Tolnai Népújság, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-23 / 276. szám
1992. november 23. SZEKSZARDES KORNYÉKÉ KÉPÚJSÁG 5 Egy kápolna története Az idén 101 éves, szinte földig lerombolt Mausz kápolnát - Szálka község lakói és minden arra járó örömére - eredeti formájában újjáépítették és 1992. szeptember 12-én újraszentelték. A kápolna hiteles történetét szerettük volna megtudni az ükunokától Mayer Jánostól, aki - köszönet érte - ígéretet tett, hogy Németországban élő rokonait levében arra kéri, írják meg amit tudnak, a kápolna építéséről. A levél megérkezett. Mayer János, unokatestvére levelét lefordította és átadta nekünk. íme kedves Olvasóink! A görögszói Mausz kápolna hiteles története, Theresia Mayer leírása alapján. „Apai üknagyapám és üknagyanyám építette a kápolnát. Üknagyapám Mayer Mihály szálkai származású, üknagyanyám Grábócon született, leánykori neve: Koster Anna. A nyári hónapokat a szőlőhegyen töltötték, szőlőműveléssel, borkezeléssel foglalkozva. Egy igen meleg nyáron az 1889-es évben, augusztusban, lovaskocsival Grábócra mentek. Amikor Grábóc és Szálka közötti hegytetőre értek, emberemlékezet óta nem tapasztalt vihar keletkezett, nagymennyiségű és nagyságú jégesővel. A jégverés nyomot hagyott a lovak testén, számos grábóci háztetőn cserép sem maradt. Hazaérkezve az üknagyapa azt mondta: „Vajon a szőlő hogy nézhet ki?" Majd visszaindultak a hegyre, ahol látták a jég pusztítását: a szóló, a levelek a földön hevertek, a szőlóvessző tönkrement. Az egész szőlőt kivágták és újratelepítették. Az új oltványokat Amerikából hozatták. A megrendelés nagyságára tekintettel, az oltványokon túl 8 facsemetét is küldtek. Ebből 2 fehércseresznyét a szőlőbe, a további 6 facsemetét a jelenlegi kápolna környékén ültették el, melyből egy jelenleg is áll. Hálából azért, hogy minden oltvány és facsemete megeredt, az ükszülők kápolna építése mellett döntöttek, melyet 1891-ben szenteltek fel. A kápolna ékszerként díszlett a tetőn. Belsejében a falon szentképeket - így üknagyanyám védőszentjének képét, Szent Annát, az oltáron a Jézust tartó Madonnát helyezték el. A kápolnában jobbról-balról 3-3 támlás kispad állt. Nagybátyám, Mayer János 1938-ban részt vett a Budapesti Eucharisztikus Világkongresszuson, itt vásárolt még egy Madonna szobrot, mely szintén az oltárra került. A harangláb néhány méterre állt a kápolnától. Mi gyerekek, unokatestvérek, ükunokái Mayer Mihálynak gyakran töltöttük a nyári szünidőt a hegyen a tanyán. Ezek a gyer- mekkori emlékek megmaradnak örök emlékezetünkben." Köszönet Theresia Mayernek a történetért, köszönet mindazoknak, akik úgy érzeték, kötelességük - még ha az utolsó pillanatban is - megmenteni mindannyiunk számára a hiteles, mégis oly romantikusan gyönyörű történetű Mausz kápolnát. Sas Erzsébet Kérdésstaféta Támogatás nélkül nem megy ... Kocsis Imre Antal kérdése Takács Zsuzsához, a Szekszárdi Vasárnap című lap fő- szerkesztőjéhez: Hogyan képzeli el a város ingyenes hetilapjának, a Szekszárdi Vasárnapnak a jövőjét, ha az önkormányzati támogatás csökken? Takács Zsuzsa válasza: Talán sokan emlékeznek rá, hogy majd két évvel ezelőtt újságírókat és lapkészítésben jártas embereket hívott össze a város önkormányzata, hogy tájékozódjon egy városi lap életre hívásának lehetőségéről. Azóta sokminden történt, egyebek mellett tavaly szeptembere óta él és hetente megjelenik a Szekszárdi Vasárnap. A hetilap létrehozói és támogatói első perctől tisztában voltak azzal, hogy piaci alapon egy negyvenezres kisvárosban igazi tőke nélkül nem maradhat életképes egy köz- szolgálati, helyi újság. Az elsősorban a Szekszárdi Vasárnap működtetésére megalakított Szekszárdi Médiafejlesztő Alapítvány törzstőkéje nagyobb részét is az önkormányzat 2,3 millió forintja adta. Jó fél év múlva bebizonyosodott, hogy a 17.50 Ft-os áron közel sem adható el any- nyi példány a lapból, hogy akár rentábilissá váljon, ezért a kuratórium döntése alapján ingyenessé tették a lapot, ami felemésztette a törzstőkét. Ilyen helyzetben határozott a képviselő-testület arról, hogy újabb összeggel támogatja a Szekszárdi Vasárnapot, ezzel biztosítja 1992. év végéig a megjelenését. Az ingyenes terjesztés időszaka alatt ugyanis bejárató- dott az újság, az olvasók visz- szajeleznek, keresik a Szekszárdi Vasárnapot, reklamálják, ha nem kapják időben. Az önkormányzat pedig egy olyan fórumhoz jutott, ahol közvetlen és közvetett formában informálhatja a lakosságot. Szekszárdon ugyanis egyetlen olyan média sincsen pillanatnyilag, amelyik kivétel nélkül minden háztartásba eljut (a reklámlapok kivételével). Rögtönzött összesítés alapján lapszámonként átlagosan 25 ezer forint értékű hivatalos közlemény jelenik meg a városi intézmények közlendőivel együtt. Ez a jelen árakon évente több, mint 1,3 millió forintot tesz ki. Ekkor még nem beszéltem a közvetlenül várospolitikai kérdéseket, önkormányzati döntéseket, azok lakossági hatását vizsgáló írásokról.. . És talán az sem lényegtelen, hogy mindez egy hétvégi lapban - szándékainkéi egyelőre szűkebb terjedelmű - magazinban jut el a szekszárdi olvasókhoz. Az önkormányzati támogatás nélkül ma még a „ Szekszárdi Vasárnap nem létezhet. Közhelyeket tudok csak sorolni a fizetőképes keresletről, Szekszárd lélekszámúról, arról, hogy a nagyságrenddel nagyobb pénzekből indított országos hetilapok (itt a szakmai, tárgyi feltételekről szándékkal nem szólok) hogyan kényszerülnek leállni, szűnnek meg. A kérdés csak az, hogy mekkora Összeget kell hirdetésekkel, szponzori bevételekkel pótolni. Az önzetlen szponzori támogatás ma egyre ritkább. Tehát minél nagyobb hiányt kell fedezni, annál több fizetett hirdetéssel találkozhat az Olvasó a lapban. A jelenlegi 16 oldal esetén ez ma átlagosan két oldalt jelent, ami még megfelelő arány szakmai szemmel. A túl nagy hirdetési felület viszont szándékunk ellen való, hiszen elsősorban információval, olvasnivalóval szeretnénk szolgálni. Ez pedig - mai számítás szerint is - legalább három-öt évig támogatásból történhet. Ahogy erősödnek a szekszárdi gazdasági egységek és áldoznak effajta közcélra, úgy kell mind kevesebb pénzért a városhoz fordulnunk. A mai helyzetben azonban csak az önkormányzatra számíthatunk. Kérdés Frigyesi Andráshoz, a Német Színház igazgatójához: Megvívta-e az első csatáját a színház élén városunkban? Válasz: mához egy hétre. Hajdan 265 éve, 1737. november 21-én több rác Szekszárd és a környező települések egykori határairól tesz tanúvallomást a megye előtt. 95 éve, 1897. november 27-én számol be a Szekszárd Vidéke Utrika Antal selyemgyári főfelügyelő, nyugalmazott őrnagy haláláról. 85 éve, 1907. november 23-án a (mai Kadarka utca mentén volt) felső sírkertbe temették a rendezett tanácsú város első polgármesterét, dr. Hirling Ádámot. 75 éve, 1917. november 22-én a református olvasókör saját házának szabadkézből való eladását hirdeti. A hónap végén megjelent Leopold Lajos Elmélet nélkül című tanulmánygyűjteménye, amelyben többek között ezt írja: „a háború leleplezte a pénzt s cafatokra tépte ennek bűvös hatalmát. Az emberek a háborútól kezdve soha többé nem tévesztik össze a pénzt a vérrel s a mindennapi kenyerükkel". 65 éve, 1927. november 26-án a Tolnamegyei Újságban Kovách Aladár múzeumigazgató Decsen a tervezett Sárközi múzeum terve ellen kel ki, s azt ztígmúzeumnak nevezi. Krónikás hírekhírekhírekhírekhírek hírek furek hírek itlrtélY hírek hírekhírekhírekh írekh írek Könyvpremier A közelmúltban jelentette meg a szekszárdi Babits könyvkiadó N. Horváth Béla Egy ki márványból rak falut című munkáját, amely a József Attila és a folklór alcímet viseli. Ennek apropóján rendeznek a megyei könyvtár olvasótermében szerdán 15 órakor és az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolán csütörtökön szintén 15 órai kezdettel könyvbemutatót, ahol az érdeklődők nem csak az művel, hanem annak szerzőjével is találkozhatnak. Lakossági fórum Dr. Tóth Csaba, a szekszárdi VIII. számú választókerület - Felsőváros - képviselője ma 17 órakor lakossági fórumot tart a Kálvin téri iskola könyvtárában. A képviselő minden hónap első keddjén tartja fogadóóráját lakásán, a Bocskay köz 8-ban. Rejtett értékeink Dr. Hirling Ádám életműve Vannak alkotások, amelyeket nem lehet könyvként lapozgatni, sem kiállítótermekben megcsodálni vagy meghallgatni, hanem csupán benne élni, mint például Szekszárd városban, ami nem kis részt dr. Hirling Ádám műve. Ha arra gondolunk, hogy a várossá válás 1882-es első fölvetésétől még huszonhárom évet váratott magára, beláthatjuk, nem kicsiny ez a mű, s benne nagy része van a nyolcvanöt éve elhunyt egykori főjegyzőnek, majd polgármesternek. Dr. Hirling Ádám Tolnán született 1854. november 9-én, családjával 1861-ben költözött a megyeszékhelyre. Itteni elemi iskolái után Pécsett végzi a gimnáziumot, majd - Mikó György hatására - papnak készül, de harmadéves korában felhagy szándékával és Siklóson lesz körjegyző. Öt év múlva Garay furfangos diákját, Mehrwerth Ignácot követi Szekszárd főjegyzői székében. Már talán a jövendőre gondolt a Tolna vármegye nekrológja szerint „egész titokban és magánúton nekifogott a jogi tanulmányoknak, előbb az alapvizsgálatokat tette le, majd pedig az államtudományi szigorlatokat, úgy hogy 1893-ban a budapesti tudományegyetemen az államtudományok tudorává avatták. Ezzel a tudori képesítéssel szerezte meg egyúttal a polgármesteri álláshoz szükséges minősítést." Körülötte a nagyközségi bírók meglehetősen gyakran váltották egymást (nem is mindig tiszta kézzel és jószántukból), de Hirling, ha nehezen is, sikerrel tartja egyensúlyban Szekszárd gazdaságát. A filoxéra hatásának kikerülésére új alapokra helyezi a jövedelmi forrásokat: ekkor veszi meg például a nagyközség a szálló épületét, létesíti a gimnáziumot, hozza be a villanyt, aszfaltoztat és köveztet, hogy legalább küllemében városnak láthassa az idelátogató. Megépül az árvaház, kijelölik az új temetőt is (a mai újvárosit), de még évekig búzaföldnek adják bérbe, nehogy ráfizessen a megyeszékhely. Szinte jelképnek is tekinthetjük, hogy az 1890-es években az első felszabadított magyar jobbágy, Mayer János leányát, Katalint veszi feleségül, akitől hasonnevű gyermeke született. (Unokája ma Németországban él, a Bayer gyógyszergyár mérnöke.) Neje nem sokkal ezután meghal, az előbbi búcsúszó már erre emlékezik: „bizalmatlan, zárkózott természetű ember volt, de ki kell emelnünk jellemének tisztaságát, föltétien becsülettességét, tisztalelkű- ségét, amihez a gyanúnak még csak árnyéka sem közeledhetett. A társadalomtól és a világtól visszavonult, csendes életet élt, de volt benne sok tiszteletreméltó ambíció". Szinte egyedül segítette át Szekszárd nagyközséget a rendezett tanácsú várossá való újjászületés szervezési nehézségein, s ahogy a Közérdek című lap emlékezik róla: „Nagy vezető képesség, hogy úgymondjuk hadvezéri tulajdonok nem lakoztak benne, de mint az őrhelyre odaállított katona, a város érdekeit körömszakadtáig védte s kötelessége teljesítésében olyan, mint a pontosan járó óra, amely se nem késik, se nem siet. Sietni, pláne valamit elsietni ő sohasem tartotta sürgősnek, de elmaradni sem akart". Ezért is választhatták egyhangúlag 1906 szeptember 2-án polgármesterré. Köszönő beszédében nemcsak azt fejtette ki, hogy mi a városi lét, hanem jó összehasonlításul azt is fölidézte: Athén városi értéke jóval több, mint az ösz- szes harcias törzs fényes haditettei. A vágyak és lehetőségek bölcs középútját választotta, s ebben a képviselőkre is számíthatott. Akár a mai ülésteremben is példaként idézhetnék szavait: „ ... a gyűlésteremben hasson át bennünket a kölcsönös tisztelet, becsülés és szeretet, s érezze át mindegyikünk, hogy a közügyek iránti szeretetnek nagyobbnak kell lenni a hétköznapi élet gyűlöl- ségénél..." Temetése napján, 1907. november 23-án írta a Közérdek: „még itt van közöttünk, de virágos, nyitott koporsója felett ott leselkedik a tépelődő gond, hogy vájjon kiben is találunk ő hozzá méltó utódot?". Dr. Töttős Gábor A legifjabb ügyész Nem az akták, az emberek a fontosak Barna, mosolygós és nagyon csinos, ellentétben a filmekből ismert mogorva és arrogáns államügyészekkel. Új- helyiné dr. Málinger Mariann mindössze 25 éves és egyben ő a legfiatalabb ügyész a szekszárdi városi ügyészségen. Legelébb arról kérdezem, miért választotta ezt a férfiakhoz inkább illő szakmát. — A gimnázium első éveiben még pedagógusnak készültem, mert szerettem a nyelveket, de az érettségi előtt már biztos voltam benne, hogy jogra fogok jelentkezni. Pécsen az egyetemen szerencsére olyan szemléletű oktatásban volt részem, ami sokat segít a pályámon ma is. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy nem tanultunk pszichológiát, mert a munkám során gyakran kell az emberek pszichikai hátterével, az őket ért sérelmekkel is foglalkoznom. — Az egyetem után választhatott az ügyvédi, a bírói és az ügyészi szakma között. — Ügyvédnek semmiképpen nem mentem volna, a bírói pálya szintén nem vonzott. Elképzeléseimet a büntetőjogi ügyészi szakterületen kívánom megvalósítani. Ide tartozik többek között a nyomozásfelügyelet, a vádemelés és a vádképviselet. — Hogy került a szekszárdi ügyészségre? — Sióagárdi vagyok, tehát természetesnek éreztem, hogy az avatásom után a szekszárdi ügyészségre kiírt állásra pályázzak. Két évig fogalmazóként dolgoztam itt, majd a legutolsó szakvizsgám után, ez év július elsején kaptam meg a kinevezésemet. — Hogyan telt el a két év gyakorlat? — Ez alatt az idő alatt kollégák mellé voltam beosztva, megismerkedtem a büntetőjogi és az ezen kívüli szakterülettel. Ez utóbbihoz tartoznak a törvényességi kérelmek, az általános felügyelet, a törvényességi vizsgálatok. Az instruktorom dr. Kardos János megyei főügyész volt, aki akkor még a városi ügyészségen dolgozott. — Emlékszik-e még rá, mi volt az első önálló ügye? — Alapítványoknál törvényességi vizsgálatot folytattam, működésük törvényességét vizsgáltam. — Most milyen területen dolgozik? — A büntetőjogon kívüli területen. — Nem csalódott, hiszen dr. Málinger Mariann azt mondta büntetőjogi ügyésznek készült? — Nem. A főnökömmel így állapodtunk meg. El kell végezni bizonyos feladatokat ahhoz, hogy megfelelő rálátásom, jártasságom legyen. Az ügyészségen a legfontosabb a precizitás, egy-egy ügyet több oldalról is meg kell vizsgálni ahhoz, hogy elfogulatlanul tudjak állást foglalni. Az ügyészségek munkái kétharmad részben büntetőjogi és egyharmad részben nem büntetőjogi területeket érintenek, de a legfontosabb, hogy minden akta mögött egy-egy ember problémája húzódik. Nagyon sok a munkánk, sokan fordulnak hozzánk törvényességi kérelemmel, most a kárpótlás során többen jöttek földhivatali problémákkal vagy jogi felvilágosításért. Mindez széleskörű felkészülést igényel. Munkánk a törvényesség felügyeletét és az ember szolgálatát jelenti. — Beszélgetésünk során említette, hogy közvetlenül a diplomaosztás után volt az esküvője. Férje is szakmabeli? — Nem hál' Istennek, ő műszaki végzettségű. Bár szoktunk beszélni egymás munkájáról, de épp a különbözőség segít abban, hogy az ember otthon valóban kikapcsolódhasson. • — A bíróságok, ügyészségek munkáját sok bírálat érte, különösen a múltban elkövetett hibák miatt, amikor a nyáron elkezdte az önálló munkát, tett-e valamilyen fogadalmat önmagának? — Szeretném a maximumot kihozni magamból, mind emberileg mind szakmailag. Remélem, a mi generációnk úgy végzi a feladatát, hogy emiatt később sem kell szégyenkeznie. Mauthner Ilona
