Tolnai Népújság, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-27 / 253. szám

2 KÉPÚJSÁG VILÁGTÜKÖR - HAZAI TÜKÖR 1992. október 27. További bonyodalmak Kajdacson Kárrendezés vagy károkozás történik? (Folytatás az 1. oldalról) Az üggyel már foglalkoz­tunk, akkor azt nyilatkozták a föld-foglalók, hogy akciójuk jogos volt, a faluban mindenki mindenkit ismer, tudják, ki­nek mi,, mennyi termőföld jár; egyszerűen csak elébe mentek az eseményeknek. Vetni kell. A tavaszi földárverést köve­tően úgyis ez az ábra alakul ki, amit most ők kikaróztak. Szeremlei Zsigmond kifo­gásolta, hogy az akkori cikk­ből nem domborodott ki egyértelműen az ő indokuk, az, hogy a földrendező bizott­ság ülésére meghívták a téesz vezetőit, közölték velük abbéli szándékukat, hogy a kárpót­lásra kijelölt terület azon ré­szét, amire igény lesz, kiadják a gazdáknak, s akkor erre a szövetkezet elöljárói hajlan­dóságot is mutattak. Csak­hogy a bizottság következő ülésére nem jöttek el a téesz képviselői, a hozzájuk intézett ajánlott levélre sem adtak olyan választ, miszerint ők kí­vánják művelni a földet, s el­lenzik annak kiosztását, bér­letbe adását az egyes gazdák­(Folytatás az 1. oldalról) így került sor a frakció szerdai állásfoglalására, mely bizonyos tekintetben valóban sok mindent tisztázott. Első­sorban azt, hogy dr. Hajós Ká­roly személyét még az átme­neti időszakra sem fogadják el a „képviselői tizek". Az állás- foglalásban pontokba szedve sorolta fel az aláíró tíz képvi­selő dr. Hajós Károly szemé­lye elleni kifogásait. Szakmai kifogásként hangzott el, hogy évek óta nem készítette el az igazgató a kórház szervezeti és működési szabályzatát és hogy nem működött együtt az önkormányzat egészségügyi bizottságával. Vádként hang­zott el, hogy a kórházat és Gunaras-fürdőt dr. Hajós az önkormányzat megkerülésé­vel felajánlotta a megyei ön- kormányzatnak. A polgármester, dr. Fazekas István intézkedését, miszerint dr. Hajós Károlyt ideiglenesen félállásban megbízta az orvo­sigazgatói teendők ellátásával, dr. Monostori sértőnek ne­vezte, csakúgy, mint azt, hogy szerintük a polgármester „egy teljesen jogszerű döntés ellen, az őt megválasztó testület el­len tüntetésre buzdított". Ugyancsak nyilvánvalóvá vált a sajtótájékoztatón, hogy bár­mennyire is ellenkezően nyi­latkoznak a jelenlévők Guna- rasról, a kardinális kérdés mégiscsak a gyógyfürdő komplexum üzemeítetése. Az állásfoglalás II. pontja szerint ugyanis az önkormányzat tu­lajdonában lévő gunarasi strand-gyógyfürdő nem a Simbex kft hitbizománya, a kft szerződése ez év decemberé­ben lejár. A további üzemelte­tésre — az önkormányzati többség mellett megmaradó 49 %-ra - a „Simbex kft jelent­kezési jogát nem vitathatja senki", hangzott el, és utána rögtön az is, hogy dr. Hajós Károly elmozdítása és Guna- ras további hasznosítása kö­zött semminemű összefüggés nincs. A változást azok akadá­nak. Ezért fogták a mezei kör­zőt, ezért vonultak a tett­helyre, s ezért cselekedtek, míg mások totojáztak... Mi meg azért „vonultunk ki" Kajdacsra, hogy tisztán lássunk, de hamarosan be kel­lett ismernünk, hogy az nem lesz könnyű. Mohai István té- eszelnök, az akciót jogsértő­nek tartók nevében elmondta, hogy több mint 150 kárpót­lásra jogosultról tud a község­ben, érthetetlen, hogy miért csak ez a maroknyi csoport „kapott" földet. Egyesek tőle kérdezték, hogy mi volt ez az egész - mert volt, akinek a csa­ládi birtokát is kimérték, va­laki más számára -, de csupán annyit mondhatott, hogy ő is csak a sajtóból értesült a tör­téntekről. Sőt, még állami tu­lajdonú földrészleteket is „osztogattak", amiről a kár­pótlási hivatal vezetője úgy nyilatkozott - pár nappal ké­sőbb - Mohai Istvánnak, hogy „ilyesmiről szó sem lehet!". Egyébként azon a bizonyos földrendező bizottsági ülésen a szövetkezet elnöke - elmon­dása szerint - úgy nyilatko­lyozzák, akik hitbizománynak tekintik a gyógyfürdőt, azt meg akarván tartani. * — Lesütött szemmel kell járnom a városomban - pana­szolta a hosszas külföldi útjá­ról hazatért Szigethy István alpolgármester visszautasítva a vádat, miszerint a kritikus helyzetekben soha nem lehet megtalálni, mindig „eltűnik". — Azon kevesek közé tar­tozom, akik ebben a városban születtek és itt is éltek az el­múlt 42 év alatt, - intézte sza­vait az alpolgármester „tüke-dombóvárrként" a hall­gatósághoz, állítván, hogy eb­ben az ügyben „a dombóvá­riak szólnak a legkevesebbet". Tizenöt évi gunarasi mun­kájának hosszas ecsetelése után Szigethy István el­mondta, hogy akaratán kívül lett „botcsinálta vállalkozó" 1984-ben, majd kijelentette, hogy a vállalkozónak az a tu­lajdonsága, hogy vállalkozik, üyetén megfontolásból pró­bálta ő a Simbex kft keretei között fellendíteni a strand­fürdő forgalmát. A szemé­lyét ért különböző vádakra reagálva az alpolgármester a dátumok fontosságára hívta fel a figyelmet sorolva, hogy mikor alakították a kft-t, mi­kor kérték és kapták meg üzemeltetésre a strandfürdőt és mikor választotta meg a testület alpolgármesternek. A beszámoló során több érdekes dolog is elhangzott. Többek között kiderült, hogy 1991. ja­nuárjában Együttműködési megállapodás jött létre a dombóvári városi kórház és a Simbex között - aláírók dr. Hajós-Szigethy minek ér­telmében a kórház kötelezett­séget vállalt arra, hogy 1991-től 1993-ig minden év május 1-től október 31-ig a kft részére bocsát húsz kórházi férőhelyet, tíz kétágyas szoba formájában gyógyturizmus keretében történő hasznosí­tásra. A megállapodás értel­mében a Simbex a férőhelyek zott, hogy igenis művelni kí­vánják a kárpótlásra kijelölt területeket; nem adják más­nak. Ezt október 15-én levél­ben is közölték a bizottsággal, aztán birtokháborításért bepe­relték a földosztókat. A téesz műveli az inkrimi­nált táblákat. De hogyan? Egyesek szerint csak körbe­szaladtak a tárcsával, aztán elvetettek. Megfelelő talajelő­készítés, műtrágyázás nélkül. Bosszúból. — Műtrágyát most valóban nem adtunk - bólintott Mohai István -, ami a szövetkezet anyagi helyzetével is össze­függésbe hozható. Nem ál­lunk rosszul, de az zavaró, hogy az augusztusi földárve­rés kárpótlási jegyeit még mindig nem kaptuk meg. Kö­zel 700 ezer forintról van szó. Amikor rákérdeztünk, azt fe­lelték, hogy a megyei kárren­dezési hivatal páncélszekré­nyében van a járandóságunk. Na, én azzal nem sokra me­gyek. Pedig kárpótlási jegyért most vásárolhatnék új gépe­ket. Végül úgy summázta a tör­értékesítése esetén szemé­lyenként és éjszakánként 3500 forint átalánydíjat fizet a kór­háznak, az egészségügyi in­tézmény pedig fenntartja a fé­rőhelyeket, finanszírozza, va­lamint gyógyító szolgáltatá­sokat teljesít a kórházépület­ben, illetve a gyógyfürdőben. A így befolyt haszonról nem esett szó. A vízmű diktálta az iramot, mi futottuk a versenyt. Ha úgy gondolták, rácsukták a kaput a vállalkozóra, ha úgy gondolta, drágább lesz a belé­pőjegy, akkor a polgár többet fizetett - emlegette fel az átkos időket Szigethy István, bár voltak, akik rögtön a jelenlegi helyzetet kérték rajta számon: a kft 24 forintról 60-ra emelte a gyógyvíz díját, amivel a gyógyfürdőt kis híjján a csőd szélére juttatta. Az alpolgár­mester visszautasította a vá­daskodást, mondván, ezek az országosan elfogadott árak, egyébként sem ennyi a díj, hanem 66 forint, ami demok­ratikusan, a kórház vezetésé­vel egyeztetve, testületi ülésen lett megszavazva. Szerinte ko­rábban a vízmű is közel ennyit számlázott, mert hozzászámí­totta a csatornadíjat. Amúgy három hónapja nem fizet víz­díjat a kórház, mert nem küld­tem nekik számlát, mondotta. * A Fidesz és a jelenlévők kérdésére, miszerint összefér­hető-e az, hogy „a Simbex ügyében az alpolgármester tárgyalhat a kft egyik vezető­jével, dr. Monostori Marianna képviselővel", Monostori Ma­rianna válaszolt kijelentvén, hogy a funkciók nem össze­férhetetlenek. Egyébként is a jelenlegi politika célja éppen egy olyan tőkeerős vállalkozó réteg létrehozása, amelyik ké­pes az ország gazdasági-poli­tikai életét irányítani - mon­dotta a képviselőnő semmi kétséget nem hagyván afelől, hogy Dombóváron kik tartoz­nak e réteghez. F. Kováts Éva ténteket a téesz-elnök, hogy nem tudja, mire jó ez a nagy kapkodás, ez a földfoglalás. Ó úgy tekinti, hogy ez a dolog, ez az egyezség nem jött létre, s továbbra is a szövetkezet tu­lajdonának tekinti azokat a táblákat is, amelyeken a föld­rendező bizottság karói me- redeznek. A földrendező bizottság egyébként kedden (ma) este 7-kor ülésezik. Az ő jelenlegi álláspontjukról Szeremlei Zsigmond szerdán ad tájékoz­tatást. Felmerülő kérdések: Ki ki­nek a földjén ga(rá)zdálkodik? Most tulajdonképpen kárren­dezés, vagy újabb károkozás történik? Helyi konfliktusról van-e szó? Megoldható-e helyi szinten az ügy, amikor a felek a felettes szervekhez szala- doznak, igazságszolgáltatá­sért? Jól teszik-e a felettes szervek, ha nem nyilatkoznak a sajtónak, mondván hogy nem az ő dolguk, lokális a probléma, ott kell megoldani, ahol keletkezett? Wessely Fotó: Kispál M. Új jegyző (Folytatás az 1. oldalról) A továbbiakban a kommu nális hulladék elhelyezéséről tárgyaltak a tolnai képviselők. Előreláthatólag két éven belül betelik a helyi szeméttelep, és gondoskodni kell a hulladék máshol történő elhelyezéséről. Elképzelések szerint Őcsény külterületén lenne egy regio­nális lerakóhely, ahová több településről, így Szekszárdról és Tolnáról is szállítanák a szemetet. Rózsa Sándor kép­viselő felvetette, hogy az őcsényiek támogatják-e ezt az elképzelést, illetve egyáltalán tudnak-e róla. Mások helyi szeméttelep kialakításában gondolkodnak. Kaposvári Fe­renc, a településfejlesztési bi­zottság elnöke kihangsú­lyozta, hogy ő ahhoz semmi esetre sem járul hozzá, hogy Tolna legyen Szekszárd sze­métdombja. Ne ilyesmin akar­jon keresni a város. Ha min­denképpen a közelben kell megoldani a dolgot (Tolna és Fadd határában), akkor csak a környező kistelepülések hul­ladékainak elhelyezését vállal­ják. Mások az Öcsényben való szállítás költségeit feszeget­ték. A későbbi testületi ülése­ken döntenek a továbbiakról. Az ülés legizgalmasabb kérdése az volt, hogy sikerül-e végre Tolnán jegyzőt válasz­tani. Ezúttal egyhangú döntés született. A jelenlegi bátaszéki jegyző, dr. Tóth László pályá­zatát elfogadta a testület. Ő már korábban dolgozott Tol­nán, az akkori tanácsnál, ható­sági osztályvezetőként. PADLÓSZŐNYEG-VÁSÁR! 40%-os árengedmény a belga import padlószőnyegekből! Minden kedves érdeklődőt várunk SZEKSZÁRDON, a Babits Mihály Művelődési Központban (Mártírok tere 10.) október 29-30-án, 8-18 óráig. EXBROKER BT. _________(138/19919) H itbizomány vagy nem? Sajtótájékoztató Gunarasról, „szóinflációs" időben A Duna-meder és október 23-a (Folytatás az 1. oldalról) A magyar figyelőszolgálat mindenesetre állandóan nyo­mon követi a fejleményeket. Antall József a képviselőket tá­jékoztatta arról is, hogy a kormány a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult, a keddi szlovák válasz után pedig kész az EBEÉ konfliktusmege­lőző mechanizmusával kap­csolatos intézkedéseket tenni. A miniszterelnök az októ­ber 23-ai Kossuth téri incidens kapcsán leszögezte: a kor­mány sajnálatosnak és min­denkor elítélendőnek tartja, ha ünnepélyes alkalmakkor kerül sor olyan jelenségre, amely az ünnepség hangulatát megza­varja. Sajnálatos, ha a köztár­sasági elnökkel történik ha­sonló incidens. Mindazonáltal Antall József a leghatározot­tabban visszautasította azokat a célzásokat, amelyek a kor­mányt, illetőleg a koalíciót bármiféle kapcsolatba hozták az eseménnyel. Úgy fogalma­zott a meg nem nevezett vá- daskodóknak: „ezt az alpári észjárást szíveskedjenek ma­guknak megtartani és nem át­ruházni a kormányzatra". TÖLGYESSY PÉTER, az SZDSZ elnöke napirend előtti felszólalásában arra kérte a magyar diplomácia irányító­ját, hogy ne csak harmadik félnél, hanem szlovák partne­rénél is keresse a megoldás le­hetőségét Bős ügyében. Fel­szólalásának hosszabb részé­ben az SZDSZ elnöke is a Kos­suth téri incidenssel foglalko­zott. Támogatta különbizott­ság létrehozását nemcsak az ügy, hanem a magyarországi szélsőséges jelenségek hátte­rének kivizsgálására. Nem tar­totta elégségesnek a kormány és személy szerint Antall Jó­zsef miniszterelnök elhatáro­lódását. KÓNYA IMRE, az MDF frakcióvezetője napirend előtti felszólalásában először annak a folyamatos konzultációnak a jelentőségéről szólt, amit a kormány folytat a Parlament­tel a bősi vízlépcsővel kapcso­latosan. Kijelentette: frakció­juk határozottan támogatja a kormánynak az ügyben tett lépéseit. Ezt követően a frak­cióvezető - az MDF állápont- ját ismertetve - ugyancsak hosszan szólt az '56-os ünnep­ségekről. Mint mondta: mély­ségesen sajnálják, hogy az el­lenzéki képviselők tüntetőleg távol maradtak a megemléke­zésektől. Kónya Imre megüt­közését fejezte ki azzal kap­csolatban is, hogy egyesek a kormányt teszik felelőssé a Kossuth téren történtekért. Ezzel szemben határozottan kijelentette: a történtekért a fe­lelősség azokat terheli, akik a köztársasági elnököt belehaj­szolták a kisszerű napi politi­kai ügyekbe. Kónya Imre bejelentette: frakciójuk nem akarja a de­mokráciát parttalanul értel­mezni, és ezért olyan törvény- javaslatot nyújtottak be a Tisz­telt Háznak, amely mind a fa­siszta, mind a bolsevista jel­képek használatát megtiltaná. ORBÁN VIKTOR (Fidesz) is folytatta a napirend előtt hozzászóló képviselők sorát. A fiatal demokraták frakció- vezetője elöljáróban értelmet­lennek minősítette a felelősség kérdését feszegető további vi­tát, mondván: a kormány nyi­latkozatából egyértelműen úgy tűnik, hogy magát Göncz Árpádot terheli a felelősség, hisz „addig akadályozta a végrehajtó hatalom alkotmá­nyos működését, amíg a fel­háborodott úgymond nép kénytelen volt fasiszta egyen­ruhát és jelvényeket ölteni, hogy e feletti felháborodását kifejezze". A rendőrségnek fel kellett volna lépnie a garázda­sággal vádolható személyek­kel szemben. Olyan mulasztás történt, amely akkor sem lenne magyarázható, ha nem a nemzeti ünnep megzavarásá­ról lenne szó - hangoztatta a frakcióvezető. CSÉPE BÉLA, a keresz­ténydemokraták frakcióveze­tője pártja nevében sajnálatos­nak tartotta, hogy az államfő nem mondhatta el Kossuth téri beszédét, és ezzel árnyék borult a nemzeti ünnepre. Ugyanakkor '56 szelleméhez méltatlannak minősítette az incidenst követő fogadtatást. Határozottan visszautasította azokat a feltételezéseket, hogy a koalíciós pártoknak bármi közük lett volna az incidens­hez. Úgy fogalmazott: „a de­mokráciában minden állami vezetőt érhet inzultus. Az ün­nepen valóban sajnálatos esemény történt, de nem olyan dráma, amely megin­gathatná a demokráciába ve­tett bizalmat". Sajnálatosnak ítélte továbbá, hogy a nemzet politikai értelemben kettéha­sadt az ünnepen, minthogy az ellenzék nem vett részt a meg­emlékezéseken. Sértőnek ta­lálta ezek után azt is, hogy az ellenzék az ünneplő tömegre egyöntetűen rásütötte a szél­sőjobb bélyegét. SZABÓ JÁNOS, a 36-ok frakcióvezetője rámutatott: a szólásszabadság az Alkot­mányban biztosított jog. A Kossuth téri véleménynyilvá­nítást magát ezért nem ítélik el, viszont annak formáját igen. Az incidens okát egyéb­ként, mint hozzátette, a füg­getlenek abban látják, hogy a köztársasági elnök az utóbbi időben bekapcsolódott a napi politikai eseményekbe. KATONA BÉLA (MSZP) a miniszterelnökkel szemben úgy látta: ezúttal sokkal több­ről van szó, mint egy ünnep hangulatát megzavaró inci­densről. Az eset szerinte egyenes következménye egy, a kormánypártok £1 tál elindí­tót és irányított folyamatnak. Azáltal, hogy a koalíciós pár­tok korábban egyetlen alka­lommal sem határolódtak el a szélsőséges megnyilvánulá­soktól, hozzájárultak ahhoz, hogy néhány száz náci egyen­ruhás suhanc a nemzetiünnep hivatalos rendezvényét meg­zavarja - jelentette ki. Ezután a szocialisták és mindazok nevében, akik az ünnepségen meg kívánták hallgatni az ál­lamfőt, megkövette Göncz Árpádot az őt ért inzultusért. Egyben bejelentette: szorgal­mazzák egy parlamenti ad hoc bizottság felállítását az ügy kivizsgálására. Este nyolc óra előtt, soroza­tos próbálkozásokat követően egy-egy alkalomra sikerült biztosítani a T. Ház határozat- képességét, így a képviselők előbb önálló indítványok sor­sáról döntöttek, majd elfogad­ták az e heti ülés tárgysoroza­tát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom