Tolnai Népújság, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-26 / 252. szám
1992. október 26. SZEKSZARDES KORNYÉKÉ MEPUJSAG 5 Ingázás és táncos jókedv Alsónánán nincs felső Kérdésstaféta Előítélet és kocsirúd Feledtette-e a rendszerváltás az egykori körzetesítéseket, amikor a falvak elnéptelenedtek, mert elvitték az iskolát? Mi a helyzet ma? Körkép a városkörnyék kistelepüléseinek iskoláiról. *1* Ahol az embereknek kedvük van táncolni, öröm is akad ott. Amióta alsónánán főfoglalkozású népművelő-könyvtáros van, egyre szaporodnak azok a rendezvények, ahol az emberek örömöt lelnek. Szívesen vesznek részt társas összejöveteleken. A legutóbbi - a szüreti mulatság - még mindig visszhangzik. Teleki Magdolna, az iskola megbízott igazgatója is úgy Ítéli meg, hogy az ilyen közösségi eseményektől és az iskolától él, formálódik a falu. Al- sónána szűkös költségvetése csak az iskola alsó tagozatát engedheti meg magának. Ez olyan kijelentés, ami kész tények elé állíthat embereket. Ezt érezték azok a szülők is, akik gyermekeiket felső tagozatba, ötödik osztályba Íratták, és ekkor tudatták velük, hogy a tanulók nem helyben, hanem a környező nagyobb települések iskoláiba kénytelenek járni. Sok-sok vita alapja, hogy a nagyobb létszámú iskolában - ahol a szakos tanárok oktatják egyik-másik tantárgyat kap-e többet a diák, vagy ahol kisebb létszámú osztályokban több gondot fordíthat a nevelő egy-egy apró emberre. Az alsónánai felsősöket Várdomb, Mórágy, Szekszárd fogadja. Az alsósok idén új Hajdan 275 éve, 1717. október 29-én Mérey Mihály szekszárdi apát mellé - saját kérelmére - segédapáttá nevezik ki Traut- sohn János József 17 éves grófot. 145 éve, 1847. október 31-én először tart közgyűlést Au- gusz Antal elnökletével a Szegzárdi Kaszinó. 110 éve, 1882. október 29-én a Tolnamegyei Közlöny a vendégszereplő debreceni dalárda helyi vonatkozású dalát jelenteti meg: „Tolnamegyét a Duna vize mossa,/ Benne fekszik híres Szegzárd városa./ Sok szép asszony, sok szép leány van benne,/ Jó szívvel hát oda ki is ne menne./ Messze földön híres Szegzárd jó bora,/Fogd helyre költözve jó körülmények között tanulhatnak. Az első és második osztály önálló, míg a harmadik és negyedik összevont formában működik. Négy pedagógus főállásban tanít, egy félműszakos és még néhány óraadó látja el az értékközvetítés, készségfejlesztés tanítói teendőit. A második osztályban kötelező a német nyelv, ezt a harmadikban választhatják. Tantárgyi óra keretében néptáncoktatás folyik, de a mozgásfejlesztést szolgálják a karate tanfolyamok is. A háztartási szakkörök jó eredményei önmagukért beszélnek. Az iskola létét meghatározza az óvodások száma, az utánpótlásé, ami Alsónánán alacsony. Ez a szám a jövőben nem éri el a húszat, sőt az előrejelzések szerint ez a szám a későbbiekben tovább csökken. Ettől függetlenül fejlesztik, korszerűsítik a napközis konyhát, ami azonos épületben lesz az óvodával és iskolával. Két óvónő, egy gyermekfelügyelő és két dajka vU gyázza a legapróbb alsónána- iak hétköznapjait. A megbízott iskolaigazgató szerint a közeljövőben nincs remény arra, hogy alsónánán felsőtagozat is működjék. Hinni kell, hogy kevésbé lesznek hátrányos helyzetben a gyerekek Várdombon, Mórágyon vagy Szekszárdon. Az ingázás, az egyik településről a másikra járás kellemetlenségeit, keserveit kénytelenek elviselni a gyerekek, míg helyben maradó, táncoskedvű felnőttekké válnak. DKJ kezedbe a poharat czimbora./ Piros bortól legyen piros a kedved,/ Dalolj pajtás szabadságot, szerelmet". 100 éve, 1892. október 30-án a Tolna vármegye kifogásolta a frissen elkeresztelt Szegzárd Szálló nevét, mivel kimondva belebicsaklik az ember nyelve. Azt írja az újság: „Nagyobb büntetést nem kívánunk annak, aki kitalálta, mint hogy kétszázszor mondja ki gyorsan egymásután". 95 éve, 1897. október 31-én a Tolnamegyei Közlöny mutatványul néhány viccet közöl Lengyel Pál Pipafüst című adomagyűjteményéből. 90 éve, 1902. október 26. és november 2-a között a Tolnavármegye Kollányi Ferenc Mérey Mihály apát fogságáról írott tanulmányát közli. Krónikás Kérdésstafétánkban ma Fusz György kérdésére dr. Töttós Gábor, a Szekszárdi Városvédő- és Szépítő Egyesület elnöke válaszol. Hogyan látja az egyesület szerepét a város védelmében? - szól a kérdés, és íme a válasz: Serédi Jusztinián szerint a kollektív felelősség a gyakorlatban „majdnem a semmivel egyenlő" és „éppen a kollektív felelősség jelentéktelenségével iparkodnak az emberek saját lelkiismeretüket megnyugtatni és kollektív, vagyis másokéval közös cselekedeteik következményei alól kibújni." Látszólag ilyen a Városvédő és -szépítő Egyesület szerepe is: jó, hogy van, mert az egyén nyugodt lehet, ha nem tesz semmit az egyesület nevében szereplő célokért. Azon is el lehet gondolkodni, hogy miként lehet abban a városban védeni valamit, ahol Szekszárd 1918-44 A tervek szerint jövőre napvilágot lát a városi polgármesteri hiva tál kiadásában a Szekszárd történetét feldolgozó monográfia második kötete, amely az 1918-tól 1944-ig tartó időszakot öleli fel. A kutatás másfél éve folyik, az egyes fejezetek szekszárdi helytörténészek tollából születnek. A politika és a köz- igazgatás történetét Gaál Zsuzsanna, a mezőgazdasággal foglal kozó részt V. Kápolnás Mária írja, a kulturális életet Kaczián János, a pénzügy és hiteléletet Solymár Imre dolgozza fel, míg az oktatás történetét Balázs Kovács Sándor, a pécsi egyetem tanársegéde, a város iparát és kereskedelmét pedig dr. Szilágyi Mihály tekinti át. A kötetet, amelyet két lektor véleményez majd, Dobos Gyula, a megyei levéltár igazgatója szerkeszti. Amennyiben lesz r.i igény - és persze pénz elkészülhet a harmadik kötet is, ez 1945-től í hatvanas évekig tarti > korszakot tárgyalná. az buszpályaudvar építkezésekor büntetlenül vágtak ki ötmillió forint értékben százéves fákat, a posta építkezésekor ugyanígy tettek tönkre művészi ajtót, a városháza toldaléképülete évtizedek óta háborítatlanul pöffeszkedik ízléstelenségével legszebb terünkbe, a műemlékek nagyobb része jelöletlen, ami jelölt, annak kapujára bármilyen csicsás táblát kiszögezhetnek, ahol a város által ültetett fákat csak hivatalosan öntözik, ahol parkoló autók díszítik a vármegyeháza kapuját meg a járdát - és, sajnos, a példát ki-ki tetszése szerint szaporíthatja. Ezek után az egyesület szerepe sokkal kisebb annál, amit szeretnénk: a városi tévének városvédő műsora nincs, az emberek pedig a munka után úgy vélekednek környezetükről, mint Babits a Mozgófényképben: „olcsó s remek élvezet összecsodálni e gyors jelenéseket itt". Ennek ellenére az Augusztus 1-je óta a decsi faluház új igazgatója Bognár Cecil. Munkájáról, terveiről faggattuk. — Ön eddig népművelőként Szekszárdon dolgozott. Hogy fogott az igazgatói teendőkhöz? — A feladat számomra egy új kihívás. Abból indulok ki, hogy a ház a falué, az életének része, szeretnék új színt vinni az emberek életébe. A falu patinás hagyományokkal rendelkezik, amiket nem szabad veszni hagyni. Novemberre egy alkotószobát rendezünk be, ami megpróbálja visszaadni a régi műhelyek hangulatát. A nemrég nyílt galéria azokat a decsi értékeket kívánja bemutatni helyben, amelyek már Európát is bejárták, de itt nem ismerik őket. Tervezzük, hogy egy szobát rendezünk be, ahol azok Szekszárdon kevés olyan jelképes utca van, mint a város központjától a volt Benedek szurdikig vezető Mérey utca. A két városrész jobbára még ma is két világ: a kálvinista Fölsőváros többé-kevésbé megtartotta egységét, szellemiségét, s az is hihető, hogy az őseiknek először jogokat adó katolikus apátra joggal gondolhatnak szeretettel. Miben állt Mérey nagysága, mit vallhatunk ma örökségének? Erre keressük a választ. Amikor 1693. október 11-én elnyeri - több esztergomi kanonok elődjéhez hasonlóan - a szekszárdi apátságot, annyit lehet tudni róla, hogy ősei Somogy megyéből származnak s még IV. Bélától kaptak adományt, bár már előtte is nemesek voltak. A címerükben szereplő, fiait saját vérével tápláló pelikán Mérey Mihály egész életére szinte jelképesen igaz: mindent megtett azokért, akiknek sorsát rábízták, legyen szó csupán a szekszárdiakról, vagy a kurucok ügyéről. Amikor Szekszárdra érkezett, siralmas kép fogadhatta: alig néhány család élt itt, azok is évszázados reflexszel menekültek az erdőkbe és mocsarakba, ha idegen csapat közeledett, s még maga az apát sem tudhatta, minek az ura, mert javadalma birtokai idegen kézen voltak, a templom romokban, a rácok üldözve és üldöztetve. Mérey nem kis munkával összegyűjtötte a birtokokra vonatkozó régi iratokat és az udvarnál tiltakozott a jogbitorlás ellen. Ez nem lehetett egyszerű, mert más apátok, egyesület tagjai egyénenként is sokat tesznek, kollektív felelősségüket is érzik. Sokakból a jó szándék sem hiányzik: közel kétszázan indultak a Szekszárdi 7x7 avagy Itt élsz című vetélkedőn, amit közösen csinálunk a Gyermekek Házával. Ötvenezer forintot szánunk - szerény tiszteletdíjként - a csapatoknak, ugyanennyit a várost elkerülő út tervezésére. Cikkeink talán a városlakók öntudatát is növelik. Ott vagyunk a város kérésére az ünnepélyek helyének kiválasztásánál, hagyományainak megújításánál, javaslatot teszünk új utcanevekre, idén két emléktábla állításában működtünk közre. Ugyanakkor nem szedjük össze a szemetet sem a városban, sem a Csörge-tó nagy sikerű alternatív koncertje után (más sem szedi), s nem tudjuk meggyógyítani az ugyanitt munkái kapnának helyet - mint például a népművész Szél Judit -, akik már sajnos nincsenek közöttünk. Szeretnénk, ha a nagymultú hagyományőrző népi együttesünk ismét régi színeiben tündökölne. Nagy megméretés volt számunkra a szüreti mulatság megszervezése, amikor a régi hagyományok elevenedtek meg. A különböző jeles eseményekhez kapcsolódóan kiállításokat rendezünk a házban, a tárlatok háromhetente váltják egymást. —: Mennyi pénzzel gazdálkodhatnak? — Az önkormányzat erre az évre 6 millió forintot adott a háznak, ami a fenntartásra elegendő. Ehhez különböző pályázatokon nyertünk még pénzt, és van saját bevételünk várparancsnokok, sőt, maga az országbíró is a megtámadottak között voltak. Közben a környező pusztákról, erdőkből, mocsarakból be vagy visszacsalogatta a jobbágyokat, akik ugyan nem szívesen adóztak, de az apát által nyújtott létbiztonság és megélhetés miatt mégis hajlottak szavára. Az országszerte rossz hírben álló rácokat nem üldözte el, hanem pópát hozatott nekik, letelepítette őket A család címere Grábócra - szinte egyedülállóan példát adva. Nem igazolható, de valószínű, hogy az ő ténykedése révén az 1696-os összeírás csak rácokat talál Szekszárdon is: ez a jobbágyoknak éppúgy érdeke volt, ahogy apátjuknak. Közben élénken részt vesz és befolyásra tesz szert a megyei politikai életben. Amikorra sikerül birtokait visszaszereznie és Szekszárdot a virágzás útján elindítania, 1703-at írnak: megkezdődik a Rákóczi-sza- badságharc. félbe- vagy kivágott fákat. Általában vallhatjuk a kínai Mo mester 2400 éves gondolatát: „Olyan szavakat, amelyeket tettekre lehet váltani, mindig kimondhatunk, olyanokat azonban, amelyek nem megvalósíthatók, ne mondogassunk örökké. Mert ha szüntelenül olyasmiről beszélünk, ami megvalósíthatatlan, az merő szájjártatás". Eszünkbe jut azonban egy másik gondolata is: „Aki előítélettel találkozik s azt bírálni akarja, az mintha kocsirúddal akarná agyonverni a hangyákat". Szeretnénk hinni, hogy ilyesmihez együtt is találunk jobb eszközt, s a kimondható szavakat kimondjuk. Sok ez vagy kevés? Ki-ki maga eldöntheti. A stafétát dr. Töttós Gábor dr. Vadas Ferenc múzeumigazgatónak adja tovább, imigyen: A múzeum padlásán található egy bronz mellszobor Horthy Miklósról. A kérdés kettős: nem jelentkezett-e valaki mostanában, hogy szívesen felállítaná, illetve, mi a szobor őrzésének célja? Válasz: jövő hétfőn. is, ami az idén várhatóan eléri az egymilliót. — Mire futja mindebből? — Helyben egy-egy színházi előadásra nem gyűlne össze elegendő néző, ezért a színházak előadásaira Utakat szervezünk. Különböző szakköröket és nyelvtanfolyamokat indítottunk. Nagy az érdeklődés az óvodásoknak szervezett néptánc iránt. Nyolcvanöt gyerek jár a foglalkozásokra. A fiatalokat az ötórai teaklubba várjuk, ahol beszélgethetnek, táncolhatnak, előadásokat hallgathatnak. November második felé-ben kezdődik az öt előadásból álló gyerekakadémia. .. A kínálat persze nem teljes, mert mindig adódik újabb ötlet, igény, aminek megvalósítása ránk vár. -PusztaiMérey, aki addig sem volt híjával a személyes bátorságnak és elszántságnak, csatlakozik a fejedelemhez és mindvégig kitart mellette. Részt vesz a trónfosztást kimondó ónodi országgyűlésen s - egy később ellene valló selmeci szenátor szerint - azt hangoztatta: „ha két kuruc lesz is, mégis velük tart". A szabadságharc vége felé, 1709-ben fogságba esik, de Rákóczi arra kéri Bercsényit: „szabadítsuk meg", mert „valamennyi pap, barát van, mind odaadnám érette". Hét nap múlva XI. Kelemen pápa Habsburg-hűségre szólítja föl a magyar papságot, de Mérey esetében hiába: ő inkább vállalja, hogy javadalmait veszti, még ez évben „polgárilag, törvényszerű leg és kánonilag halottnak nyilvánították" Kollányi Ferenc szerint. Ezután az apátságot a nagyszombati jezsuiták egyetemének adták, Méreyt pedig még két évig fogva tartotta Kuklánder tábornok, zsaroló kötelezvényeket is aláíratott vele. A szatmári béke után alig egy hónappal, 1711. május 25-én Eleonóra özvegy királyné parancsot ad szabadon bocsájtására. Pontosan két hónap múlva már nemcsak hogy Szekszárdon van, hanem meg is köti szerződését a helybeliekkel. Ennek haladó jellegére utal, hogy fél évszázad múlva - immár a felvilágosult abszolutizmus elvei szerint - nem találtak benne semmit, ami változtatni kellene. Ma sem találnánk: az adó mindössze a jövedelem 10 százaléka volt. . . Dr.T.G. Szálkáim Történeteket mesélek, melyeket Szálka községben, a művésztelepen éltem, élek. • A füttyös Marosvásárhelyi fiatalok töltöttek két hetet a szálkai alkotótáborban. Románok és erdélyi székelyek találkoztak a szálkai sváb hagyományőrző csoport tagjaival. A vendégek többször sétáltak a falu központján keresztül a tóhoz. A helybeli legények szemet vetettek a szebbnél szebb arcú romániai leányokra. Barátság szövődött hamarosan, vagy talán azonnal. A fiúk föl-föl jártak a művésztelepre esténként. A csillagos nyári éjszakák, a tücskökkel, a holdvilággal, a csobbanó tóval, a fiatalsággal és az éppen megszülető nagy-nagy érzéssel, sokaknak felejthetetlen marad. A programban szerepelt egy olyan találkozó is, amikor a helybeliek és a vendégek - ki-ki az anyanyelvén, népdalokat énekelt, verset mondott. A szálkái fiúk - akik nézők voltak - tiszta inget vettek föl, vasalt nadrággal és hajat is mostak. A diszkóba nem így járnak, jegyezte meg a helybeli idősebb férfi. A dalok, a költemények még közelebb hozták az embereket, a különböző nemzetiségúe- ket egymáshoz. Mint mindennek, az ilyen nyaralásnak is vége lesz egyszer. A Pécsről Marosvásárhelyre közvetlenül közlekedő autóbuszhoz, a helybeliek - fiúk - is kikísérték a romániai lányokat. Ki nem érezte már azt a szorongó fojtást, ami akkor indul, ha olyan valakitől köszönünk el, akit szeretünk. Nem tartott soká, már potyogtak a könnyek. A kedves szép arcú román lányok zokogva szorongatták a vendéglátókat, hogy ugye visszajöhetünk még. Lassan mozdult a busz, amikor az egyik szálkai fiú égtelen keserveset, fájdalmasat füttyentett. Ezt minden nap megteszi, amikor a művésztelep előtt az iskolába megy. A hengerész Az útépítéskor kezdődött? Vagy talán korábban az a hullám, melyben sok-sok ember szívesen adja segítségét egy olyan közösségi cél eléréséhez, mint például egy alkotótábor megteremtése? Szóval az utat építették a Közúti Igazgatóság dolgozói. A vezetőnek is rokonszenves volt a szándék és nagy-nagy kedvezményt adott az alapítványnak, ami a művészeket szolgálja. Esős időben vonultak el az építkezés helyszínéről. A munkagépek hatalmas árkokat hagytak maguk mögött. Úgy számoltam, két-három napos kézi munka lesz, míg eltűnik minden göröngy. Éjszakára maradt még az úthenger, amit csak másnap vittek el. Amikor a következő nap kiértem a friss úthoz, már nem volt az úthenger és minden sima volt. Meglepődtem és jóleső érzés futott rajtam végig. Tetszett, hogy akadt egy ember, aki úgy hagyta el a munkaterületet, hogy ott a gazdának már ne maradjon sok tennivaló. Nyitni akartam a ház ajtaját, de tekintetem megakadt a kilincsre akasztott fehér papíron. Levettem és olvastam az üzenetet: „Tisztelettel a művészetnek, Bagoly András, Bonyhád Fáy lakótelep. A hengerész". Ha valamit hozzá kell ehhez tenni, csupán annyi, hogy: köszönöm! Decsi Kiss János A decsi faluházban Az új igazgató: Bognár Cecil Rejtett értékeink Mérey Mihály öröksége
