Tolnai Népújság, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-10 / 265. szám

1992. november 10. TÁJOLÓ »ÚJSÁG 5 Innen - onnan Hipnózis Szekszárdon, a Babits Mihály Művelődési Házban november 23-án, hétfőn 18.30 óra­kor különleges találko­zás részesei lehetnek mindazok, akik Dr.Da- ubner Béla és Dr.Fad- gyas Ildikó vezette programon vesznek részt. Alapismeretekre tehetnek szert a hipnó­zisról, amellett, hogy megtudhatják, miként hasznosítják a hipnózist az egészségmegőrzés­ben és a gyógyításban, csoportos hipnózis-él­mény és kölcsönös kon­zultáció is várja az ér­deklődőket. Családterápia Azt tanultam, hogy .. . címmel folytatódik a családterápia november 28-án, szombaton 16 órakor a szekszárdi Ba­bits Mihály Művelődési Házban, a városi men­tálhigiénés műhely szervezésében. Az isme­reteit Adorján Zsuzsa pszichológus osztja meg a program látogatóival. ITTHON A „GOLGOTA". Munkácsy Mihály festmé­nyét 1888-ban a philadelphiai John Wanamaker vásárolta meg 175 ezer dollárért. A kép most hazakerült. A képet a Szépművészeti Múzeumban restaurálják. Csütörtökön a spoviban:„Testből testbe vándorol a lélek" A szekszárdi Sziámi elé „Ez a harc lesz a végső, és nem marad utánunk semmi sem!" - szólt egykoron a Sziámi-in­duló. Ma már ez a tétel nem minden vonatkozásában igaz, hiszen nemrég megjelent az első (!) valódi Sziámi kazetta (Testből testbe), ami egyér­telműen arra utal, hogy vala­miféle nyom azért már marad a zenekar után. A Sziámi története igen messzire nyúlik vissza, ősének a Kontroll Csoport tekinthető. Az elmúlt egy évtized alatt az underground-világ színe-java 'megfordult az együttesben. Egy stabil pont akadt csak: Müller Péter Sziámi. Müller gyakorlatilag már a szépem­lékű URH-s korszaka óta ontja magából a jobbnál jobb szöve­Akcióban Müller Péter Sziámi geket, mely sajátos világképé­vel vagy teljesen megfertőzi az embert, vagy örökre im­munis marad rá az illető. Tény, mondanivalóját nem tőmondatokban fejezi ki. Ismeretlen Zala megyei ze­nészekkel kezdte újra a Szi­ámi, úgy fest a helyzet, siker­rel. Még a MAHASZ-listára is felkerültek ... Egy-egy Sziámi koncert általában NEM CSAK EGY KONCERT, hanem va­lami más is. Meg nem tudnám mondani, hogy mi. De nagyon jó. KRZ Pályázati figyelő! 1. / Pályázat műfordítóknak. A bécsi Institut für die Wis­senschaften vom Menschen pályázatot hirdet 6 hónapos bécsi műfordítói ösztöndíjra 1994-re. Pályázni lehet bármely európai nyelvű jelentős szépirodalmi, társadalomtudományi mű ma­gyarra fordítására. Jelentkezési határidő: 1992. december 31. 2. / A Japán Alapítvány programjai: 1. A Japán Alapítvány egyéni ösztöndíjas programjai. 2. Fizetésbeli támogatás a japán nyelvet teljes óraszámban ok­tató tanároknak. 3. Továbbképzés japán nyelvet oktató tanároknak. 4. Könyvtárfejlesztési program, stb. Beküldési határidő: 1992. november vége. 3./ Az osztrák-magyar közös múlt szakalapítvány ösztöndí­jakkal, tudományos díjakkal közös kutatások, konferenciák, publikációk ösztönzésével és finanszírozásával segíteni a közös múlt feltárását. Kiemelt témák: a Habsburg államapparátus ki­építése, a 16-18. századi gazdasági viszonyok, a felvilágosult abszolutizmus feltáratlan kérdései, a reformkor és 1848-1849 kapcsolatai, a dualizmuskori gazdasági közösség mechaniz­musa, az osztrák-magyar együttélés történeti, irodalmi tudati tükröződése. Beküldési határidő: 1992. december 31. Bővebb felvilágosítás kérhető a Tolna Megyei Gyermek és If­júsági Alapítvány Információs-Szolgáltató Irodájában: Szek- szárd, Béla tér 6. Tel.: 74/11-928. Nyitva tartás: hétfő, szerda: 13.00- 16.00 óráig, kedd, csütörtök: 13.00-17.00 óráig, péntek: 13.00- 15.30 óráig. A Paksi Ifjúsági Irodában: Paks, Gagarin u. 2. Tel.: 75/11-646. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig: 14.00-20.00 óráig. Ismerjék meg Michael Lilit! Szívemből ajánlom a Völgységi Füzetek 2. szá­mát azok figyelmébe, akik azt vallják, hogy nagyon fontos számunkra mindaz, amit civiltörténelemnek nevezünk, mert ebből áll össze a Történelem, ami egy nép múltjából és jelenéből azt mutatja föl, ami­ből a jövő születhet. A kiadványt szerkesztőként a Völgységi Múzeum jegyzi, és már nem először - reményeink szerint nem is utoljára -, avatott segí­tőre talált a Tolna Megyei Könyvtárban, mely ugyanolyan szegény, mint mostanában a kultúra intézményeinek legtöbbje, de pályázatok sorozatát fölhasználva képes vállalni, világra segíteni a völgy- ségiek füzetéhez hasonló helytörténeti, történeti ki­adványok sorát. Ha nem tenné ezt, fiókban maradna sok, a köz gazdagítására szánt munka. Közöttük a civil történelmüket végre-végre elmesélők, közrea­dók szava. Lili Mihály a német anyanyelvű magyar állam­polgár két hónap híján egy évi frontszolgálatának tintaceruzás naplója is közel ötven évig „bujdo­sott", hiszen a személyesen átélteket sokáig családi körben sem volt tanácsos mesélgetni. De eddig a náci emberirtás bonyhádi veszteséglistája sem telje­sedhetett ki úgy, ahogyan most - e füzetben olvas­hatóan - egy Tel Avivben megjelent könyv nyomán, noha Bonyhádnak a Völgység nevezetes központjá­nak kereskedelmi, ipari, kultúrális rangosodásában oroszlánrésze volt annak a zsidóságnak, mely már- tiromságot szenvedett akkor, amikor a völgységiek sorsa is feketébe fordult és fiai, lányai nemcsak meg­semmisítő táborokban, hanem harcmezőkön, hadi­fogságban, malenkij robotban kezdtek odaveszni. E tájon azonban azoknak az emléke is fájó sebeket je­lent még, akik Bukovinából, Erdélyből, a Dél- és Felvidékről idetartó szekeres, marhavagonos exodus során haltak meg. Nevüket mára kő- és márványtáb­lák őrzik, a túlélők tiszteletétől övezve. Mégis, vagy éppen ezért? Megrendítő olvasmány ez az ízléses, szerény külsejű könyvecske és ami Lili Mihály né­met nyelven írt hadinaplóját illeti, nem különíthető el attól a televízió műsorán most ismétlésként futó Krónikától, amiben a II. világháború több Mohács­csal fölérő katasztrófájáról azok mesélnek, akik ré­szesei voltak, túlélői lettek a 2. magyar hadsereg gyászos pusztulásának. Lili Mihály bonyhádvarasdi parasztember 45 éves, amikor 1942 nyarán behívják katonának és munkaszolgálatosok melletti szolgálatra vezénylik a keleti frontra, ahol egyre olcsóbb az emberélet és ahol az őrzők sem élvezhetnek sokkal jobb sorsot, mint az őrizettek. Ahol előfordul, hogy éjféltájban reggelizik és ebédel az ember, tavasszal kapja meg a télen nélkülözött téli ruházatot, amit kiosztás után két héttel visszavesznek tőle. Mindez olyan más megpróbáltatások mellett, amit - éljen akármeddig egy ember - nem lehet elfelejteni, mégis előkerül a tintaceruza és füzetke, azt gondolom, a lélek önvé­delmeként. A hadinapló egy melegszívű, család- és hazaszerető, istenfélő emberről szól, aki naplóíró­ként az övéivel beszélget, mert lélekben ott van kö­zöttük a legtöbbet, s ez ad neki erőt túlélni mindazt, amitől mellőle kihullnak a sorból a társak. Már csak ezért is ismerni kell a naplóírót, aki 80 éves korában halt meg Bonyhádon, ahol a nagy történelmi vihar elülte után megbújt, mindenétől megfosztva is ku- lákká címkézve. Fiatalon járta meg már az első vi­lágháborút, kijutott neki érett korában a második­ból, majd egy újbóli behívás után Belgrádi elestével és ekkor német mundérban a hadifogságból is. S amikor szabadulván a szeretett szülőhaza földjére lépett, háromszor telepítették, toloncolták ki, míg­nem fölhagytak vele, hiszen mindháromszor vissza­szökött, a semmire, földönfutóként fölvenni a maga koldusbotját. Miért?! Mert Michael Lili német anyanyelvű, de Lili Mihály magyar állampolgár volt! Van tehát kit tisztelnünk benne, ahogyan az összes, és névtelenségbe veszett Lili Mihályokban is. László Ibolya Szekszárdi Néptánc­fesztivál A Művelődési és Közokta­tási Minisztérium, Szekszárd város önkormányzata és a Ba­bits Mihály Művelődési Ház ismét megrendezi november 14- 15-én a Szekszárdi Nép­táncfesztivált. A szombati, 14 órakor kezdődő megnyitó ün­nepségen Nyerges Tibor or­szággyűlési képviselő mond köszöntőt a színházteremben, amelyet a késő esti órákig tartó versenyműsor követ. A műsor első részében be­mutatkozik a szekszárdi Bar- tina, a hajdúböszörményi Bocskai Néptáncegyüttes, a komárnoi Hajós, a győri Kisal­föld és a Veszprém Tánc- együttes, a budapesti Kertész Táncegylet, valamint a Sárvári Néptánckor. Este 19.30-kor újabb hat együttes versenyműsorát nézhetik meg az érdeklődők: ekkor lép színpadra a székes- fehérvári Alba Regia, a bada­csonytomaji Badacsony, a ta­polcai Batsányi, a budapesti Bihari Táncegyüttes, a Forrás Néptáncegyüttes Százhalom­battáról és a Mosonmagyaró­vári Városi Néptáncegyüttes. Másnap, azaz november 15- én, vasárnap szakmai ta­nácskozással folytatódik a program, majd 11 órakor nép­táncmatiné lesz. A fesztivál a 11.50-kor kezdődő díjkiosztó ünnepséggel zárul. Tv-napló Egy hét Illyés Gyulával Most lenne 90 éves s ide s tova tíz éve halott. Úgy látszik, ennyi időnek kellett eltelnie, hogy feltűnjék hiánya s átéljük, valóban kevesebben vagyunk. Az évfordulók haszna a fi­gyelemfelkeltés, de amikor az ünnepi fények kialszanak, sokan úgy érzik, a következő évfordulóig letudták a köte­lező tiszteletet. Pedig a nagy költők jelenlétére állandóan szükségünk van, a vers mindig az olvasóban él tovább, sze­relmesek épp úgy élnek vele, mint politikusok, mert a vers, a kötött beszéd mindig titkot hordoz, s ha Petőfi azt írja, „szeretlek kedvesem", az ő szavára a csillagok is derűseb­ben róják pályájukat. Illyés költőnek vallotta magát, többször mondja is, prózát csak pénzszerzési szándékkal írt, hogy így gondtalanul ír­hasson verset. De nem csak költő, Goethét vagy Arany Já­nost idéző egyetemes szellem, akinek tekintete mindig az egész látóhatárt fogja át. Az egész pálya ezt példázza, Rá­cegrestől Párizsig, az általános nemzetközi megbecsülésig. Nincs egy pontja életének, amit később takargatnia vagy megtagadnia kellett volna, mert mindig ismerte erejét s vi­lágosan látta a célt. Ezt az életutat mutatta be a születésnap alkalmával ké­szült film, már amennyire az egyórás filmbe bele lehet szorí­tani egy ilyen gazdag életet. Szerencsére a televíziós felvéte­lek megmaradtak, s Illyés is szívesen állt a kamerák elé, még akkor is, ha naplóiban gyakran panaszkodik a tévésekre, akik összejárják és telefüstölik a lakást. A hajdani Rácegres­sel, pontosabban „Felső-Rácegressel", ahogyan ki szokta ja­vítani, kezdődik a világirodalomba vezető pálya, s ide, erre a tájra tér vissza. Élete végén többször is újra bejárta ezt a tá­jat, Simontornya, Sárszentlőrinc - ahol őrzik azt a golyóstol­lat, amivel az emlékkönyvbe írt -, Ozora s természetesen Rácegres utcáin tűnt fel öregségében is daliás alakja, s min­denütt azzal a tiszelettel fogadták, ami ki is járt neki. Már régen mindenki „Gyula bácsija" volt, családtagként várták a falusi otthonokban, ő pedig a hazatérő örömével lépte át a küszöböket. Erről szólt ez a szép film, amibe ugyan az utolsó tolnai évek látogatásairól többet is illett volna válogatni, de így is alkalmas arra, hogy tudatosítsa, ma is itt van közöttünk, csak figyelni kell szavára. Erről a versek gondoskodnak, egy héten át hallhattuk verseit, minden este kettőt-hármat a hatalmas életműből. Domokos Mátyás azt írja, szándékosan nem az ismert nagy versek közül válogattak, hanem azokból, amelyek csak a versolvasók előtt ismertek, ilyenek pedig, sajnos, egyre ke­vesebben vannak. Talán ez az egy hét Illyés Gyulával a versszeretők táborát is növeli, s még talán olyanok is lesz­nek, akik - mint hajdan az ábrándos lányok - füzetbe másol­ják át azokat a verseket, amelyek különösen közel állnak szívükhöz. Népfőiskolák A Gondolkodóban, a tv tudományos folyóiratában a nép­főiskolákról hallhattunk, abból az alkalomból, hogy magyar népfőiskolái küldöttség tartózkodik Svédországban. A nép­főiskola a folyamatos továbbképzés lehetősége, s nálunk csaknem mindig szembenállt a fennálló hatalommal, amelynek az volt érdeke, hogy saját ideológiáját terjessze. A Győrffy István nevéhez kapcsolódó népfőiskolái mozgalom a Horthy-korszak ellenzéke volt, azt pedig, ami a háború után kezdődött, rövidesen betiltották Rákosiék, s csak most kezd éledezni, hogy folytassa a hagyományt s betöltse mai hivatását. Svédországban könnyű, hallottuk, az állam nem krajcá- roskodik, a népfőiskolák korszerűek, az emberek pedig megbecsülik a tudást. A magyar vendégek lelkesen beszél­tek arról, hogy mennyi mindent tanultak, de azzal kapcso­latban már szkeptikusak voltak, hogy a látottakból mit tud­tak megvalósítani itthon. Valószínűleg keveset, nálunk hiá­nyoznak s még sokáig hiányozni fognak az anyagi feltéte­lek, lelkesedésüket látva azonban mégis csak arra kellett gondolnunk, hogy hitükben megerősödve térnek haza. Népfőiskolára még a gazdag és művelt Svédországban is szükség van, s mennyivel inkább kellenek nálunk, ahol az általános iskolából kikerültek gyakran még az olvasással is csak birkóznak. Van tehát tennivaló bőven, a svéd tapasztalatokat is lehet kamatoztatni. Cs.L. Pedagógiai szakmai napok A Megyi Önkormányzat Pedagógiai Intézete szervezé­sében ismét sor kerül az őszi pedagógiai szakmai napokra. Az óvónők november 17-én 10 órakor a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Ház tár­salgójában Dr.Hűvös Éva pszichológussal és a buda­pesti Dob utcai óvodából Vi­déki Katalinnal találkozhat­nak, akik egy Trilógia Tamás­ról címmel elkészített prog­ramcsomagot mutatnak be. Ebben a családtól, az édesa­nyától való elválás, a befoga- dás-beszokás problémái, erő­feszítései kerülnek nagyító alá, módszertanilag nem az eddig megszokott módon. Erre a programra minden ér­deklődőt szívesen várnak, akik komolyan veszik a kis­gyermekek nevelését az óvo­dában és a bölcsődében. Az alsó tagozatos tanítókat november 12-én 10.30 órára várják Szekszárdon, a Város­gazdálkodási Vállalat Il.eme- leti előadótermébe, ahol a téma a Nemzeti Alaptanterv az általános iskola kezdő sza­kaszában lesz a téma. Erről Dr.Szilágyi Imréné, a NAT alsó tagozatos szekciójának vezetője tart előadást. Az elő­adást követően természetesen konzultációra is lehetőség lesz. Az általános iskolai mate­matika tanárok november 17-én, 8.45 órakor a bátaszéki általános iskolában találkoz­nak. A szakmai program a bá­taszéki általános iskola által szervezett 4. Tolna megyei ál­talános iskolai matemetika- verseny meghirdetésével kez­dődik, majd 9 órától Szuro- vecz Erzsébet, a szekszárdi 3.sz.Babits Mihály Általános Iskola igazgatóhelyettese a Varga Tamás általános iskolai matematikaverseny megyei döntőjét értékeli, átadja a ta­pasztalatokat és a verseny eredménylistáját is kihirdeti. 11 órától Dr.Urbán János, az országos versenybizottság ve­zetője a kis matematikusok baráti köre 21. országos Kal­már László verseny döntőjé­nek feladatairól, megoldási módjairól és a verseny tapasz­talatairól tart előadást és kon­zultációt. A pedagógiai napok to­vábbi programjait jövő keddi számunkban olvashatják.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom