Tolnai Népújság, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-16 / 270. szám
4 »ÚJSÁG SZEKSZÁRD ÉS KÖRNYÉKE Vajúdás Bátaszéken „Médiatörvény" születik 1992. november 16. A betörök hete (Folytatás az 1. oldalról) a feladatra alkalmatlannak tartotta, és lemondásra szólította fel. Kérte a testületet, hogy ennek elmaradása esetén váltsa le a felelős szerkesztőt. Az ülésen László Kovács-Gyula a „médiatörvény" megalkotása előtt szeretett volna szót kapni, ám erre nem kapott lehetőséget. Puskás Imre a másfél gépelt oldalnyi terjedelmű téziseket számos szóbeli kiegészítő magyarázattal látta el, képviselő- társa, dr. Hegedűs Gyula pedig arra kérte a testületet, szavazzanak arról is, írjanak-e ki pályázatot a felelős szerkesztői posztra. Minderre csak hosszas - és személyeskedésektől sem mentes - vita után került sor. Puskás Imre ugyanis jelenleg a Bátaszéki Szabadelvű Kör lapja, a Jövő(ü)nk felelős szerkesztője. A két lap között meglehetősen rossz a viszony, egymást becsmérlő, sértegető írások láttak napvilágot. A Puskás Imre vezette bizottság olyan téziseket tárt a testület elé, amelyben a Ciká- dor felelős szerkesztőjének jogkörét kívánták korlátozni. Eszerint a lap tartalmáért a szerkesztőbizottság felel, amely döntéseit szótöbbséggel hozza. A vita nyomán ehhez hozzátették: a főszerkesztőnek vétójoga van. Más vélemények szerint így teljesen megfoghatatlan, hogy ki a felelős a lapban megjelentekért. A másik, sok vitát kiváltó pont az volt, amely tiltotta volna, hogy a polgármester, a képviselők és a hivatal dolgozói tagjai lehessenek a szerkesztőbizottságnak. Ezt többen diszkriminatívnak tartották, míg a támogatók azzal érveltek, hogy szükség van az önmérsékletre, el kellene kerülni annak még a látszatát is, hogy például egy önkormányzati ülésről szóló tudósításba beleszólhasson képviselő, hivatali dolgozó, vagy akár a polgármester. A testület - a tervezet mondatról mondatra történő elfogadása során - e tiltást elvetette. A következő ülésre tehát beviszik az első körben már alaposan átrágott „médiatörvényt". A „nagy csata", a „frontális támadás" után lezajlott. A felelős szerkesztő beszámolóját a testület elfogadta, és nem tartotta indokoltnak, hogy pályázatot hirdessen. László-Kovács Gyula tehát bizalmat kapott a testülettől. Az ülés után megkértük a leg- inkább érintetteket, hogy értékeljék a történteket. László-Kovács Gyula, a Ci- kádor felelős szerkesztője: — Az teljesen természetes, hogy egy lap felelős szerkesztője akarva-akaratlan összetűzésbe kerülhet azokkal, akik az újságban publikálnak. Hogy Rudolf Lászlónak nem jelentettem meg néhány írását, nyilván ez nem tetszett neki és megsértődött. — Ez a konfliktus valódi gyökere? — Igen. Aztán ezeket az személyeskedő írásokat a szabadelvű kör lapja mindenféle önkontroll nélkül megjelentette. Megkockáztatom, fennáll a gyanúja a rágalmazásnak, a hitelrontásnak, a személyiségi jog megsértésének. — Ezek igencsak komoly vádak ... — Hozzáteszem, ezt én szubjektiven ítélem meg. Megjegyzem, Rudolf Lászlónak még a Cikádor legutóbbi számában is jelent meg írása ... — Ami nem jelent meg Rudolf Lászlótól, miért maradt ki a lapból? — Az emberi jogokat sértő, és a magyar nyelv stilisztikája ellen vétő írásokat nem jelentettem meg. Hozzáteszem, ez a szubjektív a véleményem, és fenntartottam magamnak a jogot, hogy döntsék. —- Nagyjából összeállt a helyi médiatörvény. Ebben a felelős szerkesztő jogait korlátozzák. — A sajtó útján értesültem arról, hogy a testület megbízta az önkormányzat kulturális, oktatási és sportbizottságát azzal, hogy ezt előkészítse - az én megkerülésemmel, holott esetleg tudtam volna benne segíteni, bár meggyőződésem, hogy ilyen úgynevezett helyi médiatörvényre nincs szükség, persze, az ön- kormányzat döntését én tiszteletben tartom. Rudolf László, a Cikádor szerkesztőbizottságának egykori tagja, jelenleg a Jövő(ü)nkben publikál: — László-Kovács Gyula nagyon sok jobbító szándékú javaslatomat nem fogadta el. A szerkesztőbizottság is meglehetősen elapadt. Az, hogy nem jelentetett meg néhány írásomat, csak a felelős szerkesztő urat minősíti. írtam egy elemzést a Cikádor válságáról, nem jelenhetett meg, ahogy az SZDSZ helyi csoportjának nyilatkozata, és az sem, amiben elbúcsúztam az olvasóktól. Ahogy a nagypolitikában, ugyanúgy itt helyben is a hatalmon lévő koalíció megpróbálja a helyi sajtóban is éreztetni hatalmát. A két héttel ezelőtti számban a Demokratikus Chartát becsmérlik, a Soros Alapítványt alaptalanul kritizálják. (Az ezt követő számban a Visszhang rovatban a Cikádor közölt egy írást „Védjük meg a demokráciát!” címmel, amely a Demokratikus Charta mellett szól. A szerk.)- tta Puskás Imre képviselőt, a Cikádor egykori, a Jövő(ü)nk jelenlegi felelős szerkesztőjét legelébb arról kérdeztük, miért akarta korlátozni a jelenlegi felelős szerkesztőt a „tézisekkel": — László-Kovács Gyula meglehetősen elfogultan szerkeszti a lapot, nemcsak kiszolgálja a többségben lévő konzervatív képviselők óhaját, hanem olykor még ezen túl is lő... Ezért éreztük szükségesnek hogy a szerkez- tőbizottság gyakorolhasson politikai kontrollt a felelős szerkesztővel szemben. — Többen meglepődtek rajta, hogy a tervezetben az is szerepelt, ne lehessenek a szerkesztőbizottság tagjai a képviselők, a polgár- mester és a hivatal dolgozói. Talán azért is, mert ön, mint képviselő szerkesztette a lapot. — Annak idején a különféle szervezetekből, pártokból alakított kuratórium választott meg engem - távollétemben - , nem a képviselő-testület. — Mi volt e korlátozás célja? — A jelenlegi felelős szerkesztő működése alatt az ön- kormányzatot, a hivatalt kritizáló írás szinte nem jelent meg, pedig olykor a bíráló hangnem igencsak elkelne. Amennyiben ezek az emberek benne lehetnek a szerkesztő bizottságban, félő, hogy ez továbbra sem fog megtörténni. — Folytatódik-e tovább a sárdobálás? — Mi megpróbáljuk nem felvenni a kesztyűt.-hangyálGyakran csörgött a telefon az elmúlt héten a szekszárdi kapitányságon, mert valósággal hemzsegtek a betörők az elmúlt héten a városban és környékén. Ennek következtében az átlagos 30-35 helyett közel hatvan eljárást kellett megindítani a kapitányság területén. Kisebb-nagyobb lopások előfordultak már az elmúlt hét végén is, szerdán viszont frontátvonulás lehetett, mert igencsak megélénkültek a betörők és tettre készen indultak útnak az éjszakába. Visszatérő vendégek? , A szálkai gázcseretelepet ismét meglátogatták a fizetni nem kívánó „vendégek", s hét palackkal gazdagabban távoztak. Legutóbb másfél hónappal ezelőtt loptak gázpalackot ugyanonnan. Szőnyegen a páncélszekrény Betörtek Bátaszéken a ge- menci állami gazdaság központjába, ahonnét egy szőnyeg segítségével vonszolták ki a kis méretű páncélszekrényt, amit annak idején négy dolgozó hozott be a helyiségbe. A nyomok két elkövetőre utalnak. A páncélszekrényben közel egymillió forint volt. Vittek videót is Hasonló „eredménnyel" dolgoztak - még mindig ugyanazon az éjszakán - Őcsényben azok a betörők, akik dobozostól szállították el a mosógépeket, színes televíziókat, videókat, a még nem teljes leltár szerint, mintegy nyolcszázezer forint értékben. Hívatlan vendégek Még mindig szerda éjjel van, amikor hívatlan „vendégek" érkeztek - jóval záróra után - a tolnai Béke étterembe és egy másik vendéglátó helyre is. Gázpalackot, italt és cigarettát vittek el. A tettes pillanatnyilag lakat alatt van, ellentétben a társtettesével. E miatt, és mivel a rendőrség vendégszeretetét élvező gyanúsítottnak „másfél méteres" priusza van, a rendőrség kezdeményezte előzetes letartóztatását is. Ki járt a Krokodilban? Nem szerda éjjel ugyan, de betörtek a szekszárdi Krokodil étterembe is, ahonnét szintetizátort, és - szokásás szerint - italt és cigarettát, valamint némi készpénzt vittek el. Gyüjtögetők Az Agrober-telepen az eladásra váró gépek egy részét is szétszerelték. Olyan alkatrészeket vittek el a betörők, amelyekből motorizált hurkatöltő is készíthető. Mások pedig a kisebb tanyabetörések során jutottak elemózsiához, és más holmikhoz. -ihiAz olvasó hangja Ki fizet rá az üzletre, avagy kinek üzlet a biztosítás? A parlamentben lehet interpellálni Köztudott/hogy minden forgalomban lévő gépjárműre kötelező biztosítást fizetni 1991. július 1-jétől, amely utóbbi időben negyedévenként emelkedik. Ezt törvényben szabályoz- . ták, s azt is, hogy névreszó- lóan érvényes, ami érthető! De a szabályok és rendeletek megalkotói a hóközi adás-vételeknél találták fel a nyereséges biztosítás üzletét, amikor az eladónak előre, negyedévre be kellett fizetni a díjat, a vevőnek viszont az átiratás pillanatában azonnal kell kötnie egy újabbat. A korábbi és új tulajdonos ugyanazon hónapra, ugyanarra a kocsira köteles fizetni, ha például (mint esetemben) az 9-én cserél gazdát. A megkezdett hónap díját nem fizetik vissza, így a biztosító kétszer 465 forintot zsebelt be. Kár esetén egyikre fizet. Ennek ellenére (sajnáltatva magukat) papolnak a ráfizetésekről és ilyen címen emelgetik díjainkat, gépjármű-, lakás-, stb. - mindenre kiterjedően. Biztosítási csalásokról regélnek, holott a példát ők szolgáltatják elsőként, nem beszélve a kárrendezések alkalmával keresett és talált kibúvókról, a kifizetések elől. Nem kétlem, hogy vannak ügyeskedők, sőt a jogtalan haszonszerzéseknek egyre több ötletgazdája van, de amit a biztosító csinál, azt is ide lehet sorolni. Ellenben a mai gazdasági helyzetben is maradtak még - remélem, velem együtt szép számmal - becsületes emberek, akiknek nem jönnek könnyen a 465 forintok, mert szorgalmas munkával megkeresett forintjaikból élnek. Kishonti Jánosné Szekszárd + Természetesen meghallgattuk a másik felet is. Az AB Aegon Általános Biztosító szekszárdi fiókvezetőjét, Blaskovits Istvánt kérdeztük: valóban így van, ugyanarra a kocsira, ugyarra a hónapra két biztosítást köttetnek, ha gazdát cserél? Lehet ez ellen tenni valamit? — Ez ellen legfeljebb a Parlamentnél lehet interpellálni - válaszolta -, mert kormányrendelet szabályozza a dolgot. Nemcsak nálunk, de minden biztosítónál ez a helyzet. Ha csak egyetlen napig is kockázatban volt az autó, akkor a biztosítási díj megilleti a céget. S ha gazdát cserél a kocsi, akkor előáll az a faramuci helyzet (amit nem mi találtunk ki!), hogy dupla biztosítást kell kötni ugyanarra a járműre. Igaz, hogy ha 15-e után jön létre az adásvétel, akkor már nem szoktuk kötelezni az új tulajdonost, hogy arra a hónapra fizessen, csak a következőre. Tehát az első 15 nap a „kritikus". - Wy Édes anyanyelvűnk és a „lekvárregények" A közelmúltban rendezték meg az Édes anyanyelvűnk vetélkedő országos döntőjét középiskolások részére, ahol a bátaszéki Mészáros László, a szekszárdi kereskedelmi szakközépiskola harmadik osztályos szakmunkástanulója az ötödik helyet szerezte meg. Vele beszélgettünk a versenyről, terveiről. — Miként kötődsz az irodalomhoz, a nyelvhez? — Sokan azt mondják, hogy az úgynevezett „lekvárregények" olvasásával nem lehet megszeretni az irodalmat, pedig számomra éppen ezek a regények jelentik az igazi műveket. Ezeket szeretem olvasni a mai napig is, kötelező olvasmányként veszek csak kezembe fajsúlyosabb alkotásokat. Ilyen a természetein, ezt szeretem. — Mit jelent, hogy ilyen a természeted? — Nagyképű vagyok, felelőtlen és naplopó. — Nehéz elhinni, hogy naplopó vagy, hiszen egy országos vetélkedőn előkelő helyezést értél el. Egyáltalán miként zajlott ez a verseny? — Elsőként nyelvtani tesztet kellett kitöltenünk, majd szóban kellett megnyilvánulnunk adott témában, időkeretben és meghatározott személyekhez. Az iskolai versenyről egyébként hárman juNem tegnap írták A Tolna Megyi Népújság 1957. november 17-i száma beszámol arról, hogy: Ezüstkalászos gazdatanfolyam kezdődik szekszárdon: „A napokban összehívták a tanfolyamon részt venni kívánó dolgozó parasztokat, hogy megbeszéljék velük a tanfolyam anyagának vázlatát." Izgalmas órák a város felett — címmel helyszíni beszámolót közölt aTolna Megyei Népújság 1962. november 16-án a „TV-reléállomás antennatartójának" helyére emeléséről. Rövid részletek az írásból: „Sűrű, tejfehér köd ereszkedett a városra. Innen fent- ről, a Kálváriáról még a kórházig sem látni. Alig múlt nyolc óra, amikor a hat honvéd munkához lát. . . Egy perc múlva háromnegyed öt. Egyházi Attila honvéd fent a magasban meglengeti a sapkáját: — Győztünk!! Helyén az antennatartó! Apróhirdetés a Tolna Megyei Népújság 1967. november 17-i számából: „EISERT Berlin gyártmányú páncéltőkés pianinó 9000-ért eladó. Érdeklődni du. fél 3-tól. Részletet biztosítani tudunk." tottunk be a megyeire, de csak én mentem el, ahol aztán a második helyet szerezve kerültem az országos döntőbe. A Sátoraljaújhelyen megrendezett országos versenyen már komolyabb követelményeknek kellett megfelelni, mint az első két fordulóban, ahol szinte félgőzzel teljesítettem - nagy meglepetésemre - a szinteket. Az országos döntőre Bánfai Ida tanárnő készített fel, akinek köszönetemet szeretném kifejezni, de - mivel nagyképűségem levetkőzni nem tudom - sok múlt rajtam is. A szóbelin megadott három téma közül, amit 5 percben kellett kifejteni, én a szüleim házassági évfordulója alkalmából mondandó köszöntőt választottam. A másik két téma eleve kiesett, de ez éppen nekem való volt, mert nagyon tisztelem és szeretem a szüléimét, akik szinte a semmiből teremtettek meg minden szükségest, akik büszkeségüket félretéve hajtottak, hogy testvérem és én is normális körülmények között élhessünk. Azt hiszem, hogy ezek az érzelmek törtek fel belőlem, s ez elég meggyőzően sikerült. — Hogyan szeretnéd kamatoztatni a tehetségedet, a jó kifejező- képességedet? — A verseny csupán szép emlék marad számomra, abból hasznot nem látok, de a tehetségemet - ha van ilyenem - szeretném kamatoztatni. Regényeket akarok írni, s attól függően, hogy milyen lesz az első fogadtatása, majd meglátom, hogy ez csak móka vagy valami más is lehet belőle. — Nem akarsz a szakmádban dolgozni? — A szakmát szeretem, vegyesbolti eladónak tanulok, de nem biztos, hogy ez a végső állomás. Nem tudom, hogy miben kötöm le majd magam. Egyébként szeretnék egy „alom" gyereket, de feleséget ...? — Hogyan nézik az emberek, hogy kicsit más vagy? — Van aki röhög az egészen, van aki a puszta létével segít nekem, mint a szüleim. Vannak akik az elmebetegeknek kijáró jótékony figyelemmel kísérik dolgaimat. Fotó: Kispál Mária Nagy László Pletykásak a cinkék? Másfél hete vettem észre, hogy parkosított udvarunk egyetlen fáját, aminek termése nincs, de tavasszal olyan, mint egy hatalmas, rózsaszínű csokor, cinkék látogatják. Némi leselkedés után derítettem föl, hogy a negyedik emelet magasán tanyáznak, fészkelő helyet ott foglaltak maguknak. Vendéglőt nyitottam hát nekik egy ásványvizes flakonban és fölfedezve, hogy megavasodott a dió, amit nem tudni mikor vettem, „megterítettem''. Nyomban elfogadtak szakácsnőjüknek. Étvágyuk kiváló, minden nap újra kell tölteni a madzagon himbálózó vendéglőt. Ez rendben is van eddig. Ám mi történt? Valahol elcsicseregték, pittyegték a tollas kedvesek, hogy macska- és más veszély kizárva, jól lehet lakni a második emeleti folyosón. Tegnap már megjelentek a tengelicek is. Egyelőre csak ketten, de számítani lehet atyafiságukra - hiszen a cinkék is elhozták az övéiket. Szóval kétségkívül pletykásak a cinkék, de annyi baj legyen! Amíg idejárnak, sereglenek a télen, velük jön a mosolygás. Csak észre ne vegyék, hogy máris gyermekekként lessük őket és míg ők diót, napraforgómagot zsákmányolnak, tepertőt csipegetnek, mi azt a derűt, ami nélkül nem él meg az ember. - li -
