Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-12 / 293. szám

1992. december 12. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 11 c- Kis------­r eneráció fjúsági oldal <•* Törd a fejed! Két héttel ezelőtti felvéte­lünk vas csapolását ábrázblta. A helyes megfejtést beküldők közül a szerencse Molnár Pé­ter nagydorogi olvasónknak kedvezett. Nyereményét pos­tán küldjük el. Aki kitalálja, mit ábrázol Ótós Réka fenti képe, két hét múlva tudja meg, helyesen tippelt-e. Murphy megszólal Aki tanulni akar, az tanul is. Aki nem akar tanulni, az vállalatot vezet. Aki sem tanulásra, sem vál­lalatvezetésre nem alkalmas, az a kutatás és az üzleti élet agyonszabályozásával foglal­kozik. A legfölső dolgozat alatt minden dolgozat fordítva vagy fejjel lefelé helyezkedik el, míg össze nem rendezed a rakást. Ezután a folyamat újra kezdődik. A történettudomány olyan eseményekkel foglalkozik, amelyek sohasem fordulhat­nak elő kétszer. Tégy valakinek szívességet - attól kezdve az lesz a mun­kaköröd. A lift mindig akkor érkezik meg; amikor éppen letetted a táskád és egyéb csomagod a kövezetre. Mire társaim és a Tanci néni kezdte értékelni elbűvölő - bár a csirizre visszagondolva néha földhöz (akarom mon­dani parkettához) ragadt - humoromat, s az emlékezetes puskalövés után arcomat el­lenpontozó szeplőtlen lelkem finom rezdüléseit, szóval ad­dig én egyáltalán nem marad­tam tétlen: mondhatnám ad­dig csiszolatlan gyémántnak számító elmém néhány hónap után úgy tündöklött fel, mint a kiskakasnak ama híres gyé­mánt félkrajcára, amiről tár­saim akkor olvastak, mikor én már rég túl voltam az iskolai alkalmassági vizsgán még nem eléggé ismert relativitás elmélet tökéletes elsajátításán. Talán ezért is fájlaltam kissé, hogy Csámpás Juci néni (a to­vábbiakban az egyszerűség kedvéért csupán Cséjé) nevem kezdőbetűit alantas módon felhasználva, csupán nemlé­tező antik műveltségét repre­zentálni vágyva a Filogenezist Profanizáló, azaz a törzsfejlő­dést megcsúfoló néven szólí­tott, pedig hát én akkor már igazán rászolgáltam az anya­könyviig is alátámasztott Fe­kete Péter névre. Persze fájda­lom ide vagy oda, nem esküd­tem bosszút a galádságát szel­lemesnek tartó oktató vérét szomjazva, mert - ez talán eddig is kiderült - valójában én igen jámbor gyermek vol­tam. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy mindig betartottam a kisdobosok hat pontját, ami pedig igen sok nehézséget jelentett beszűkült intelligenciával rendelkező osztály- és évfolyamtársaim­nak. Na de ha már itt vagyok, nem állhatom meg elmesélni, miként is lettem kisdobos, ho­Önéletrajz V. gyan váltam az iskolai közös­ség valódi, önmagát mindig feláldozni kész kéknyakken- dős aktívájává. Miután az is­kolában már néhány hetes je­lenlétem után kárpótlási je­gyeket kapott minden osztály­társam, a Cséjé, sőt még azok is akiknek suliba menet csak köszöntem az utcán, elhatá­roztam, hogy nem teszek rossz fát többé a tűzre, hiszen felsejlett bennem az a lehető­ség, hogy nem lehetek kisdo­bos, s ezt a szégyent sem jól- szituált családom tagjai nem tűrték volna el, sem jómagam nem tudtam volna elviselni. S, hogy ne tűnjek elfogultnak senki szemében, hozzáteszem több volt ez, mint egyszerű sejtés. Ugyanis történt egyszer - az avatóünnepséget majd egy hónappal megelőzően -, hogy az igazgató bácsi, aki a sors kegyeltjeként 52-es cipőt, 50-es inget, 501-es Levis't - no meg vagy száz kilogramm súlyfelesleget - hordott, ma­gához hivatott előző napi sza­badidős tevékenységemről tudomást szerezve. Én furcsál- lottam erőst, hogy bármi köze van az igazgatónak ahhoz, hogy házi készítésű plasztik segítségével próbáltam meg­oldani az iskolakert trágyázá­sát, a kert szélén álló legtöbb­ször closed (a hiányos angol műveltséggel rendelkező kedves olvasók kedvéért: zárva) feliratú táblával díszí­tett klozett felrobbantásával, de megjelentem pontosan a körzeti megbízott kíséretében az igazgatói szobában. (Igaz, azóta sem értem, miért kellett bilincsbe verni, hiszen aznap a Az én slágerlistám 1. Moby Dick 2. Pokolgép 3. Akela 4. Iron Maiden 5. Guns N' Roses 6. Ossian 7. AC/DC 8. AC/DC 9. Metallica 10. Sepultura Körhinta Vedd el ami jár Fenevad Fear Of Dark November Rain Acélszív The Razors Edge Who Made Who Enter Sandman Arise Hegedűs László, Fadd Kihaló mesterségek nyomában Manapság sokat hallunk-olva- sunk róla, hogy kihalóban vannak a régi, míves népi mesterségek. Nosza, a Kis Generáció sem volt rest, s úgy gondoltuk, legalább egy, kihalófélben lévő ősi tudo­mányt megörökítünk az utókor számára. Hosszas keresés-kutatás árán sikerült rábukkanni idősb Bambatin Ottokár mesterre, aki egy kis falucskában, Alsóbogara­son lakik, s a már-már feledés homályába merült hortya-pattog- tatás egyetlen élő mestere. Követ­kezzék most a vele készült riport. Ködfútta úttalan-utakofl, a ripityomos rekettyésen át­vágva közelítettük meg Alsó­bogarast. A dzsip körül kóbor kutyák (vagy macskák?) ro­hangáltak a ködben. A falu határában eligazítást kértünk egy emberformájú árnytól, merre is található idősb Bam­batin Ottokár portája. Az alak nem válaszolt, ám mintha vi­hogott volna rajtunk, ezért az­tán kissé dühösen megemlítet­tük a családfáját, különös te­kintettel a jó édesanyjára, de akkor is csak vigyorgott. Mi­előtt sofőrünk tettlegességre vetemedett volna, szerencsére felszállt a köd, s így aztán ki­derült, nem emberrel van dol­gunk, hanem egy fából fara­gott Nagy Guggom szoborral, aki ugyebár az utazók és a fa­lujárók szerencsehozó barátja volt a napfényes kréta-korban. Még jó, hogy senki nem volt tanúja a malőrnek, így aztán a falu 412. számú italboltjában eligazítottak minket Ottokár apó házáig. A takaros kis porta irányá­ból már messziről hallani le­hetett, hogy itt valaki már na­gyon pattogtatja a hortyát. Sajnos kissé nehéz volt meg­közelítenünk a tetthelyet, mert Ottokár bátyó négy ku­vasza komoly érdeklődést ta­núsított nadrágjaink iránt, de mint ahogy az olasz is mondja: „A maffiát nem lehet lerázni!", addig-addig szalad­gáltunk körbe az udvaron, amíg a kutyák kifáradtak, s lemondó farkcsóválás kísére­tében bevonultak házaikba. Ottokár bácsi és házanépe - százegy éves anyósa, százkét éves apósa, kilencven éves bátyja, nyolcvan éves húga, valamint felesége és annak még élő testvérei (három) nagy tapssal jutalmazták pro­dukciónkat, amit a ház taka­ros tornácáról néztek végig. — Hunnét gyüttek maguk? Csak nem az adóhivataltól? - kérdezte Ottokár apó. Válaszunkra megnyugo­dott, intett házanépének, s je­lentősen megjavult a légkör, mert mindannyian eltették a szőlőkarót, piszkavasat, lég­puskát, mifenét, amit a ke­zükben szorongattak. — Ottokár bácsi, mi azért jöttünk, hogy megörökítsük a hortya-pattogtatás munkafá­zisait, a jövendő ifjú nemze­dék okulására. — Na, ha már itten vannak, egye fene, de csendben legye­nek, mert ha megzavarják a csutrát, nem pattog a hortya! Megígértük Ottokár apó­nak, hogy halkan járunk, mi­ként a gázóra-leolvasó, s csendben osontunk utána a hortyásba. A csutra - kétméte­res, pöttyös nagy dög - halkan csutrogott a hortyás határá­ban, igazán nagyon vigyáz­tunk, de mire Ottokár apó megfékezhette volna, már le­nyelt a fényképezőgépet és a diktafont. (Fliába, ez a mester­ség áldozatokkal jár!) Ottokár apó megsimogatta a csutrát, végigkente illatos büzike főzettel, mire az jó adag hortyát csóvályozott elő ámuló szemeink előtt. Ottokár bácsi a hortyát bevitte a műhe­lyébe, s elkezdte lassan, nagy szakértelemmel bölönézni. O, bárcsak fényképen is megörö­kíthettük volna mindezt! De a csutra mohósága miatt most már csak a krónikás szava ma­rad. A bölönézés után a hor­tya úgy ragyogott, mint a Sa­lamon. . ., szóval tudják! Ezután Ottokár bácsi üzembe helyezte a lipityánkát, s megkezdődött a pattogtatás. Szálltak a szikrák, s hamaro­san gyönyörködhettünk a pat­togtatott hortya semmihez sem hasonlító látványában. Ottokár apó produkcióját nagy tapssal fogadtuk, az öreg láthatóan teljesen megenyhült arányunkban, s búcsúzóul egy-egy adag pattogtatott hor­tyát csomagolt el nekünk. E csodálatos élmény, és a pattogtatott hortya birtokában köszöntünk el Bambatin Ot­tokár mestertől és házanépé- től, a négy kuvasz még barát­ságosan végigkergetett min­ket a falun, egészen Nagy Guggom szobráig. Boldogan indultunk haza, annak biztos tudatában, hogy valami meg- ismételhetetlennek voltunk tanúi. Csak otthon változott az öröm ürömmé egy kissé, mikor jobban megnéztük a szépen becsomagolt hortyát, ugyanis minden darabra rá volt írva aranybetűkkel: Made in Taiwan. . . V. V. Heti cáfolat Nem igaz, hogy élelmes vállalkozók influenzavírust árusítanak, grammonként tízezer forintért, azon álta­lános, illetve középiskolá­sok számára, akik kicsit előbb szeretnék megkez­deni a téli szünetet. Abszolút — Mi az abszolút lehetetlen? — A tenger fenekére bugyit húzni! szokásos adagom kétszeresét, vagyis pontosan egy liter vodkát ittam meg, s tettleges­ségre sosem vetemedtem volna az iskola csak Pöttöm Palkónak csúfolt direktorával szemben.) Szóval bávatag arckifejezéssel álltam a csöppnyi szívecskéjével a sze­retet máglyáját tápláló, anglia elsőszámú középkori reform­pedagógusának egyenesági leszármazottjával szemben, aki csupán írásban magyarosí­tott nevével is okot adott a ne­bulók megszeppenésére, mi­vel nemes egyszerűséggel a Csildrönkiller Thomasz vagyis szabad fordításban Gyermekgyilkos Tamás nevet viselte. Ahogy álltam ott, el­öntött a csodálat, mert olyan szelíden magyarázta el ne­kem, hogy az udvari vécén éppen az open (nyitva) felirat volt kiakasztva, s ha már nyitva volt az illem helyisége, bizony nem volt rest betérni oda a három nappal korábban kissé túlméretezett ricinusak­cióm még mindig szenvedő alanya: a jó öreg kémiatanár, Mengyele Jenő, aki többször névváltoztatási kérvényt adott be az illetékes szakhatóságok­nak, hogy felvehesse a szemé­lyiségét sokkal inkább tük­röző, oly áhított Perió Dusán nevet. Lám ilyenek a véletle­nek: erre az eshetőségre nem számítottam, amikor távirá­nyítással levegőbe röpítettem a takaros épületet, s nem csu­pán a hasznosításra szánt trá­gya terült szét az iskolakert­ben, - ami még nem adott volna okot aggodalomra -, hanem Jenő bácsit többórás munkával tudták csak lesze­degetni a kihívott mentőala­kulatok községünk díszes templomának tornyáról, s szegényt még meg is szólták, hogy másodállásban a szélka­kas munkáját is elorozni szándékozott. Na igen. Elő­ször csak magyarázott a diri, s engem a csodálat öntött el, de később már széles kézmozdu­latokkal kísérve mondandóját véletlenül, tehát VÉLETLE­NÜL, amikor éppen Jenő bácsi röppályáját illusztrálta, neki talált ütközni arcomnak szív­lapát nagyságú tenyere, s ak­kor a vér öntött el. Miután há­romnapos lábadozást köve­tően - reflexeim őrzendő jó­zanul - visszatértem az igaz­gatóhoz, hogy lehetőleg még barátibb hangot megütve is­mertesse velem kilátásaimat, alig látszott rajtam külsérelmi nyom. (Igaz, hogy az orromat igen könnyen összekeverhette bárki az előző héten, a műve­lődési házban közszemlére tett, s fegyveres őrökkel vi- gyáztatott rekordcéklával, amit a Jézus Szíve Szocialista Brigád sosem lankadó dolgo­zói egyesült erővel is csak öt és fél órás fárasztás után tud­tak az aláásás módszerét al­kalmazva eltávolítani a „Mit nekünk te ötéves terv" nevű termelőszövetkezet föld­jéből.) Csüdrönkiller ezúttal csak ennyit suttogott el 128 decibel hangerővel, hogy lírai lelkét feltárja előttem: — Ha rosszalkodsz Péte­rem, fejed, lehet, szétverem, s ami még rosszabb ennél: kisdobos így sosem lennél. Ja, hogy a kisdobosavatás? Majd legközelebb. Okoska (Folytatjuk.) ■ USA TOP 10 1. The Heights 2. Shai 3. P. M. Dawn 4. Boyz II Men 5. Wrecky-N-Effect 6. Snap 7. TLC 8. Patty Smyth 9. Mary J. Blige 10. House Of Pain How Do You Talk To An Angel If I Ever Fall /In Love I'd Die Whitout You End Of The Road Rump Shaker Rhythm Is A Dancer What About Your Friends Sometimes Love Real Love Jump Around Közéleti álhírek Nem mindennapi élmény­ben volt részük az egyenlítői Bohumba Királyság lakóinak. Az ország több városában ugyanis december hatodikán lehullott a hó, és motoros szá­non piros ruhás, fehér szakál­las Mikulás érkezett az össze­csődült nagyszámú nép őszinte bámulatára. A Mikulás és több kram­puszból álló kísérete látvá­nyos show-műsort adott az egybegyűlteknek, akik csak később vették észre, hogy a produkció alatt eltűnt karórá­juk, gyűrűjük és pénztárcájuk. A bohumbai rendőrség nagy erőkkel nyomoz az ál-Mikulás és bűntársai után. Fegyvercsempészeket lep­lezett le a határőrség. A csem­pészek éppen két T-34-es tan­kot, több tucat géppisztolyt és egy láda kézigránátot próbál­tak behozni az országba. A szállítmányt - a két, alkatré­szeire szerelt tankot is - mosó­poros dobozokban rejtették el. A bűnözők elmondták, hogy a fegyvereket két szom­szédos községbe, Alsó-, és Felsőpocsolyára vitték volna. Mint kiderült, a két község hadat üzent egymásnak, mi­vel határvita alakult ki a lan- kás területen lévő csok- ros-potypinka gomba tulaj­donjoga körül. Csalipress Válogatott versezetek Hűség Mi is a hűség, Talán csak egy fogalom. Szerintem kitartás, Azt hiszem, azt gondolom. Mi is az a hűség, Nehéz elmondani, Sok mindent mondtak már, Csak azt nem, ez mi. Ha a kutya kitart A gazdája mellett, amíg él. Mondhatjuk rá: hűséges, Bár a látszat miatt mindenki fél. Ha szerettél egy lányt, De meghalt már Amíg élt, hűséges voltál hozzá, Még most is, bár ő már nem vár. De valami összeköt, A szeretet, a hűség, a szere­lem, Amíg éltél velem voltál, Senki mással, csak velem. Mi is a hűség, Talán sejtheted. Ha szeretsz valakit, S ő is szeret. S kitart melletted. Németh Kálmán A kíváncsihoz Néhány fehér lapról Verseket olvastál, És mint írójukra Reám gyanakodtál. Ámbár! Azt gondoltad Nem vagy biztos benne, Hogy az a pár kis sor Nem másolva lett-e? Hogy szépek a versek, Egyszer azt is mondtad. Elpirult a „költő" Ahogy ezt hallotta. Nyomban gondolatot Ötlött ki magának, Azt, hogy felkér téged Ihlető múzsának.! Édes barna kislány Legyél hát a múzsám, Reggel-délben-este Csókot leheljél rám. Tele leszek ettől Annyi gondolattal * Fogadni merek, hogy Nem győzöl papírral! Egy gyönyörű líra lesz Majd amiben élünk, Verseimet dobom Piacra ha „égünk". Ölelkező rímben Fogunk együtt járni! Jaj, mikor is lesz már? Nem bírom kivárni!-állá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom