Tolnai Népújság, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-24 / 277. szám
4 »ÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1992. november 24. információk Apró — Iskolakorszerűsítés. Magyarkesziben a szakemberek elkészültek az alsótagozatosok által használt, úgynevezett kis iskola tetőcserepével és most a központi fűtést szerelik. A tervek szerint január 30-ig végeznek ezzel a munkával. * — Miszlán október 1-jén kezdődött a községi szennyvízhálózat kiépítése, ami áthúzódó beruházás, négyéves munka lesz. A harmincmilliós költségű munkához 18 milliót pályázaton nyertek. Ugyancsak miszlai hír, hogy újabb hat közmunkást alkalmaznak, akik a leendő tájház belső munkálatainál tevékenykednek. * — Testületi ülés lesz Simontomyán november 25-én 14 órakor, a községháza nagytermében. A jelenlévők tájékoztatást hallgatnak meg a bőrgyár, illetve a SIMOVILL átszervezéséről, a művelődésügy és a községi sportra vonatkozó elképzelésekről, és előreláthatóan döntenek arról hogy legyen, vagy ne legyen gimnázium a nagyközségben 1994-ben és előkészítik a legközelebbi, igen fontos falugyűlést. * Vásárnaptár. Elkészült Tamási 1993. évi vásámaptára, ami egyre több embert érint. Az országos állat-, kirakodó- és autóvásárok időpontja minden hónap utolsó vasárnapja, míg a heti állatvásárt minden hét csütörtökön tartják. A vásár helye Tamási, Dózsa György utca végén lévő vásártér, a lóversenypálya mellett. Acs István elnökségei Áldomás bér 10-re ígérik a kivitelezők. Hírlik, hogy néhány szőlősgazda egy koccintásra valót is felajánlott a Várhegy levéből azoknak, akik a szilárd burkolatú út megvalósításában tevékenyen resztvettek. Nem hivatalos információk szerint az eredetileg tervezett időpontnál korábban, január 7-én és 8-án kerül sor Tamásiban a kárpótlással kapcsolatos földárverésekre. A helyről és a pontos időpontról időben tájékoztatják az érdekelteket plakát és sajtó útján. A parlamenti döntés következményeként megérkezett az egészségügyi dolgozók központi bérfejlesztése, ami július 1-jétől személyenként és havonta bruttó 1200 forint emelést jelent. Érdekes lenne megnézni egy felméréssel, hogy az ezzel kapcsolatos posta-, nyomtatványköltség stb., közterhek levonása után vajon mennyi marad meg ebből. Elkészült a tamási sportegyesületek jövő évi.munka- és gazdasági tervkoncepciója, amit az illetékes bizottság már tárgyalt, tekintettel arra, hogy már az idén is az önkormányzat vállalta a működéshez szükséges anyagiak legnagyobb részét. Az ismert ok miatt - a Tamási Állami Gazdaság kiesése a támogatók közül - „új" helyzet állt elő, amiben, a támogatások kapcsán a képviselő-testületé a végső szó. ígérjük, a témára még visz- szatérünk. Mindenszentek után A szakályi halott faluban, a temetőben fényképezte Gott- vald Károly ezt a képen látható, nagy szeretettel és hozzáértéssel faragott kettős kopjafát, amelyet ezúttal a fejfa mellé állítottak, hogy megörökítse a halott emberpár emlékét. Ez a sírjel első és egyetlen még e sírkertben ... Lesz-e 13. havi? A közszolgálati jogviszonyban állók körében ezekben a napokban a leggyakrabban szóba kerülő téma, hogy lesz-e tizenharmadik havi illetmény, és ha igen, akkor miből és mikor? Ebben a tárgyban kértük egy kis beszélgetésre dr. Schutzbach Ferencet, a Tamási Polgármesteri Hivatal jegyzőjét. — Először tisztázzuk ezen járandóság jogalapját. .. — Az egyaránt 1992. július 1. napján hatályba lépett a köztisztviseőlk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. és a köz- alkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXII. törvények alapján - meghatározott feltételek esetén - jogosultak a tizenharmadik havi illetményükre a köztisztviselők és közalkalmazottak. — Kik is ók? — Akiket a fenti törvények és az azok felhatalmazása alapján megjelent jogszabályok ide sorolnak, Tamási ön- kormányzata esetében az egészségügy, az oktatás, a nevelés, a közművelődés stb., valamint a közigazgatás dolgozói. — Tehát a jogosultság nem vitatható. Tamásiban van-e fedezete ennek a törvény szerint kötelező járandóságnak és mennyit jelent ez összegszerűen? — Az önkormányzat 1992. évi költségvetése - így értelemszerűen az intézményeké sem! - nem tartalmaz erre fedezetet. Tamási Város Önkormányzatának ez kb. 13-15 miihó forintot jelent. — És az 1993-as? — A költségvetési törvény- tervezetből egyértelműen kitűnik, hogy az önkormányzatok esetében központi bérintézkedést ez ügyben nem terveznek. — Akkor a kör bezárult? — Nem. Nyilván a lehetőségek pontos felmérése és megfelelő előkészítés után a képviselő-testület mondja ki e tárgyban a végső szót. Meggyőződésem, hogy megfelelő hozzáállással, kompromisz- szumkészséggel, jogszerűen és nyugodt légkörben lerendezhető ez az ügy. Felesleges a hisztériakeltés, mert az indulatok csak indulatokat szülhetnek. Jelenleg folyik a jövő évi költségvetési koncepció összeállítása, s az érdekeltekkel közvetlen párbeszéddel kell megkeresni a megoldást. A tsz-elnökségről 1979. február 10-i hatállyal mentettek fel, s azt ígérték - ezt már említettem -, ha lemondok, elejtik ellenem a vádat. Május 10-én lucernakazalozás volt éppen - én raktam, mivel semmilyen beosztást nem adtak -, megjelent a rendőrségi autó, s mondták, menjek be velük az irodába. Bementem. Ott közölték velem: vegyem tudomásul, bűnvádi eljárás van ellenem. Nem vettem komolyan, mert az én tenyeremhez egyetlen fillér sem ragadt. Mondtam a nyomozónak, ha egy forintot is rám bizonyítanak, akkor önként ülök egy évet a Csillagban. Bármire hivatkoztam, nem lehetett megtalálni a tsz irattárában. Hűtlen kezelés címén kilencezer forintot bizonyítottak rám, amiben benne volt a négy 40-50 ezer kilométert futott Volga pótkerék - ezt adtuk oda a tamási laktanya orosz parancsnokának szállítást segítő munkájukért, egyeztetve a párttitkárral - és benne volt a szőlészem által elcsúsztatott 3 hektó must. A felmentésem után egy fél évvel a főkönyvelő ötszázezret vitt el, s azt is rám fogták, hogy én írtam neki alá. Egyéves bíróságra járás után - méter magas irat van róla - egy év, négy hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek Szekszárdon a kilencezer forint hűtlen kezelésért. Megfellebbeztem, s Pécsre került az ügy, ahol a tárgyalás mellőzésével végrehajthatóvá tették. Minden ajtó becsukódott előttem. Ez volt 1979. szeptember 25-26. táján. * Harmadik nap levelet kaptam, hogy egy héten belül vonuljak be. Megírtam, a feleségem beteg, sok a jószág, kértem egy kis haladékot - 3 hónapot kaptam is -, mert gondoltam, időt nyerek és az igazságot ki tudom keresni. Tiszta volt a lelkiismeretem, a kezem és vakon megbíztam a szocialista törvényesség igazságában. Később megtudtam, hogyan rúgnak bele az emberbe. 1980. január 22-én bevonultam a szekszárdi börtönbe, onnan pedig Állampusztára kerültem. Ott a keverőüzem Írnoka lettem és annyi szerencsém volt, hogy szabadon mozoghattam, sokat olvashattam. Próbára tettek; egy hétig számolták és figyelték a kávéspohár mellett a cukrot, hogy nem veszek-e el belőle. Nem vettem. No, volt ott egy szimpatikus Tolna megyei fiatalember, aki főállattenyésztőként dolgozott és ő egyszer azt mondta nekem, jön haza, majd megtudja, milyen elnök voltam én. Amikor yisszaér- kezett, így szólt a többiekhez: „Beszéltem nyolcvan tsz-vezetővel, akik azt mondták, sok ilyen elnök kellene az országban, mint az Ács. De nem itt". Aztán hozzám fordult: „Maga nagyon bent lehetett valaki bögyében, mert ezen az elven mindenkit be lehet csukatni." Életem legnagyobb meglepetése április 23-án, szép tavaszi időben ért. Jött a fegyőr, s kérdezte: „Maga adott be kegyelmi kérelmet? Maga hazamehet." Mondtam, nem adtam, s azt se tudom, ki adott be. Tíz perc múlva jött értem egy idegen fegyőr, akitől megtudtam, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese szabadlábra helyezett. Egy éjeit a szabdu- lózárkában töltöttem, aztán irány haza, majd onnan a szekszárdi kórházba, ahol az idegileg tönkrement feleségem feküdt. * Az ország első munkanélkülije én voltam, hiszen a tsz-be nem vettek vissza. Döntőbizottsághoz fordultam, de a tsz-elnök, Pelhős István elvitte a témát a munkaügyi bíróságra. Ott mondták a párttitkárunknak, a Fekete Jóskának, mondja meg a Pelhősnek, jelenjen meg a következő tárgyaláson, mert ha nem, elővezetik. De nem lett következő tárgyalás. Anélkül is elutasították keresetemet. Ekkor még mindig nem tudtam, honnan fúj a szél. A Pelhős Szedresben volt tsz-elnök és kinyírták, amikor K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára a Szovjetunióban volt. Állítólag rokonságban voltak Valahogyan. No, amikor a K. Papp hazajött, felelősségre vonta az elvtársait, hogy miért engedték a Pelhőst kinyírni. Akkor helyezték el először a szekszárdi sertéstelepre és ígértek utána neki tsz-elnöki állást Kesziben vagy Nyéken. A Komlóczi Jóska megpályázta Készít, így lett a Pelhős Nyéken elnök. Eladta az összes lovat, csirkét, disznót, birkát, a juhhodályokat szétrombolták teljesen - és így dőlt a pénz, 20 millió futott be . . . Visszatérek az én ügyemhez. Az volt a szerencsém, hogy mielőtt bevonultam volna a börtönbe, egy lovamat eladtam a keszi tsz-nek. A Komlóczi Jóskával, az elnökkel abban állapodtunk meg, 30 ezer forint a vételi ár és ugyanannyiért adják vissza nekem, ha kiszabadulok. így is lett. Másképpen nyomorék lennék. Higgyék el, kemény napokat éltem meg. Elmentem a Pájger Vincéhez, a volt megyei főügyészhez, aki marxistán tanított és megkérdeztem tőle, becsületes maradjak, vagy gazember legyek. Azt válaszolta: becsületes. Erre én mondtam, írok a Reagennek egy 15 soros levelet, mert ő biztosan megsegít anyagilag, ha már ez a rendszer nem teszi meg, amit 30 évig becsületesen szolgáltam. * Tehát visszavettem a lovamat és azzal dolgoztam. Egyszer, amikor jöttem haza, a tamási Gyenei Gyuri kiabált, menjek el hozzá répaátvételhez minősítőnek Tamásiba. Elmentem, két évig voltam ott, csak az lett volna a jó, ha az átvétel tart legalább márciusig. Nem tartott. Augusztusban megkeresett a Kovács Tivadar, a tamási Széchenyi Tsz volt elnöke. „Gyere Medgy- gesre üzemegységvezetőnek" - mondta. Én senkit nem túrok ki - válaszoltam és miután meggyőzött, hogy nem erről van szó, egy hét gondolkodási időt kértem. Egy évre vállaltam, de - evés közben jön meg az étvágy - kilenc lett belőle. Amikor odakerültem, 43 gazdaságból a 40. helyen álltunk, ám másfél év múlva már a 3., két év múlva pedig az 1. helyen voltunk. Öt-hat millió nettó nyereségünk volt, s ez húzta ki mindig a tsz-t a bajból. Az állattenyésztés vonalán egyébként én könyörtelen voltam. A következetességet, pontosságot megköveteltem - . elnök koromban a talajmunkát is szigorúan vettem, hiszen ez az alapja a növény- termesztésnek -, és mindig azt mondták rám, hogy még a kútgémet is megfejem. Most is kiszámolom a saját gazdaságomban, hogy menynyibe kerül az abrak, a lucerna, az egyéb költség és azt mondom, nem szabad 10-12 literes tehenet tartani, csak 20 felettit. Aztán meg nagyon oda kell figyelni a termékenyítésre. Csak így éri meg. Azért nem dolgozom, hogy megint elmenjek részesaratónak. A mostani helyzetet látva gyakran megfogalmazódik bennem: vajon látja-e valaki, hogy a paraszt mennyit küszködik? Vagy akkor akarják észrevenni, amikor mindenkinek csak egy karéj zsíroskenyér jut? Okulni kéne a múltból, hagyni kellene élni a parasztot. Mert dolgozik a magyar ember, ha lát kiutat, ha látja, hogy törődnek vele .. . Ázt mondtam az elején, az én életutam eléggé kanyargós volt. Most úgy összegzek, amit tettem, a lelkiismeretem szerint cselekedtem. Ezért nyugodtan fekszem és kelek. Harag, tüske nincsen bennem, de azért szeretnék egy-két személlyel elbeszélgetni és megkérdezni: —Mire volt jó? Lejegyezte: Ékes László Fotó: Gottvald Károly A városházán hallottuk Arról már értesülhettek lapunkból, a testület felhatalmazta a polgármestert, hogy aláírja a Nagyhorhos beburko- lásáról szóló szerződést. így mire ezeket a sorokat olvassa a tisztelt olvasó, addigra már javában folynak az ezzel kapcsolatos munkák. A befejezést az időjárástól függően decemEmlékmű, elhagyatva Tisztelt Szerkesztőség! 1992. október 31-én Nagy- szokoly községben voltam családommal, hogy elhelyezzük a megemlékezés, a kegyelet koszorúit az emlékműnél, melyet 1990. július 22-én állítottak a II. világháborúban elhunytak emlékére. Akkor elégedettek voltunk az avatási ünnepély szervezésével, lebonyolításával, ezért - később - kö- szönetünket ki is fejeztük az akkor még községi tanácsnak azzal, hogy köszönet mindazoknak, akiknek része van abban, hogy ez az emlékmű létrejött. Megható cikket közölt a Tolnai Népújság 1990. július 23-i száma Tisztelgés Nagyszo- kolyban vezéreimmel. Sajnos - és itt jön levelem célja -, úgy tűnik, a tisztelgés csak 1 napig tartott. Nagyon szomorú, kritikán aluli látvány fogadott bennünket a fenti napon. Rothadt koszorúk, elszáradt virágok látványa, szétfoszlott nemzeti szalag, a rengeteg lehullott levél, a koszorúk, virágok alatt összegyűlt szemét, amely az utóbbi napok esőzése következtében vastag sárrá alakult. A szép környezetben felállított emlékmű a kegyeletrombolás és az emberi tiszteletlenség bálványa. Megemlíteném, hogy egy héttel korábban volt nemzeti ünnepünk, a látottakból arra következtetünk, az a nap sem volt a megemlékezés és a tisztelet- adás napja. További aggályunk még... Biztosan nagyon sok pénzbe került az emlékmű létrehozása. Mindenki adott kis pénzéből, amennyit tudott. Döbbenten láttuk, a betűket alig lehet olvasni, a táblák meg vannak repedve, az örökláng tálkájából az esővíz nem folyik ki. Mindez két év alatt történt. Tudatjuk a Tisztelt Szerkesztőséggel, hogy 1990. július 22 óta ez a kegyeleti hely teljesen el lett felejtve. Mi, hozzátartozók úgy érezzük, hogy az újság hasábjain keresztül kell az illetékesek figyelmét felhívni az elmulasztott kötelességükre. Tisztelettel: Tinta Józsefné, Mezőföldi Mária akinek az édesapja neve szerepel az emléktáblán
