Tolnai Népújság, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-11 / 189. szám
6 »ÚJSÁG SPORT 1992. augusztus 11. Hetvenéves jubileum a Simontornyai BTC-ben Góllal fejezi be akcióját a jelenlengi NB Il-es gárda Schmitt Pál a magyar sportolók sikereiről és az olimpiai mozgalom feladatairól (T udósítónktól) Egésznapos sportrendezvénnyel ünnepelte 70 éves jubileumát a Simontornyai BTC. Az ünnepi megemlékezés felvillantotta a hét évtized történéseit/a bőrgyári klub sikereit és kudarcait. A szép számú idősebb sportoló az emlékek visszapergetésekor szinte „visszafiatalodott". Igazi sporttalálkozó volt ez. Az ország különböző tájairól össze- sereglett egykori BTC-sporto- lók jó hangulatban, kellemesen töltötték napjukat. Volt aki aktívan bekapcsolódott, s a pályán űzte kedvenc sportágát, volt aki már csak nézőként szurkolt, mások pedig a fehér asztalnál elevenítették fel a hajdani közös élményeiket. A délelőtt a kézilabdáé volt. Összecsaptak az 1981-ben NB II-ben szerepelt lányok-asszo- nyok, a nosztalgiacsapat a mai, az NB II-ben bronzérmet szerzett gárdával. Az eredmény talán nem is lényeges, ám az annál inkább, hogy a nosztalgiás együttes néhány játékosa még a mai csapatnak is erőssége lehetne. Ezután következtek a fiúk, akiknél tagadhatatlanul mutatkozott némi súlyfelesleg, a kézilabdázás iránti szeretetük azonban fikarcnyit sem kopott. A közönség élvezte a szellemes produkciójukat. Az első játékrészt az idősebbek, az ötven felettiek nyerték, de a végén a negyvenesek örülhettek a végső győzelmüknek. A rekkenő hőség ellenére is nagyszámú sportbarát buzdította a délután pályára lépett labdarúgókat. Előbb az öregfiúk mérték össze tudásukat a hasonló korosztályú pátyi „legénységgel", s 3-0-as bőrgyári siker született. A megyebajnokságba feljutott SBTC együttese pedig 4-2 arányban bizonyult jobbnak a Páty bajnokságban szereplő gárdájánál. A bíztatóan játszó simontornyaik nagyon remélik, hogy esetükben a jó főpróbát jó előadás is követ, s augusztus 16-án sikeresen kezdik meg megyebajnoki szereplésüket. Estg hangulatos sportbál zárta a rendezvénysorozatot. Ennek során Szinger Ferenc, a megyei labdarúgó szövetség elnöke gratulált a körzeti bajnokságot nyert labdarúgóknak, egyúttal pedig hasznos útravalókkal látta el őket a magasabb osztályú bajnokság közelgő rajtjára.Dr. Schmitt Pál, a MOB elnöke elégedett a magyar sportolók barcelonai eredményeivel, erről nyilatkozott hétfőn az olimpiai játékok helyszínéről történt elutazása előtt az Magyar Távirati Irodának. — Büszkeség tölt el, hogy sportolóink teljesítették az elvárásokat, Helsinki után a legeredményesebben szerepeltek - mondta. - Úgy nyugtázhatjuk: megérte a sok erőfeszítést, a törekvést, mert valóban a magyar sport ismét tudott bizonyítani. Köszönhető a siker a versenyzőknek, a szakvezetőknek, a sportegyesületeknek és a szakszövetségeknek egyaránt. Szeretnék köszönetét tolmácsolni a kormánynak , a parlamentnek, a képviselőknek, akik bizalmat előlegeztek sportolóinknak, továbbá azoknak a támogatóinknak, szponzorainknak, akik szintén hozzásegítették versenyzőinket ahhoz, hogy gondtalanul, jól készülhessenek fel a nagy versenyekre. Barcelonában sok graHorváth György, a Magyar Ökölvívó Szövetség főtitkára még odahaza, az elutazás és az olimpiai boksztorna sorsolása előtt mondta, hogy neki csalódást okozna, ha nem születne a katalán fővárosban bokszaranyérem, igazán csalódott akkor lenne, ha a 12 ökölvívó döntő egyikében sem lenne magyar. Nos, a kesztyűs legények olimpiai nérlege ismert: nincs aranyérem, sem ezüst, bronzból viszont van három is. Ennek ellenére, vagyis hogy épp ezért, nincs oka panaszra sem a főtitkárnak, sem másnak, hiszen mindent egybevetve a bokszcsapat megtette a magáét. Elfogadhatót nyújtott, még ha a legfőbb esélyes, a világ- és Európa-bajnok Kovács ezúttal lecsúszott a dobogó tetejéről, ö maga időt kért a koreai versenyzőtől elszenvedett pontozásos vereségnek, s a döntős lehetőség ily módon való elszalasztásának az elemzésére, a - bánjunk óvatosan a szóval! - kudarcélmény feldolgozására. Közvetlenül az elődöntős vereség után még nem volt kész és teljes válasza a történtekre, amik érthetően elkeserítették, hiszen teljes hittel az olimpiai bajnoki címet várta magától. Nyilván mélyebb szakmai tulációt kaptam külföldi sportvezetőktől, akik nagy elismeréssel nyilatkoztak Magyarország sikereiről, arról, hogy ez a kis ország milyen remek sportolókkal rendelkezik. Mi jól tudjuk, ezek az eredmények már nem tükröznek politikai töltetű erőfeszítéseket, s ha hozzáteszem azt, hogy eredményeinket tiszta eszközökkel értük el, akkor még megnyugtatóbban nézhetünk a jövőbe. Köszönjük a támogatást azoknak a sportolóknak is, akik nem jöhettek el az olimpiára, de segítették a felkészülést azzal, hogy versenyzőtársak, edzőtársak voltak. — Külön kell szólnom arról, hogy az olimpia idején a kint- lévő versenyzőink egységes, igazi csapat benyomását keltették. Jó szellemben töltötték napjaikat az olimpiai faluban, a stadionokban, a küzdőtereken egymásnak szurkoltak, bíztatták egymást. Nem célom a sportágak külön értékelése, ez a szakszövetségek feladata, elemzést igényel a kiesés előtti búcsú, egy-két megjegyzés azonban idekívánkozik, amivel talán közelebb lehet jutni a kiesés okainak felderítéséhez. Az egyik közelítési szempont az, hogy az 51 kilós Kovácsnak sem tavaly, sem tavalyelőtt gyakorlatilag nem volt ellenfele, utoljára két éve kapott ki egy némettől Bundesliga mérkőzésen, miközben vb-t és EB-t nyert. Viszont idén év elején volt egy összecsapása az amerikai-magyar válogatott-találkozó keretében. Nos, akkor kapott ki az említett időpont óta másodszor az amerikai túrára meglehetősen felkészületlenül utazott „Kokó" attól a kiváló öklözőtői, Timothy Austintól, akit éppen a tavaly őszi Sydneyben rendezett vb-n csak nagy csatában győzött le. Ez a vereség legalábbis azt jelezte, hogy Kovács sem legyőzhetetlen. Aztán jó ideje tudott, hogy a Vasas bokszo- lója nem éppen dalolva fo- gyogat le, hogy beférjen az 51 kg-ba. Aligha tett jót neki az is, hogy az olimpia előtt zajló vitában sajnálatosan szembe került egymással a válogatott vezetése Kovács klubedzőjével, Bódis Gyulával, aki némi hercehurca árán ott lehetett Barcelonában, pontosabamelyet az olimpia után a MOB szeptemberi üléséig tesznek meg. Barcelonának ugyanis vannak sikerei, de vannak tapasztalatai is, amelyeknek értékelése tovább segítheti azt a munkát, amelyet Barcelonától kell megtennünk a következő, 1996-os, Atlantában rendezendő 26. nyári olimpiáig. Ha már Atlantáról esik szó, el kell mondanom, hogy az amerikai város 150 fős küldöttséggel figyelte, a barcelonai olimpiát, gyűjtötték a tapasztalatokat. Az olimpiai mozgalom 100 éves jubileuma alkalmából sorra kerülő versenyeket ők is tökéletesen kívánják megrendezni, azzal a gondolattal, miként Barcelona is bizonyította: az olimpiai játékoknak a jövőben is nagy, kisugárzó szerepük van. A NOB-tól szerzett információ szerint, amíg Barcelonában 172 ország versenyzői vettek részt, addig Atlantában várhatóan 185 nemzet képviselői vesznek részt a küzdelmekben. ban a badalonai csarnokban, leginkább azonban magánemberként, a szorítónak közelébe sem mehetett. Nyilván szerencsésebb lett volna minden szakmai féltékenykedést félretenni és alárendelni az ötkarikás sikernek, a csatabárd kiásása nélkül. Meglehet persze, hogy ezzel együtt is kiesett volna Kovács, de az már egy másik kérdés. Ugyanakkor hiba volna rajta elverni a port, amiért „csak" harmadik lett, hiszen végtére is egyetlen kisiklás dacára ott van az olimpiai dobogón, először, ám nyilván nem utoljára, s mivel éppen csak túl van a húszon, jócskán akad módja a javításra, a medálszínesítésre. Dicséret dukál a másik két érmesnek, Béres Zoltánnak és Mizsei Györgynek is, előbbi élt a viszonylag könnyebb sorsolás adta lehetőséggel, utóbbi Európa-bajnoki harmadik helyezetthez méltóan még a kubai világbajnok, Le- mus ellenében is megállta a helyét. De azért is érdemel elismerést a három magyar olimpiai bronzérmes - s hozzájuk csatlakoztatható az indulási jogot kiverekedett nyolc magyar közül Lakatos Pál és Szűcs László, akik az elődöntőbe jutás kapujában botlottak el -, mert már egy eleve rostált mezőnyben teljesítettek átlagon felül. Már-már a régi, dicső magyar ökölvívó olimpiai hagyományokat élesztve újjá. — Juan Antonio Samaranch elnök úr jelölésével kapcsolatban még eltérőek az információk. Én úgy tudom, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság jelenlegi elnöke, a 72 éves Samaranch egészségi állapotától teszi függővé a jelölését. A NOB előtt a jövő évi monacói kongresszuson még az a feladat is áll, hogy eldöntse, 2000-ben melyik város rendezhet nyári játékokat. A jelenlegi megítélés szerint a nagy esélyesek között emlegetik Pekinget, Sydneyt, de „beszállt" az esélyesek közé Berlin és Manchester is. Barcelonában valamennyien nagy propagandát fejtettek ki annak érdekében, hogy népszerűsítsék városukat. Befejezésül Schmitt Pál arról nyilatkozott, hogy a közeljövőben munkáját a Magyar Olimpiai Bizotztság soron következő ülésével kapcsolatos feladatokra összpontosítja, és nemzetközi sportdiplomáciai tevékenységét változatlanul aktívan folytatja. Az ötödik doppingeset az olimpián A barcelonai olimpiai játékokon összesen öt doppingoló sportolót zártak ki. Hétfőn a távolugró litván Nijole Med- vedevát találták vétkesnek és vették el tőle a versenyen elért negyedik helyet. Ezt Francois Carrado, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság igazgatója közölte a sajtóval. A litván sportolónő, aki 6,76 méteres ugrásával éppen lecsúszott a dobogóról, a Me- socarp nevű ajzószert szedte. Mint ismeretes, korábban két amerikai atlétát, az Egyesített Csapat egy maratonfutóját és egy kínai röplabdázónőt értek doppingvétségen. Három esetben a sportolók a Clenbuterol nevű tiltott szerrel éltek, ezt mutatták ki egyébként Katrin Krabbe vizeletében is. Francois Carrard elmondta, Barcelonában összesen 1800 ellenőrző vizsgálatot végeztek. Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke elégedett az eredménnyel és úgy nyilatkozott, hogy megnyerték a dopping elleni harcot. Samaranch elmondta: „Mi a sport egyik területén sem akarunk doppingolást, különösen nem az olimpiai játékokon." Ökölvívó olimpiai mérleg Kesztyűs kézzel Kosárlabda EB Felemás kezdés Görögországban Az álmok álma a badalonai éjszakában Motocross Gyón második Kecelen Győri István, a Tolnai SE motocrossozója balszerencsésen versenyzett a Kányaváron rendezett országos bajnoki futamban, hiszen bukás miatt nem fejezhette be a versenyt. Miután sérülés miatt néhány viadalról hiányzott, legutóbb a keceli országos bajnoki futamon ült nyeregbe. A visszatérés nagyszerűen sikerült, hiszen a 125 köbcentiméteres kategória első futamában ezüstérmet szerzett, a második futamban elsőként ért a célba, míg a harmadikban bronzérmes lett. Győri így az összetettben a 2. helyen zárta a keceli viadalt. Győzelem után vereség - ez a mérlege a női ifjúsági kosárlabda Európa-bajnokság döntőjében résztvevő magyar válogatottnak. Az első két nap találkozóiról ifj. Gyimesi János edző számolt be az MTI munkatársának. — Szombaton este végig izgalmas, élvezetes mérkőzésen 53-51 -re győztük le az olaszokat. A siker értékét növeli, hogy az ellenfélnél két olyan játékos is pályára lépett, akik egyenesen Barcelonából, az olimpiáról érkeztek repülővel. A többi itáliai kosaras már egy hete a görögországi kisvárosban készült, mi csak csütörtökön késő este érkeztünk. Győzelmünk a jó csapatmunka eredménye volt, valamennyi lány tudása legjavát nyújtotta. Vasárnap este viszont - talán épen a jó kezdéstől kicsit eltelve - 56-49-re vereséget szenvedtünk a bolgároktól. Ezúttal szétesően, figyelmetlenül játszottunk, a felállt zónával nem tudtunk mit kezdeni. Hogyan szerepel a csoport többi együttese? — Az első fordulóban a házigazda görögök csak hosz- szabbításban szenvedtek vereséget a toronymagas esélyes oroszoktól. A második fordulóban viszont az olaszok 30 pont különbséggel verték a görögöket. Érdekesség, hogy például a bolgárok szponzorként megnyerték az egyik ka- lamatai nagyáruházát, így már egy héttel az EB-döntő előtt a helyszínen készülhettek. Viszonzásul - a helyiek nagy megelégedésére - a neves bevásárlóhely emblémájával a mezükön játszanak. Mirko Novosel horvát sportminiszter januárban az olimpiai kosárlabda selejtezők sorsolása után azt mondta Münchenben, hogy imáikban csak az amerikaiak elkerülését kérik, még a döntő előtt, mert rajtuk kívül akárkit képesek megverni. Szombat éjjel Novosel úr boldog lehetett: hazájának gárdája tudott egyedül vezetést szerezni az álomcsapat ellen. Az előny csupán pillanatnyi volt, mert Jordan és Johnson vezetésével két perc múlva már tíz ponttal újra elhúztak a tengerentúliak. A „nagyok" állandó hangos sajtója szinte a háttérbe szorította az olimpiai férfi kosárlabda-torna többi résztvevőjét. Érdemtelenül. A horvátok ugyan a júniusi selejtezőn megbotlottak, de összeszedték magukat. Megérdemelten kerültek a fináléba és szereztek ezüstérmet. Néha ugyan politikai felhangok és pofonok keveredtek játékukba. A litvánok sem csupán kosárlabda-találkozónak tekintették a mezén a láthatóan nemrég kicserélt címert viselő FÁK csapat elleni összecsapásukat. Sabonisék azonban alighanem bemutatkoztak és el is búcsúztak Badalonában: a kiöregedő sztárok helyett újak kellenek majd a nemzeti büszkeséget joggal emelő bronzérem megvédéséhez. A birodalmi álommal együtt a sosemvolt nevű ország „Egyesített Csapat"-a is búcsúzott a nemzetközi porondtól. A legnagyobb orosz csillag, Volkov azt mondta, hogy ez így is van rendjén. Ezentúl az orosz válogatott igyekszik majd méltó vetély- társa lenni a világ legjobbjainak. Brazília számára elégtételként szolgált, hogy az olimpiai 5. helyével visszavághatott Venezuelának a Portland-ben elszenvedett selejtező-beli vereségért. A NBA-s Strumpf-fal megerősített németek nem játszottak komoly szerepet, ahogy a hazai közönség is keserűen vette tudomásul a „majdnem-milli- omosok"-ból verbuvált spanyolok megalázó vereségét, csoportjuk zárótalálkozóján az angolaiaktól. Afrika jön! Ezt üzente Angola szuperismeretlen gárdájának játéka az olimpián. Ezúttal még nem sikerült a nagy betörés, de az egypontos vereség a németektől és a spanyolok elleni siker megalapozottá tette Borislav Stankovic, a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség (FIBA) főtitkárának kijelentését: — Az olimpia láttán joggal reménykedhetünk benne, hogy Afrikában is a kosárlabda lesz nemsokára az egyik legnépszerűbb és legmagasabb szinten űzött sportág, akárcsak a többi kontinensen. A nosztalgiás kézfogó is megért egy „hetest"
