Tolnai Népújság, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-21 / 223. szám

4 KÉPÚJSÁG SZEKSZÁRDI SZEMLE 1992. szeptember 21. Lóvásár a német testvérvárosban Bietigheimi látogatás a szekszárdi ápolónőknél Szekszárd németországi testvérvárosában, Bietigheim- Bissingenben a szeptember második hete egyúttal a ha­gyományos lóvásár időpontja is. Természetesen ez a régi, közel száz éves múltra vissza­tekintő „Pferdemarkt" napja­inkra már nem is annyira a vásár, hanem a fesztivál jelle­get öltötte magára. A legin­kább a szekszárdi szüreti na­pokra emlékeztető, színpom­pás rendezvénysorozatra Ko­csis Imre Antal, a megyeszék­hely polgármestere is meghí­vást kapott. — Haász László alpolgár­mester úr is elkísért az útra, s miután most első alkalommal járt Bietigheim-Bissingenben, megismerkedett a város veze­tőivel, az ottani pártok képvi­selőivel, s mindazokkal, akik­kel az együttműködés érde­kében tartani kell a kapcsola­tot - tudtuk meg Kocsis Imre Antaltól. — Nagy eseményre érkeztünk, részesei lehettünk a hatalmas felvonulásnak, ahol elsősorban az egyesüle­tek mutatkoztak be a közön­ségnek. A szó valóságos ér­telmében vett lóvásárt ugyan nem láttunk, azt hiszem, ilyesmi már nincs is, viszont minden évet egy-egy lófajtá­nak szentelnek. Ez alkalom­mal a shetland-póni kapott ki­emelt szakmai figyelmet. — Milyen fogadtatásban részesült a két fős szekszárdi delegáció? — Teljesen eltűntek a pro­tokolláris kötöttségek, gyakor­latilag mindennapi partne­rekként tárgyalunk egymás­sal. Egyébként Tolna megye székhelye általában véve is jó hírnévnek örvend Bietig­BIETIGHEIMER PFERDE MARKT MM 1992 A Pferdemarkt, azaz a lóvásár emblémája heim-Bissingenben, amit töb­bek között az itt dolgozó szek­szárdi ápolónőknek is lehet köszönni. Beszéltem a kórház menedzser-igazgatójával, aki elmondta, hogy a nővérek remek munkaerőnek bizo­nyultak, kiválóan dolgoznak, mindenki elégedett velük. Ez azt jelenti, hogy ez a program tovább folytatódik, s feltéte­lezhetően jövőre is fogadnak ápolónőket a mostanihoz ha­sonló létszámban. — Személyesen is találko­zott a nővérekkel? — Mind a tizenhárommal, s valamennyien jól érzik ma­gukat. Ezt az is bizonyítja, hogy amikor hazajövetel előtt egy helyet felajánlottam a ko­csimban, senki sem élt az alka­lommal, mindenki maradni kívánt. — A hivatalos tárgyaláso­kon sikerült-e konkrét ered­ményt elérni? — Igen, végre sikerült elér­nünk azt, hogy a bietig- heim-bissingeni vezetők fi­gyelme a gazdasági kapcsola­tok felé forduljon. E tekintet­ben támogatásukat kértük egy olyan programhoz, mely a kö­zös piac finanszírozásában a kelet-európai városok fejlődé­sét segíti elő. Manfred List fő­polgármester úr úgy fogalma­zott a személyes megbeszélé­sek folyamán, hogy szép a ba­rátság, de tudomásul kell venni, hogy ez az érzelem néha pénzbe is kerül. Remé­lem, hogy ez a kijelentés ked­vező lesz Szekszárd számára.-szá­Trófeák Gemencből Különlegesen ritka és értékes kollekció került bírálatra Szekszárdion, a Kossuth utcá­ban székelő Országos Trófea- bíráló bizottság elé. A német vadászok, akik rendszeres lá­togatói hazánk erdeinek, nyolc bika agancsát hozták a bizottság elé. S ami ebben a rendkívüli, hogy ezek között hat érmet: két aranyat, két ezüstöt és ugyanennyi bron­zot osztottak szét. A szarva­sokat mind a Gemenci erdő- és vadgazdaság állományából lőtték ki, s mint a bíráló bi­zottság tagjai elmondták, csu­pán öt-tíz évente láthatnak ennyi szép agancsot együtt.-ótós­Még egy év séta „Központi" számlázásra várva A múlt csütörtöki szek­szárdi képviselőtestületi ülé­sen Dombai Gyula, az önkor­mányzat szociális bizottságá­nak a tagja egy megfonto­landó lakossági kérést tolmá­csolt a résztvevőknek. Mint ismeretes, a most már havonta befizetendő villanyszámlákat csak a Keselyűsi úti Dédász kirendeltségen lehet kiegyen­líteni, s az is köztudott, hogy ez a rész meglehetősen mesz- sze található a városmagtól. Az ide történő járkálás - s ez következik be, amennyiben valaki nem tartózkodik otthon a díjbeszedő látogatásakor - nem kevés embernek okoz gondot, főképpen az időseb­beknek, a (nyugdíjasoknak. Dombai Gyula a hozzá érke­zett lakossági kéréseknek megfelelően felvetette, hogy talán érdemes lenne valahol a városközpontban egy befizető helyet nyitni. Utánajártunk annak, hogy az illetékes, azaz a Dédász le­hetségesnek tartja-e ezt a megoldást? Paluska Zoltán üzemgazgató tájékoztatója szerint a közeljövőben válto­zás következik be ezen a té­ren. A Bezerédj utca 7-9. szám alatti Dédász igazgatóság a SZÜV épületébe költözött a je­lenleg is tartó felújítási mun­kák miatt. A munkálatokat a jövő év szeptember végére fe­jezik be, s a felújított épület­ben üzemelni fog egy fogyasz­tói iroda, ahol a lakosok befi­zethetik a számlákat. Amint ez a lehetőség életbe lép, az igazgatóság széles körű tájé­koztatást ad fogyasztóinak. Addig azonban sokak legna­gyobb sajnálatára - marad a Keselyűsi út. Tóth Dorina Hajdan 225 éve, 1767. szeptember 23-án a királyi úrbéri bizottság Szekszárdon tartott úriszéké­ben megvizsgálta Mérey, Tra­utsohn és Rodt apátok korábbi szerződéseit, s azokat megfe­lelőnek találta s megerősítette. 155 éve, 1837. szeptember 21-én Máriavölgyön meghalt Bezerédj Amália, az első ma­gyar gyermekköhyv, a Flóji könyve szerzője, aki műve megjelenését már nem érhette meg. 95 éve, 1897. szeptember 25-én a városi képviselő-testü­let megszavazta az Augusz Imre hagyatékából építendő árvaház telkének megvételét, a közvilágításra beérkezett ajánlatokat - amelyek az aceti­lén gáz alkalmazását javasol­ták - további vizsgálatra ki­adta. Szeptember 26-án a Szegzárd i Kerékpáros Egyesü­let a Szekszárd-Dunaföld- vár-Szekszárd távon bajnoki versenyt hirdetett. A rossz minőségű országúton öt ver­senyző indult, de csak három érkezett meg: első lett Ell- mann Béla 5 óra 36 perces eredménnyel. 85 éve, 1907. szeptember 23-án a Gyáripa­rosok Országos Szövetségé­nek gyűlésén Leopold Lajos Tolna és Baranya vármegyék nagyiparának feltételeiről címmel tartott előadást. 70 éve, 1922. szeptember 26-án Buda­pesten a szekszárdi születésű Sipos Márton 1 perc 16,2 má­sodperccel új világcsúcsot állí­tott föl a 100 méteres mellú­szásban. Krónikás Üzenetek magnókazettán Rejtett értékeink Sipos Márton emlékezete „Mint vakító üstökös, úgy tűnt fel a magyar sport egén! Hirtelen lobbant fel messze- ható fénye; egy ideig az egész égboltot beragyogta sugarai­val, majd gyorsan, miként jött, elenyészett a végtelen örök­kévalóságban. Ez volt Sipos Márton" - írja róla Babits Ist­ván, a költő testvére a Tolna­megyei Újság 1926. december 18- i nekrológjában. Illő azon­ban, hogy egy sportolóról ne születése vagy halála, hanem legjelesebb teljesítménye év­fordulóján emlékezzünk meg a fenti cikk és más összeha­sonlító adatok segítségével. Az egykori iskolatárs és ba­rát írja: „Sipos Márton Szek­szárdon született 1900. január 19- én. Itt töltötte boldog gyermekéveit, itt végezte el a gimnáziumot. Az érettségi le­tétele után Keszthelyre ment a gazdászati akadémiára. Ott fogott hozzá a sportszerű úszáshoz, bár istenadta tehet­ségét már jóval korábban el­árulta. Mindjárt az első nyil­vános szereplése alkalmával országos jelentőségű sikert ért el: 1921 nyarán a Balaton vi­zén megnyerte a gazdász-baj- nokságot és egyben magyar rekorder lett". Az akkoriban már fokozatosan profivá váló klubok, köztük főleg a MAFC irigykedve nézték, hogy a Keszthelyi Gazdasági Aka­démiai Atlétikai Club sosem hallott, sosem látott verseny­zője sorra legyőzi őket. Hama­rosan hozzá kellett szokniuk ehhez, bár siettek Sipost a MAFC-ba átigazolni: 1922-ben és 1923-ban magyar bajnok lett, s emellett az 3x100 méte­res vegyes váltóban az új csa­patot segítette diadalra mind­két évben. „A vízből kiemelkedve, szinte csak karral, rövid és gyors tempókkal úszott" - írja Telefonos kérdések az önkormányzathoz Mint arról már beszámol­tunk, a múlt heti szekszárdi önkormányzati ülés abban kü­lönbözött az előzőektől, hogy ez alkalommal a városi televí­zió élő egyenes adásban köz­vetítette azt. S még egy újdon­ság: az közvetlen visszajelzést biztosítandó, az ülés ideje alatt telefonos üzenetrögzítő várta a nézők kérdéseit. Ezek­ből válogattunk néhányat. , Idős hölgy hangja: „Csak azt szeretném megkérdezni, hogy mi­ért van az, hogy egyformán fizet­jük a hideg vizet, meleg vizet? Ahol egy személy van, az is any- nyit fizet, mint ahol négyen-öten vannak. Ezt miért nem lehet va­lahogy korrigálni?" Középkorú férfi hangja: „A fűtéssel kapcsolatos rendeletnek azon pontjával, ahol a fűtési kie­sést 48 óra után köteles a szolgál­tató térítést eszközölni, nem értek egyet. Az egyik képviselő, Módos úr javaslatával értek egyet, aki azt kérte, hogy a rendelet módo­suljon, a térítésmentes kiesés 8 órára csökkenjen. Tehát 8 óra után igenis fizesse a fűtőmű a té­rítést az állampolgárok részére." Középkorú hölgy hangja: „A következő kérdéseim lenné­nek: a hődíj rendelkezési átalány megállapításánál gondoltak-e a képviselők a hat-hét-myolc ezer forintból élő nyugdíjasokra? Mert a szavazásból úgy érzem, hogy egyedül a Módos képviselő úr érez ezekkel az emberekkel együtt. A másik kérdésem: vajon a Héliosz Kft. ebben az évben hány millió forintot tud adni a megtakarításából a polgármesteri hivatalnak?" Éjjeli „könyvbarátok" Hát bekövetkezett, ami­ről nyugodtan lemondhat­tunk volna. Nemrég ugyanis betörők tettek cse­kély sikerű, ám annál riasz­tóbb látogatást a me­gyei-városi könyvtárba, ami ugye itt van benn Szek­szárd szívében és ami elhe­lyezését, munkafeltételeit illeti, változatlanul nem az Isten kényeztető tenyeré­ben. A korán kelő takarító­nők fedezték fel az éjszakai látogatók nyomait és na­gyon rövid idő múltán a fedélzeten volt mindenki, beleértve a rendőrség forró nyomosait. Nekik e regge­len a Széchenyi utca párat­lan oldalán több dolguk is akadt. Most csend és várakozás. Hő szerencsekívánatokkal, hogy mihamarabb kapják el a behatolókat, akik a nyu­galom évadán nyilván va­lami hatalmas fogás remé­nyében „iratkoztak" be a könyvtárba. Itt most nem „csak" az történt, hogy a gazdag olvasótermi anyag­ból csapott el valaki egy-egy keresettebb, drága magazint, folyóiratot, vagy csupán itt olvasható, köl­csönzőforgalomban nem szereplő könyvet... Ez is fölháborító. Emez viszont még inkább, mert tartósan szolgáltat okot az emberi kapcsolatokat mérgező gyanakvásra és bizalmat­lanságra. Nagyon kérem, ne mosolyogjanak ezen. Az eset óta akárhányszor térek be a könyvtárba, úgy kém­lelem az éppen ott tartóz­kodók arcát, mintha . . . Tudom, nincs mentségem, de az se számít enyhítő kö­rülménynek, hogy a kárté­konyak bizonnyal rendel­keztek némi, nappali láto­gatókként szerzett jártas­sággal, ami segített valame­lyest lebonyolítani azt, amiért éjszaka jöttek. Most valószínű, nemcsak engem foglalkoztat az a kérdés, hogy milyen érzés lehet va­jon a betörőknek nem betö­rőkként betérni oda, ahol minden kézbe vehető könyv és kiadvány közös tulajdonunk. - la ­Egy régi felvétel Sipos Mártonról róla a Sportlexikon. Ekkori évei bámulatos fejlődést mu­tatnak, amit már kitartó edzéssel ért el: 1922-ben (a Magyar életrajzi lexikon sze- . rint Budapesten, Babits István szerint Nagyváradon) tüne­ményes világcsúcsot állított föl a 100 méteres férfi mellú­szásban 1 perc 16,2 másod­perccel. Szovátán még ennél is 1,2 másodperccel jobbat úszott, de ezt az időt nem hite­lesítették, mert sós vízben érte el. Közben legyőzi többször is Erich Rademachert, a német világbajnokot, de sikerei után betegeskedni kezd. „Súlyos gyomorbaj gyötri, a MAFC úszó­gárdája is bomladozni kezd, mire ő elkedvetlene­dik, visszavo­nul ..., vi­dékre megy gazdász- kodni, de egy pillanatra sem szűnik meg érdeklődni az úszás sportja iránt" - írja Babits. Körülmé­nyeinek, az edző hiányá­nak és beteg­ségének egya­ránt tulajdo­nítható, hogy az 1924-es pá­rizsi olimpi­ára nem sike­rül kellő for­mába lendül­nie. Ráadásul akkor az olim­pián még csak a 200 méteres mellúszás szerepel (a 100 mé­terest csak 1968 óta rendezik!), de némi összehasonlításul: a magyar versenyző 1968-ban 1 perc 11,1 másodpercet tudott csak ... Az olimpia után még egy utolsó felvillanás Sipos számára, hogy Barcelonában beállítja Rademacher 200 mé­teren elért 2 perc 59 másod­perces világcsúcsát. Vakbél­operációtól a tífuszig, tüdőhu­ruttól a tuberkulózisig érik el a betegségek, míg végül agy­hártyagyulladás okozza halá­lát 1926. december 11-én. „Az, aki minden versenyéből győz­tesen került ki, a halállal szemben vívott rettenetes küzdelemben vesztes maradt" - írja az egykori barát, aki maga is területi úszóbajnok volt. Felmerül a kérdés: vajon nem értékeljük-e túl Sipos Márton nagyszerű eredmé­nyeit? Világcsúcsnál csak 14 év múlva tud jobbat hazánk­ban Csík Ferenc az országos bajnokságon - immár új csil­lagként, de 1949-1950-1951- ben még az 1924-es, negyed- százados csúccsal magyar bajnok lehetett volna Sipos! A szekszárdiaknak bizonyosan az első (de úgy tudom egyet­len is), aki világcsúcsot ért el bármilyen sportágban az itt születettek közül. Babits Ist­ván úgy érezte: „Sipos Márton nekünk magyaroknak többet jelent a világhírnél; szimbó­lum ő, mely az eredeti magyar tehetséget jelképezi". Nevét szülővárosában emlékverseny őrzi. Dr. Töttős Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom