Tolnai Népújság, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-05 / 261. szám
4 KÉPÚJSÁG PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1992. november 5. Város-képek Pakson A Szentlélek templom Paks egyik építészeti büszkesége. Makovecz Imre tervezte, jellegzetes „kéznyomát" hagyva ott ezzel a városban. Az épület a végtelen min- denség felé tör, ugyanakkor szinte „gyökeret ereszt" a földbe, amelyen élünk, mi emberek, akik a fény és tisztaság után vágyakozunk. A templom belseje méltóságot és ünnepélyességet áraszt. Azt a két érzést, ami eltölti az embert, ha Isten házába lép, kifejezve ezzel, hogy több, mint egyszerű élőlény. Emberi lény, aki ha nem is mindig sikerül, de úgy próbál élni, hogy ne fojtsa el magában a jót, és képes legyen a szere- tetre. Új háziorvos Kajdacson Dr. Keresztes Mihály, általános orvos, szakorvos és körzeti főorvos látja el november elsejétől a kajdacsi polgárok háziorvosi tisztét. A frissen kinevezett háziorvos kérdésünkre elmondta, hogy a nyár folyamán tért haza nyolc éves líbiai praktizálásából, amire egy államközi szerződés alapján került sor. Tripoliszban egy magyar poliklinikán gyakorolta orvosi hivatását. Líbiai praktizálása előtt 21 évig volt körzeti orvos a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Csaholcon. Édesapja is falusi orvos volt, akire igencsak büszke a Szegeden kitüntetéssel végzett Keresztes doktor. Akkoriban, meséli, igencsak orvoshiány volt Szabolcsban, és én oda kértem magam. Egy lemezvillás Csepel motorral jártam a helyettesítésekkel együtt kilenc falut. Később csak kettőt-hármat - teszi hozzá mosolyogva - Csaholcot, Turicsét és Vámos- oroszit. Ezek a falvak az orosz-román-magyar határ mellett vannak. — Mire hazaértem Líbiából, azt kellett látnom, hogy egy orvosi státuszra többen is jelentkeztek. Az előző helyemen nem tudtak nyolc évet várni rám, más tölti be a praxist, így hát ide, Kajdacsra jelentkeztem - mondja dr. Keresztes Mihály. — Meglepett az a kedves fogadtatás, amit érkezésemkor tapasztaltam. A háziorvosi rendszer nem ismeretlen előttem, mert az én körzetemben majdhogynem ennek az elvnek az alapján gyógyítottam, illetve előztem meg a pácienseim betegségeit. Kajdacs polgármestere, Lengyel János elmondta, hogy az önkormányzat a műszerezettség javítására 400 ezer forintot kíván fordítani, mihelyt az új háziorvos elfoglalja státuszát. Ebből az összegből 140 ezer forintot céltámogatás formájában már meg is kaptak a Népjóléti Minisztériumtól. További fejlesztéseket terveznek az ügyben is, hogy a számítógépes egészségügyi rendszer minél előbb bevezetésre kerülhessen. eördögh „Megy a bolt" a művelődési házban „A kultúra nem áru, de pénzbe kerül" (Folytatás az 1. oldalról.) — Manapság unos-untalan azt hallja az ember, hogy nem járnak az emberek színházba, moziba, nem érdekli őket a nagybetűs kultúra. Úgy látszik, önöknél más a helyzet. — Ha már a színház került szóba, valóban sok társintézménynél lehet hallani arról, hogy megszüntetik a bérletes előadásokat, érdeklődés hiányában. Ebben az évadban két felnőtteknek szóló bérletet indítunk, a Móricz-bérlet előadásai a könnyedebb műfajt, operettet, vígjátékot kínálnak, a Latinovits-bérlet előadásai pedig igazodni kívánnak például a középiskolás irodalmi tananyaghoz. Nagyon örülünk annak, hogy a hat előadásból álló gyermekbérletet ezerkétszá- zan vásárolták meg. Az országnak szinte minden részéből érkeznek társulatok hozzánk. A városi mozi, mint olyan megszűnt, ám mivel úgy éreztük, nem maradhat filmszínház nélkül egy ekkora település, heti két vetítéssel megpróbáljuk átvállalni ezt a feladatot, mondhatom, sikerrel. Természetesen tovább folytatjuk a hagyományos, népszerű tanfolyamok szervezését, legyen az nyelvtanfolyam, vagy szabás-varrás szakkör. Nagyon sikeres az Életre- form-klub működése, a könyvtárunk által szervezett bibliaismereti szabadegyetem, amely már negyedik évfolyamát kezdi, és egy olyan réteget is megmozgat, főként az idősebbek személyében, akik eddig nem nagyon jártak művelődési házba. Működik a Munkáskórus, a fúvószenekar, a néptánccsoport, hogy csak néhányat említsünk. A ház, mint központ dolgozik, hiszen olyan társintézményeink vannak, mint az ifjúsági információs és tanácsadó iroda, városi képtár, a városi nyugdíjasház és a dunaköm- lődi nyugdíjasklub. — Az itt felsoroltak nagy részéhez pénz kell, hisz köztudott, hogy példáid egy színházi előadás nem igazán nyereséges. Honnan teremtik elő a szükséges pénzt? — Igen sokszor tartunk kedvezményes vásárokat az intézményünkben. Emiatt támadások is értek már, pedig az ilyen vásárok sohasem a más programok helyett, hanem mellett kerülnek megrendezésre. Ilyenkor terembért kapunk, s ez a bevétel fordítható például komolyzenei előadások szervezésére - mert az is van, felnőtt- és ifjúsági bérlet -, vagy az úgynevezett „szabad" előadások rendezésére. Ez alatt azt kell érteni, hogy jeggyel lehet bejutni rá, nem bérlettel, tehát a közönség létszáma csak és kizárólag az érdeklődéstől függ. Itt nagy lehet a ráfizetés, elég ha megemlítem, hogy egy színházi előadás százezer forint körüli összegbe kerül. — Hányán végzik ezt a nem kevés szervezési feladatot igénylő munkát? — Magamat is beleszámolva, kilencen. Nagy szerencsém van a kollégáimmal, szakmailag felkészült, lelkes kis társaság. Mindenki önállóan szervezi és tervezi a saját feladatát, természetesen megbeszélünk mindent, de mind az anyagi, mind a szakmai felelősség azé az emberé, aki egy-egy területet a kezében tart. — Mindezeken kívül mi még a titka ennek a szakmának? — Talán a legfontosabb, hogy jól kell ismerni a környezetünket, a közönségünket, és azt kell csinálni, ami iránt igény, vagy hogy pénznyelven mondjam: kereslet van. Ha megfelelő anyagi alapot teremtünk, lehetőség van arra, hogy különféle rétegigényeket is kielégíthessünk. A másik dolog, hogy gyorsan kell tájékozódni, és felmérni, mindig tisztában lenni azzal, hogy melyik az a film, vagy mi az a téma, ami új, friss, és igazi érdeklődésre tarthat számot. Nincs ebben semmi hókuszpókusz, csak józanul kell gondolkodni, és átgondoltan cselekedni. Venter Marianna Fotó: Kispál Mária Válogatás a könyvtárban Kapós volt a növendék üsző Vagyonmegosztó közgyűlés Nagydorogon A nagydorogi „Új Barázda" MgTsz-ben a közelmúltban lezajlott a vagyonmegosztó közgyűlés. Liktor Bálint főag- ronómus elmondása szerint minden probléma nélkül sikerült megegyezni. A százhetven aktív tagból tizenkilencen döntöttek a kiválás mellett, ebből hatan a téesz vezetőgarnitúrájából kerültek ki, többek között az elnök és a főkönyvelő. A százkilencven nyugdíjas tagból harminchármán vitték ki az üzletrészüket. A kiválók a téesz 213 millió forintos vagyonából összesen 24 millió forint értékű épületet, gépet, állatot, stb. „kerítettek ki". —- Valóban új gazdák lesznek a kiválókból?- kérdeztük a fóag- ronómust. — Véleményem szerint maximum 4-5 fő az, aki valóban gazdálkodni kezd. Az, akinek meglesz a földalapja, állatállománya, no és természetesen a pénze, hogy gazdálkodásba fogjon. Hadd említsek egy-két példát: az egyik gyesen lévő tagunk a 195 ezer forint értékű üzletrész fejében 49 darab juhot kért ki, ám mivel kivált, téesztagsága megszűnik, tehát munkanélküli segélyre szorul majd. . . Egy másik tagunk 944 ezer forint értékben vitt ki negyven növendék üszőt, talán már el is adta. — Mekkora volt a legnagyobb érték, ami kikerült? — Egymillió négyszázezer forint. A kiváltak által kivitt vagyon átlagban egyébként személyenként háromszáz ezer forint körül mozgott. — Mennyi a téesz földjeinek aranykorona értéke? — Az „Új Barázda" 64 ezer aranykorona értékkel rendelkezik, ebből 31 ezret jelöltek ki kárpótlás céljára. Az első földárverésen, amikor is a kijelölt területek 30 százaléka került licitre, mintegy hatezer aranykorona értékű föld találf tulajdonosra, összesen 218 hektár. De mindjárt hozzá is teszem, hogy a tavasz folyamán sorra kerülő újabb árverésre eddig már hetven személy jelentkezett, akik mintegy 900 hektár földre tartanak majd igényt. Ha ezt figyelembe vesszük, a kárpótlás befejeztével, a téesznek nemigen marad majd földje. — Ha már a földnél tartunk, hogy állnak a vetéssel? — Csak az őszi árpa került még a földbe. A kenyérnekvaló vetését még nem fejeztük be. — Mennyi műtrágyát használtak? — Egy szemet sem. Nincs rá pénzünk. Tavasszal tudunk majd adni nitrogénműtrágyát a vetésnek. — A vetőmagot vásárolták? — Nem. Mi állítottuk elő. — Miből várnak elsőként bevételt? — Az értékesítésre szánt hízómarhákból. Azért adtuk ki a 400 kilogramm alattiakat, hogy nekünk is maradjon valami pénzzé tehető. — Milyennek látja az elkövetkező időszakot? — Nehéznek. Vannak adósságaink, melyeket fizetnünk kellene. Az a baj, hogy pillanatnyilag nem tudjuk, a kormányzat milyen pénzügyi forrást biztosít majd az átalakuló téeszeknek, hogy rendezni tudják soraikat. Most kellene, hogy a bankok a mezőgazdaság „hóna alá nyúljanak", olyan hitelkonstrukcióval, melyet a termelés nyereségéből vissza tudunk majd fizetni. — Maradtak parlagon földek? — Természetesen. Azokat a földeket, melyek a tavasszal árverésre kerülnek, nem műveltük meg. Helyesebben 296 hektárt visszakértünk a helyi földrendező bizottságtól őszi vetésre. Ám sok minden visz- szatartja az átalakuló téesze- ket attól, hogy ezeket a földeket megműveljék. Elsőként az, hogy semmi biztosíték nincs arra, hogy a ráfordításainkat visszakapjuk a majdani tulajdonosoktól. Arra is gondolni kell, hogy a mai energia- és egyéb árak mellett lehet-e egyáltalán nyereségesen termelni valamit is? — Mi marad tehát az év végéig átalakuló gazdaságnak? — A bérleti díjak, amit fizetni kell. Mert azt fizetni kell a kilépő tag bentmaradó földje után, a tagi földek után, a nyugdíjasaink bentmaradó földje után. . . A következő közgyűlésünkön fogjuk eldönteni, hogy mekkora legyen is ez a bérleti díj. Mert ugyebár valamivel ellentételezni kell a bérleti díjakat, a munkabért, az SZTK járulékot, az energiát. Ez lenne az eredményes termelés. Joggal vetődik fel az emberben a kérdés ezután a beszélgetés után, hogy vajon most tulajdonképpen kinek is lett a lehetőség adva, és mire? Eördögh Gabriella Ismét van bizottság! A paksi önkormányzat képviselőtestülete keddi ülésén megválasztotta a nemrégiben működésképtelenné vált Oktatási, Kulturális és Sportbizottság vezetőjét, képviselőtestületi és külső tagjait. Az elnök Szalai-Dobos István. Képviselőtestületi tagok: Hanoi István és Tóth Károly. Külső tágok: D. Szabó Mária és Bende Tibor. A jövőben vélhetőleg egyetértés lesz a bizottság tagjai között, melynek eredményeképpen az atomváros sport-, és kulturális élete, betöltött szerepe szerinti hangsúlyt kap majd. Megújult az iskola Bölcskén A bölcskei központi iskola, ahová összesen 160 felsőtagozatos gyermek jár, idén ősszel megújulva fogadta kis lakóit. A mintegy 800 ezer forintos beruházás keretében új vizesblokkot éptettek be, felújították az épület tetőszerkezetét, és parkosításra is sor került. A legvilágosabb helyiségből, a raktárból, osztály- termet alakítottak ki. Kibővült a számítógép park is, a meglévő hat mellé két új masina került. A munkákat az önkormányzat házi brigádja és az iskola technikai szakemberei végezték el. vm-kpm Izgalmas óra a számítógépteremben
