Tolnai Népújság, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-05 / 235. szám
4 «ÚJSÁG SZEKSZÁRDI SZEMLE 1992. október 5. Tíz ezer márka ajándékba Aalen, az új lehetőség Ifjúsági kezdeményezésként indult annak idején Szek- szárd és a németországi Aalen városának kapcsolata, ám mostanra már mindkét fél felsőbb osztályba lépett. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a szeptember végi, három napos hivatalos út, melynek folyamán a megyeszékhely hét fős küldöttsége látogatott Aa- lenbe. Dr. Leidecker Jenő, Szekszárd alpolgármestere első alkalommal járt ebben a német városban, s mint mondja, a fogadtatás minden várakozást felülmúlt. — Olyan közjogi méltóságok fogadtak bennünket az Aalenhez közeli Stuttgart parlamenti épületében, mint Gustav Wabro államtitkár és dr. Geisler parlamenti elnökhelyettes. Körülbelül negyven percen keresztül tartott az egyik különteremben az a kedélyes beszélgetés, melyet velünk folytattak. — Mi volt a témája az eszmecserének? — Itt jött létre az a sarkalatos megállapodás, melynek értelmében a Szekszárdi Big Band és a pedagógus kórus hamarosan Baden-Württemberg tartományban, így Aa- lenben is bemutatja jazz miséjét. Wabro államtitkár úr - aki egyúttal a dunai svábok ba- den-württembergi kulturális alapítványának az elnöke - 10 ezer márkás segítséget ajánlott fel a turné finanszírozására. — Milyen benyomásokat szereztek Aalenről? — Jellegzetes, ősi német településnek tűnt, bár megjegyzem, az egész utunk egyetlen nagy rohanás volt, kevés idő jutott a városnézésre. A városban saját hivatalában fogadott bennünket dr. Günther úr, az ottani körzetnek az elnöke. Itt ért bennünket egy újabb kellemes meglepetés, ugyanis beírhattuk a nevünket az ottani aranykönyvbe. Ajándékként egy-egy szép könyvet kaptunk, mi pedig szekszárdi borral kedveskedtünk vendéglátóinknak. — Mint ismeretes, Szekszárd német testvérvárosa Bietigheim-Bissingen. Lehet, hogy Aalen is hasonló helyzetbe kerül? — Erről lekéstünk, hiszen Aalen magyar testvérvárosa Tatabánya. Mindenesetre a mindkét fél számára előnyös kapcsolatok terén véleményem szerint legalább akkora lehetőségekkel számolhatunk, mint Bietigheim-Bissingen tekintetében. -száAz aaleni városháza Egy pofon és más semmi... Előttem mennek a szekszárdi utcán, vészesen pereg az asz- szonyka nyelve, férjuram meg- adóan hallgat. Azéft mossák a fejét, hogy ráért volna akkor is megvenni azt a rohadt új horgászfölszerelést, amikor összegyűlt rá az erre áldozható pénz. Minden soron kívüli vásárlás merénylet, könnyelműség, felelőtlenség a család pénzügyi helyzete ellen. Nem lehet azt mondani a két gyereknek, hogy most azért nem lesz vacsora egy darabig, mert apuci elhobbizta a rávalót. — Befogod végre, vagy én fogjam be!? - mordul behúzott nyakkal a menet közben szorongatott bűnös. Olaj a tűzre. Szerintem már azok is hallják a kis családi purparlét, akik mögöttem jönnek, s ahogy engem, pillanatra, őket is megállítja egy diszkrét csattanás. Hűha! Ez pofon volt. Se nem nagy, se nem kicsi, el nem bagatellizálható így sem, mert asszonykánk bal orcáján ott vörösük a nyoma. Mi van ilyenkor? Én - kerül amibe kerül -, úgy visszaadnám a pofont, mint a pinty. Itt katonás hátraarc következik. Apuci a lendületből ítélve meg sem áll az első sörmérésig. Anyuci rohan tovább, hogy otthon bőgjön egy jó nagyot. Vele vagyok szolidáris. Ha nem rohanna úgy, elmesélnék neki egy friss sztorit arról a dél-amerikai, hevesvérű férjről, aki lábasnyi leégett rizs miatt csapott ramazuri közepette adott egy pofont a nejének, aki nem hagyta annyiban a rajta esett sérelmet. Bírósághoz fordult. Nem eredménytelenül. A leégett ételért pofozkodó családfőt a riói bíróság arra ítélte, hogy fél évig ó köteles főzni vasár- és ünnepnapokon. S szót se szólhat, ha népes családja lefitymálja szakácstudományának termékeit. Operettbe illő fordulat? Tóról metszetten az, s akármennyire mesebeli, nekem rokonszenves. Ha lehetséges lenne, ami nálunk nem lehetséges, a bíróságnak nálunk az utcán pofozkodó pecás apucit arra kellene ítélni, hogy legalább negyed évig ó legyen a család pénzügyminisztere, beszerzője, szakácsa, s emellett teljes ellátója.-liRejtett értékeink A Garay-tisztelet története 1828-ban egy tizenhat éves pécsi gimnazista levelet ír megyéje alispánjának: „Ha emlékezni méltóztatik a Tekintetes Urnák, ama szegény elszerencsétlenedett Garay Famíliára; a bús Garay eggyik szerencsétlen fia ez, kinek gyenge tehetségű, de még is a leg valóbb érzeményü verseit itt szemlélni méltóztatik". Nem tudjuk, mely műveit küldhette Csapó Dánielnek Garay, de azt igen, hogy kinyomtatásukhoz kért segítséget s levelét így zárta: „Tisztelt Keze Csokolásával legkisebb Szolgája Garay János". Ha az ilyesfajta tiszteletit nem is nagyon viselte dl Csapó, azért a tehetséges fiatalról gondoskodott. Hat évvel később ugyancsak ő fizeti ki titokban Garay Csatár című eposzának nyomdaköltségeit, s nem véletlen, hogy Bezerédj Istvánnal és Augusz Antallal együtt neki ajánlotta a költő a művet. Garay szülővárosában az egykori iskolatárs, Mehrwerth Ignác egyengeti az alkotó tiszteletét. Minden bizonnyal ő hívta fel barátja figyelmét Háry János alakjára is, s a nagyotmondó obsitossal egyik szürete alkalmával meg is ismertette. Az irodalomtörténeti megbecsülésről a Csapó-család gondoskodott: az éppen 110 esztendeje lezajlott Garay életrajz-pályázat 40 aranyas díját Csapó Vilmos királyi kamarás adta s ennek nyomán született meg Ferenczy József máig egyedül használható műve. Csapó felbuzdulását azonban ösztönözhette a szülőváros tisztelete, amely 1881-ben abban nyilvánult meg, hogy az addigi Zöldkút teret Garay nevére keresztelte, szülőházára pedig olyan márványtáblát helyezett, amelynek versét külön pályázaton válogatták ki: Szász Károly disztichonjait tartották a legbecsesebbeknek. Amikor 1905-ben Diczenty László építész lebontotta az egykori földszintes házat, s helyére a máig álló palotát emelte, természetesen a falba illesztette a beszédes követ. Közben azonban már a helybeli főgimnáziumban is kezdik ápolni Garay nevét: az önképzőkör veszi föl, majd az intézmény is 1923-tól. Később cserkészcsapat, úttörőcsapat, szálló, mozi, termelőszövetkezet, szocialista brigád meg ki tudja még mi minden véli jó cégérnek alakját. Az utolsó válogatás Garayról már egy emberöltővel ezelőtt kerülhetett az olvasók kezébe a legigazibb tisztelet jeleként. Reméljük, ez már csak néhány hónapig lesz így... Dr. Töttős Gábor Fotó: Kispál Mária fit született GARAY fészkéből itt kele saraira Küimyü pacsma éyauánt é$be röpilra dalát Hallja esés orcái s örömében reszket afeiá Mert dala honszemet mert dala hő méx& A Garay emléktábla Több mosolyt és optimizmust... Interjú