Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-31 / 307. szám

1992. december 31. MEGYEI KÖRKÉP ÍSPÚJSÁG 3 Ev végén, a telefonkönyv végéről Az 1992-es év utolsó napja virradt ránk. Ebből az alka­lomból megkerestük a Tolna megyei telefonkönyvben a névsorban utolsó előfizetőt, s egy rövid beszélgetésre kértük. A helyszín Zomba, s az előfizető Zakk János, akit nem találtunk otthon, de a feleség édesanyja, özvegy Varga Istvánná, Erzsi néni, örömmel állt lapunk ren­delkezésére. — Kérem, mondjon néhány szót magukról, s árulja el azt is, mióta készüléktulajdonsok? — A lányom a polgár- mesteri hivatalban, a vejem pedig a téeszben dolgozik, én magam nyugdíjas va­gyok. Most már húsz éve élünk hármasban, a legna­gyobb békességben. Nem is tudnám már másképpen el­képzelni az életemet. Azt tartom, hogy mindenkivel ki lehet jönni, ha türelemmel, szeretettel vagyunk egymás iránt, mert lám, nekünk mindig sikerült. Telefonunk pedig körülbelül két éve van. — Boldog, békés újévet kí­vánunk a Tolnai Népújság ne­vében Zakk Jánosnak és család­jának, így, telefonon keresztül. — Nagyon köszönöm, mindhármunk nevében! venter BUEK-előzetes Óévi malacfogás, Szandi és Zoltán Erika Előszilveszter a szekszárdi sportcsarnokban Tábla, az egyszeri embernek Alkotónap a gyermekeknek Alkotónap lesz január 4-én, hétfőn délután 13,30 órai kezdettel Szekszár- don, a Gyermekek Házá­ban. Ezt követően 14,30-kor a Barátunk a múzeum sorozat kereté­ben Rómaiak Pannóniában címmel Váradyné Péterfi Zsuzsa tart tárlatvezetést a Wossinsky Mór Múzeum­ban a szekszárdi I-II-III. számú általános iskola di­ákjainak. Ugyancsak 14,30-kor Öcsényben kihelyezett Robinson játszót tartanak a Gyermekek Házának munkatársai. / Ev végi meglepetés Simontornya Nagykö­zség Önkormányzatának Képviselő-testülete az év utolsó munkanapján tar­tott ülésén, december 30-án úgy határozott, hogy a falu középiskolás tanu­lóit 2000 forint egyszeri támogatásban részesíti. A pénz a polgármesteri hiva­talban átvehető. Ovi-délelőtt Minden napra sok játék címmel ovi-délelőttöt ren­deznek január 5-én, ked­den a szekszárdi Gyerme­kek Házában játék és sportműsorokkal. A prog­ram 10 órakor kezdődik. Délután 14 óra 30-kor pedig Tolnán Robinson játszó kezdődik. Újra szól a cinege madár A „Cinege madár" nép­daléneklési és népi hang­szeres verseny következő elődöntőjére január 9-én, szombaton kerül sor a Tamási Művelődési Ház­ban. Délelőtt 10 órától Dombóvár és környékének versenyzői lépnek a szín­padra, 14 órától pedig Ta­mási és környékének dalo­sai mérettetnek meg. Agykontroll Agykontroll tanfolya­mot végzett gyermekek számára tartanak klubfog­lalkozást Szekszárdon, a Gyermekek Házában ja­nuár 9-én, 10 órakor. (Folytatás az 1. oldalról.) Mi, Barna Csabával naponta 35-40 kilométert futunk le, társunk Aszódi Gábor „csak" 15-20 kilométert, mivel még csak 15 éves. Tavaly is indul­tunk a „Szilveszteri futás"-on, akkor is elsőként értünk a célba. Hogy mi volt a győztes ju­talma? Tavaly egy üveg pezsgő hármójuknak, ami spui ^emberekről lévén szó, elegendőnek bizonyult. A futást követően került sor a malacfogó versenyre. A sportcsarnokkal szemben lévő pályán egy szál védtelen ma­lac állta a sarat, várta a futás­ban kihevült fogókat - szó szerint állta, hiszen a védtelen jószág nem tudta, hogy futnia kell, így csak kétségbeesetten visított, és a rémülettől lecö- vekelt, ahelyett, hogy a forga­tókönyvben előírtak szerint el­iramodott volna -, így aztán nem volt nehéz dolga a malac­fogó verseny legelső sorában lévőnek, aki rögvest fülön ra­gadta a rémült jószágot. Ezt követte a zenés, táncos, komikus műsor. Előbb bohó­cok léptek fel a sportcsarnok színpadán, majd a teenagerek egyik kedvence, Szandi kö­vetkezett. Ezt követte a stan­dard táncosok bemutatója, majd a Beathoven együttes és Zoltán Erika műsora. Fellépett még Parrag Tibor és zenekara is. Hogy milyen ruhát visel­jünk szilveszterkor, illetve az _ új évben, farsangkor, azt a szekszárdi Lady C divatáru üzlet szebbnél szebb bemuta­tott ruhái láttán dönthették el a jelenlévők. Hogy mit kínáljanak a házi­asszonyok az óév utolsó nap­ján vendégeiknek, azt a hideg­tál készítő mesterszakácstól tudhatták meg helyszíni kós­tolóval egybekötve. Az est folyamán Kocsis Imre Antal polgármester mondott ünnepi beszédet. Mindeközben a sportrajon­gók a szekszárdi focisták, sú­lyemelők, kézilabdások és ko­sarasok viadalát láthatták, csakhogy ezúttal ki-ki a másik sportágban próbálta ki erejét, ügyességét. A tévé egész idő alatt mű­sort sugárzott, telefonos játé­kokat bonyolított le, közvetí­tett a helyszínről, évvégi csip­kelődő összefoglalót adott. F.Kováts Éva Fotó: Ótós Réka Az ilyen nagy zöld táblákat általában autók útbaigazítá­sához szokás elhelyezni. De Szekszárdon, ez az uszodát jelző.felirat, nem szolgálhatja az autósokat. Egyrész azért nem, mert az úttal párhuza­mosan áll, tehát a tovasuhanó trabantos számára olvashatat­lan (rá merőleges irányból nem érkezhet jármű; bármily szomorú, arra nem vezet csak gyalogút), másrészt, mert a nyíl által jelölt irányba tilos közlekedni, lévén az utca egy­irányú. Akkor hát a gyalogosok tá­jékoztatását célozza? Elkép­zelhető, ha arra az oldalára gondolunk, amelyik a Séd felé néz. Mert, ha a fák és villany- oszlopok között nem veszi észre, akkor beleütközik az, aki a városba érkezik, tyúk- szemáztatási szándékkal, a busz- és vasútállomás irányá­ból. De a másik fele? A másik felén a Pestre igyekvő szek­szárdiak láthatják, mikor vo­nathoz sietnek, hogy merre is van az ő uszodájuk. Vagy a távolsági járathoz totyogó bo­gyiszlói kofák - miután a pap­rika árát elköltötték a Skálá­ban -, egy függönykarnissal, két behemót plüssmacival, és három üres vesszőkosárral felszerelkezve, kedvet kap­hatnak egy kis lubickoláshoz. Egyik sem valami megnyug­tató verzió. Szó mi szó, komoly fejtörést okoz még a szellem gyakorlott munkásának is, hogy kitalálja, mi a francért van ott az a tábla. Nem akarom magamat di­csérni, de dicsérem. Rájöttem. A felirat az egyszeri embernek szól. Az egyszeri ember megér­kezik Szekszárdra. Jön be a Avagy: hogyan búcsúztat­ják a szekszárdiak az Ó-, és miképp üdvözlik az újeszten­dőt? - ezzel a kérdéssel leptük meg néhány honfitársunkat, íme a „reprezentatív" minta: Geösél Rudolf, egészség- ügyi gázmester, rovar- és rág­csálóirtó:- Mint már évek óta, most is családi körben, a televízió előtt töltöm a szilvesztert. Azt hiszem, az igazi mulatozásból már kiöregedtem, ha elálmo- sodunk, lefekszünk aludni, a szomszédokat azért éjfélkor meglátogatjuk.- Mivel koccintanak?- Pezsgővel, muskotállyal. Vajda Róbert, általános is­kolai tanuló, — bevallása sze­metropolisz centruma felé, ahogy azt az ángya meg­hagyta neki, őmaga ugyanis nem rendelkezik helyismeret­tel; a buszon is alig találta meg az ajtót. „Ne kérdezz semmit, ott íesz a tábla!" - intette a bölcs rokon, legeltetés közben. Az egyszeri ember igyek­szik elvegyülni a tömegben. Persze, ahogy az már lenni szokott, rögtön kiszúrják a helybeliek. Nézd, egy idegen! - súgnak össze a bőrfejűek. És a lokálpatrióta öregurak is uj­jal mutogatnak rá, a kávéházi teraszokról. Csak nem bőga- tyája, csikós kalpagja, és kari­kás ostora miatt? De biz'a! Mit sem ad rájuk, megy nagy da­cosan. Tarisznyájában csikó­bőrös kulacs és fürdőnadrág, hisz pancsolni akar. Feltűnés nélkül elgyalogol a tábla mel­lett, hetykén lépdel, még fü- tyürészni is kedve szottyan. Ahogy így térül-fordul, egyszercsak megpillant egy feliratot: Sió csárda. Na, ide betérek, gondolja magában, s betér. Kér 36 icce bort, aztán rint inkább lepkepásztor (Mint megtudtuk, a lepke­pásztoroknak a különféle lep­kék gyűjtése mellett fontos feladatuk a leendő hernyók itatása, - csak tiszta vizű for­rás mellett!):- Szinte magától értetődik, hogy a lepkéim között telik az este, mivel a lakás televan a gyűjteményekkel. A szüleim megengedték, hogy éjfélkor találkozzam a barátaimmal, a petárdáktól és a trombitáktól úgysem lehetne elaludni. Másnap van időm pihenni. Hulin István orvos, a Szek­szárdi Jazz Quartett billen­tyűse.- Valamelyik évben a helyi tévé stúdiójában voltam, de mégannyit, négyszer. Csillag- talan, sötét éjjel van már, mire kitámolyog, de a megyeszék­hely pazar fényei mutatják az utat. Néhol piros és zöld lám­pákat is lát. Jól bepancsoltam, dörmögi. Egyszercsak egy szögletes árnyalak terem előtte. Próbálja kikerülni jobbról, próbálja bal­ról, de állandóan belegaba­lyodik cső alakú lábaiba. Ki vagy te?! - néz föl rá, min­denre elszántan. Megdöbbenti a látvány, az ismeretlenre vi­lágító betűk vannak tetoválva: Fedett uszoda. (Szerencsére a Büfé feliratot nem veszi észre.) Hát megvagy! - rik­kantja az egyszeri ember, és elhatározza, hogy ha legköze­lebb fürdőzni jön, ide is benéz. S mert már tisztul a feje, eszébe jut az otthon melege - tagbaszakadt hitvese, aki va­lószínűleg sózott-keményített sodrófával várja -, és szapo­rán megindul, hogy még elérje az utolsó, vagy az első buszt. Wessely Gábor Fotó: Ótós Réka általában itthon szoktam lenni. így lesz ez most is, ba­ráti társasággal töltjük az es­tét.- Egy muzsikustól illik meg­kérdezni: milyen lesz a zenei alá­festés?- Éjfél után régebbi disco-felvételeket vagy Beat­lest szoktunk hallgatni.- A jazzt elfelejtik?- A jazz műfajok közül ilyenkor inkább csak a dixie­land jön szóba. Rózsa Sándor, a szekszárdi SZDSZ-iroda szervezője:- Még nem tudom ponto­san, hol ér az éjfél, de nincs ki­zárva, hogy elfogadom a fe­leségemmel a tolnai Patex vendéglő meghívását. Ki hogyan tölti? Ne kuporgasson, kapargasson! Szerencse a játékban Ki ne álmodozna arról, amikor fáradtan hazaérvén a munkából, kényelmes fotelbe I- süllyedve a Híradó alatt el­nyomja a buzgóság, hogy nem kellene álmodni a sok pénzt, a gazdagságot, a jólétet, a biztos megélhetést meg miegyebet, hogy ha végre egyszer lottó ötöse lenne. A válasz igen egyszerű: Mindenki elképzeli - sok fantáziára nincs is szük­ség hozzá -, hogy megüti a főnyereményt, és kocsit, új la­kást, és ki tudja még mi min­dent nem vásárol. Vannak olyanok is, akik új feleséget, férjet vennének gazdagon maguk mellé. (A rosszmájú szerk.) Na, de félretéve a tréfát, ugye sok Kedves Olvasónk hódol a játékszenvedélynek - mégha pénznyerés reményé­ben is -, és lottózik, totózik, bongó szelvényt vásárol, vagy megteszi a hat „nyerőt" a negyvenötön, csakhogy pénz- f hez jusson. Megkérdeztük a Pécsett működő Szerencsejáték Rt. te­rületi igazgatóságának mun­katársát, Szabados Imrét (aki maga is rendszeres totó- il­letve lottó-játékos, ám nem túlzottan szerencsés), hogy az elmúlt évben milyen kiemel­kedő nyeremények pottyan- tak a Tolna megyeiek „nya­kába". Megtudtuk, hogy a me­gyénkben összesen több, mint 4 millió 378 ezer darab totó-, lottó- és bongószelvényt adtak el, ami közel kilencven és fél millió forint bevételt jelentett a Szerencsejáték Rt-nek. Vál­tozatlanul a „normál" 90-ből ötöt típusú lottószelvények a legkeresettebbek, s ezekből az idén 67 darab négytalálatos akadt. A hatoslottó kiemel­kedő nyereményeivel ez együttesen 17 246 000 forintos kifizetést jelentett. A bongóban nem igazán voltak szerencsések a Tolna megyei játékosok, de „kaparós sorsjeggyel" két Peugeot is gazdára talált. A foci szerel­mesei között 17 igazán jól tip­pelő - tizenkettő, tizenhárom és tizenhárom plusz egy talá- latos szelvényt kitöltő - fo­gadó is akadt. Ők 3 623 000 fo­rintot nyertek.- nagy ­Ki mit mondott Jeszenszkynek Bonyhádon? Villámlátogatást tett tegnap Bonyhádon Jeszenszky Géza külügyminiszter. A Magyar- országból április 1-jén kivált Völgység fővárosában nem fogadta őt Oroszki István pol­gármester, mert előzőleg nem értesítette őt az MDF nemzet­közi távhívásba bekapcsolt rádiótelefonján a megcsonkí­tott ország külügyminisztere. A látogatás során azonban - képeink tanúsítják - volt, aki szóba állt Jeszenszky Gézával. Egy képviselő: — Nem szeretnénk, ha BEAvatkoznának független köztársaságunk politikájába! Kolta tanár úr: — No, lássuk, fiam! Hogy írod be a neved a történelembe? Szó'ts Zoltán, a Völgységi Múzeum igazgatója: — És ha nem vigyáznak, itt helyezzük el Csurka István mellszobrát...

Next

/
Oldalképek
Tartalom