Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-15 / 12. szám

1993. január 15. MEGYEI KORKÉP KÉPÚJSÁG 3 Ternák Gábor Szedresben Január 15-én, pénteken, este 6 órai kezdettel Szed­resben, a polgármesteri hivatal tanácstermében dr. Ternák Gábor országgyű­lési képviselő fogadóestet tart. Az eseményre min­den érdeklődőt szeretettel várnak. Fórum Koppány­szántón Január 15-én, este 6 óra­kor Koppányszántón, a művelődési házban fóru­mot tartanak. Dr. Bilecz Endre függet­len képviselő találkozik szülőfalujának választó- polgáraival. A rendez­vényre minden érdeklődőt várnak. Bátyusból Az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesülete január 23-án, este 7 órai kezdettel batyusbált szer­vez Szekszárdon, a Babits Mihály Művelődési Ház márványtermében. A talpalávalót a Leposa zenekar szolgáltatja, ven­dégénekes Lakatos Béla lesz, Sepsiszentgyörgyről. Minden bálozni vágyót szívesen várnak. Szakmai nap Dombóváron A Pedagógiai Intézet szervezésében szakmai napot tartanak Dombóvá­ron, az általános és közép­iskolai magyartanároknak, akik érdeklődnek az alter­natív tantervek iránt. A január 19-én sorra ke­rülő rendezvényt - mely­nek helyszíne az Illyés Gyula Gimnázium - Bog­nár Vendel szakértő ve­zeti. Véradás A Tolna Megyei Ön- kormányzat Kórháza Vér­transzfúziós Állomása in­tézeti véradónapot tart Szekszárdon, január 18-án, hétfőn délelőtt 8-tól 15 óráig. Másnap, január 19-én Simontornyán községi véradónap lesz, ahova a bőrgyár dolgozóit is vár­ják. A véradást a művelő­dési házban tartják 9-től 17 óráig. Kötelező olvasmányok elemzése Szekszárdon, a Gyer­mekek Házában folyik az a rendezvény-sorozat, mely során kötelező olvasmá­nyok elemzését végzik - a középiskolások - azok filmfeldolgozásai segítsé­gével. A következő prog­ramra január 18-án 15 óra­kor kerül sor (Kosztolányi Dezső: Édes Anna), majd január 25-én 15 órakor (Móricz Zsigmondi Roko­nok). A paksi művelődési ház programjából A paksi művelődési házban január 17-én, va­sárnap délelőtt 10 órakor a Paksi Sporthorgász Egye­sület tartja beszámoló közgyűlését. Másnap, ja­nuár 18-án, hétfőn a Biblia­ismereti Szabadegyetem keretében délután 5 órakor ökumenikus imaest lesz. Teller Ede születésnapján Mit engedhet meg magának egy tudós? (Folytatás az 2. oldalról.) Magyarországon született, Németországban tanult, Ang­liában kezdett dolgozni, majd Amerikában telepedett le. Müncheni egyetemi évei alatt súlyos baleset érte: egy villa­mos boka fölött lemetszette a jobb lábát. De kiheverte a tra­umát, és a nyolcvanas évek elejéig, szívműtétjéig, különö­sebb betegsége nem volt. Teller Ede a század legvita­tottabb, ugyanakkor legünne- peltebb fizikusa, pályáján olyan kortársakkal került kap­csolatba, mint Heisenberg, Bohr, Szilárd Leó, Oppenhei­mer, Neumann János, Fermi és mások. Lehet szeretni vagy nem szeretni, de annyi bizo­nyos, hogy nem egy hétköz­napi figura. Ott volt az atom­kutatás, a nukleáris energia felszabadításának bölcsőjénél. S e pontnál mindig ugyanoda lyukadunk ki: mit engedhet meg magának egy tudós? Meddig mehet el? Éoglalkoz- hat-e szenvedélyesen csak a kísérleteivel, nem törődve azok esetleges katasztrofális következményeivel? Mi lesz, ha avatatlan kezekbe kerül a találmány? Egyáltalán: van-e joga behatolni az anyag, az atom belsejébe? Megmosolyogjuk azt a pro­fesszort, aki minden zápor után elhagy egy esernyőt a buszon vagy a kávéházban. Szórakozott, mondjuk. De meddig engedhető meg ez a fajta intellektuális hóbort, hogy valaki éjjel-nappal a ku­tatásainak bűvöletében, éljen, mit sem figyelve környeze­tére? ; Ki kellett volna szállnja Tel­ler Edének a buliból? Akkor másvalaki foglalja el a helyét, és ugyanúgy feltaláltatik az atom-, a hidrogénbomba. A történelmi-földrajzi környezet adott volt. Németország, a Szovjetunió és az USA ver­sengett az elsőségért. Nyil­vánvaló, hogy egy tudósról, egy valamirevaló gondolko­dóról - nevezzék Szaharov- nak vagy Tehernek - nem fel­tételezhető, hogy tömegpusz­tító fegyverek kiagyalásán fá­radozik. Eleinte a becsvágy és a félelem hajthatta őket - ki­nek a nevéhez fűződik majd az évszázad találmánya?, ha nem mi fejlesztjük ki elsőként, akkor előállítja a másik!, kinek a kezében van jobb helyen az atomfegyver?, stb. -, később pedig, mikor már látták, hogy „mit csináltak", igyekeztek az nukleáris energia békés fel- használásán dolgozni, a titok feloldásán, az eredmények közzétételén, hogy mindenki lássa, mi van az emberiség ke­zében, és óvakodjanak annak „harctéri" bevetésétől, de, tö­kéletesítve a technológiát, ál­lítsák szolgálatukba békeidő­ben. Erre az álláspontra azonban csak hosszú évek, évtizedek után, menet közben, maguk­kal, és egymással is vitatkozva jutottak a tudósok. Kedves Szilárd! - írta Teller 1945 júliusában - Beszélgeté­sünk óta sokat gondolkodtam til­takozásodon az ellen, hogy kato­nai célokra használjuk fel a most készülő fegyvert.... Olyan ször­nyűséges dolgot alkottunk, hogy semmiféle tiltakozással vagy poli­tikai beavatkozással nem ment­hetjük meg lelkünket. Nem önző érdekből vettem részt ebben a munkában, amely sokkal több fáj­dalmat okozott, mint örömet. Azért tettem, mert érdekelt a probléma.... A megoldatlan fizikai prob­lémák száma csökkent, a megoldatlan emberi problé­mák száma szaporodott, Tel­ler Ede munkássága által. Egy rádióbeszégetésben új talál­mányáról, a „bűvös kavicsok­ról" szólt. Ez valami olyasmi, mint egy modern csúzli. Bárki a zsebében hordhatja, és ki­védheti vele a támadásokat; akár egy ballisztikus rakétát is megsemmisíthet. De mi törté­nik, ha nem önvédelemre használják? Teller Ede, a szenzációs ko­ponya, az őrült zseni 85 éves. Magyarnak vallja magát. Ha fáradt, zongorázik, és Ady-verseket olvas. Jó ember? Rossz ember? Ez itt és most eldönthetetlen. Ha albán kecskepásztornak születik - ugyanezzel a fizikummal, ugyanezzel a talentummal -, bizonyára kevesebbet cikke­zett volna róla a világsajtó. így azonban bírálói is, magaszta­lói is akadnak, ezerszám. Köz­tük olyanok is, akik soha nem találkoztak, soha nem disku- ráltak vele. Fenntartásokkal kell fogadnunk ezeket a véle­ményeket, de hinnünk kell legjobb ismerőjének, feleségé­nek, aki szerint, „ha a háború vagy a béke kérdésében az én férjem döntene, úgy kevesebb oka lenne a világnak a fél­elemre". Wessely Metszés az almás­kertben (Folytatás az 1. oldalról.) Széchényi Gyula ágazatvezető elmondta, hogy az állomány - mely nagyjából egyenlő mennyiségű jonatánból, star- kingból és goldenből áll - eléggé elöregedett, közel 30 éves. A kotos fák gyümölcsé­nek íze, zamata, külleme, tá­rolhatósága már nem verse­nyezhet az ifjakéval. Ezért új telepítésre volna szükség, amit már nem a hagyomá­nyos, „téeszes" módon vé­geznének, hanem vállalko­zásban. Ottjártunkkor 16 nő és 4 férfi dolgozott a területen, teljesítménybérben. Egy fa megmetszése 20 kemény ma­gyar forint. Az idénymunka végeztével, csakúgy, mint ezt megelőzően, munkanélküli segélyre kényszerülnek. Ilye­nek ma az életlehetőségek fa­lun. Termelnének, de nemcsak nekik nincs pénzük; sóherek a lehetséges üzleti partnerek is. Tavaly például a konzervgyár lekvárral meg savanyúsággal „fizetett,, a paprikájukért.-Wy- Fotó: Pusztai T. „Jót rikkant az ég .. Tudom, a természet játéka ez a korai napsütés, ami csü­törtökön köszönt ránk a me­gyeszékhely és környékén. Mégis hadd üdvözöljük hálás lélekkel. Mindenki kicsit en­gedett a téli öltözékén, annak szorításán. Kismamák jelentek meg az utcákon. Szépek, fiata­lok, maguk előtt tolták gye­rekkocsiban a holnapot, a jö­vőt. Egyszerre hatalmas durra­nás csattant az utca békés za­jában. Hirtelen arra gondol­tam, hogy az ehhez hasonló erősségű durranások soroza­táról szólnak tőlünk nem is olyan távol háborús hírek. Et­től kezdve még nagyobbra ér­tékeltem a januári tavaszt. Ját­szik a természet, fényt kül­dött. Játszanak az emberek is. Valahol éppen villámháborút. Csak háromórás légitámadást. Akár a gyerekek. A játék természetes öröme minden élőlény joga, mert- magában hordozza a szabad­ságot. Rikkantott az ég. Rik­kantsunk már mi is egymás­nak és a világnak békét hozó tavaszt.- decsi ­A Longman kiadványai Szekszárdon A brit Longman Könyvki­adó kiadványait tanulmá­nyozhatta Szekszárdon az an­gol nyelv iránt érdeklődő szakmai közönség tegnap délután, az Illyés Gyula Peda­gógia Főiskola E épületében. Ä Longman Könyvkiadó szakmai képviselője, Bársony Kati Don Campbell meghívá­sára érkezett Szekszárdra és hozta a könyveket. Tartalmu­kat tekintve az angol nyelv ta­nításával foglalkoznak, nyelv­tani könyvek, nyelvtani gya­korlatokat tartalmazó füzetek, szótárak. Az angol-amerikai kultúráról, történeti irodalmá­ról is találhattak olvasnivalót az érdeklődők. A prospektu­sok, lexikonok között ott vol­tak az immár klasszikusnak számító Mark Twain, Charles Dickens könyvei, de kézbe vehették Erich Kästner izgal­mas olvasmányát is, az Emil és a detektívek című kötetet. A módszertani útmutatók, va­lamint a hallás, a beszéd, az írás, az olvasás készségről szóló könyvek a pedagógu­soknak a munkájukhoz nyúj­tanak segítséget. A bemutató célja az volt - mint azt Bársony Katitól, a ki­adó szakmai képviselőjétől megtudtuk -, hogy a Long­man Könyvkiadó kiadványait ismerjék meg a a szekszárdi tanárok, a szakemberek és még több információt tudja­nak meg arról, hogy mi a jó, és mi a helyes a nyelv tanulásá­ban, tanításában. Budapesten 1991 áprilisától a Libra Books Kft. - a kiadó kereskedelmi képviselete - két üzletben is forgalmazza a ki­adványokat. Magyarországon ezek a könyvek már több. vi­déki terjesztőnél is beszerez­hetők. Szekszárdon eddig még nem volt terjesztő, most szervezik a hálózatot. Több érdeklődőben is fölvetődött a kérdés, hogyan szerezhetők be a könyvek? Budapesten, vagy a vidéki terjesztőnél megvásárolhatók, megren­delhetők. (pt-rz) A nyugdíjaskamara januári emelést javasol Köz­meghallgatás Dombóváron A dombóvári városhá­zán huszonhat fő érdeklő­dővel kezdődött a nép­szavazásról közmeghall­gatás, melyet a VTV is közvetített. A helyenként személyeskedő, szenvedé­lyes vitában elhangzottak érvek a népszavazás mel­lett és a népszavazás ellen is. Végülis a tudósítás lea­dásakor kezdődött testü­leti ülésen a képviselőkre hárult a döntés. A jegyzőnő tájékozta­tása szerint (2337 aláírás a hiteles) a népszavazás megtartásának vagy meg nem tartásának nincs jogi akadálya. (A részletekre visszatérünk.) Tilinger Sándor Társadalombiztosítási szak­emberek, a népjóléti tárca ille­tékesei, kormánytisztviselők és országgyűlési képviselők tárgyalnak ezekben a napok­ban a nyugdíjak idei emelésé­nek lehetőségeiről. Az eddig nyilvánosságra került javaslatokkal nem min­denben ért egyet az idősek ér­dekképviseleti, érdekvédelmi szervezeteit, egyesületeit tö­mörítő nyugdíjaskamara. Vé­leményük szerint tavaly to­vább folytatódott az idősek el­szegényedése, ma már a nyugdíjasok 80 százaléka küzd napi megélhetési gon­dokkal. Ezért is javasolja a kamara, hogy az idei emelés is a törvényben foglaltaknak megfelelően történjen, azaz: a nettó átlagkeresetek növeke­désével azonos arányban emeljék a járadékokat. Az ak­tívak bére várhatóan 20-21 százalékkal növekszik, az inf­láció mértékét 19 százalékban jelölték meg, és mindezek is­meretében a nyugdíjak emelé­sére 14 százalékot irányoztak elő. De ez valójában csak 9,8 százalék, mert a tavalyi eme­lés erre az évre áthúzódó ha­tása 4,2 százalékot tesz ki. Az előterjesztők márciustól'java­solják a magasabb összegek folyósítását. A nyugdíjaska­marában megtartott csütör­töki sajtótájékoztatón bejelen­tették: a januárig visszamenő 9,8 százalékos emelést tarta­nák helyesnek. Az emelés nem lehet kevesebb 650 fo­rintnál, és nem haladhatja meg a 3.200 forintot. Mik is azok a munkástanácsok? (Folytatás az 1. oldalról) Ezt a célkitűzésünket ké­sőbb több szervezet támo­gatta. Végül is az Országgyű­lés, 1992. június 9-én elfogadta a munkavállalói résztulajdo­nosi programról szóló tör­vény, aminek lényege a kö­vetkező: a privatizáció gyorsí­tása és annak előmozdítása érdekében a munkavállalók a tulajdonhoz jutás eddigi for­máin kívül elhatározásuktól függően az őket foglalkoztató gazdasági társaságban szer­vezett formában és kedvez­ményes módon tulajdonosi részesedést szerezhetnek. En­nek gyakorlati kivitelezésében kíván szakmai munkájával segítséget nyújtani az MRP privatizációs irodánk. — A munkástanács elnevezés nem tűnik-e manapság kissé ide­jétmúltnak? — Lehet, hogy a név halla­tán egyesekben kalapácsot tartó kétkezi munkás képe vil­lan fel kizárólag. Ez így nem igaz. Mint érdekvédelmi szer­vezet, nyitottak vagyunk mindenki számára, legyen az a munkavállalók bármely ré­tegének tagja, beleértve a munkáltatói joggal nem ren­delkező vezetőket is, vagy a munkanélkülieket, nyugdíja­sokat. Mindenkit szeretettel várunk a táborunkba. — A munkástanácsok hogyan tudják hallatni szavukat országos szinten? — A munkástanácsoknak, mint országos föderációnak, helye van az Érdekegyeztető Tanácsban, amely reményeink szerint egyre inkább meg fog felelni mind rangjának, mind funkciójának. Ehhez bizalmat ad a legutóbbi megegyezés a kormánnyal. — Mikor kezdték munkájukat Jolna megyében? — Mint megyei szövetség 1991. májusában alakultunk, önálló jogi személyiséggel bíró, a cégbíróság által bejegy­zett szervezet vagyunk. A szövetség feladatának tekinti a hozzá tartozó tagszerveze­tek munkájának koordinálását és támogatását, s közöttük, va­lamint az országos szövetség között az információáramlás biztosítását, a tagszervezetek képviseletét megyei fórumo­kon, új munkástanácsok létre­hozásának elősegítését, vala­mint a tagszervezetek és azok tagjainak munkajogi védel­mét. — Ki lehet a szövetség tagja? — Bármely, Tolna megye területén működő, bíróság ál­tal bejegyzett munkástanács, amely elfogadja a megyei szö­vetség alapszabályát, kinyil­vánítja 'csatlakozási szándé­kát, és tagja az országos szö­vetségnek. Lehet egyéni tag is valaki, aki úgy gondolja, hogy megfelelnek számára céljaink. Most is, és a jövőben is al­ternatívát akarunk kínálni azok számára, akik hozzánk csatlakoznak. Egyre nagyobb figyelmet szentelünk annak, hogy megszűnjék a munka- vállalók kiszolgáltatottsága, s célunk az emberi méltóság és emberi jogok védelme. Rangot kell szerezni az embernek, mint a piacgazdaság fő érté­kének. A munkavállaló egyenlő értékű a tőkével, mi­vel a gazdasági célkitűzések elérésében főszerpe van. Felelősségteljes feladatunk a jövőre nézve, hogy a változó világban, az új élethelyzetek­kel megtanuljunk együtt élni, alkalmazkodni. Illúziókat táp­lálni azonban nem szabad. Munkánk során szeretnénk tudatosítani az emberekben, hogy igenis szükség van ér­dekvédelmi szervezetekre és az egymás iránti szolidari­tásra. Éel kell ébredni a jelen­legi fásultságból, erősnek és türelmesnek kell lenni. Ehhez azonban aktív és gondolkodó tagságra van szükség. Passzív emberek érdekeit hatásosan képviselni nem lehet. A fejlett demokráciákban jól és begyakorlottan működik az érdekegyeztetés mechaniz­musa. Nálunk ez még szokat­lan, sok konfrontációval és nehéz küzdelmekkel jár, mint minden kezdet, de meg kell ezt is tanulnunk, mint bármi mást az életben. venter

Next

/
Oldalképek
Tartalom