Tolnai Népújság, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-28 / 281. szám
1992. november 28. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 11 c 1 Kis reneráció 1 fjúsági oldal Törd a fejed! Két héttel ezelőtti felvételünk bepárásodott pókhálót ábrázolt. A helyes megfejtést beküldők közül a szerencse ezúttal Széles Hajnalka, balatonvilá- gosi olvasónknak kedvezett. Nyereményét postán küldjük el. Aki kitalálja mit ábrázol Ótós Réka fenti felvétele, a két hét múlva megjelenő Kis Generációból megtudhatja, helyes volt-e a tippje. Várjuk megfejtéseiket, címünk változatlan: Tolnai Népújság (Kis Generáció), 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Mininovellák Indul a bakterház Morzsányi vasútállomás, valahol a világban. Rekkenő déli meleg. A legyek adják az alapzajt. A bakter ha- gyatt-(homlok) dőlve a széken mélyen aludt. Iciri-piciri deákgyerek szökkent be a váróba, hogy jegyet váltson. Ebben a pillanatban a bakter álmában horkantott egyet, mire a diák úgy megijedt, hogy szaladt, szaladt, éppen jött a vonat, arra felugrott hamar, de ördög és pokol, nem volt nála menetjegy és a kalauz megbüntette. . . A pusztába kiáltott szó Három zordon paraszt fet- rengett a szalmaboglya árnyékában. Az árnyékon túl messze-messze kietlen kopár puszta, és olyan irdatlan forróság, hogy azt csak az tudja elképzelni, akit bedobtak egy kazánba, de az sajnos már nem mesélheti el, hogy milyen az. A pusztában egy fia lesoványodott bögöly, nem több, nem volt található. Mindössze csak a három ember. A szalmaboglya is úgy került oda, hogy a parasztok hozták magukkal, hogy az árnyékában tudjanak pihenni, úgy parasztmódján. — Ha! - szólalt meg a legidősebb, drótszálú bajszát pö- dörgetve - Hogy van a', a réz- fánfütyülőjét, hogy erre még a madár se jár? A középső idősebbik paraszt olyan kopasz volt, hogy a légkamrában nulla légellenállást mértek a fejebúbján, de olyan dús és hosszú szakálla volt néki, mint senki másnak. Bár ki tudja, nem álszakáll volt-e? — Nem tudom én azt - válaszolta - de tüske ment a lábamba - ezt már a legfiatalabb komához intézte - Húzd ki, te! A legfiatalabb olyan fáradt volt, és lusta, hogy már mozdulni sem bírt. A seb közben persze kezdett elmérgedni. Már rendesen fájt ám a középső komának. — A méreg leeszi a lábamat, te gané! Húzd már ki, én nem bírom! A fiatalabbik olyan fáradt volt, hogy valószínűleg aludt. Lehet, hogy már halott volt. Ki tudja. Olyan szótlan volt mindvégig. A középső idősebbiket meg elfogta a rosszullét. Már kezdte mutatni a tüske okozta elmérgedés következményeit: nyálfolyás, hajhullás (kopaszoknál hajkinövés), hirtelen felnevetés, kábultság, társait ugratja, illetve tűri az ugratást, súlyos esetben pedig: halál. Ez sajnos valóban súlyos eset volt. Az öreg paraszt megpödörte a bajuszát, ami a kezében maradt, mert az valójában álbajusz volt. De gyorsan visszatapasztotta, nehogy meglássa a másik kettő. Egész végig azon idegeskedett, hogy nem jön-e rá a másik két koma, hogy véletlenül leborotválta a bajszát, és hogy ne szégyenkezzen, álbajuszt ragasztott. Azt, hogy egyik komája agonizált, észre sem vette, nem tudott másra koncentrálni, csak a bajuszra. Egyenesen ült, rezzenéstelenül, mint a nagy bölcsek és ritkán szólalt meg (persze bölcs tartalommal) nehogy leessen a bajusz. Bécsé A szerző véleménye: Ha pedig a közönség elfogadja a kongó-bongó művészt, márpedig úgy látszik, akkor