Kozáry Ferenccel, a Deutsche Bühne művészével Pittiplatsch és barátai. Ezt a címet viseli a szekszárdi Deutsche Bühne egyik állandó gyermekműsora, melynek főszereplője - a Holló együttesen kívül - Kozáry Ferenc színművész. A legutóbbi bemutatót csütörtök délután tekinthették meg az érdeklődők, s még az előadás előtt készült Kozáry Ferenccel az alábbi interjú. — Mi is lehetne az első kérdésem más, mint az, hogy miként lett színész? — Fogadásból. Gondolom, most meglepődött, de valóban így van. Eredeti foglalkozásom testnevelés szakos tanár. Egy barátommal fogadtam, hogy bármikor az lehetek, ami éppen akarok lenni. Ő azt mondta, legyek színész. Az lettem. A 25. Színház nevű avant-garde intézményben kezdtem a pályát, ahol egy stúdió indult jó tanárokkal. Akkor még nem volt annyi színészképző iskola, mint manapság. Az én tanáraim Györgyfalvi Katalin, Montágh Imre és Wekerdi Tamás voltak. Innen jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára. Egy évig prózai szakra jártam, ahol nem éreztem jól magam, ezért átmentem Kazán Ferenchez musical szakra. — Mi volt az első komoly szerepe? — A Várszínházban Hernádi: Bajcsy-Zsilinszky Endre című darabjában egy bokszo- lót játszottam. — Hol játszott még? — Nyolc évig a Józsefvárosi Színházban, ahol a drámától a musicalig mindenbe belekóstoltam. Kakukk Marci és Liliomfr szerepelt a repertoáron. — Hogy került Szekszárdra? — Máté Lajos hívott ide egy kisebb szerepre, mint vendégművészt. Kipróbáltak és azt mondták, hogy megfelelek. Azóta már három éve szerződéssel vagyok itt. Nagyon szeretek Szekszárdon lenni, a Német Színházat egy békés szigetnek tartom. Szerintem sok ember érezhetné itt magát jobban, de úgy látom, ma divat panaszkodni. — Nem gondolja, hogy egy kicsit bezárult a világ azzal, hogy Szekszárdra szerződött? — Nem úgy élem ezt át, mint a színészek általában. A többségük azonosítja a munkát az ismeretséggel. Én a munkát szeretem. Ez nem jelenti azt, hogy feláldozom magam a munka oltárán. Ehhez a szakmához sok szerencsére van szükség. Én nem hí- zelgek rendezőknek egy jobb szerepért és nem megyek el a Balatonhoz haknizni csak azért, mert jól fizetnek. — Nem derogál önnek gyerekek előtt játszani? — Ellenkezőleg, imádom a gyerekeket. Már hat éve működtetek egy gyerek színjátszó csoportot. Fantasztikusan jók, őszinték. Most épp a Macskák című musicalt ját- szuk, de van egy másik darabunk is: Gyurkó: Don Quijote című műve. — Mivel foglalkozik még általában? — A televízióban nagyon sok szinkront és alámondást csinálok. Nemrég dolgoztam egy operett csoportban, amit Kazán Ferenc hívott össze, volt tanítványaiból. Ez az angyalföldi József Attila Művelődési Központban működik. Ez az egyébként, amit a Német Színháznál hiányolok: több zenés-táncos darabot. — Van Kozáry Ferencnek valamilyen életfilozófiája? — Igen. Szerintem az embereknek több bizalommal és mosollyal kellene egymás felé fordulniuk. Azt hiszem, ez megoldás volna a legtöbb bajra és problémára. Talán ennyi. Unger Sándor Fotó: Gottvald Károly Kozáry Ferenc a Deutsche Bühne egyik előadásán Hajdan A félreértések elkerülése végett Az MDF frakció nem szavazott Különös, és első látásra érthetetlennek tűnő közjátéknak lehettek tanúi a csütörtöki képviselőtestületi ülés résztvevői. A szekszárdi önkormányzat MDF-es frakciója ugyanis egy látszólag jelentéktelen napirendi pontnál, a Hunyadi utca 4. szám alatti ingatlan felújításával kapcsolatos kérdésben kollektive tartózkodott a szavazástól, sőt, a demokrata fórum képviselői dr. Ótós Miklós frakcióvezetőt követve elhagyták helyüket, s a voksolás időtartamáig egy sorral hátrébb foglaltak helyet. A sokak számára meglepő esetről dr. Ótós Miidós nyilatkozott lapunknak. — A testületnek egy olyan épület közpénzen történő felújításáról kellett döntenie, melyben részben pártok is helyet kapnak. A pártok között elvileg az MDF is szerepel. Mindebből esetleg származhat egy olyan félreértés, hogy mi, MDF-es képviselők a város pénzéből szavazunk meg egy bizonyos összeget felújításra, s utána szépen beülünk az így kialakított „fészekbe." Erről azonban szó sincs. A Bezerédj utcában rendelkezésünkre álló, ötven négyzetméteres, három szobás MDF iroda bőven elég nekünk, s nem is kívánunk ennél nagyobbat. Egyébként ezt a Bezerédj utcai épületet, melyben az MDF iroda található, a testület el kívánja adni. A város érdekében megszavazzuk ezt a tervet, ám ugyanakkor a városnak el kellene helyezni az MDF-et más épületben. Ilyen összefüggések miatt nem kívántunk részt venni a szavazásban. -száKépviselői fogadóórák 400 éve, 1592. október 11-én kelt levelében Mehemed budai pasa Ernő főhercegnek háromszáz veszprémi és várpalotai hajdú szekszárdi zsákmányszerző támadásáról panaszkodik. 180 éve, 1812. október 12-én született Szekszárdon Garay János költő, író, újságíró, szerkesztő, könyvtáros, a magyar reformkor közkedvelt költője, a Magyar Tudós Társaság (a mai MTA) levelező tagja, Háry János alakjának irodalomba emelője, aki szülővárosáról és megyéjéről számos művében megemlékezett. 100 éve, 1892. október 8-án Bezerédj Pál, városunk majdani első díszpolgára 52 éves korában házasságot köt a 26 éves Huszár Máriával. 85 éve, az 1907-ben lezajlott vörös csütörtök (október 10.) eseményeiről írta a Tolna vármegye: „halvány körvonalakban Szekszárdon is jelentkezett... Ezt megelőzően vasárnap délutánra népgyűlést hirdettek a Búza téren, amelyen néhány száz ember jelent meg. A gyűlésen Ékes Jenő gépmester fejtegette az általános választói jog jelentőségét és a szociáldemokratapárt ismert programját. Egyúttal kimondották, hogy az ipari munka csütörtökön szünetelni fog... Azonkívül volt egy kis csendes felvonulás". 80 éve, 1912. október 8-án Újpesten született Lázár Pál festő, gimnáziumunk egykori tanára. 35 épe, 1957. október 11-én halt meg Rády József szekszárdi születésű kardvívó huszárezredes, aki az 1928-as olimpián aranyérmet szerzett. Krónikás Jobban Zoltán: 13. számú választókerület, október 6-án (kedd) 16.00-18.00 óráig, polgármesteri hivatal 33. számú terem. Dr. Leidecker Jenő: 12. számú választókerület, október 13-án (kedd) 16.00-18.00 óráig, polgármesteri hivatal 33. számú terem. Dr. Gémes Balázs: 2. számú választókerület, október 12-én (hétfő) 18.00 órától, 2. számú általános iskola, Zrínyi utca. Fodor Miklós: 10. sz. választókerület, október 12-én (hétfő) 16.00-18.00 óráig, október 26-án (hétfő) 16.00-18.00 óráig, polgármesteri hivatal 33. számú terem. Posta Péten 14. számú választókerület, október 20-án (kedd) 16.00-18.00 óráig, polgármesteri hivatal 33. számú terem. Dombai Gyula: 9. számú választókerület, október 27-én (kedd) 16.00-18.00 óráig, polgármesteri hivatal 33. számú terem.
