Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-04 / 286. szám

4 »ÚJSÁG BONYHADES KORNYÉKÉ 1992. december 4. . .madaraknak fogsor. Diktál a beteg, írja a doktor." Ugye ismerős a népszerű rajz­filmsorozat kezdő dalának szövege? Ilyen fajta dilettantizmusról szó sincs a bonyhádi állatkli­nikán, ahol a házikedvenceket Dr. Bándy Pál gyógyítja. Vele beszélgetve tudtunk meg sokmindent a kórházban folyó munkáról, az állattartásról. Az állategészségügyben, az állatorvosok munkájában is érezhető a mezőgazdaságban, s elsősorban az állattenyész­tésben végbe ment változás, hiszen a kereslet csökken. Ke­vés a háztáji állattartó, így munka sincs annyi, mint ré­gen, ám a kis kedvencekre mindenki odafigyel, az ő egészségükre áldoznak a gaz­dik. Itt valóban komoly anyagi áldozatokról van szó, hiszen egy-egy gyógyszer - hasonlóan a „normál" emberi gyógyszerekhez - igen drága. Köszönhető ez annak is, hogy egyes, nyereség nélkül gyár­tott gyógykészítményeket nem forgalmazzák már bel­földön, így külföldről kell be­szerezni az ezeket pótoló anyagokat, s ez bizony nem igazán olcsó dolog. Ennek ellenére a kisállattar­tók nemcsak a kötelező oltá­sokra figyelnek oda, hanem a betegség megelőzés mellett a tényleges gyógyító kezeié­„Kígyónak lábsó . . . sekre is elviszik kedvenceiket. Változás látszik abban is, hogy míg korábban faluhe­lyen „nem volt" beteg kutya vagy macska, most már van, ami a megváltozott tartási kul­túrát jelzi elsősorban. Dr. Bándy Pál szerint egyébként nem luxus ma ku­tyát, macskát vagy éppen pa­pagájt tartani, hiszen ha pél­dául egy kutyusra játszópaj­tásként a gyerekeknek, vagy éppen a magányt feledtető társként van szükség, megte­szi egy úgymond korcs is, ami esetenként nem butább, mint a valóban drága, akár ötvene­zer forintos fajtiszta ebek. Ám akár drága, akár ajándékba kapott állatról legyen is szó, mindenképpen ésszerű odafi­gyelni az etetésre, s ha minden nap nem is, de rendszeresen táplálni a boltokban, és az ál­latklinikán széles választék­ban kapható eledelekkel, amik összetételükkel szavatolják a teljes tápértékét. Az állatkórházban folyó sokrétű munka színvonalának emelését egyébként segíti egy kft. is azzal, hogy szükség sze­rint beszerzi az állatgyógysze­reket, vitaminokat, tápszere­ket, így a napi tevékenységet - amibe a plasztikai és egyéb műtétek is beletartoznak -• semmi nem zavarja. A kis beteg, a gazdi, a doktor úr és segítője Diáknapok, jó hangulatban A Bayern München meg­előzte a Fradit, az pedig maga mögé utasította a Stuttgartot. Az eredmények nem a világ- ranglistáról valók, a bonyhádi Vörösmarty iskola focicsapa­tairól van szó. Húsz évvel ezelőtt döntött úgy az iskola tantestülete: rendezzenek Vörösmarty-na- pot az intézény névadójának születésnapján. Azóta ha­gyománnyá tették a megem­lékezést, és az 1800-ban szüle­tett költő emlékét évről évre felidézik. Nem volt ez más­ként az idén sem, sőt, a Vö- rösmarty-napból immár Vö­rösmarty-napok lettek: a fő­hajtás mellett jutott idő arra is, hogy a vidám hangulatú ren­dezvényeken a diákok együtt játsszanak, versenyezzenek nevelőikkel. A rendezvénysorozat zárá­sára kedden, iskolai ünnepé­lyen került sor. Ezen hirdették ki az egy héten át tartó sport-, ügyességi és szellemi vetélke­dők nyerteseit, és számoltak be a versmondó, a városisme­reti, a népdaléneklő és a he­lyesírási verseny, valamint a vers- és meseíró pályázat eredményéről. Fotó: Fiavasi -háj­Kék hírek Egy hét alatt három telefon Ahhoz még nem volt szükségük álkulcsra azok­nak a telefonrongálóknak, és fosztogatóknak, akik november 18 és 27 között Bonyhád-Börzsönyben és Bonyhádon három nyilvá­nos