Tolnai Népújság, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-12 / 216. szám

1992. szeptember 12. HÉT VÉGI MAGAZIN MÉPÚJSÁG 9 Háztartási okosságok A jó piskóta titka Finomságok szüretre Kakaspaprikás mákos és diós kaláccsal Az ételt érzéssel kell keverni Szőlősors A piskóta tortalap otthon gyor­san elkészítető, krémekkel meg­töltve, bevonva, gyümölccsel, tor­tazselével behúzva változatosan készíthető sütemény. Ahány to­jásból készítjük, annyi kanál lisz­tet és porcukrot számítsunk. A normál nagyságú tortakari­kába 6 tojásos piskótát készíthe­tünk, ebből 14 szelet tortát vág­hatunk. A tojásokat mindig kel­lően hűtsük felhasználás előtt. A sárgája-fehérje szétválasztásánál ügyeljünk arra, hogy a fehérjébe került sárgája gátolja a habbáve- rést. A hideg tojásfehérje köny- nyebben habbá verhető, és kemé­nyebb habot ad. A habverés meg­kezdése előtt adhatunk bele né­hány csepp citromot, ecetet vagy hideg vizet. Cukrot soha ne ad­junk a felveretlen tojásfehérjéhez. Ha a hab félkemény, akkor adjunk hozzá a kimért porcukort felét és ezzel verhetjük kemény habbá. A porcukrot és a lisztet is szitáljuk át, hogy csomómentes tésztát kapjunk. A felvert habot felhasz­nálásig - még akkor is, ha csak néhány percről van szó - tegyük a hűtőbe, itt nem esik össze. A szétválasztott tojássárgákat elő­ször keverjük meg, majd aprán­ként keverjük hozzá a kimért cu­kor másik felét és fehéredésig ke­verjük. Ekkor sűrű masszát ka­punk. A lisztet és a tojássárgát apró adagokban keverjük a fehér­jehabhoz. A fehérje felveréséhez, a tojássárga kikeveréséhez használ­hatunk keverőgépet, a továbbiak­ban már csak fakanállal kever­jünk, mert a habot összetörhet­jük. A lisztbe keverhetünk sütő­port, vagy szódabikarbónát, ma­gasabb, lyukacsosabb tésztát ka­punk. A tésztamassza akkor kész, amikor sem a hab, sem a lisztcsík már nem látszódik. Ügyeljünk, a túlkeveréssel is árthatunk! Az így elkészített masszát alaposan elő­készített formába töltsük. A for­mát midnig a tészta elkészítése előtt készítsük elő a sütésre. A forma alját alaposan és egyenlete­sen vajazzuk, zsírozzuk, vagy olajozzuk ki. A peremét ne kenjük zsiradékkal, mert ez gátolja a pis­kóta növését a peremnél, és nem lesz egyforma magas a kész tészta. A zsiradékkal kikent részt szórjuk be liszttel, vagy maradék megszáradt piskóta morzsájával. Sütés előtt mindig melegítsük elő a sütőt, és a formába öntött masszát mindig közepesen meleg sütőbe helyezzük. Közepesen me­leg sütőben süssük kb. 10 percig, majd mérsékeljük a sütőtér hő­mérsékletét és újabb 15-25 percig így süssük. Az első időben a sü- tótteret ne nyissuk ki! A sültséget túpróbával ellenőrizzük. A tész­tába hústűt szúrunk, ha hozzá már massza nem tapad, a tész­tánk kész. A sütés közben néhány helyen megszurkált tészta a felszabaduló gőzöket kibocsátja, és rugalma­sabb tésztát kapunk. A sütéssel azonos ideig, nyitott sütőtérben hagyjuk hűlni a piskótát, csak utána vegyük ki, nehogy „meg­fázzon", összeessen tészta. Csak teljesen kihűlt piskótát vágjunk fel. Olcsóbb tészta készíthető, ha fele tojást veszünk, és tojásonként 1-1 kanál hideg vizet számolunk. Ekkor soha ne feledjük ki a sütő­port! Palánta gazdaasszonyok Szekszárd határában van Simon József birtoka. Nem kell nagyra gondolni, csupán négyszáz négyszögölre. Meg­terem itt a konyhára való, és még szőlővel is foglalkozik. A teraszosan kialakított kis bir­tokon 1978-ban telepítette a szőlőt, sajátkezűleg oltotta be a vesszőt Rizlingszilváninak, Tramininak, Cserszegi Fűsze­resnek. Ilyenkor, szeptember tájé­kán összejönnek a barátok, a rokonok, az ismerősök, hogy a nap melege érlelte, a gazda gondos keze ápolta szőlőter­mést leszedjék. így történt az idén is. Reggel megérkezett a „szedő csapat", s a bevezető „hegyvidéki hangos" leöntése után reggelihez terítettek. Az asztal roskadásig telve finom­ságokkal, az ilyenkor elma­radhatatlan házisonkával, sza­lámival, s mellé a zöldpapri­kával. Közben a házigazda, aki egy személyben a szakács szerepét is magára vállalta, nekikészülődött a főzésnek. Szívesen, tette, mert szeret főzni, kedvenc hobbija a sza­kácskodás. Nemcsak szüret­kor, hanem más alkalmakkor is szívesen odaáll a tűzhely mellé. És ami ékes bizonyítéka tudományának, soha nem bízzák másra az étel elkészíté­sét. Nagy szertartással tette a bográcsot a helyére, s készí­tette keze ügyébe a hozzáva­lókat. A szüretelők után szólt, amint azok nekiindultak a hegyoldalnak: — Nem kell ám nagyon si­etni, ráérősen szedjétek, mert még előbb vége lesz a szüret­nek, mint az ebéd elkészül. A felszólítás teljesen hiába­való volt, mert a közel har­minc puttony szőlő hamar a kádba került. A kakasból ké­szült paprikás még javában Totyogott, amikor az éhes szá­jak körbeállták a bográcsot, kíváncsian figyelték a „fejle­ményeket". — Nincs ám nagy betűje az elkészítésének, hús, víz, meg az ízesítők kellenek hozzá. Három kakasból készült a paprikás. Most nem úgy főz­tem, mint ahogy szoktam - máskor halászlésen teszem oda -, mert a hús nagyon szá­raz volt. A hagymát zsíron meg- dinszteltem, majd beletettem a töröttpaprika egy részét. Ki­csit megkapattam, majd bele­került a hús is. A hús kevés levet eresztett, ehhez két deci vörösbort öntöttem, és kicsit főztem, majd annyi vizet tet­tem hozzá, hogy a húst éppen ellepje. Ízesítésnek sót, borsot, cseresznyepaprikát tettem, és még pár gerezd apróra vágott fokhagymát. És amikor már úgy láttam, hogy majdnem kész, hozzátettem a burgonyát is. A finom, ragadós paprikás után a már üyenkor hagyo­mányos mákos-diós kalács következett, amiről azonkívül, hogy a háziasszony sütötte, még el kell mondani, hogy hatalmas sikere volt: az utolsó morzsáig elfo­gyott.- p. téri ­Kis háztartástan A mosás „Aki háztartásának pénzét nem tudja jól beosztani, az másban sem tud helyesen dönteni." (Jókai Mór) A mosás a mosogatáshoz ha­sonlóan nap mint nap ismétlődő háztartási munka. Ha rendsze­resen végezzük, nem sok látszata van, de ha valami miatt elmarad, a felgyűlt szennyes mutatja, hogy a munkaszervezés nem tö­kéletes. Annak, aki automata mosógéppel rendelkezik, nem. je­lent különösebb gondot a mosás. Annak, akinek keverőtárcsás gépe van, vagy kézzel kell mos­nia, már megerőltető fizikai munkát jelent. •* A mai mosógép őse leginkább a most használatos forgódobos gépre hasonlított. A meleg mosó­szappanos vízbe helyezett lyuka­csos dobot ki-ki izomerejének megfelelő gyorsasággal forgat­hatta. A második világháború előtt már készültek elektromos motorral meghajtott mosóalkal­matosságok. A korszerű mosó­gépekhez legalább annyira kor­szerű mosószerekre is szükség van. Ezeknek a szereknek a nagy része nem környezetbarát. Használatuk során ügyeljünk arra, hogy minél többet haszná­lunk belőlük, annál jobban szennyezzük környezetünket - tisztító hatásuk pedig nincs ösz- szefüggésben a túladagolt mennyiséggel. Ráadásul a feles­leges felhasználással még pocsé­kolunk is. A mosás során a feladatunk az, hogy a textilanyagokra rakó­dott piszkot eltávolítsuk. A ru­hákon a szennyeződés tapadását növeli az izzadság, a bőr zsírtar­talma. A szennyeződések eltávo­lítására olyan szert kell válasz­tanunk, amely képes oldódni a vízben, biztosítja, hogy oldata könnyen és gyorsan be tud szí­vódni a textília szálai közé, al­kalmas arra, hogy a szennyező­déseket körülvéve „leoldja" azo­kat a textíliáról és a leoldott szennyeződést nem engedi ismét a ruhára tapadni. A legrégebbi mosószer a tiszta víz - a költők megénekelték, festők megfestet­ték a patakban mosó asszonyo­kat. Óka mosóhatást mechanikai úton, dörzsöléssel, majd a suly­koló használatával ütögetéssel érték el. A szennyeződés a dör­zsölés és ütögetés hatására távo­zott az anyagról, a víz folyása továbbvitte, egyben öblítette is. A mai műszál keverésű textíliák közül csak néhány bírná ki a tisztítása során ezt a rendszeres és igen erős fizikai igénybevételt. A fizikai munka könnyítésére, a textilrostok kímélésére használ­juk a mosószereket. Régen egyet­len anyagot ismertek, mely ké­rt} wi úton képes a szennyeződés oldására, ez a szappan. Hazánk­ban elsősorban állati zsiradékból készült, nátron-, vagy kálilúg­gal. Kisózás után darabokra vág­ták nagyanyáink, és a padlás deszkáin őrizgették. Igen hatásos szemek bizonyult, a szennyező­dést remekül oldja, lúgossága miatt azonban sem a kezet, sem a pamut, selyem anyagokat nem kíméli. Mivel semmilyen illato­sító és színező anyagot nem tar­talmazott, nem volt veszélyes a bőrre. Nem mondható el ugyanez több, ma használatos mosószerről. Több védőnő ajánlja a kismamáknak, hogy a csecsemők holmijait néhány hó­napos korig csak ezzel a hagyo­mányos mosószappannal kezel­jék. A környékünkön igen kemény a víz. Ez okozza a szappannal való mosás nagy hátrányát, a csapadékképzódést. A piszokkal együtt a víz színére felgyűlő pelyhek rákenódnek a már kitisz­tított ruhára. Megjegyezhetjük azonban, hogy ennek ellenére sok makacs szennyeződés eltávolítá­sára használhatjuk ezt a szap­pant. A vegyipar fejlődése adja a háziasszonyok kezébe a mosó- és áztatószerek egész sorát. Válasz- szunk közülük ízlésünknek és bőrünknek megfelelőt. Ha egy­szer megszerettünk egy mosó­port, úgy látjuk, hogy tisztítóha­tása jó, bőrünket nem irritálja, használatáról ne mondjunk le holmi új reklámozása miatt. A mosóporváltás megviselheti bő­rünket, főleg gyermekeinkét. Ha kiválasztottuk a megfelelő mosó­szert, neki is kezdhetünk a mo­sásnak. Ha azt akarjuk, hogy gyorsan és jól végezzük ezt a munkát is, szoktassuk hozzá csa­ládunkat a velünk való együtt­működéshez: 1. A szennyes ruha helye a ki­jelölt és csak erre a célra használt tároló, már az ügyesebb gyermek is a megfelelő helyre tudja tenni a fehér és a színes textilből ké­szült ruhadarabokat. 2. A levetett ruha zsebeit mindig ürítsük ki, vegyük le róla az ékszereket, kitűzőket, a cipzá­rakat mindig húzzuk össze. 3. Még mosás előtt javítsuk a szakadásokat, ne hasadhassanak tovább. 4. A makacs foltokat még mo­sás előtt távolítsuk el. A ruhák szín és anyag szerinti válogatása igen fontos. Ha nem tudjuk, hogy az anyag ereszti-e a színét, inkább mossuk külön, biztos, ami biztos. Válogassuk szét anyag szerint is a ruhadarabo­kat. A pamut, len alapú textília erősebb mosási igénybevételre sem károsodik, a pamut alapú ruhaneműt azonban nem szabad sem áztatni, sem dörzsölve mosni! Ha nincs mosógépünk, vagy nem automata gépnél mosunk, a kiválogatott ruhákat a mosás előtt kb. 12 órával áztassuk le. Az áztatásra nem túl forró vizet használjunk és áztatóport. Mű- szálas anyagok áztatását végez­hetjük azzal a mosóporral, amit majd mosásra is használunk. Ügyeljünk arra, hogy a ruhada­rabok az áztatás során ne na­gyon gyűródjenek. Az áztatóvíz éppen lepje el a ruhákat. Ázta- tásnál és mosásnál előbb az elké­szített vízben oldjuk fel a mosó­szert, majd amikor már minden mosószercsomó eltűnt, csak ak­kor helyezzük be a mosandó ru­hákat. A mosószer adagolásánál tartsuk be a használati utasítás előírásait. A több mosószer nem ad nagyobb tisztaságot! Az ázta- tóvízból alapos kifacsarás után tegyük a ruhákat a mosóvízbe. A mosóvíz hőmérséklete magasabb, mint az áztatóvízé, de a kézme­legnél melegebb vízzel a szeny- nyeződéseket beleégethetjük a textíliába. Kézzel mosáskor a mosószer vegyi hatását mecha­nikus hatással kell kiegészíte­nünk. A kíméletes kezelést igénylő ruhadarabokat - gyapjú, pamut, kötött holmik — csak nyomkodjuk, az erősebb anyago­kat dörzsölhetjük is. Az elkészí­tett mosószeres vízben előbb a fehér színű ruhákat mossuk, majd jöhetnek a színesek, az egyre sőt ét ebbek. Ha nincs gé­pünk, a mosást végezhetjük a fürdőkádban is, ehhez azonban nagyot kell hajolni. Saját mun­kánkat könnyíthetjük meg, ha ilyenkor egy, csak erre a célra használt WC-pumpával nyom­kodjuk a mosnivalót. Intenzív mechanikai hatására könnyen és gyorsan tisztíthatunk vele. Ha keverőtárcsás gépet használunk, a mosás előtti napon áztassuk le a szennyest, és a szín szerint vá­logatott ruhát az elkészített mo­sóvízben egymás után moshat­juk. A legegyszerűbb az auto­mata gép használata. Itt a fon­tos, hogy a megfelelő ruhához a megfelelő programot alkalmaz­zuk és mindig habzásgátolt mo­sószert használjunk. Abban az esetben, ha nincs sok színes, sö­tét színű szennyesünk, az auto­mata gép mellett is rákényszerü­lünk a kézi mosásra, hiszen néhány ruhadarabért nem érdemes vizet és energiát hasz­nálni. A kimosott ruhából mindig távolítsuk el a mosószer marad­ványokat. Erre a célra szolgál az öblítés és a centrifugálás. Az au­tomata gép a beállított program szerint 3-5 alkalommal öblít, kézi mosásnál legalább 2 vízben öblítsünk. Az öblítések közben az alapos kifacsarás, centrifugálás segíti a mosószer mind jobb eltá­volítását. Kötött ruhadarabokat, gyapjú holmit ne csavarjunk, mert deformálódnak. Ezeket ala­posan nyomkodjuk ki. Különös gondot kell fordíta­nunk ingek, blúzok mandzsettá­jának és gallérjának tisztítására, ezeket és a zoknik orr, talp és sa­rokrészét szappanozzuk be mo­sás előtt. A konyharuhákat és más erősen szennyezett ruhada­rabokat kifózéssel varázsolhatjuk tisztává. Ehhez rendszeresítünk egy külön edényt. Ha fehérítünk, kézi mosás esetén használjunk kezünk védelmére gumikesztyűt. Pamut és len textíliákat mosás után keményíthetünk is. így ke­vésbé tapad rajtuk a por, szépre vqsalhatók. Tolnainé Szabó Beáta Hámori torta Hat tojássárgát kikeverünk 40 deka cukorral és 3 evőkanál vízzel. 15 deka cukrot karamellizálunk, majd felfőzzük fél liter vízben. Ha a karamellás víz ki­hűlt, belekeverjük a tojássárgájába. Bele­keverünk 40 deka lisztet, amibe előzőleg elkeverünk 1 csomag sütőport és 12 deka darált diót. Végül hozzáadjuk a ke­ményre vert tojáshabot. Előmelegített sü­Anyagszükséglet: 90 cm széles anyagból 2,40 m. 1. A felnagyított szabásrajz alapján 1,5 cm varrásráha­gyással szabja ki a ruharésze­ket. 2. Varrja be az eleje mell var­rást. 3. Az eleje felsőrészt és a bevasalt hólu felsőrészt tűzze össze. A varrás mentén a szí­nén két sorban készítsen dí­szítő tűzést. 5. Varrja össze a raglánujj első és hátsó darabját. tőben lassan sütjük. A krémhez felforra­lunk 3 ded tejet. A felét lehűtve kikever­jük 5 deka liszttel, majd a maradék tejbe téve lassú tűzön csomómentesre felfőz­zük. Kihűlés után hozzáadunk 20 deka margarint, amit előtte habosra kevertünk 15 deka cukorral és egy csomag vaníliás cukorral. Ízesíthetjük kakaóval, atom­mal, naranccsal, gyümölccsel vagy befőt­tel. A krémet a félbevágott lapra kenjük és lefedjük. Porcukorral mintázzuk. 6. Álh'tsa össze a ruha elejét és hátát. 7. A ragián ujj beállítása: ügyelni kell, hogy a ferde szá­lon szabott anyagrészeket meg ne nyújtsuk. Ezért az eleje-háta srég részébe gépel­jünk egyenes vékony pántot. Összegépelés után a varráso­kat egy oldalra vasaljuk le és a színén két sorban tűzzük meg. 8. A nyak körvonalra állít­son rollni pántot, mely hátul masnival zárható. Palánki gazdaasszonyok Raglánujjú szövetruha 14-15 éves leányoknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom