Tolnai Népújság, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-05 / 210. szám
4 KÉPÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1992. szeptember 5. Egy riport utóélete ... A háromlábú visszatér Kedélyborzoló volt a háromlábú kiskutya esete. Már megoldódni látszott az ügy azzal, hogy a lesoványodott, koszos kis csavargónak akadt egy igazi örökbefogadója. Ahogy a szombat reggeli lap hozta a tudósítást, délben már Medinán is volt az igazi tulajdonos - Kisdorogról. Ismerősei hívták fel rá a figyelmét, hogy nem-e ...? De igen! S az éppen sziesztázó kis jószág majd átugrotta örömében a magas vaskaput, mikor meghallotta a volt gazdája hangját. Bár egy hónapig nem hallotta! Megismerkedett a két család. Bizonyított, jogos tulajdonát visszakapta a kisdo- rogi gazdaasszony. Közben elmesélte a háromlábú igaz történetét: Egy hajdani jóakaró karóval vagy kővel úgy eldobta a bal hátsó lábát, hogy a bonyhádi állatkórház orvosa két javaslatot tehetett: elaltatja, vagy amputálja, mert normális gyógyulásra a nagy roncsolás miatt nem számíthatnak. így választották az utóbbit, az életet, ha három lábbal is. Természetes, a medinai gazdi sem érte be annyival, hogy csak megtűrje és etesse. Mivel az unokák is gyakran megfordultak nagyiéknál: megfürdették, fertőtlenítették, állatorvosnak is megmutatták. Történet történetet követett, megismerkedett a két jólelkű család. Címet is cseréltek, sőt Pista bácsi - a háromlábút sikerrel megfogó gazda - még egy finom üveg bort is kapott ajándékba, s Judit, a fő játszótárs egy szépen hímzett sárközi térítőt. Komád László Radiátor az óvodában. Egy ilyen intézmény életében nagy esemény a fűtéskorszerűsítés. Az ezzel kapcsolatos munkákat most fejezték be Tolnán, a Rákóczi utcai óvodában, ahol vége a szén- és olajtüzeléses korszaknak, mert megérkezett a vezetékes gáz. Mások életére, testi épségére vigyázni, mondhatjuk, mindenkinek elemi kötelessége, többszörösen megnő azonban annak a felelőssége, aki utasokkal teli autóbuszt vezet nap mint nap, immár hosszú évek óta. Jutási János autóbusz-vezetőt sokan ismerik Tolnán. Nyugodt, higgadt, megfontolt ember, ha vele utazunk, a legteljesebb biztonságban vagyunk. — Az ideális sofőrt mi utasok pont ilyennek képzeljük, nem ideges, ugyanakkor udvarias és türelmes... — Szerencsém van, mert a nyugodtságomat a kiegyensúlyozott, jó családi háttérnek és a feleségemnek köszönhetem. Miden gondot levesz a vál- lamról, ő a pénzügyminiszter és nagyon jól beoszt minden fillért. Két gyerekünk van, a fiam főiskolás Szekszárdon, a tanítóképzőben, a lányom tavaly érettségizett a tolnai gimnáziumban és egy évet már a gazdaasszony-képzőben elvégzett. — Kérem, hogy meséljen a háta mögött hagyott évekről! — 1942-ben születtem, a szüleimnek vegyeskereskedésük volt, amit az államosításkor elvettek. Az általános iskolát Faddon végeztem, majd ipari tanuló lettem Szekszárdon, autószerelést tanultam. Gyakorlaton Faddon, a Fémipari Ktsz-ben dolgoztam, de '56 nyarán, az események során tönkrement a ktsz és átkerültem gyakorlatra az MHSZ-be. '59 nyarán felszabadultam, befejeztem az ipari tanuló éveket. Felvettek Pécsre, a gépipari technikumba, de nem tanulhattam, mert a szüleim, sajnos, korán meghaltak és dolgoznom kellett. Akkoriban pontosan olyan nehezen lehetett állásEgy arc - eg\) mesterség Jutási János autóbusz-vezető hoz jutni, mint manapság a fiataloknak. Egy hirdetésre jelentkeztem és így kerültem Budapestre, a Fővárosi Autóbusz Üzembe, szerelőként, egészen '65-ig. Közben katonai szolgálatot teljesítettem, szintén Budapesten. Igazából nem tetszett a szerelési munka, mázsás alkatrészeket cipelni, a kereset kevés volt, albérletben laktam évekig, nagyon rossz körülmények között. Viszont tetszett a sofőrmunka, jobban is kerestek, meg a juttatások ... Elhatároztam, hogy jogosítványt szerzek. Beiratkoztam a Baross utcai KPM-hez, emlékszem, 1650 forintba került és megszereztem személyautóról, teherautóról és motorkerékpárról a jogosítványt. Majd egy 630 órás vezetési tanfolyam után a Fővárosi Autóbusz Üzemnél átminősítettek „igazi" autóbusz-vezetőnek. — Hány éves volt akkor? — 20 éves koromtól a mai napig autóbusz-vezető vagyok. — Emlékszik az első buszra, amit vezetett? — Hogyne. A Budapesti tavasz c. filmben van ilyen harcsa elejű, TR-5-ös típusú busz. Nem volt kormányrásegítés, a fékek rosszak voltak. Nagyon szerettem volna hazakerülni Tolnára. Végül 1965-ben sikerült a 25-ös AKÖV-höz elhelyezkedni, a VOLÁN elődjéhez. Először teherautóra, majd buszra kerültem. Akkoriban az autóbuszokkal hetente kétszer kellett autószemlére beállni, most csak havonta egyszer, 5000 km után van I-es szemle. Eny- nyivel jobbak a mai járművek. — Hogy telt el ez a 27 év? — Az a véleményem, hogy nem elég a tudás, tapasztalat, gyakorlat, szerencse is kell a vezetéshez. Nekem is van természetesen rossz emlékem, vagy 20 éve egy kislány vágódott neki a buszom oldalának. Szerencsére megúszta. De soha nem tudtam elfelejteni az arcát; a napokban láttam viszont felnőttként Szekszárdon. — Régebben biztonságosabb volt az utakon? — Igen. Lassúbb autók jártak, gyérebb forgalom mellett. Nagyon sok baleset okát látom abban, hogy a külföldről behozott gyors autókhoz igazából senki sincs hozzászokva, jellemző a rutintalanság, a tapasztalatlanság. Ma a jogosítvány megszerzése csak pénz kérdése. Valamikor a motorháztetőre gyufaskatulyát raktak, és fékezéskor nem dőlhetett el. — A VOLÁN-t is utolérte a változás szele? — Jövőre rt. lesz, úgy tűnik, az új szabályzók javulást hoznak, pl. aki a 25 évet levezette, azt korkedvezmény illeti meg. A túlórákat is maximálták, ha jól tudom* 200 órára, a vállalat vezetői belátták, hogy embertelenül sokat kellett teljesítenünk: 260-300 órákat havonta. — Fizetés? — Soha nem voltak megfizetve a sofőrök, egy közepes szakmunkás megkereste ezt a pénzt. — Elégedett? — Amióta eldöntöttem, hogy nem leszek milliomos, pénzhajszoló, harácsoló, mert a becsületes'munkásembernek ez nem megy, azóta elégedett vagyok. — Beszélgetésünk elején 2 érdekes okmányt láttam a kezében. — Igen. Érdemes megtekinteni, az egyik 1967 november 2-i dátummal egy figyelmeztetés 6 km eltérés miatt, nyereségcsökkenésről. A másik okmány 1967 november 3-ai dátummal a szocforr 50. évfordulója alkalmából a jubileumi munkaversenyen elért kitűnő eredményemért 200 forint jutalom. — Valóban ellentmondásos okmányok a hőskorból... — Végtére még csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy 14 éves koromban még bicig- lizni sem tudtam, gyalog jártam naponta Faddra. Nem gondoltam, hogy egy egész életet fogok eltölteni a volán mellett... Burlász Magdolna Fotó: Pusztai T. SZDSZ-es találkozó Medinán Wekler Ferenc SZDSZ-es országgyűlési képviselő, az önkormányzati bizottság elnöke országjáró útja során a minap Medinára is ellátogatott. Találkozott a környék polgármestereivel és a falu lakóival. Tudakolta tőlük, hogy mi foglalkoztatja a kisebb településeken élőket? Gondolatai közül a legaktuálisabb téma került az első helyre, az a bizonyos Csurka-dolgozat. Érdekes az - hívta fel a hallgatóság figyelmét -, hogy időnként megjelenik egy-egy ilyen „töprengés" az elterelő hadművelet szándékával. Csurkát soha nem tartotta komoly politikusnak, de a legveszélyesebb mégis az, hogy az MDÉ vezetése még mindig nem határolta el magát a leírtaktól. Előkerült még a munkanélküliség, a romló jövedelmi viszonyok, a fokozatosan lecsúszó középosztály, s az a tény, hogy a kormány kétévi tevékenysége során nem csinált mást, csak a múltat rehabilitálja. Aggasztó az is - amit a falusi ember kevéssé vesz észre! -, hogy a minisztériumok létszáma nagyon megnövekedett, dagad az állami bürokrácia. A jövőt mindenképpen az dönti el, hogy a kormány leragad a Csurka-le- írás vizsgálatánál, vagy pedig a gazdaságot próbálja rendbe- tenni - vélekedett Wekler. A hozzászólók közül Kiss Ferenc elmondta: Nagy hibának tartja, hogy az SZDSZ súlyának megfelelően nem foglalkozik, foglalkozott a parasztsággal, sem a munkássággal. Vajon a bátorság hiánya, vagy a program hiánya okozza azt, hogy nem óhajt a két osztály közé menni? Véleménye szerint nincs szegénység, mert egyre több a milliókat érő nyugati és japán kocsi, csak a lumpen nyomorog ma is. K. L. A szedresi templom téglái A néhai Elemér atya feljegyzései 24. Mohácsi vezette a szót: — Szeretnénk, ha segítségünkre volna a választásoknál, mert a nép hallgat magára, hallgat a papjára. — Hogyan gondolják ezt? — Mondja meg nekik, hogy a hivatalos listára szavazzanak. — Azt én nem tehetem! ■— Miért nem? Gondolja meg. Magának sok van a rovásán. Könnyen elkaphatják. Igazán nem sok kell hozzá. (Még az kellene, nem elég, hogy a testvéremet internálták, most kerüljek be én is!) — De én nem politizálok, a múlt választásnál is csak any- nyit mondtam, hogy mivel nagyon kíváncsiak sokan arra, hogy kire szavazok, megmondottam, hogy 6-osra szavazok, szavazzanak ők is arra. De már nagyon megbántam, hogy ennyit is mondtam. Nem nyertünk vele semmit. Mohácsi kapva kap ezen utóbbi kijelentésemen. — Hát mondja ezt, csak annyit mondjon, nekünk ez elég. — Ha segítségemre lesz, hogy a testvérem internálását megszüntessék. — Látja, ezt most megígérhetném, de nem teszem, mert teljesíteni nem tudom. — Kaptunk uradalmi épületeket a templom építéséhez, de a bontási engedélyt visszavonták. Tessék ezt megszerezni. — Látja, ezt meg tudom tenni. Tessék holnap bejönni Szekszárdra. Ez volt vasárnap, hétfőn már kezemben volt az engedély és azonnal megkezdtük a bontást. — így csináltam. Ezt mondtam. — Ezzel még nem tett semmi kifogásolni valót - mondotta a tolnai prépost, mikor a szekszárdi utamról jövet betértem hozzá. (Folytatjuk.) Szabad-e parkot csinálni? (Folytatás az első oldalról.) Az elmondottakkal teljes mértékben egyetért a lakók többsége, sokan örülnének, ha kisgyermekükkel ki tudnának ülni a levegőre és nem kellene a város utcáit babakocsival róniuk. Tolnán, a központ területén ugyanis sehol nincs egy park, amely a fent említett problémát megoldaná. Érthetetlen, hogy ha a polgármesteri hivatal is parkot tervezett erre a területre, akkor miért nem engedi meg, hogy a lakók közös erővel megkezdjék az előkészületeket. Kövesdi János * Néhány adalék az imént leírtakhoz. A Tolnai Polgármesteri Hivatalban fölkerestük Háry Jánost, a Városgazdálkodási és In- tézményellátási Iroda vezetőjét és a térre vonatkozó, konkrét tervekről érdeklődtünk. — A brigád, amit az írás is említ - mondta Háry János - nem alakult meg, az ilyen jellegű feladatokat továbbra is mi látjuk el. A városrendezési terv lehetővé teszi, hogy az említett területre szolgáltató egységet tervezzünk. De nem zárjuk ki annak lehetőségét sem, hogy ezzel együtt egy játszótér is létesüljön. Készül Tolna és Mözs zöldfelület-rendezési terve, mellyel október 15-ig kell elkészülni. Ennek ismeretében kerülhet sor a Fáy András tér rendbetételére is. Itt kell megjegyezni, hogy a lakótömbök közvetlen környezetét az ottlakók virággal ültették be, s ápolják is azokat. A tér rendbetételére eddig a közművesítések miatt sem kerülhetett sor. Amikor a terv elkészült, akkor következhet a terep- rendezés, majd a növények kiültetése. Tavasszal pedig a parkosítás, a játszótér kialakítása, a dísz- burkolat lerakása. Természetesen ezeknél a munkáknál számítunk a lakosság önzetlen segítségére is. Tolna város polgármestere pályázatot hirdet igazgatási ügyintézői munkakör betöltésére. Pályázati feltételek: állam és jogtudományi egyetemi vagy államigazgatási főiskolai végzettség. A pályázathoz csatolni kell: részletes önéletrajzot, erkölcsi bizonyítványt, és a végzettséget igazoló okiratot. Bérezés: hatályos jogszabály, illetve megegyezés szerint. Pályázat benyújtásának határideje: 1992. szeptember 30. Az állás a pályázatok elbírálását követően azonnal betölthető. A pályázatokat Tolna város polgármesteréhez kell benyújtani. Cím: 7130 Tolna, Hősök tere 1. Tel.: 40-122 (48/17219) Pá, pá, nyár! Véget ért a nyár, de azért még „van élet" a tolnai Duna-parton. Ezt bizonyítják Kövesdi János felvételei is.