telefonkészüléket vet­tek kezelésbe, hogy a fül­kébe bejussanak. Ám ah­hoz, hogy a készülékek aj­taját nyissák ki, már igen. S volt is nekik ilyen, hiszen az eseteket a posta emberei több nap után észlelték, amikor a készülékek perse­lyét akarták üríteni. Ezt viszont már előttük megtették azok, akik mi­után kinyitották az ajtót, ki­feszítették a perselyeket és így összesen közel 30 ezer forinthoz jutottak «hozzá. „Mentségükre legyen írva", hogy tudják az ille­met, hiszen távozáskor gondosan visszazárták a készülékek ajtaját. A tele­fonálni vágyók pedig kap­tak vonalat, így nem a ne­heztelt meg senki jogtala­nul a postára sem. A tettesek a rongálással is okoztak kárt, ami szeren­csére „csupán" további 2300 forintot jelent, nem pedig emberéletet, hiszen a vandál telefonrongálás „eredménye" sokszor az is, hogy nem lehet mentőt, or­vost hívni. A hűtőben nem romlik a pénz Kolozsi Imre aparhanti műköves, s egyben köztisz­teletben álló személy, aki tagja az önkormányzati képviselőtestületnek, s asz­talitenisz edző is. Novem­ber 6-án éppen befejező­dött a ping-pong edzés, s futballmérkőzés kezdődött a tornacsarnokban, amikor kisétált Audi 100-as gépko­csijához, ami központi, elektronikus zárral van el­látva. A teljesen épp ko­csiba beszállván vette észre, hogy hiányzik a mű­szerfal tetejéről az a kis- táska, amiben rendszerint sok készpénzt tart, hiszen vagy ő fizet vagy neki fi­zetnek elvégzett munkájá­ért. Az éppen a közelben lévő körzeti megbízottnak jelezte a táska eltűnését, aki a tornacsarnokban min­denkit alaposan átkutatott, ám nem találta meg senki­nél a táskát. Az egyik fiú, aki így tu­domást szerzett az esetről még aznap este megfi­gyelte, hogy a helyi presz- szóban a közhasznú mun­kát végző, fiatalkorú Ny. M., aki nem arról híres, hogy dúskál az anyagi ja­vakban „mellényzsebből" fizet ki háromezer forintot, s igen jól érzi magát. Nos, Ny. M., akinek ér­vényben lévő felfüggesztett büntetése van egy korábbi pénz és benzinlopás miatt - amit éppen Kolozsi Imre kárára követett el - a lopást követő hetekben feltűnően nagylábon élt. Diszkókba vitette magát kocsival, ahol márkás italokat fogyasz­tott, s drága cigarettákat szívott. így ment ez hete­kig. Sőt, időközben egy Skoda személygépkocsit is vásárolt 20 000 forintért. A falu lakói - no meg az ügyet vizsgáló nyomozó is joggal gondolhatták, hogy ő lopta meg a műkö­vest. Ám a rendőri meg­hallgatásokon tagadta, hogy ő tette szembeszom- szédjával a gazságot. Aztán végképp betelt a mérték, amikor a Skoda mellé vásá­rolt még egy Ladát is 24 000-ért, s a kialkudott árból húszat ki is fizetett ezres címletekben, mondván, a maradékot majd fizetéskor, hiszen csak ennyi spórolt pénze van. Ekkor már nem meg, ha­nem kihallgatás követke­zett, minek során pártfogó felügyelőjének jelentlété­ben elismerte, hogy ő emelte el a kistáskát Kolo­zsi kocsijából. A házakat megkerülve, a kertek és műhelyek tetői Kozemetre meg az autót, aminek ajtaja nyitva volt. Gyerekjáték volt hát elemelni a kistás­kát, amiben 57 darab „Bar­tók" volt. A táskát egy faluszéli árokba hajította, a pénzt pedig egy nejlonzacskóba tette, s bedugta a mélyhű­tőbe. így telt hát neki az arany életre, ami nem tar­tott túl sokáig. Igaz, hogy a lopott pénz a hűtőben „nem romlott", de a falu lakóinak szemében az ad­dig sem túl rózsaszín kép Ny. M.