne dobjuk el a kiolvasott újság­papírt sem. Gyűjtsük és kös­sük őket össze - gyermekünk, vagy időről-időre érkező isko­lások elvihetik a MEH-be. Nem sok pénzt jelent, de segít megtanítani arra, hogy feles­legesen semmit ne pazarol­junk. Az üres, boltban vissza nem váltható üvegeket mos­suk ki alaposan, és tegyük a kamra polcára, befőzési sze­zonban minden darab jól jö­het. A kiskertben okos terve­zéssel a család zöldség- és gyümölcsigényének jó része megtermelhető. Érdemes be­szerezni olyan kertészeti kézi­könyvet, amiből megtudhat­juk mit érdemes vetni, müyen utánvetési lehetőségek van­nak. A kiskertben dolgozás hasznos, nemcsak azért, mert önellátást biztosít, de roppant egészséges is. A megtermelt zöldséget, gyümölcsöt tartó­síthatjuk, ezzel folyamatos felhasználásukat tesszük lehe­tővé. Zöldség- és főzelékfélé­ket fagyaszthatunk, pincében, veremben tárolhatjuk, vagy sózva, sós lében tartósíthatjuk. Az ép, szép, félig érett gyü­mölcsökből készítsünk befőt­tet, téli édességnek elhasznál­hatjuk, süteményekbe is ke­rülhetnek. A hullott, de még nem romlott gyümölcsökből, vagy az érettekből lekvárt, dzsemet, ízt készíthetünk, vagy szörpöket. Ezek a ször­pök egészségesebbek - hiszen kevesebb cukrot ■ tartalmaz­nak, mint a boltban kaphatók; ráadásul tudjuk, hogy miből készültek. Jóval olcsóbbak is, mint azok, amelyeket vásá­rolhatunk. Meg kell azt is jegyezni, hogy a jó háziasszony, a gaz­daasszony ékessége és büsz­kesége a teli üvegekkel meg­rakott kamra! Ha sikerül hoz­zájutni nagyobb mennyiségű tojáshoz, szánjunk rá egy hét­végét és készítsünk száraz- tésztát. Vágjunk fel egy jó adagot cérnametéltnek, ez fi­nom lesz bármilyen levesbe, hagyjunk néhány levelet leb­bencsnek, készíthetünk egy adag csipetkét is. Készítsünk kockatésztát és laposmetéltet is - tároljuk őket száraz, hű­vös helyen vászonzacskók­ban. Mindig van mihez nyúlni, ha egy gyors vacsorát akarunk „összeütni". Ha a sütéshez csak a tojás sárgájára van szükségünk, a fehérjét fagyasszuk le, fel­használhatjuk, ha például madártejet készítünk. Készít­hetünk házüag tejfölt, joghur­tot, kefirt is, ezek is csökkentik kiadásainkat. A megkemé­nyedett sajtot áztassuk kevés tejbe és húsdarálón daráljuk, meg, húsok panírozására, vagy tészta szórására még fel­használhatjuk. Levesben főtt húsokból, pörkölt-, vagy sült maradéká­ból készíthetünk pástétomot, elegendő lehet így a feldúsí­tott és megújított maradék egy-egy vacsorára. Sütemények tésztájának és krémjének készítéséhez hasz­náljunk sütőmargarint. Ol­csóbb, mint bármilyen más margarin, íze teljesen semle­ges. Finom krémalapanyag. Ha omlóstésztát gyúrunk, ké­szítsünk egy adaggal többet, mint amennyit egyszerre meg akarunk sütni, a hűtőben, fa­gyasztóban tárolhatjuk. Ha nincs időnk tésztát gyúrni, csak elővesszük, felengedés után megformázzuk, kiszaggatjuk és süthetjük. Tehetünk el hasonlóképpen kelt tésztát is. Mindig legyen a hűtőnkben élesztő is. Hosz- szabb időre fagyasztva tá­rolhatjuk, fagyasztás után ugyanúgy használhatjuk, mint a frisset. Sok édesanyának probléma, mit csomagoljon gyermeké­nek uzsonnára. Nem olcsó megoldás, ha a gyerek nap-nap után pénzt kap uzsonnavásárlásra, hiszen a hamburger, hot-dog, szendvi­csek igen drágák. Készíthetők otthon krémek, pástétomok, körözött, zsemlére, vagy ke­nyérre kenve kész is az enni­való. Azt is tudni kell, hogy az uzsonnavásárlásra adott pénz, gyakran kólára, rágóra és egyéb, nem igen hasznos do­logra lesz elköltve. Készíthe­tünk csomagolásra, reggeli pótlására linzertésztából aprósüteményt, különböző formákra kiszúrva, tetejét cukros dióval megszórva, vagy két-két karikát lekvárral összeragasztva. Házilag süs­sünk édes és sós süteményt, akkor is, ha vendéget várunk. Tolnainé Szabó Beáta Nem fut ki, nem savanyodik meg... Hogyan bánjunk a tejjel? Régebben inkább csak bosz- szúságot okozott, ha össze­ment, kifutott, megsavanyo- dott a frissen vett tej - manap­ság az efféle baleset a pénztár­cát is érzékenyen érintik. Ha azonban megfogadunk né­hány „tejútmutatást", keve­sebb megy veszendőbe az élet-erő-egészség italából. A tej és minden azzal ké­szülő étel roppant érzékeny a szagokra: magába szívja és megőrzi az idegen ízeket és aromákat. Ezért feltétlenül kü­lönítsük el edénykészletünk­ből néhány lábost, amelyet csak tejforralásra és tejberizs, tejbedara, madártej, stb. készí­tésére használunk. Alapszabály, hogy forralás előtt az edényt alaposan ki kell öblíteni hideg vízzel - így nem kozmái oda, nem ragad a tej sűrűje a lábos aljához. For­ralás után hagyjuk szabadon az edényt, s csak akkor fedjük le, ha már teljesen kihűlt. A forralásnak vannak forté­lyai, amelyekkel megelőzhet­jük a kellemetlenségeket. Ha például előzetesen kevés vaj­jal körbekenjük az edény pe­remét, akkor sem fog kifutni a tej, ha véletlenül ott felejtjük a tűzhelyen vagy a gázon. Sokan nem szeretik a forra­láskor képződő hártyát és fo­gyasztás előtt leszedik, kiön­tik a zsírtartalomtól függően vékonyabb vagy vastagabb fölét. Ha azonban a még nyers tejbe egy kevés cukrot teszünk és forralás közben állandóan kevergetjük, forrás után pedig -a lábost hideg vízbe téve - tovább kavargatjuk, nem lesz föle a forralt tejnek. Gyakran a frissen vásárolt tejről otthon derül ki, hogy bi­zony már savanykás. Ne önt­sük ki, hanem tegyük bele egy késhegynyi szódabikarbónát és azonnal forraljuk föl; na­gyon valószínű, hogy nem fog össszemenni. A savanyú tej egyébként tésztába, kalácsba teljes értékű alapanyag. ízletes és egészséges az aludtej is, amihez gyorsan hozzájutha­tunk, az amúgy már nem egé­szen friss tejhez egy kiskanál tejfölt rakunk.-bóta- (FEB) Elkerülheti az efféle balesetet - kis vaj a lábas peremére és nem fut ki a tej ■> Kedvenc ételeim Gyümölcsleves és rostélyos *..f... a irr,' ||||||| y, ggg Volher Mária ajánlja Szekszárdról Gyümölcsleves A gyors gyümölcslevesek télen készülhetnek befőttből, konzervből vagy mélyhűtött gyümölcsből. Nyolc deci vizet felforralunk, a főző vízbe ke­verjük az 1 deci tejfölből és 1 evőkanál lisztből készült ha­barást, és amikor jól forr, bele­tesszük a befőttet vagy a mélyhűtött gyümölcsöt. A mélyhűtött gyümölcsöt előbb szobahőmérsékleten fölenged­jük és a forró lében csak 1-2 percig főzzük, hogy