Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-13 / 37. szám
1993. február 13. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 7 Faragott tisztelet Urivba Változatos formai gazdagság Don-kanyar. Uriv. 1943. január 12.-e. 2. magyar hadsereg. Vér és könny. Százhúszezer magyar hősi halott, eltűnt, hadifogságban elpusztult honvéd, munkaszolgálatos. Fogalom és jelkép. Borzalom, fel-felszakadó seb, most már szabadon siratható elvesztett fiák, férjek, apák. Történészek, bajtársak vitája, múltidézése ötven év távolából, szív-és észközelből. Röviden ez ma a Don-kanyar. És még valami: emlékezés, tisztelet. Igen, emlékezés, tisztelet, amit a közeljövőben úgy is kifejez az utókor, hogy a Doni Emlékbizottság javaslatára Uriv község határában, ahol még fellelhetők egy magyar gyalogosszázad védőkörletének a maradványai, emlékhelyet létesít. A - magyar nép- művészeti hagyományokhoz híven - tölgyfából készült alkotás Törő György alezredes, Szekszárdon élő, alkotó, sza- kályi származású népi iparművész munkája. Törő alezredes a tájegységenként még élő hagyományt újra fogalmazta munkájában, s kopjafáin változatos formai gazdagsággal szimbolizálja a magyar lélek formáit. Erre jó alap és lehetőség adatott neki, hiszen huszonöt négyzetméternyi felületet kellett faragnia. Az emlékhely egy díszkapuból, két pihenőpadból és hét nagyméretű kopjafából áll, s ez utóbbiak egyike a hármashalomból induló négyméteres tölgyfa, aminek a tetejére egy magyar katonai rohamsisakot faragott. A kopjafák a népi fafaragó kultúra legjellegzetesebb emlékeit idézik, élők és holtak összetartozása fejeződik ki bennük, páratlanul gazdag és lenyűgözően érett formavilág olvasható ki belőlük. Kifejezésre juttatta azt is a művész, hogy minden falunak más-más kopjafaformái, sírjelei voltak, így készített többek között egy tiszántúli úgynevezett hajó alakú kopjafát, ami néprajzilag a finnugor együtt- létre utal. Természetesen jelen van Tolna megye is a Kapós- menti mintákkal, hiszen Törő György mindig büszke' volt, ma is az, szülőföldjére. Nemcsak tiszteleg, tiszteletet ad az emlékhely, de bátorítást is. A díszkapu őserdélyi inda mintája azt sugallja, hogy annak a soknemzetiségű magyar népnek, aki a doni pokolban résztvett, most is együtt kell élnie, tisztességesen kell emlékeznie a legnagyobb csatára. Ezt teszi népünk. Erdős László ezredes, a Honvédelmi Minisztérium személyzeti főosztályvezetője, a II. Világháború Tolna Megyei Halottaiért kuratórium elnöke ezt igazolja azzal, hogy elmondja, kormány szinten folynak a tárgyalások arról, hogy az 1943. január 12-ei katasztrófa emlékére Uriv határában felállíthassák Törő György alkotását. Várják, hogy megkapják az információkat, megtudják, a jó idő beálltával mikor mehetnek a helyszínre, ahol a terveket elfogadtathatják a helyi hatóságokkal és a lakossággal. Azt szeretnék, ha kellő méltósággal, mértéktartással, katonai tiszteletadással, egyházi áldással a nyár elején felavathatnák az emlékhelyet. Tervezik, hogy a tiszteletadásra - más társszervekkel együtt - turistavonatokat indítanak. Várallyay Dezső alezredes, megyei hadkiegészítő parancsnok, a kuratórium elnökhelyettese mindehhez annyit fűz, hogy miután a kuratórium pályázaton elnyerte az ünnepség lebonyolításának jogát, több - megyénkben már megismert - programváltozatot készített. A diplomáciai tárgyalások függvényében döntenek majd, de annyi már most bizonyos, hogy magasztos, felemelő, tetthez és helyhez illő, méltó ceremónia lesz. Az idei esztendő a doni áttörés ötvenedik évfordulója jegyében telik el. A 2. magyar hadsereg hősi halott, eltűnt, hadifogságban elpusztult honvédjeinek, munkaszolgálatosainak tiszteletére országszerte emlékünnepségeket, emléküléseket, gyászistentiszteleteket tartanak, így lehetőség van, lesz a kegyelet lerovására. Don-kanyar. Uriv. 1943. január 12.-e. 2. magyar hadsereg. Vér és könny. Százhúszezer magyar hősi halott, eltűnt, hadifogságban elpusztult honvéd, munkaszolgálatos. Fogalom és jelkép. Borzalom, fel-felszakadó seb, most már szabadon siratható elvesztett fiák, férjek, apák. Történészek, bajtársak vitája, múltidézése ötven év távolából, szív- és észközelből. Röviden ez ma a Don-kanyar. És még valami: emlékezés, tisztelet. Ékes László Fotó Gottvald Károly Az alkotó: Törő György alezredes, népi iparművész Német jóvátétel a náci bűnökért Magyarországon a nácizmus sok áldozata és károsultja értetlenül vette tudomásul, hogy megint kimaradnak a német jóvátételből, holott az egyesült Németország folytatja a kárpótlást, ám furcsamód kizárólag olyanok javára, akik nem eredeti hazájukban élnek. A megütközést az okozta, hogy tavaly novemberben a német kormány és a Németországgal szemben támasztott zsidó anyagi igényekkel foglalkozó konferencia (közkeletű nevén a Claims Conference, vagyis a hontalanná vált náciüldözöttek érdekeit érvényesítő egyik nemzetközi szervezet) megállapodott: most januárban kezdődő jelentkezés alapján 1995. augusztus 1-től havi 500 márka járadékot kapnak a nácizmus azon áldozatai, akik bizonyítani tudják, hogy legalább hat hónapot voltak koncentrációs táborban, vagy legalább 18 hónapig voltak gettóban, vagy legalább 18 hónapig bujkáltak embertelen körülmények között. Azokon kívül, akik eddig semmiféle kárpótlást nem kaptak, ez vonatkozik azokra is, akik már kaptak minimális, rendszerint egyszeri kártérítést. Ám nem vonatkozik mindazokra, akik a német jó- vátételi törvény vagy a kapcsolódó izraeli törvény értelmében már kapnak rendszeres nyugdíjat, és főleg nem vonatkozik azokra, akik nem hagyták el eredeti hazájukat, vagy visszatértek oda. Magyarországon, ahol viszonylag többen vannak a náciüldözések más hazát nem választó túlélői, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségében a nácizmus üldözöttéinek bizottsága így foglalt állást az MTI érdeklődésére: - A nácik és más fasiszták minden áldozatának jár kártérítés, és ez nem függhet sem a szenvedés időtartamától, sem mostani lakhelyüktől. Becslésünk szerint ezen az alapon és saját jogon 30-50 ezer túlélő zsidó, körülbelül 10 ezer cigány és néhány ezer politikai üldözött lehet ma jogosult további kártérítésre Magyarországon. Minden jogosult igényét támogatjuk. A Claims Conference németországi részlegének igazgatója így magyarázta a helyzetet az MTI érdeklődésére Frankfurtból: - A Claims Conference 1947-ben alakult, 25 nemzetközi zsidó szervezet a tagja és 1949 óta tárgyalunk a nyugatnémet, illetve a német kormánnyal különböző kártérítésekről, de kizárólag csak a menekültek számára, mert csak erre szól a mandátumunk. Vagyis mi csakis az eredeti hazájukat elhagyott, kezdetben hontalan, majd menekült és bevándorló egyének érdekeit érvényesítjük, a német kormány kivételes elismerése birtokában. A hazájukban élő egyének kártérítése a nemzetközi jog szerint a kormányuk dolga. tek az Aliscavin Borfeldolgozó Rt-t is hasonló támadás alá veszik, mondván többek között, hogy az Aliscavin felvásárolja az olcsó alföldi borokat és ezért nem vásárol a szekszárdiaktól. Ezen a helyen nincs módomban kifejteni, hogy e tekintetben kinek, milyen mértékben van igaza. A többgenerációs szőlős; gazdák kérelme is gazdasági, tehát önkormányzati feladatnak éppenséggel nem mondható, de ők konkrétan meg tudják határozni elképzeléseiket, ötleteiket, javaslataikat. Elvárásaikat két probléma köré lehet csoportosítani: Az első: Azt kérik, hogy az önkormányzat alkalmazzon egy olyan személyt, akinek az lenne a feladata, hogy népszerűsítse a szekszárdi bort. A második: Újjá akarják szervezni a pinceszövetkeze- tet, és az önkormányzattól munkájuk elindításához kérik a megfelelő helyiséget - ahol össze tudnának jönni - továbbá az erkölcsi támogatást. A tősgyökeres szekszárdi politikusok a múltban felvállalták a szőlősgazdák támogatását A pinceszövetkezetnek Szekszárdon előtörténete van. Az 1920-as évek világválsága közepette szintén nehézségek merültek fel a boreladást illetően. Két egykori helyi politikus - akik egyúttal jó szőlő- termelő gazdák is voltak - a polgármester, Vendel István, és a város kormánypárti országgyűlési képviselője, dr. Órfi Imre hathatós közbenjárására 1929-ben az FM-ben kijárták, hogy Szekszárdon létrejöjjön a pinceszövetkezet. A szekszárdi pinceszövetkezet két évben veszteséges volt, de aztán megszervezték a saját borkimérő helyeiket, ahol kizárólag szekszárdi palackozott és kannás borokat árultak. Idővel szaporodtak ezek a borkimérő helyek, végül már Budapest és Győr mellett árultak Mosonban, Hegyeshalmon, Debrecenben, Dombóváron, Székesfehérváron és Kaposváron. Nagyon nagy hangsúlyt fektettek a reklámra. A Pinceszövetkezet 250-300 taggal indult, és az államosításkor, 1949-ben 849 tagjuk volt. Az 1960-as évek elején az ún. kisüzemi szőlőművelés beindítása is az akkori városi tanács egyik osztályvezetője nevéhez fűződik, aki hosszas kilincselés után, saját javaslata támogatásához a pártbizottságon megnyert egy tisztség- viselőt. Javaslata az volt, hogy névleges értékben (2 forintért egy négyszögölt) adják el a parlag szőlőföldeket. A párt- bizottságon dolgozó személy meghívta az illetékes helyi és országos politikai szervek vezetőit, ahol az előterjesztésre végül is olyan döntés született, hogy soron kívül Szekszárdon alakítsanak ki akkora zártkerteket, amekkorát akarnak. így született meg 1963-ban - Szekszárdon először az országban - a zártkert, mint magántulajdonban lévő üzemforma. Most, amikor a -szekszárdi szőlő- és bortermelés a maga rendszerváltását éli, a helyi politikai vezetés nem hagyhatja magukra a szőlősgazdákat. Egyrészt látható, hogy két teljesen eltérő történelmi múltban, a helyi vezetés soraiban mindig akadtak olyanok, akik ezt a feladatot felvállalták, és munkájuknak eredménye is volt. Másrészt, mivel a szekszárdi bortermelésnek olyan irányba kívánatos elmozdulnia, amelyben a termelés technológiai és szervezési fel- térelrendszere a minőségi termelést és a „fenntartható fejlődést", azaz a (természeti, tőke-, humán-) erőforrások szabályozott, megújítható használatát és hatékony védelmét fogja szolgálni. Éhhez viszont koordinált és összefogott fejlesztésre van szükség. Ha ezt a feladatot felvállalják, akkor további döntés előtt állnak. Mágpedig azt kell eldönteni, hogy a szőlősgazdák melyik rétegét akarják és tudják támogatni. A szőlő- és bortermelő családi hagyományokkal rendelkező gazdákat, akik a borértékesítés különféle fajtáiban érdekeltek, vagy a szőlősgazdák új rétegét, akik viszont a szőlőeladásban várnak segítséget. Kovács Teréz szociológus A szó elszáll, az írás megmarad Fél évszázados tábori lapok nyomában Kapospulai sorok a doni tragédia könyvéhez Azokat a második világháborús lapokat jól ismerte az ország. Ä katonák zöld és az itthoniak rózsaaszín lapjait egyaránt. Katonákén a mondat: Magyarország jövő békessége és felvirágzása a Szovjetoroszországi harcmezőkön dől el - a családokén: Magyarország kitartása és áldozatkészsége teszi győzedelmessé fegyvereinket hirdetve szuggerálta: egy most az ország. Hittük: a Don menti hómezőkön és a Kaposvölgy szelíd lankáin egyetlen egy test és lélek a nemzet. .. .Baranyó József honvédnak 220/138 Kelt 1943. II. 22-én Ka- pospulán -Szeretett kedves párom tudatom veled, hogy mink minyájan egéségesek vagyunk amit neked is szerető szívből minyájan kívánunk - kedves angyalom arra kérlek írjál minélelőb töb mind egy hónapja nem kaptunk tőled levelet - sokat agódunk mia- tad mert hogylétedről semitse tudunk - írjál azorial minél töbet mert nagyonrossz mikor más kapja a levelet mi nemkapunk - kedves Jóska tudatom veled hogy a Retek Máté írta a 17-ik levelébe hogy találkozott teveledis meg az Imrével Jánossal meg a Molnár Lajosai, kedves írd meg hogy a másik csomagot megkaptade-mer nagyonsoké viszajöt sajnos másikat még mindig nem küthetünk- úgy szeretnénk ha ithon fogyasz- tanádel a csomagot, most pedig számtalan csókot küldünk minyájan és szerető feleséged Mariska - Baranyó Józsefné Kapospula up Attala - kézbesítve ILI. 4-én. . . .Baranyó József urnák Kapospula up Attal Somogymegye Kelt valahol Oroszországba 1943. III. hó 26-án - Kedves szüleim szeretett feleségem tudatúm velük hogy egéséges vagyok és kérem a Jó Istent hogy ezen levelem minyájukat a legjobb egéségben találja. Kedves szüleim kedves Mariska értesítem magukat hogy amikor csak lehet ismét adok fel pénzt mert itt nincsrá szükségem és nemis tudom felhasználni és kérem magukat ismét hogy zárt levelet írjanak és abban küldhetnek 10-15 darab cigarettát is és papírt. Kedves Mariska kérlek mond. meg a Nemeséknek hogy érdeklődtem a Mariska ura iránt de eddig még nem tudok róla sémit de ezután is fogok érdeklődni utána de azért ne legyenek elkeseredve mert még az ö szakaszbeli emberivel még nem beszéltem csak a századjabeli emberekei beszéltem, most pedig kérdezem hogyan vannak a szomszédék hogy van Anti a Földváriék a Géza remélem mind egéséges. Szerető csókjaimat küldöm apósoméknak és a kedves sógoromnak. Nagy szeretettel csókolom kedves szüléimét. Neked pedig kedves Mariska sok szerető csókot küldve maradok szerető férjed Jóska. Baranyó József honv. 222/166 Ellenőrizve 1943. III. 26-án. ... Baranyó József honv. Hagyatéka 12 doboz cigaretta (német) 1 drb. kereszt 2 drb. ceruza 2 drb. imakönyv, 2 drb. notesz l drb. magyar-orosz szótár 1 drb. zsebkés 1 csomag mosópor 1 drb. rózsafüzér 1 drb. gyertya Különféle levelek, lapok 2 drb. mellény 1 drb. pulóver 1 drb. nadrágszíj Táb. posta 291/36 -1943. V.3. M.Kir. 106. sz.Betegellátási állomás Parancsnokság Vizsnay fhdgy (körbélyegző) . . . Kapospulai Gazdakör 1943. június 3-án kelt Jkönyve: Kedves Tagtársunk, Baranyó József! Mi akik nem állhattunk koporsód mellé és nem hallhattuk az idegen föld rögeinek dübörgő lehullását koporsódra - engedd meg - hogy ezúton vehessünk tőled búcsút, mint harcos honvédtől és kedves tagtárstól, ki hazájáért szentelte életét. - Amidőn a haza hívó szavára elrobogott veled a fekete vonat akáclombos kis falunk alatt, búcsút vettél szülőid, hitvesed és jó barátaidtól, amikor bekanyarodott veled a vonat a Kárpátok mély völgyébe, búcsút vettél a szülőföld rögétől, telle reménnyel és harcias kedvvel mentél a végtelen orosz messzeségbe, azzal a biztos tudattal, miszerint az Istentelen vörös veszedelem megállításában te is részt vehetsz, hogy itthon nemzeted, családod s hitvesed békés polgári élete biztosítva legyen. - Hosszú ideig pontosan jelentek meg zöld színű tábori lapjaid, azonban később mindinkább ritkultak, s míg végre elmaradtak. Utoljára már csak a családod azt a szűkszavú lesújtó értesítést kapta, hogy a kegyetlen tifusz-halál hideg szele lesorvasztotta arcodról az életet, s megdermesztette jó szívedet. A Te szúkreszabott életed hangos bizonysága nanak a nagy igazságnak, hogy nem a gazdag- ság ragyogása, nem a tobzódó földi jólét, nem a kitüntető állások fénye, hanem a lélek nemessége, a szív jósága, a munka szeretete szereznek tiszteletet és közmegbecsülést. Mi megtört szívű tagtársaid fájó szívvel álljuk körül képzeletben mély sírodnak száját, nem tudunk megnyugodni abban a gondolatban, hogy nemes lelked nem él már közöttünk, csak azt a valóságot hisszük, hogy átmentéi az élet szántójának egy másik parcellájára, ahol már nincs szenvedés, gyötrődés, és fájdalom, hanem örökös boldogság és pihenés. Elkísérünk hát utolsó utadra képzeletben és lerójjuk kegyeletünknek és ragaszkodásunknak szomorú adóját, koporsódat fedje el tagtársasid könnyáztatta búcsúzó tekintete és osztozzon meg rajtad a csöndes sír és a fájó emlékezet. - Haló poraidnak legyen csöndes nyugvó- helye a végtelen orosz földön, ahová rajongásig szerető tagtársaid elkísértek képzeletben, a boldog föltámadás reményében. Isten veled kedves Tagtársunk! Kapospulai Önképzó Gazdakör - 1939. (körbélyegző) Molnár Józsefe. Retek Máté Retek Imre Visnyei János Tót János Bíró József Bajnóczy József Deli János Retek József Molnár József Tóth József Varga József Visnyei Imre Tóth Gábor Visnyei Sándor Tóth János Gulyás Antal Piros József Gaál Ferenc idős Tóth János Molnár Lajos Baranyó Ferenc Gyurkó Viktor ... Szúette ládafiák mélyéből, a féltve őrzötten is bőrszí- jacskáit elhagyó briftasnik ha'rmónikás rekeszeiből előkerült ötven év előtti zöld és rózsaszín tábori lapokra könny csordul. A tintaceruzás sorok víztől előhívottan is csak tovább maszatolódnak. Emlékezünk, - most még emlékezhetünk. Pulai parasztkezek egyre halványodó, mindent egybeíró szálkás betűszántásai nyomában fényes-gyászos történelmi pillanat ragyog. Simon Károly
