Tolnai Népújság, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-04 / 209. szám
4 KÉPÚJSÁG BONYHÁDÉS KÖRNYÉKE 1992. szeptember 4. Képviselői levél Barcza Imre országgyűlési képviselő levélben fordult szerkesztőségünkhöz, mely a „Segítési dekatlon" (A dekat- lon sportkifejezés, jelentése tíztusa) címet viseli. A legutóbbi képviselő-testületi ülésen, a kórházzal kapcsolatban elhangzottakra s a tudósításban megjelentekre reagál, stílusosan tíztusának jelölve dolgozatát. A sportszerűség is azt diktálja, hogy a tíz pontban megfogalmazott reagálását közzétegyük. 1. Az üggyel kapcsolatos Önkormányzati ülésen - nyílt színen - figyelmeztettem a képviselőket, hogy gyanúsnak és tisztázatlannak találom az egész tervezetet: - szélhámosságot szimatolok. Emlékeznek ugye a kis „Taszajtó" példabeszédre? Emlékeznek ugye, hogy segíteni igyekezve kértem nagyobb óvatosságot, átgondolást és szakértők igény- bevételét. 2. Ugyanezen az ülésen figyelmeztettem az Önkormányzatot - ismét nyílt színen, hogy a Kórház Igazgatóját kétharmados többséggel választották, négy évre. A Népjóléti Miniszter Úr külön rendelkezése volt ez a „kétharmados" procedura, amiért Ő meglehetősen sok bírálatot kapott. Nagy taktikai hiba tehát, bármilyen címen megszabadulni a legitim Igazgatótól: ezzel felingerelve a Minisztériumot. Emlékeznek erre? Ez nem volt segíteni akarás? 3. Amikor a kórház „átvilágítását" készítették Gógl-ék és a kezembe került egy példány: hogy segítsek igyekeztem felhívni mindenki figyelmét, hogy a „tanulmány" közönséges szélhámosság és egy kórházi takarító szellemi színvonalán mozog. Az Önkormányzati testület egészség- ügyi szakemberei helyett tettem ezt... 4. A Népjóléti Minisztériumban számtalanszor jártam, kilincseltem a Kórház ügyében. A vezetőségtől érkezett - meglehetősen arrogáns és szemtelen - leveleket igyekezve tompítani a Minisztérium vezetői előtt. Haladékot kértem, érveltem egy új lehetséges megoldás érdekében. Segíteni igyekeztem abban, hogy a Kórház megítélése ne legyen annyira negatív ... 5. Ismeretes, hogy a Népjóléti Minisztérium Államtitkárának évtizedek óta véleménye: a bonyhádi Kórházat meg kell szüntetni. Ez a bonyhádi kétes Kft-próbálkozás talán egy kicsit kapóra is jött számára ... Segíteni igyekezve érveltem, hogy Kórházunk nagyon fontos számunkra, hiszen minden bonyhádi lakos pénzéből és a környező üzemek, vállalatok anyagi támogatásával épült. Az Államtitkár Úr kulturáltan reagált és jószándékot feltételezve, egyedi próbálkozásként értékelve az amúgy jogilag igen megalapozott tervezetet: szabad utat adott az új Kft. működésének. Nem rajta múlott a kudarc! Ki volt az első, aki még abban az órában Budapestről felhívta dr. Bücs Igazgatót, hogy gratuláljon és sok szerencsét kívánjon? Kérdezzék meg tőle! 6. Ki volt aki Társadalombiztosítási Igazgatósánál több alkalommal járt: kérve az illetékeseket, hogy segítsék az új próbálkozást és adjanak lehetőséget a bizonyításra? És ki volt aki felkereste az illetékes Főosztályvezető urat - a kudarc után - hogy megkérje, ne törjenek pálcát a bonyhádi Kórház felett a jövőben? Én voltam, hogy segítsek. 7. A Budapesti sajtófelügyelő meglehetősen furcsállotta a helyi lap - egymásnak ellentmondó - cikkeit. Az egyik vezető nyilatkozott, azután a másik megcáfolta, ellentétes nyilatkozatával. És a sok mellébeszélés, csúsztatás. .. ne részletezzük, hiszen mindenki olvasta! Hányszor voltam kénytelen - segítésképpen - tompítani az elmarasztaló véleményeket! Hányszor „kentem rá" a sajtóra az egész szélhámosságot, hogy a Kórházunkról ne legyen annyi elmarasztaló vélemény?! 8. Nó és a fogadóóráim! Hiszen szinte 90 százaékban Kórházidolgozók voltak a panaszosok! „Félünk - úgy beszélnek velünk, mint a kutyával - fenyegetőznek - átgondolatlan intézkedéseket tesznek" stb. Ha felültem volna minden kritikának panasznak mi lenne az eredmény? De segítettem, vigasztaltam a panaszosokat, átmeneti nehézségekről beszéltem s arról, hogy nem nagy tragédia, ha külföldi hazánkfia nem állt közel, amikor a jóneveltséget és udvariasságot osztogatták. 9. Aztán a pénz! A márka! Szinte minden - hozzám baráti viszonyban lévő - önkormányzati képviselővel nagyon sokszor beszélgettem az ötszázezer márkáról! Kértem, könyörögtem és érveltem, hogy nézzenek utána hol a pénz, mikor teszi le bankunkban a kedves hazánkfia! Hányszor kértem a banki, jogi és gazdasági szakértő képviselőket, hogy mozogjanak, keresgéljenek, informálódjanak és szüntessék meg ezt az ordító dilettanizmust: nézzenek utána a külföldi úr anyagi ügyeinek. Talán ez nem volt segíteni akarás?! 10. És utoljára: a levelem. Evvel talán nem segíteni akartam?! A Kórház főorvosainak memoranduma célratörő, kemény és félreérthetetlen. De etikai kitételeit, érveit túlzásnak tartva leírtam, hogy nagy hiba lenne a vezetők jószándékát, segíteni akarását kétségbevonni, mert ezzel gyűlölködéseknek adnánk tápot. Talán nem segíteni akartam, amikor leírtam, hogy a három nagyszerű szakember főorvosra szükségünk van Bony- hádon. Ne érje őket igaztalan vád, ha megtévesztette, jóhiszeműségükkel visszaélt is a külföldi partner... Hölgyeim és Uraim! Én nem segítettem tehát?! Mit kellett volna még tennem?! Tisztelettel: Barcza Imre országgyűlési képviselő Szponzorálta: a Kari-sörgyár Flamingó-túra A lelkes és tehetséges kis csapatot már nem csupán Bonyhádon, de a Völgységben is ismerik. Ők a Fla- mingó-tánccsoport, akik kihasználva a nyári szabadság adta lehetőségeket, kerékpár- túrát szervezetek. Országjáró körútra keltek, a drótszamár nyergébe pattanva, egy harmincfős vidám brigádot alkotva. Majd ezer kilométert nyomták a pedált, ami akár az új szezonra való felkészülésnek is beillik. A Bonyhádról startoló csoport Szegeden, Szarvason, Szolnokon, Tiszafüreden át egészen Miskolcig tekert, onnan Tapolca, Eger, Jászberény, Kecskemét és Kalocsa érintésével jutott vissza a völgységi fővárosba. Ekkora vállalkozáshoz sátrakra, csomagokra, mi több még tartalék kerékpárra is szükségük volt, nem beszélve az adódó költségekről. Ebben volt az ifjú csapat segítségére a nagymányoki Kari Béla, aki kisteherautót, utánfutót és ne tagadjuk, jóféle Kari-sört kínált baráti segítségül a fiataloknak. Naponta átlag száz kilométereket kerekeztek a rek- kenő hőségben, de töretlen kedvvel, vidám együttléttel. Az esti ünnepet mindig a bográcsban készülő meleg vacsora jelentette. Az út felénél pihenőnapot engedélyeztek maguknak, Miskolc-Tapolcával ismerkedtek, s a városnézés mellett strandolásra is kerítettek időt. Az igazi erőpróbát a Bükk hegységen át vezető út jelentette. Kecskemét is megemlegeti őket, mert a nyári estékbe utcai táncbemutatóval loptak váratlan színt. A Dunát és a Tiszát a járványok miatt csak epedve bámulták. A túra végét a városban egy tiszteletkörrel jelezték, s az érdeklődőknek elmondták: jövőre nagyobb fába vágják a fejszéjüket, mert kikerekeznek a határon túlra. Az 1990-ben újjáalakult Fla- mingó-tánccsoport amatőr gárda, akik bálokon, ünnepeken és fesztiválokon, kulturális rendezvényeken találkoznak a nagyközönséggel. Repertoárjukban standard, valamint latin-amerikai táncok koreográfiái is szerepelnek. Az együttes szívesen lát soraiban táncolni vágyó ifjakat. Valami ismét történt Mert ez egy ilyen falu. . . itt valóban mindig történik valami. Legutóbb persze nem tapsoltak annak a faluban, hogy augusztus utolsó előtti napján a nagyon várt eső helyett jég verte a határt, a szőlőt és a kiskerteket, de az időjárás-felelőst még nem sikerült nekik sem felügyelet alá helyezni. Emellett Váralja vendégeket fogadott újra, alig múlt el a nemzetközi néptáncfesztivál. A polgármester rokonságából ketten is a híres, németországi egészség- ügyi eszközöket gyártó Lohmann-cégnél dolgoznak, s mikor legutóbb itt jártak, megnézték a felújított orvosi rendelőt is. Persze rögvest azt kérdezték, hol van belőle a felszerelés, az eszköz? A válasz sajnos a széttárt kar, s a rövid nincs volt. Mire a vendégek: akkor majd ők segítenek, s egy rendelő orvosi felszerelését eljuttatják Váraljára. Ám a neuvidiek ifjúsági labdarúgói ennek fejében azt kérték, szereznének számukra edzőpartnereket a felkészüléshez, mert nekik a falu, a környezet, a parkerdő tetszik, ideális edzőtábor, ami nem is drága. Nosza, persze hogy szereztek edzőpartnereket, mi több a faluban is összeállt a régi csapat, s megmérkőztek a hétvégén egymással. Több mint kétszáz néző tapsolt ismét a focipályán, a Várfő-domb alatt, amit egynapi kemény munkával, nagyszerűen rendbeszedtek a hivatal dolgozói. Ki hitte volna: a régi pengés focisták, a Tükör, a Csoboth Boldi, a Csorna Laci, a Sárközi Pipi, a Frank Imi és az ifjabb korosztályból az ifjú Amrein, a Horváth Béci kergette a lasztit. Á pályaszélen ott állt a megyeszerte ismert „Szotyis-mami", félidőben a büfékocsinál vitatták meg az emberek a kihagyott helyzeteket. Szóval valami ismét elindult. A jelek és hírek szerint annyira jól ment a'játék, s olyan nagy volt az érdeklődés, hogy újra összeáll egy csapat a faluban, s vasárnaponként előbb-utóbb a bírói sípszóig készülnek el az ünnepi ebédek Váralján is. Amúgy túl van a falu egy sikeres fesztiválon, a falu útjait egy kivételével rendbe- tették, rendeződik az egyházi ingatlan kérdése, egészséges ivóvíz folyik a csapokból, az iskola, óvoda és az öregek otthona zavartalanul működik. Szinte az egész megyében tudomást szereztek arról a hatalmas viharról, s az általa okozott károkról, mely a mó- rágyi emberek életét keserítette meg. Garai János polgármester abban az áldatlan helyzetben rögtön tollat ragadott és levelet írt a belügyminiszternek, valamint a pénzügyminiszternek, ecsetelve a falut ért irdatlan károkat, az elkeseredettséget. Az ország anyagi helyzetével is tisztában lévén, nem kívánt vaktában, csak úgy a levegőbe beszélve számokkal, és kárösszegekkel dobálózni, így felmérést készíttetett mindenről. A szakemberek mindent számba vetViharkár utáni segítség Mórágyi hétköznapok A vihar maradandó nyomokat hagyott tek, s a megoldás végeredményét igen komoly összegben vélték meglelni. Ennek a felmérésnek a legfontosabb és szinte kötelező érvényűén megoldásra váró elemeit ecsetelve kértek 9,2 millió forintnyi támogatást az államtól a falunak. Majd egy hónapig nem történt semmi, aztán csak hozott egy levelet a postás, melyet Boros belügyminiszter úr, valamint Kupa pénzügy- miniszter úr írtak alá, s benne az állt, a falu megkapta a kért kilencmilliót, gondjai rendezésére. Ebből a legégetőbb gondokat meg tudja már oldani a polgármesteri hivatal, így Mórágyon hamarosan rendbeteszik a tönkrement utakat és árkokat egyaránt. Emlékműavatás A falu történetének egyik ünnepnapjára is készülnek a mó- rágyiak, hiszen szeptember 13-án, délelőtt, tíz órakor a felújított református tempA völgységi ékszerdobozban: Mórágy lomban ünnepi istentisztelet- , tel veszi kezdetét a nap. A faluból elszármazott és kitelepített svábok - akik református vallásúak, s a megyében Mórágyon kívül csupán Nagy- ■ székelyben van ez így - anyagi segítsége révén újult meg a templom, melynek ünnepi istentiszteletére várják dr. Hegedűs Lóránd református püspököt is. E nap délelőttjén avatják fel a II. világháború áldozatai emlékére készített emlékművet is, melyen Erdős László ezredes mond ünnepi beszédet, s a meghívottak listáján országgyűlési képviselők is szerepelnek. Emellett természetes, hogy Németországból 140-en jelezték érkezésüket. Az emlékmű alapját természetesen mórágyi gránitból készítették, amihez a helybéli kőfaragó mester faragta az emléktáblát, s ezen ezúttal nem sorolnak neveket. Mindez két okból történik, semmiképp nem szerették volna, ha a rendelkezésre álló bizonytalan információk miatt bárki hozzátartozójának a neve is lemaradt volna az emlékműről, ráadásul ebben a többnemzetiségű faluban minden egyes családnak akad háborús emléke, kötődése. Ekképp mindenki emlékének állítanak emlékművet, mely mindannyiuké, s minden áldozatra emlékeztet. A művelődési házban az ünnep alkalmából nyílik meg Dittert Jenő festő kiállítása, s a Német Nemzetiségi Hagyományőrző Csoport is ekkor "ünnepli fennállásának 15. évfordulóját. A menettáncot követően a meghívott alsónyéki, nagymányoki és mohácsi együttesek közös gálaműsorára kerül sor a mórágyi szabadtéri színpadon. Kezdőrúgás Az újjáalakult börzsönyi labdarúgó egyesület az elmúlt hét végén Báta együttesét látta vendégül, melyen kedves kis színfonttal lettek gazdagabbak a nézők. Az egyik nagypapa, Csobot Lázár, akinek három fia és egy unokája is játszik a csapatban, 24 unokája közül éppen a legkisebbet bíztatta arra, hogy végezze el a kezdőrúgást. Péterke debütálása oly jól sikeredett, hogy a hírek szerint apukát hamarosan kiszorítja a csapatból. Borfesztivál Budapesten Az első Nemzetközi Borfesztivált szeptember 12-éti rendezik meg Budapesten, melyre meghívót kézbesített ki a postás a Váraljai Hagyományőrző Népi Együttes címére is. A Magyar Művelődési Intézet, valamint egy külföldi szponzor rendezésében sorrakerülő fesztiválra egyébként jelentkezni, azaz pályázni kellett. A várban, valamint a belvárosban zajló fesztiválra Tolna megyéből két pályázatot fogadtak el, a váraljaink mellett a Babits Mihály Művelődési Központ a másik, amely a Sárköz falvaival karöltve mutatkozik be az első ilyen jellegű rendezvényen. A szakzsűri javaslata alapján a két megyei nyertes pályázatot összevonva mutatják majd be, amire a rendezők egymillió forintot biztosítanak. Ekképp a hét község és Váralja közösen a Bartinával, Bogyiszlóval kiegészülve szolgáltat a nemzetközi résztvevőknek látványosságot, műsort.