szét ne fő­jön. A befőttet főzni sem kell, csak átforrósítani. ízlés szerint cukrozzuk és fűszerezzük. Szerb rostélyos Hozzávalók: 4 szelet csont nélküli rostélyos, 3 evőkanál zsír, 2 fej hagyma, 50 deka burgonya, 20 deka rizs, 15 deka gomba, 25 deka zöld­paprika, 25 deka paradicsom, 1 evőkanál pirospaprika, só. Forró zsírban megfony- nyasztjuk az apróra vágott hagymát, beletesszük a kivert rostélyosokat, megsózzuk, meghintjük pirospaprikával és egy kevés vízzel fedő alatt puhára pároljuk. Még mielőtt a hús egészen megpuhulna, rátesszük a megtisztított és félbevágott burgonyát, a ki- csumázott és karikára vágott paprikát, a hámozott paradi­csomot, a megmosott rizst és a megtisztított, megmosott, kockára vágott gombát. Az egészet együtt puhára párol­juk (a rizs kétszeresének meg1 felelő vizet öntünk rá) és vé­gül zsírjára sütjük. A húst ki­szedjük, tálra helyezzük és a többit tejmerő kanállal göm­bölyű halmokban a hús köré rakjuk. Krémes sütemény Hozzávalók: 1 kiló liszt, 2 to­jás, 15 deka margarin, 10 deka porcukor, 4 deka szalakáli, tej, só. A töltelékhez: 8 deci tej, három evőkanál liszt vagy pudingpor, 5-6 deka kakaó és cukor ízlés szerint, 15 deka vaj. A margarint elmorzsoljuk a liszttel, egy csipet sóval, a porcukorral, szalakálival és annyi tejjel, hogy könnyen gyúrható, puha tésztát kap­junk. A hozzávalókat egy na­gyobb tálba tesszük, és ott dolgozzuk össze. A tészta ele­inte nagyon ragad, kidolgozás után azonban elválik a kéztől, a táltól. Gyúródeszkára tesz- szük, és hat egyenlő részre osztjuk, Vékonyan kinyújtjuk és sütőlapon, vagy gáztepsi hátlapján forró sütőben süt­jük. Sütés előtt a lapokat villá­val szurkáljuk meg, nehogy hólyagosak legyenek. Közben elkészítjük a főtt csokoládékrémet: a vaj kivéte­lével a hozzávalókat hidegen összekeverjük, 10-15 percig állni hagyjuk, majd állandóan keverve sűrűre főzzük. Ha ki­hűlt, a vajjal habosra keverjük. Ezzel a krémmel 3-3 lapot töl­tünk meg a tetejét porcukorral hintjük. Ezt a süteményt fo­gyasztás előtti napon kell el­készíteni, mert frissen a lapok törékenyek, nem lehet őket jól szeletelni. „Tiltólista'' helyett... A mesterszakács tanácsai rosszmájúaknak, epéseknek A különféle betegségekben szenvedők körében jobbára csak az ismert, hogy milyen ételféleségektől kell tartóz­kodniuk. A mesterszakács ez­úttal ellenkező előjellel ad ta­nácsot - elsősorban az epe- és májbetegeknek, továbbá az e betegségekre hajlamosaknak: mik azok az élelmicikkek, amelyek nemhogy nem tiltot­tak, hanem kifejezetten aján­lottak számukra. Nos, a téli hónapokban sem szükség- szerű, hogy kosztjuk egy­hangú és kellemes ízekbén szegényes legyen. Mert ese­tükben a savanyú káposzta, a broccoli, a kelbimbó, a sárga­répa, az aszalt szilva, a ma­zsola, a mogyoró, a lencse, az árpagyöngy és a sárgaborsó fogyasztása minden szem­pontból jótékony hatású. Vannak szép számmal fű­szerek is, amelyeket a felsorolt nyersanyagok elkészítésekor nyugodtan fölhasználhatnak. Ilyen például a borsikafű, a kakukkfű, a sáfrány, a fahéj és a szerecsendió. A gyógyuláshoz, az egész­ség megőrzéséhez az is fontos, hogy megszokott étkezési szokásainkon alapvetően és minden átmenet nélkül ne vál­toztassunk, az egészségügyi szakemberek javasolta kor­rekciókat fokozatosan érvé­nyesítsük. Ha például kedvenc étele­ink közé tartozik a magyaros töltöttkáposzta - nem kell végleg törölnünk a menüből. Készíthetünk ugyanis töltött­káposztát kímélő módon, a tapasztalatok szerint egy idő múlva az is azonos élvezeti ér­tékűvé válik a korSbban meg­szokottal. A példánál ma­radva: ne tegyünk bele füstölt szalonnát, sertészsír helyett használjunk sajtolt kukorica­olajat és csökkentsük minimá­lisra a pirospaprika és a bors mennyiségét. Ugyanakkor a káposztalevélbe tegyünk so­vány darált húst, a rizst pedig barnarizs vagy árpagyöngy hozzákeverésével pótoljuk. A babérlevél mellett ízesebbé tehetjük kímélő töltöttkáposz­tánkat egy csipetnyi kakukk­fűvel. A tejföl szintén helyet­tesíthető kevés joghurttal vagy kefirrel. A régi receptektől, a ked­venc ételektől tehát nem kell hirtelen és egycsapásra búcsút venni. Mert a „nemszeretem" fogások fogyasztása, a kínke­servvel tartott diéta ugyanúgy lelassíthatja a gyógyulást, mint a tilalmi listák semmibe vétele. Liszcsinszky Béla mesterszakács Varrjon magának talpas nadrágot Az idei divat egyik slágere a talpas nadrág. Sokféle válto­zatát hordják a hölgyek: a szo­lid párhuzamos, a golf és lo­vagló stílusú, a lobogó-bőségű egyaránt népszerű. Anyaguk híhbt /:(0 ÍD='l0cm is többféle lehet: kártolt szö­vet, bőr, bársony, kordbár­sony, kötött és dzsörzé anyag egyaránt. Utóbbi, a tigrismin­tás gyapjúdzsörzé valóban a divatszezon „nagy száma". Ahogy a rajzon (1.) látható, a testhez-lábhoz tapadó, sokat sejtető forma azzal érhető el, hogy a nadrág lefelé szűkül. A talppánt lehúzza a bőséget, fe­szessé teszi a sziluettet - minél szűkeb, annál szexisebb. Aki némileg jártas a varrásban, annak nem okoz gondot a ki­vitelezés. Duplaszéles anyag­ból egyszer kell a hossza (tal­pig mérve), s kell egy 18 cm-es zipzár. Ha a talppántot gumi­szalagból készítjük, szükséges egy 40 cm hosszú, 3 cm széles gumicsík is. Elkészítés (165 cm-es test- magasságot, 94 cm-es csípő­bőséget véve): A szabásmintát (2. rajz) 10x10 cm-es négyzet­háló segítségével csomagoló­papírra felnagyítjuk. Jelek: E.K.=eleje közepes, H.K.=háta közepe. Szabásnál a hosszanti varrásokra 2 cm-t, a többire 1 cm-t hagyjunk rá. A szál­irányra vigyázzunk! Először összegépeljük a nadrág szá­rait, a szűkítő varrásokat, majd a középvarrást. Beállít- *juk a zipzárt az oldalvarrásba, az előre elkészített derékpán­tot pedig rágépeljük a derék­vonalra. Ha a talppántot egy­beszabjuk a nadrággal, akkor azt a rászabott pánttal dol­gozzuk el. (Szélességét szag­gatott vonal jelzi a szabásmin­tán). Mielőtt összevarrjuk a nadrágot, férceljük össze és próbáljuk fel. Aki szereti a testhez tapadó formát, a nad­rágot a vonalak mentén job­ban szűkítse le. Meglevő régi dzsörzé-nadrágot is „áram- vonalasíthatunk", ha jól le­szűkítjük és gumiszalagot varrunk rá talppántnak. Be­vágott zseb készítését azon­ban csak profi varrónőknek ajánljuk. Z. L. (FEB)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom