Tolnai Népújság, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-06 / 262. szám

4 KÉPÚJSÁG BONYHADES KORNYÉKÉ 1992. november 6. Hogy mi lesz itt? Azt még talán senki sem tudja, az viszont biztos, hogy Bonyhádon a Gazdabolt mel­letti terület évek óta az autó­sok életének megkeserítője, s minden szépérzékkel megál­dott járókelő inkább elfordítja a fejét a látványtól. Minden­esetre az 581 négyzetméteres területet a város önkormány­zati képviselő-testületének ok­tóber 29-ei döntése alapján ezer forintos négyzetméteren­kénti áron megvásárolta a „Három— M" Kft. Ezt a döntést hosszas vita előzte meg, hiszen a terület a város általános rendezési ter­vében iparterületként jelöli, másrészt »pedig közvetlenül kapcsolódik a városközpont­hoz, amelynek beépítése rész­letes rendezési tervvel szabá­lyozott, s a beépítési lehetősé­gek meghatározása városren­dezői vizsgálatot igényel. Remélhetőleg majd az egyéni és városi érdekek ta­lálkozásával a közeljövőben esztétikusán alakul át ennek a területnek a képe.-Iá- ór­Ami azt illeti, ennél csak szebb lehet Köszönet A Volt Hadifoglyok Baj­társi Szövetsége bonyhádi csoportja hálás köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik erkölcsi és anyagi segítsé­get nyújtottak a Bonyhádon és a város környékén élő, a személyi szabadságukban korlátozottak kárpótlási igényének benyújtásához. Az 1992. évi XXXII. számú törvény alapján, 1992 szeptember hó elejétől október hó végéig, minden pénteken a délelőtti órák­ban készítettük el több száz segítségünket kérőnek a kárpótlási igénybejelenté­sét. Megköszönjük a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szö­vetsége Országos Elnöksé­gének, a VHBSZ Tolna Me­gyei Elnökségének, az Or­szágos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal Tolna megyei vezetőjének, és az országgyűlési képviselők­nek a munka megindításá­hoz nyújtott segítséget. Köszönjük valameny- nyien: —Bonyhád város pol­gármesterének, jegyzőjé­nek, a helyi és vidéki ön- kormányzatok munkatársa­inak közvetlen segítőkész­ségét. —A bonyhádi városi te­levízió felvételét.-A Vörösmarty Mihály Művelődési Központ igaz­gatójának és munkatársai­nak a helyet és a technikai eszközök biztosítását. —Nem utolsósorban a társadalmi munkát vállaló volt hadifogolytársainknak, pedagógusoknak a türel­mes és körültekintő tevé­kenységét. Továbbra is segíteni kí­vánjuk társainkat, s ezért a művelődési központban a megszokottak szerint, minden pénteken a dél­előtti órákban szívesen lát­juk és segítjük a hozzánk fordulókat. Valamennyiünk nevében köszönetét mondunk a Tolnai Népújságnak köz­leményeink megjelenteté­séért. a VHBSZ helyi vezetősége Völgységi Talán nem véletlen, hogy számtalan haiku és tanka - e két ősi japán versformában íródott költemény, amely ta­lán a legtömörebben fejez ki egy-egy érzést, hangulatot - örökítette meg az ősz szépsé­geit. Talán hozzánk nem áll any- nyira közel a természet, mint a budhista filozófiai rendszert valló költőkhöz, de vitathatat­lan, hogy nekünk is gyönyö­rűséget jelent, ha a természe­tet járva rácsodálkozunk az őszi tájra, felismerve annak szépségeit. Ótós Réka felvéte­lei azt az őszi hangulatot idé­zik, ami igazán széppé teszi ezt az évszakot. A mítoszoknak hatalmuk van A művész,aki nem látja az arcokon a lelket Amint belépek Tóth József bonyhádi szobrászművész laká­sába - aki dolgozik fémmel és fá­val egyaránt -, mintha varázsla­tos világba,, valami „kaotikus rend" közepébe csöppennék. . Könyvek tömege a mennyeze­tig érő polcokon, az asztalokon, a padlón, fotelban, számuk csak ez­res nagyságrendben fejezhető ki. A könyvek mellett ásványok, kő­zetek százai, kis ragadozók sárga koponyái. Nagy szerkesztőasztal. Alatta a National Geographic számai tornyosulnak. Az egyik sarokban számítógép, az élés­kamra egy része házi fotólabornak kialakítva. A szemlélődő felfedez­het nála még működőképes fű­részgépmakettet, mini gőzgépeket is. Persze szobraiból is felfedez­hető néhány. Némelyik a padlón, a kisebb alkotások közül több, szintén a roskadozó polcokon ka­pott helyet. Az idelátogatónak az az érzése, hogy ide minden befér, csákó nem. Szóval érezhető a lakásban is, hogy egy varázslónak, vagy in­kább „elvarázsolt" embernek bi­rodalmában vagyok. Vele beszélgetek művészetéről, a világról, az emberekről. — Miért adta képzőművé­szetre a fejét? Egyáltalán, milyen irányzatot képviselnek munkái? — Hadd kezdjem a máso­dik kérdés megválaszolásával. Mások sorolnak, én élek. Egyébként ha ragaszkodunk a besoroláshoz, akkor azt mon­dom, hogy a mai magyar avantgarde vonal minimal art-os részének képviselője vagyok. Ennek az irányzatnak a lényege, hogy minnél keve­sebb eszközzel fejezzünk ki valamit. Egyébként a katonaság közben - ennek már több, mint harminc éve - kezdett kibontakozni bennem, hogy a társadalom nem egészen olyan, amilyennek lennie kel­lene, s hogy meg kell találnom valahogy mégis a helyemet benne. A leszerelés után ko­vács-ötvös gyertyatartókat terveztem, majd 1967-ben kezdtem el a lemezdomborí­tással foglalkozni. Ehhez be­szereztem innen-onnan dom­borító kalapácsokat, s magam is készítettem jópárat, míg vé­gül a négy grammostól a há­rom kilo húsz dekásig vagy A művész: Tóth József harminc kalapácsom volt már. Munkáim elkészítéséhez nagy segítséget kaptam akkor a zománcgyárban. Stekli Gyula és Kertes Kolmann Jenő segí­tettek nekem sokmindenben. Jenő bácsi akkor a világon szinte minden nagy avant­garde művésszel levelezett, il­letve személyesn is ismert. A zománcgyári időben sokszor egész napokat bent töltöttem a műhelyben kettesben az anyaggal, ami remek dolog volt. Hát valahogy így indul­tam. — Mitől volt olyan jó kettes­ben lenni az anyaggal? — Ahogy dolgoztam - úgy százhúszat ütve percenként a kalapáccsal — a világ dolgain elmélkedthettem, közben ku­tatva az anyag természetét. Akkor azt hittem, hogy egy materialista életét élem, s megpróbáltam általánosítani a világra a munka közben meg­ismert törvényeket. — Kiállítások? — Volt több is. Fiatal mű­vészekkel állítottam ki közö­sen. 1975-ben feleségemmel is volt tárlatom. Igaz rég volt - amikor még nem lett elegem a KISZ-ből -, de kaptam két­havi fizetésnek megfelelő KISZ-ösztöndíjat, meg szintén ötezer forintos nívódíjat is. Később már 1980-ban meg­szabadultam a külső megerő­sítés igényétől, felismertem, hogy a társadalmi lekötöttség szükségtelen, s számomra evidenciává vált, hogy többet nem állítok ki, hogy a művé­szetem belső ügy maradhat. A munkát azért nem hagy­tam abba, s idén augusztus­ban, tizenkét év után ismét volt egy kiállításom Budapes­ten, de ez külön történet. — Nyilvánvaló, hogy önnek nagyon sokat jelent a szobrászat, de az is, hogy nem ebből él. Mit dolgozik, s a képzőművészeten túl mit csinál szívesen? — Pécsett tanítok, a mű­szaki szakközépiskolában. Szakoktató vagyok. Szeretek a gyerekekkel foglalkozni, hi­szen nagyon fogékonyak a vi­lágra, ami, sajnos, a felnőttek­ből szinte teljesen kiveszik. Szabadidőmben magam is gyerekesnek tűnő dolgokat csinálok. Számítógépes játé­kokkal szórakozom, szívesen nézem meg a Hupikék törpi- kéket és hasonló meséket. De amit legjobban szeretek csi­nálni, az a „szeretés". Szere­tem az embereket, s minden teremtett dolgot. Ez szobrai­mon is látszik. — Miben foglalná össze mű­vészi hitvallását? — A világ nem hasonlít önmagára. Életidegen dolgok hatnak a társadalomban, s az emberek arcán nem látni a lel­ket. Tudom, hogy nincs befo­lyásom a vüágra, s hogy ha­zudik, aki azt mondja, neki van. Úgy érzem, ezt kell meg­értetni másokkal, hogy ez a dolgom. De ez nem ars poe­tica. Hitvallása annak van, akinek magamutogató hajla­mai is vannak. Mindenesetre hiszek a mítoszok hatalmá­ban, mivel életemben vannak olyan pontok, amik több, mint misztikusak. Élni kell, s az új információk birtokában vál­toztatni életünkön, ami szerin­tem az egyetlen helyes út.-Nagy László - Ötós Réka ­Önök kérték Múlt héten megjelent „Önök kérik, mi teljesítjük" című írá­sunkra Bonyhádon érkezett javaslatok közül Lencz Lászlómét vá­lasztottuk, aki Dr. Kovács Zoltánt jelölte meg interjúalanynak. Közhírré tétetik Ma este Liberális Klub Ma este a bonyhádi Libe­rális klub vendége lesz a Vörösmarty Mihály Műve­lődési Központban Pető Iván. Az esemény szervezői minden érdeklődőt szere­tettel várnak a közismert politikussal való találko­zóra, ami délután öt órakor kezdődik. Kiállítás Bonyhádon Szatmári Juhos László szobraiból, festményeiből nyílik kiállítás a bonyhádi művelődési központban 9- én 17 órakor. A tárlatot megtekinté­sére, amit Oroszki István polgármester nyit meg, minden érdeklődőt szere­tettel várnak. Nem vágják ki a szivarfákat Néhány héttel ezelőtt a Bonyhád és környéke oldal hasábjain olvashattak arról a lakossági kezdeménye­zésről, ami a bonyhádi Ko­dály Zoltán utcában sora­kozó 83 darab szivarfa ki­vágását kezdeményezte az utca lakóinak aláírásával. Az október 29-ei önkor­mányzati képviselő-testü­leti ülésen döntés született a kérelemmel kapcsolat­ban: A tizenöt éve telepített szivarfákat nem vágják ki. Los Andinos koncert A bonyhádi művelődési központban ad koncertet az országszerte ismert, méltán híres székesfehér­vári zenekar, a Los Andi­nos. A bolíviai népzenét kedvelők bizonyára már várják az eseményt, amire november 11-én (szerdán) este hat órai kezdettel kerül sor. A koncertre már váltha­tóak jegyek száz forintos árban a művelődési köz­pont pénztárában. Üzembe helyezték A Déldunántúli Gáz- szolgáltató Vállalat szak­emberei üzembe helyezték a Deák Ferenc és a Cikói utcai gázvezetékeket. A Bartók Béla utcában pedig megkezdődött a vezetékek lefektetése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom