Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-04 / 2. szám
4 »ÚJSÁG SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE 1993. január 4. Kérdések a polgármesterekhez: Mit vár és mit nem az új esztendőtől? Ma egy hete szekszárdi képviselők nyilatkoztak lapunkban arról, mit remélnek az új esztendőtől. Megkérdeztük a városkörnyéki települések polgármestereit is: mit várnak és mit nem az 1993-as évtől? íme a válaszok: Bogár Dezső - Alsónyék Az elkezdett intézmények fejlesztésének befejezését várom. Koratavasszal szeretnénk indulni a gázprogrammal, mely az önkormányzat négyéves ciklusának legnagyobb beruházása lesz. A szűkös anyagi helyzet ellenére is a szociális gondoskodást szeretnénk az időseknek és a fiataloknak is biztosítani. Úgy gondolom, hogy ez a két feladat komoly erőpróba lesz az önkormányzat számára. Nem várom azt, hogy az ígéretünket ne tudjuk betartani az 1993-as évben. Szulimán Ferenc - Zomba Az új esztendőtől azt várom, hogy az emberek egymás felé fordulva tiszta lelkiismerettel nyújtsanak egymásnak kezet. E kéznyújtás jelképezze a megbékélést és a megértést, a toleranciát és a konszenzus-keresést. Figyeljünk másokra, hogy mások is figyeljenek ránk. Ha. ezt megtesszük Önmagunkért és másokért, a nehéz is könnyebbé válik. A faluban azt várom, ■hogy mindennapjainkat továbbra is a kiegyensúlyozottság, a közös gondolkodás és a közös cselekvés jellemezze. Lakótársaim lelkiismeretes és becsületes munkája tisztes megélhetésben és családi békességben töltsön testet.'Eddigi közös munkánk tanúbizonysága annak, hogy falu- közösségünk alkalmazkodni tud a megváltozott körülményekhez és biztos vagyok abban, hogy bölcs előrelátással, dolgos hétköznapjainkkal megvalósítjuk közös céljainkat. Nem várok semmi olyan eseményt, ami e közös boldogulást nehezíti vagy akadályozza. Nagy Ferenc - Szálka Mindenekelőtt azt várom, hogy béke lesz, nem növekszik tovább a munkanélküliség, javul a szociális biztonság és az emberek közérzete. A gazdaságban pozitív folyamat indul el, megszűnik a hanyatlás mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, hiszen ez a .létalapunk. Várom, hogy az ön- kormányzat nem lehetetlenül el, működtetni tudja intézményeit és nem válik szociális segélyeket elbíráló testületté. Várom, hogy a pályázatunkat elfogadják, és községünkben megkezdődhet a szennyvízcsatorna és a, tisztítómű megvalósítása, a jövőbeni fejlődés egyik alap- feltétele. Nem várom, hogy a vad gyűlölködés tovább folytatódik országon belül és a szomszéd országokkal, mert megértés és tolerancia nélkül nincs társadalmi béke és együttműködés, ami nélkülözhetetlen. Nem várom továbbá, hogy az önkormányzatokra további anyagi fedezet nélküli feladatokat megállapító törvényeket hoznak. Nagy Zoltán - Decs Szeretném, ha tökéletesebb lenne a világ! A szomszéd országokban béke legyen, hogy mi is abban élhessünk. Nyugtalanságuk ránk is hat. Várom, hogy a kormány ígéretei valóra válnak. Nem várom, hogy az ideinél rosszabb költségvetés legyen. Az lenne jó, ha'a gazdaság olyan helyzetbe kerülne, hogy a szociális problémák megoldódnának általa. Amit mi tudunk segíteni, az csak a napról napra éléshez elegendő. Ez nem sok! ^ Szalma Gábomé - Őcsény Amikor a kérdések elhangzottak, nálunk még a költségvetés tervezetével találkoztunk. Ha csupán néhány dolgot sorolok, ami nagyon nehezen elérhető számunkra, akkor azt mondom, ezeket várom az új esztendőtől. Tehát telefon, szennyvíz. Utat építünk, ami megkerüli az orvosi rendelőt. Konyhát szeretnénk, ami az idősebb embereknek is főzne. Ez a bölcsőde helyén lesz. Remélem és várom - igaz, hogy az 1994-ben esedékes - a repülő klub pályázott a világbajnokság helyszínére. Számunkra ez lépés lenne előbbre. Nem várom és nem szeretném, hogy tovább nőjön a szegények száma. Azt azért látni kell, hogy néhány sikeres ember mellett nagyon sok a szerencsétlen. Krachun Szilárd - Bá- taapáti Úgy érzem, hogy az állami támogatás nem elég biztosíték a kistelepüléseken az iskolák fenntartására. Nálunk egy gyerek iskoláztatása 80-100 ezer forintba kerül. Ha megszűnik az iskola, tudjuk, hogy mit hoz magával! Látjuk, hogy két és félmillió forinttal kevesebb lesz a költségvetésünkben. Kell-e hangsúlyozni a kistelepülések jelentőségét? Biztos vagyok benne, hogy a városokból ki fog vándorolni az ott lakók egy része, mert a 25-30 küométerre fekvő faluban a megélhetés inkább biztosított. Várom tehát, hogy jobbra fordul és nem várom, hogy ennél rosz- szabb legyen. Málinger József - Sióagár d Az önkormányzatom nevében olyan stabil költségvetést kívánok, melyből az önkormányzatok gazdálkodni tudnának és nemcsak „önkormányozni". Kívánom még a cél- és a címzett támogatások kedvezőbb elbírálását valamint a lakosság életszínvonalának stagnálását, majd emelkedését és a reáljövedelmek vásárló erejének megőrzését. Az árakat a kereslet és kínálat határozza meg. Egyes áruféleségek túltermelése esetén árcsökkenést és ne áremelkedést érez- zen a fogyasztó. A lakosság közbiztonságának megőrzését kívánom. A felszerelt szirénák hangját csak az előre bejelentett szirénapróba esetén szeretném hallani. Vöő József - Báta Elsősorban békét hazánkban és az ország határain túl. Ne éleződjön tovább a nemzetiségi kérdés. Javuljon a politikai és gazdasági helyzetünk. Szeretném ha 1993 egy boldogabb, jobb élet lehetőségét hozná el kis és nagycsaládosoknak, fiataloknak, időseknek nemzetiségüktől függetlenül. Polgármesterként, választópolgáraimnak kívánok erőt, egészséget, munkájukhoz sok szerencsét. Mit nem várok az 1993-as évtől? Mindennek az ellenkezőjét. Kollár László - Alsó- nána Azt tudom elmondani, hogy mit várok, várnék 1993-tól, s ebből már látszik, hogy mit nem: természetesen az ellenkezőjét. Várom a gazdaság enyhe növekedését, s ennek következményeként az önkormányzatok gazdasági helyzetének javulását. Akkor is ezt szeretném, ha tudom a költségvetési törvényből, hogy erről szó sincs. Mivel ez egyre nagyobb gondot jelent számunkra, várom a munkanélküliség csökkenését, vagy legalább segítséget az enyhítéséhez. Várom, hogy jobban támogassa az állam valamilyen formában a kis települések infrastrukturális fejlesztéseit. Gondolok itt útépítésre, telefonfejlesztésre. Várom, hogy visszakapják végre az önkormányzatok régi területeiket, például erdeiket. Nagyon várom, hogy béke legyen határainkon kívül és más vonatkozásban itthon. Wemer Mihály - Báta- szék Az új esztendőben biztonságos kül- és stabü belpolitika légkörben, bölcs törvénykezés, és felelősségteljes kormányzás mellett egy emelkedő életszínvonal kezdetét várom. Az ön- kormányzatok számára olyan szabályozási rendszert (ingatlanértékesítés egyszerűsítése külföldieknek, kedvező hitelfeltételek a befektetőknek), hogy a vállalkozók megtaláljanak bennünket, és munkalehetőséget, biztos jövedelmet a nélkülözőknek. A községünket meghatározó mező- gazdaságban a privatizáció sikeres befejezését remélem, melynek során ki-ki választása szerint (egyénileg vagy szövetkezetben) találja meg boldogulását. Az ön- kormányzati és helyhatósági munkánk során fokozottabban érvényesüljön az egymás iránti tűrőképesség, megbecsülés, a közszolgálati felelősség valóra váltsa hasznos célkitűzéseinket. A kölcsönös előnyökön alapuló bel- és külföldi kapcsolataink fejlődésében és elmélyülésében bízom. A magánéletben a család számára egészséget, megértést, hogy annak pihentető melege adjon bíztatást, újult erőt a feladatok sikeres megoldásához. Végül a legfontosabbat: az emberiségnek szere- tetet és békét. Hogy mit nem várok, többnyire optimista lévén ezzel nem szoktam foglalkozni, de nyilvánvaló lehet abból, amit várok. Haj dán 120 éve, 1873. januárjában az Újfalusy nyomdában elkészült a majdani első Tolna megyei újság előfizetési felhívása, amelyet nagy izgalommal és meglepetéssel fogadtak a vármegyében. 100 éve, 1893. január elején a két napig tartó hófúvás miatt a vonatok sem közlekedtek. A Tolnamegyei Közlöny január 8-án tudatta, hogy megválasztották a Szekszárdon tevékenykedő 31 hegypásztort és 12 mezei csőszt, akik 120, illetve 100 forint fizetést kapnak évente: ezt a lap kevésnek tartja, mert napirenden vannak az ínséges időben a pincebetörések, de ennek ellenére a számos jelentkező közül választani kellett. 90 éve, a Tolna vármegye hírül adta, hogy Csók István Őcsényi menyecske című festményét, amely Kis Jánosné született Lovas Évát ábrázolja, a vallás- és közoktatásügyi miniszter megvásárolta a Szépművészeti Múzeum gyűjteménye számára. Za 75 éve, 1918. január elején temették a másodikén elhunyt Nagy György Hangonyit, aki Szekszárd utolsó bírója volt. Ötödikén - három év után - műsoros est keretében kiflinapot tartottak s örömmel vették az amúgy betiltott péksüteményt. Nyolcadikén meghalt Farda Vince betűszedő, aki több mint három évtizedig a helybeli nyomdákban dolgozott, Bodnár István verssel búcsúzott tőle: „Mérges gázzal az ólomkatonák/Harminc évig vívtak csatát Veled/. Végre legyőztek, im a porban már/ harcos életed, küzdő fegyvered/. De lásd, halálod szép azért nagyon/, bár nem búcsúzik Tőled Ciceró,/ Bar- gis, Petit könnyet ejt e napon/ s toliam hegyén megreszket im a szó". Krónikás Más a beszéd és más a cselekedet. Talán nem is mindig kell a szó írva, kimondva. Elég a puszta látvány. Nem árt viszont, ha minél többen hallatják hangjukat, akik a település jövőjéért felelősséget éreznek. Egy asztal mellé ül beszélgetéshez a polgármester, a jegyzőnő, az iskolaigazgató és a lelkész. Erlich János, Sánta Istvánná, Kovács János és Vincze Áron. Valamennyien abban az életkorban vannak, akik fiatalságukat egy más társadalmi rendszerben, általában vezető beosztásban töltötték. Mindig közösségek élén voltak. Most is! Egy jegyzet formája eltér a Érzékelések Sárpilisen Egy kisközség a Sárközben, Sárpilis az 1980-as évek közepén azt latolgatta, hogy miként lehetne önálló. A Decs- hez való csatlakozásukat kimondatlanul is idegen kapcsolatnak érezték, amit látszatra békességgel elviseltek éveken keresztül. A hat évvel ezelőtti újrakezdési, függetlenedési törekvéseik rózsaszín álmodozásnak tűntek. Apró híradásokból értesültek olvasóink a sárpilisi változásokról. Történt hazánkban egy rendszerváltás, amit a sárpilisiek is megéltek. Mit lehet látni, hallani, olvasni a faluban? Erre voltunk kíváncsiak e kisközségben 1992. utolsó napjaiban. Látni A tél marasztaló sarát kerülgetve érdemes sétát tenni a településen, ha a változásról akar tapasztalatot az ember. Múlt és jelen. Az idő keménysége az öreg házak itt-ott le- omló vakolataival, vagy egy-egy beszakadt járdaszakasszal újabb és újabb feladatokat ad az érdekelteknek. Ám a falújítások és a megkezdett, a befejezés előtt álló építkezések azt jelzik, hogy a hat évvel ezelőtti álmodozók nagyon is két lábon állnak. Legfeltűnőbb látvány a faluközpont átalakulása. Iskola épül. Ez a mondat külön kiemelve hosszas viták alapja is lehet. Olyan gondolatok elindítója, ami messze visz a múltba, egészen addig, amikor egy virágzó falu herva- dása érzékelhető. Talán ma már nem tartja senki indokoltnak a múlt mindenáron való emlegetését. Sárpilisen, akik a jövőt építik aligha marad energiájuk azzal foglalkozni, hogy elszámoltassák a tegnapok felelőseit. Az álmodozóknak hihetetlen belső erőre is szüksége van, mert bátorság kell beindítani a valóságot! Ezen a településen valami olyan történik látszatra, amit az utókor tisztelettel fog emlegetni. Hangsúlyozni kell, hogy látni milyen hatalmas lépéseket tett az elmúlt két évben a falu. A központtól távolabb kissé egy csöndes utcában felújított ház ad otthont a kultúrának. Ez a felújítás is elegendő lett volna a legutóbbi két év könyvelésében ahhoz, hogy az önkormányzat igazolni tudja tenni is akaró szándékát. Tovább sétálva a szociális otthon épületének bővítése látszik, másutt a pedagógus szolgálati lakás várja fiatal lakóját. Mindezek összegezése csupán pillanatfelvétele egy kicsit kíváncsiskodó sétának. Ha semmivel sem adnánk több információt, akkor érdemes volna a látvány részletezésére, bővebb elemzésére kitérni. Viszont az olvasás adta élményről sem feledkeztek meg a sárpilisiek. Tudják, hogy az írott szavak milyen súlyúak és az információ áramoltatásban szerepük nem lehet statiszta csupán. Olvasni Sárpilisi Sárrázó. Ezzel a címmel jelent meg három lapszáma a helyi újságnak, a negyedik fele terjedelemben és más hangvételű mint elődei. A novemberi szám első oldalának „Visszajelzések" és a „Döntések suba alatt" című Írásai a közélet, pontosabban a közigazgatás, még pontosabban az önkormányzat munkáját tűzik tollvégre. Válaszolat- lan kérdésekről lehet olvasni, ami érzékelteti, hogy e szellemes címet viselő hírmondó újság a politikai értelemben vett ellenzék lapja. Ilyen minőségében tehát sokakat ültet esti olvasáshoz, asztal mellé. Első olvasatra merész hangvétele kér további időt. Az olvasók Sárpilisen, vagy más nagyvárosban mindig szívesen lapoznak ilyen sorok közé. Magyarázható és veszélyes! A sarat le kell rázni! Sárpilisen van ez ügyben tennivaló, amint azt a sárrázó szerzői jelzik is. Legtöbb olvasni valót az iskola és a földgáz program kínálja az említett lapszámból, melyet Figler Csaba szerkesztett és adott ki. Vincze Áron református lelkész „Sárpilisi Sárrázója" a karácsonyi készülődést jelzi: „Dicsőség Istennek, Békesség az Embernek" bibliai idézettel a címoldalon. Nem tudni, lesz-e folytatása a helyi újságnak, de az ön- kormányzat az objektív tájékoztatás érdekében szeretne havonta egy alkalommal rendszeresen jelentkező, a falu életét bemutató videó-magazinnal a község elé állni. Illetékes műsorszerkesztőkkel tárgyalások kezdődtek. Ez viszont a harmadik érzékelésünk témája lehet. Hallani Amit látott és olvasott az ember, arról beszélnek a faluban. Azt lehet hallani is! így aztán természetes, hogy akadnak kétkedő hangok. Sok-sok értékes, jószándékú gondolat van minden kimondott szavukban. Csak,... ? riportétól és távolabb áll az interjútól is. Valamennyi műfajban érdemes visszatérni a sárpilisi változások rögzítésére és minden hangadót megszólaltatni, mert jó hallgatni a beszélőket. Az ellenzékét éppen úgy, mint az ön- kormányzatot képviselőkét. Sok közös gondolatot hordoznak. Leginkább, hogy féltik a települést ahol élnek. Olyan erőfeszítésekkel szorgoskodnak, hogy példaadó. Türelmetlenek és gyorsítanának miden cselekvést, hogy az elmulasztottakat pótolják. Keveset tekintenek hátra, nem a múlt emlékeiből élnek, hanem pontosan tudják a jövőt. Amikor az iskolaigazgató beszél a tartalomról, amivel a hatalmas épületet meg akarják tölteni, egy farmerképző intézmény körvonalait látni. A jegyzőnő pontos számításai az előrehaladást diktálják. A polgármester eddigi tapasztalásairól hallani, a holnapok valósága szinte kézzel fogható, hiszen a hat évvel ezelőtti önállóvá válás kezdeményezője, hangadója volt, aki akkor ellenzékinek számított. * Sárpilisen látni, olvasni, hallani annyit jelent, hogy az ember számot vet ügyes bajos apró dolgaival és felméri saját helyzetét. Lerázza kívül, belül a sarat és úgy gondolja tisztábban könnyebben léphet tovább. Nyugodtabban hajtja éjszakai órákra a fejét és merészebb álmokat szőhet, amit akár sárpilisi módra megvalósíthat. - Decsi Iskola épül
