Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-04 / 286. szám
1992. december 4. DUNAFÖLDVÁR KÉPÚJSÁG 13 Két vélemény Az újságíró sosem tudhatja, hogy mit írt le, mondhatná Murphy, mert csak azzal lehet tisztában, hogy mik voltak a szándékai. A hatás esetenként kiszámíthatlan. Ahány olvasó, annyi olvasata ugyanannak a röpke jegyzetnek, tehát további véleményekre is számítani lehet. Többnyire nem azok sértődnek meg, akikről a tanmese szól. Folyamatában adtunk tájékoztatást az általános iskola és óvoda között, körül zajló ügyekről. Két ízben is, publicisztikai műfajban reagálva arra az egyáltalán nem csupán dunaföldvári jelenségre, hogy a tárgyi viták helyett, mellett személyeskedő harcok is folynak a kulisszák mögött. íródtak névtelen levelek is, gyaníthatóan nemcsak a szerkesztőségbe. Az egyik arról szólt, hogy a német nyelvoktatás szabálytalanul zajlott az óvodákban. Ezt igazolta a Lóki Istvánné által elrendelt vizsgálat, ó nem érzi magát felelősnek a történtekért, mert az oktatás az előző vezetés alatt indult be. Legutóbbi jegyzetünkre, amely arról kívánt szólni, hogy névtelen levelet még akkor sem „illik" írni, ha az abban foglalt tények valósak, s hogy a volt vezetőknek nem akkora a hatalma, mint azt Bartáné Ringbauer Paula egyesek tudni vélik. Erre reagált Bartáné Ringbauer Paula, majd a helyszínen Sziegl Ferenc, nyugalmazott iskolaigazgató. Az utóbbi elmondta, hogy huszonhét éves munkája alatt érdemei számosak, főként a tárgyi fejlesztés területén. A futólag látott cikk neki rosszul esett, mert „egy élet munkáját így látta viszont".- Pedagógiai felfogásom szerint kívánatos, hogy a nyelvi oktatás még óvodás korban induljon meg, ezt meg is beszéltem a vezető óvónénivel. Éppen az volt a baj, hogy általában akkor kezdődik a nyelvtanítás, amikor már befejeződnie kellene. Ennek személyi feltételei akkor még nem voltak meg. Később jelentkezett a Körösi Andrea, nevű hölgy, akinek az édesanyja itt vezető óvónő-helyettes volt. A kollegina még főiskolás, illetve végzős volt. Arról volt szó, hogy egy ká- efté rendezi a jogi oldalát, aztán én kórházba, majd nyugdíjba kerültem. Később hallottam, hogy a munkát elvégezték, de nem egészen szabályosan. Szerintem nagy szabálytalanságról nem lehet szó, azt sem tudom, hogy az akkori jogszabályok közül ma mi van hatályban, mi nincsen. Bartáné Ringbauer Paula hangsúlyozza, hogy vezető óvónőként a szakmai felügyeletet látta el, az anyagi ügyek nem tartoztak a hatáskörébe.- Folyamatosan ellenőriztem az Andreát, pedagógiailag hozzáértő munkát végzett. Sziegl Ferenc Csodálatos, mondhatni beszédes műalkotással gyarapodott a város. Beszédes József, a város nagy szülötte hazatért, életművéhez méltó helyére a városközpontba is. Hosszú évek óta tartó huzavona után a héten felállították Kliegl József Szegeden élő szobrászművész kétalakos szobor-kompozícióját. Sok szponzornak köszönhető, hogy ez a mai pénzszegény időkben is megvalósulhatott. Az ünnepélyes avatásra később kerül sor, elhelyezni viszont fontos volt még a fagyok előtt. Beszédes József hazatért Ajándékozzon sószobrot! Kedves hagyomány és ugyanakkor gazdasági kényszer is a könyvtárban, hogy karácsony előtt olyan kiállításokat rendeznek, amelyek darabjait karácsonyra megvásárolhatják az érdeklődők. Kormos Erzsébet Orfűn dolgozik, s talán ő az egyetlen az országban, aki a legegyszerűbb anyagból, sóból készíti bájos és hangulatos dísztárgyait. Dunaföldváron a színes, és valamilyen saját és sajátos technikával festett és konzervált „sószobrait" figurákkal és virágmotívumokkal díszített faliképéit állította ki, a rézkarcok mellett. A tartósítás ellenére az előbbi alkotásokat célszerű fűtött szobában tartani. Még karácsony előtt, időben, láthatóak, kaphatóak lesznek a tavaly sikert aratott pécsi keramikus agyagedényei és folynak a tárgyalások egy bőrdíszművessel is. Amatőr képzőművészek Egy hónapig tekinthető meg a Vármúzeumban a város amatőr képzőművészeti körének kiállítása. Az amatőr jelző viszont csak arra vonatkozik, hogy az alkotók nem műveikből élnek, nem pedig a kiállított munkák színvonalára, képeik - grafikák,. festmények -, zömmel portrék, maradandó élményt ígérnek a látogatóknak. Molnár György rajza Nagyvonalú tulajdonosok Elet a könyvtárban Óvodában az a lényeg, hogy a gyerek megszeresse a nyelvet. Olvasatában az bújt meg a sorok között, hogy őt a vizsgálat kapcsán váltották volna le. Erről sincs szó, hiszen a vezető óvónői státus megszüntetéséről, majd pedig az utódja kinevezéséről - többek között - augusztus 21-i számunkban részletesem szóltunk, amiből kiderült, hogy méltánytalanság érte.- Most, ezzel a cikkel sár lett kenegetve, s azt lemosni nehéz, mert egy réteg ott marad, mondja -, s nem tudom, hogy miért foglalkoznak névtelen levéllel? - kérdezi. Meggyőződése, hogy a levelet nem írhatta óvónő. A decemberi önkormányzati ülésen várható, hogy pont kerül a szétválás ügyére. Ezzel kapcsolatban Bartáné elmondta, hogy a számításaik szerint közel sem kerül any- nyiba, mint ahogyan azt az önkormányzat állítja. Az óvónők változatlanul kitartanak azon tavaszi álláspontjuk mellett, hogy legyen önálló intézmény az óvoda.- Én még lehet, hogy valamikor vezető leszek, ezt nem lehet tudni; ambícióim esetleg vannak, ezek után az Isten le nem mossa rólam, ami a sorok között olvasható volt, ezért vizsgálatot kértem magam ellen az önkormányzatnál, mert a cikk miatt bizonyítanom kell, hogy a dologhoz semmi közöm. Ihárosi Visszaadták Régi ügy zárult le a legutóbbi önkormányzati ülésen azzal, hogy a képviselőtestület ingyen visszadta az államosított iparosszékházat eredeti tulajdonosainak - az iparosoknak. Az Ipartestület már megkezdte a bérelt épület felújítását. Gallai Erzsébet, a mosolygós könyvtárvezető azt mondja, hogy huszonkét éves pályafutása során még sosem volt olyan főnöksége, mint most a képviselőtestület. Valódi tulajdonosként, minden lehetséges támogatást megadnak - a körülményekhez képest - ahhoz, hogy a könyvtár működhessen, s dolgozószobája lehessen a városnak.- Milyen a könyvtár anyagi helyzete?- Felemás. Majdnem azt mondtam, hogy a nagyvonalú támogatás mellett mindenre jut, kivéve a köhyveket. Ebben a nehéz gazdasági helyzetben, jövőre tizenöt százaléknyi dologi automatizmust kapunk az önkormányzattól. Más kérdés, hogy ez valójában negyvennyolcezer forintot jelent majd.- Akkor miből vásárolnak?- Jár a szemünk, meg mi magunk is és figyelemmel kísérünk minden akciót, árleszállítást, ahol gyarapítani lehet az állományt. Természetesen vannak saját bevételeink is. Helyet adunk külső rendezvényeknek, például nyelv- tanfolyamoknak, amiért terembért kérünk. A nálunk kiállító és árusító alkotók általában tíz százalékot fizetnek.- Kik olvasnak a városban?- Elsősorban természetesen a középiskolások a vendégeink, valamint a gyerekek és az idősebbek. Úgy tűnik, hogy ez nem a szépirodalom kora, elsősorban tényirodalmat, a tanulmányaikhoz háttéranyagot keresnek a diákok, de a felnőttek is. Ráadásul éppen a szak- és szakmai irodalom, avul el a leggyorsabban, ugyanakkor ezek a könyvek a legdrágábbak is.- Milyen az élet a könyvtárban?- Több szakkörünk működik, a gyerekklubbtól a felnőttek Reiki- csoportjáig. Ők agykontrollal, természetgyógyászattal és ilyesmikkel foglalkoznak. Pályázaton nyertünk pénzt a nyári német napközis táborra. Délelőtt tanultak a gyerekek, délután szórakoztató foglalkozások voltak. Nem törekedtünk nyereségességre, éppen kijöttünk a pénzből.- A jövő?- Számítógépet kapunk, majd később programot is. A távolabbi jövőben könyvtárak közötti információcserére is alkalmas lesz az országos hálózat. Nem kellett bevezetni, mert az igény magától jelentkezett, hogy ilyen módon kérnek tőlünk különféle információkat. -ihiVilágkiállításra vár a vár Többször foglalkoztunk a hogy miként készülhetne fel a utóbbi időben azzal a témával, város méltóképpen az 1996-os ____________________i_______ A z Ispán-lak felújítására van vállalkozó világkiállításra. Annál is inkább, mert a város már a honfoglalás korában is szerepel, Földvárként, mint az Árpád-ház téli szállásterülete. Tudvalévő, hogy a világkiállítás, a honfoglalás ezeregyszáz éves évfordulóját is hivatva van méltóképp megünnepelni. A vár, mint idegenforgalmi nevezetesség és látványosság, ma is szerepet játszik a város életében. Hogy pillanatnyilag milyen állapotban látja el e funkcióját, erről szólnak Ótós Réka képei. Szívből reméljük, hogy néhány év múlva már dokumentum értékűek lesznek a felvételek, mert rá sem lehet ismerni a jelenlegi várudvarra, beleértve azt a részt is, ami a fotókon nem, de a valóságban még jobban látszik, s hozzáértve a szabadtéri színpadot. Ide álmodja Csepeli István a régi-új várkaput A „kőtár" - ma