az emberek egyre igénytelenebbek. így születik a könnyűzene, a kalóriaszegény Kajá k, az alkoholmentes sör. Az ember már csak élvhajhász, sodortatja magát a vízzel, mint a halak. így hal meg az ember. (A Csapó Híradó nyomán.) Talán nem lep meg senkit sem - főként iskolai beiratásom körülményeit és következményeit ismerve -, hogy az egyik legmegbízhatóbb, szorult helyzetekben mindig előráncigálható nebuló én voltam az osztályban. Persze engem ez a nyuszi szerep nem zavart, sőt minden lehetőséget megragadtam, hogy megragadjak áldott tanítónénim, a Csámpás Juci legjobb emlékezetében. De mielőtt néhány jellegzetes példát említenék felvázolom reggeli ténykedéseim sorát, ami a maga nemében szintén csodaszámba ment. Reggelenként nem átallot- tam háromnegyed nyolckor kelni, s lévén az isi nyolckor kezdődött igencsak össze kellett kapnom magam a tisztálkodással, az öltözködéssel, meg a reggelivel, hogy csinosan és teli bendővel tehessem meg a jó tízperces utat az iskolába. Zseniálisnak mondható módszert dolgoztam hát ki annak a leküzdhetetlennek látszó ellentmondásnak leküzdésére, amit alvási kényszerem és pontossági mániám között feszült. Ennek a metódusnak a lelke az a mikrohullámú sütő volt, amit a feltörekvő pigmeus mikroelektronikai ipar sorozatban sosem gyártott, s szerintem külön nekem fejlesztett ki. Ezt a berendezést - amit ágyam mellé állítottam - ébresztésre is lehetett programozni, de úgy ám, hogy a reggeli bip-bip megszólalásakor már be is kapcsolt, és melegíteni kezdte az előző este bekészített, gondosan péppé rágott tízfalásnyi szendvicset, és az elmaradhatatlan epeteát, ami csupán annyiban emlékeztetett kedvenc italomra: a sörre, hogy krigliből már akkor is képes Önéletrajz III. voltam meginni a fél liter folyadékot egy húzóra. Szóval, roppant gyors reakciómnak köszönhetően - ami később erekcióba csapott át reggelente - az első bip-re egyetlen mozdulattal ültem fel és hajtottam négybe takarómat, amit a következő másodpercben már párnámra helyeztem álló helyzetben, hogy a nyitott ágyneműtartóba hajítsam a másik kézzel időközben pedánsan összegyűrt lepedővel együtt. A szintén ágyam mellett kialakított piperesarokban töltöttem ezután majd fél percet, ami mosakodással telt. (A folyamatba nem tudtam beépíteni velem született tarfejű- ségem miatt a fésülködést.) Ilyenkor még maradt fél percem az öltözködésre is. Igaz, néha trikót, zoknit, esetleg alsónadrágot felejtettem el felvenni, de azért nagyjából jól- öltözötten kaphattam be, s nyelhettem le melegszendvicsemet, ami inkább baglyok visszaöklendezett kajájára hasonlított, azzal a különbséggel, hogy nem apró csontokból, s szőrös bőrdarabkákból állt. Ezután már csak epeteámat hörpöltem le, ami kb. 4-5 másodpercet vett igénybe, ami másodpercenként jó egy deci folyadéknak felel meg. Mindezek a műveletek összesen nem vettek több időt igénybe, mintha egy közönséges halandó kitörölné a csipát szemeiből. Szóval, gyors voltam, mint a villám. Az csak a legritkábban fordult elő, hogy az éjjelente pohárban úszkáló - dr. Akula által kifejlesztett - protézisemet elfelejtettem számba helyezni, de ezekben az esetekben legalább a Csámpás Juci néni meg-megújuló erős sejpességem miatt leküldött a pedellushoz, mert szegény - egyébként nagytudású - tancinéni ismeretlen okból keverte a logopédust a pedellussal. Na de a lényeg. Reggelenként eljutottam simán az iskolába, bár néha nem tudtam végig szívni Mc'Douglas (ejtsd: megdög- lessz) márkájú cigarettámat, ami nevét meghazudtolva még mindig nem kényszerí- tett koporsóba, pedig elég rég szívom már. S ha már szót ejtettem dohányzási szenvedélyemről, nem titkolhatom a kedves Olvasók elől azt sem, hogy egyszer nem tudtam kivárni az órák közti szünetet - azt hiszem még elsőben volt, amikor az iskolai fegyelemhez nem szoktam hozzá - és rágyújtottam a matematika óra kellős közepén. Erősen reméltem akkor, hogy a tanító néni (aki nehéz szociális helyzete, vagyis az én okításom nehézségei miatt felsőbe kerülésem napján kiemelt nyugdíjjal megérdemelt pihenőéveit kezdhette meg) nem veszi észre gazságomat, lévén anyámtól eltérően nekem a látásommal semmi baj nem volt, s az utolsó padban kaptam helyet. Igenám, de tettemet rejtegetve, a pad alatt tartván a cigit az véletlenül nekinyomódott padtársam - az értelmi katasztrófának számító, ám sajátos szépségéről híres Véres Erika - bájos pofijának, midőn lehajolt a padlóra ejtett Red Magic fantázianévvel ellátott tamponja után. (Erika később országszerte ismertté vált.) Na, amikor odaért neki a csikkem, erotikusnak egyáltalán nem minősíthető nyögést, majd artikulálatlan üvöltést hallatott, amire már a tancinéni is felkapta azt az okos buksiját az asztalról, amit véletlenül, csukott szemekkel ottfelejtett, amíg társaim a tizes számkor bűvöletében azon monfordíroztak, hogy kettő meg kettő hány is valójában. Ez a hirtelen eszmélés azonban végzetesnek bizonyult, s azóta a Csámpás Jucit még csámpásabbnak láthatja mindenki, mert olyan vehemensen szökött az agyába a vér a hirtelen vérnyomásemelkedéstől, hogy azok a gyönyörűséges azúrkék szemei mintegy harminc fokkal befelé fordultak. Természetesen eme kafkainak talán nem nevezhető átváltozás azt eredményezte, hogy a hang irányába fordítva tekintetét nem az én gaztettemet, hanem azt észlelte a Juci néni, hogy Hü-ye Ya-no (lakóhelyünk egyetlen kínai vendégmunkásának fia) evőpálcikáját éppen egy szűkös időkre hibernált cserebogárból rántja ki. Szeretett pedagógusunk ezen tévedése még nem lett volna tragikus, ám a későbbiekben ismét szerepet játszó természet- tudományos ismereteiben mutatkozó hiányosságok egyikének következtében azt hitte, hogy a szerencsétlen kitinpáncélos hallatta a fertel- mes ordítást. Szegény Hü-ye Ya-no ezért guggolt helyettem a sarokban fél napig, ami neki csak Kung-Fu edzés volt, de én nem viseltem volna el. Mindenesetre a dologból levontam azt a tanulságot, hogy az óra alatti dohányzás végzetes lehet az elkövetőn kívül másokra is. (Azóta csak a vécében élek szenvedélyemnek, ahol szívva és kipufogva ösz- szekötöm a kellemest a hasznossal.) Okoska (Folytatjuk) Az én slágerlistám 1. AC/DC 2. Guns N' Roses 3. Pokolgép 4. Moby Dick 5. Guns N' Roses 6. AC/DC 7. Ossian 8. Metallica 9. Iron Maiden 10. Deep Purple Let There Be Rock Knocking On Heavens Door Vedd el ami jár Körhinta Sweet Child O' Mine High Voltage Nyugtalan Nothing Else Matters Tear Of The Dark Slaves And Masters Kiss Károly, Szekszárd TT i * rietl cáfolat Nem igaz, hogy a bőr- fejű-ideológia magyar találmány, melyet az ötvenes években dolgozott ki egy Rákosi Mátyás nevű „ős-szkínhed". Operában jártak A szekszárdi III. számú Babits Mihály általános iskola szervezésében az Operaházba látogattunk el a közelmúltban. Ahogy beléptünk az épü- . letbe, csodálatos látvány tárult a szemünk elé. Márványoszlopok és vörös bársonyszőnyeg várta a nézőket. Először A kékszakállú herceg vára című operát néztük meg. Az egyszerű, ám megkapó díszletek mellett előadott darab sokunknak elnyerte a tetszését. Rövid szünet után kezdődött A csodálatos Mandarin című táncjáték. A díszlet is segített a darab mondanivalójának megértésében. Ezúton fejezzük ki köszöne- tünket mindazoknak a pedagógusoknak és szülőknek, akik hozzásegítettek minket ahhoz, hogy ilyen csodálatos élményekkel gazdagodva térhessünk haza a fővárosból. Farkas Anita 7. b. Fejős Miklós 7. c. USA TOP 10 1. Boyz 11 Men End Of The Road 2. The Heights How Do You Talk To An Angel 3. P. M. Dawn I'd Die/Without You 4. Patty Smyth Sometimes Love/Just Ain't 5. Madonna Erotica 6. House Of Pain Jump Around 7. Snap Rhythm Is A Dancer 8. Wreckx-N-Effect Rump Shaker 9. Mary J. Bllige Real Love 10. T. L. C. What About Your Friends Iskolai (félre) értelmező szótár Bordásfal: lesoványodott sporteszköz. Dióda: ünnepélyes hangú költemény az elektroncsőről. Karó: ősi kínzóeszköz a tudatlanság felszámolására. Manapság nem kell beleülni, csak ijesztgetik vele az embert. Körző: civil megfelelője: iskolakerülő. Logaritmus: 4/4-es ütemű görög népitánc. Aki nem járja rendesen, annak a hagyomány szerint elhúzzák a nótáját. Kémia: hírszerzéssel foglalkozó tudomány. Nagydolgozat: másképpen nagydolog, nagydolgozás. Hascsikarással együtt járó szükségállapot, amelyet tanári felügyelet alatt kell elvégezni. Végül nemcsak a mennyiséget, a minőséget is osztályozzák. Nagyszünet: feleléskor két szó között eltelt idő. WC: Illemhelyen gyakran elhangzó kérdés rövidítése. WC? - hangzik a kérdés, vagyis: van cigid? A választ egyéb illatokkal egyfüst alatt általában tüdőre szívják. Tanár: a továbbtanulás ára. Válogatott versezetek Örökség Szúró fájdalom az árulás hagyatéka, mely kiolt érzelmet ha majd néha elmerengsz a múlt tépett szegélyű, léha vágyain. Elszigetelt szigetek Kiszívták vérét a hársnak, bódultán hull alá karja magányos szigeten, hol elhalt virágok gyásza morzsol imát révetegen. Megállt az idő, rohan az évek kusza porától vastag remeteség, áthatol az éteren, s eltűnik végtelenben. Kern Erika Világveszedelem Saját korunktól félünk, nem tudjuk, meddig élünk. Mikor számol le velünk az eljövendő végzetünk. Támadjuk egymást és védjük magunk, nem érdekel semmi, csak a saját bajunk. A mának élünk és nem a holnapnak, a jövő hangjai ránk sikoltanak. Botfülekre talál a kiáltás, mert még nem hallható a belső bomlás. Elfordulás a történtektől, jellemző a kezdetektől. Csak pár ember veszi észre a jelet, amit a természet elszenvedett. Ök nem tehetnek sokat. Az élet erős ketrece: Aki nem bír hatalmat, meg van kötve a keze. A süket fülek okozta késedelem, Az egész világra veszedelem. Lovászi Endre Vizsga előtt (Palánkon) Itt ülök, egy széken gebedek, Előttem egy könyvre meredek, Hogy figyelmem nem túl meredek, Arról nem csak magam tehetek! Ablakomnál virgonc verebek Zajonganak, hogy agyam ke- vereg Hiába néznek könyvből tehenek Rám, melyekből holnap felelek. Fontosabbak most a verebek, Amelyekre inkább figyelek! Szólnak majd a vizsgán: bemehet! Húzok egy szép tételt: „tehenek", Arról persze nem én tehetek. Csak ezek a ronda verebek, Olyan leszek mint a Mehetned, Ki nem ismerte a tehenet. Ha azt mondják: „ez a tök kimehet", Hazajövet csúzlit szerezek, Jaj nektek ti virgonc verebek! Sz. L. Szekszárd