-ről már végképp sötétbe borult. Virgácsra senki sem számít Talán a Német Színház plakátja miatt nem kél lába ennek a bonyhádi kéménynek, de hát sose lehessen tudni, hogy a női praktikák (ez a hirdetett darab címe) mi mindenre nem alkal­masak. Az oldalt szerkesztette: Nagy László A fotókat készítette: Ótós Réka Fortunában bízva Nem csupán Fortunában, a szerencse antik istennőjében bízva nyitotta meg november 2-án Bonyhádon a megyében első ABC boltját a szekszárdi Homix Kft. Talán ez a név nem teljesen ismeretlen, hi­szen a Fortuna ABC abba az épületbe költözött, ami előtte Fortuna Presszó néven volt ismert. Persze a régi bonyhá­diaknak inkább a Sport vagy a Lukács cukrászda jut eszükbe az épületről, amiben még most is megtalálható a régi Lukács féle „bárszekrény", de habos sütemények, dobostor­ták és fagylalt már nem iga­zán. A másfélmilliós árukész­lettel feltöltött bolt talán kicsi­nek tűnhet, de sokminden ta­lálható itt. A háztartási- és il­latszerek mellett zokni, haris­nya is vásárolható, de a fő pro­fil természetesen az élelmi­szer. Az üzlet „lelke" pedig a fagasztópult, amiben a vásár­lók felszeletelt, kimért és ízlé­sesen csomagolt hentesáruk között válogathatnak. Az árakról megtudtuk, hogy nem diszkontárak, inkább köze­pesnek mondhatok, de első­sorban nem árakkal, hanem az „idővel versenyeznek", hiszen reggel fél hattól tartanak nyitva este kilencig. Tervezik az éjjel-nappali nyitvatartást is. Az üzletben egyébként heten dolgoznak, közülük ketten munkanélkü­liek voltak. A forgalom még nem a vá­rakozásnak megfelelő, de fo­kozatosan növekszik, mint ahogy az elképzelések szerint a közeljövőben Dombóváron és Kurdon szeretne hasonló boltot nyitni a Homix Kft.-nagy­Hétfőn toppantunk be a zombai Napköziotthonos Óvodába, aminek ablakain és falain színes dekorációk látha­tók. Talán nem nehéz kita­lálni, hogy ezek közül nagyon sok már a Mikulás-várás je­gyében került a falakra. A gyerekek éppen ébredez­tek délutáni szendergésükből, ám a még kissé álmos pici­nyek hamar felélénkültek, amikor arról kérdezgettük őket, hogyan várják a Télapót, mit szeretnének találni a cso­magban, s egyáltalán mit tud­nak róla. A kisebbek az óvónénik biz­tatására - kicsit megszep­penve tőlünk, idegenektől - kezdtek mesélni a Télapóról, akitől a legtöbben Kinderto- jást, egyéb édességeket vár­nak. S hogy hány éves lehet a fenyveserdő lakója? Szerintük megvan akár öt is. A középsősök már felsza­badultan mutatták meg rajza­ikat, s azt a házat is, amiben a kedves Télapó bácsi lakik. Nekik sincsenek túlzott elvá­rásaik a puttonyos, nagysza- kállú ajándékozótól, de azt jól tudják, hogy bizony szép fé­nyesre kell suvickolni ahhoz a csizmát, hogy az ablakba, vagy az ajtó eíé kitéve később ne találják üresen. A nagycsoportosok pedig már igazán komolyan készül­nek a Télapó látogatására, amit az is bizonyított, hogy a csoportszoba szőnyegén fél­körívben ülve éppen mikulá- sos mondókát gyakoroltak, amikor beléptünk hozzájuk. Az ő csomagterveikbe - ké­rem nézzék el, hogy e „ma­gasztos" kifejezéssel éltem - már több minden szerepel, hi­szen a Tini Nindzsáktól kezdve a sláger csokitojáson keresztül egészen a játéktrak­torig és a Barbie babáig tart a „vágytartomány". Szóval, na­gyon várják a Télapót, s tud­ják: egész évben jónak kell lennie annak, aki ajándékot remél. Virgácsra egyetlen kis­lány, s fiúcska sem számít, pedig a mostani nagycsopor­tosok már találkoztak a kram­pusszal is tavaly a Gyermekek Házában, ahová éppen a mai napon látogatnak ismét, hogy a közös óvodai Télapó ünnep­ség után kacaghassanak, tap­solhassanak örömükben a Mi­kulás láttán Szekszárdon is. Egyetlen szomorúságuk a gyerekeknek, hogy nálunk „egy csepp hó sincs", pedig a szánkóval közlekedő hócipőjű ahhoz van szokva. A bolt kicsi, a választék nagy Már nagyon várják a Télapót a zombai óvodások Húzd meg jobban ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom