Tolnai Népújság, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-01 / 181. szám
4 NÉPÚJSÁG TOLNA ES KORNYÉKÉ 1992. augusztus 1. Etetés Betört a civilizáció A szedresi templom téglái A következő hónapban megint felmegyek a minisztériumba, mi történt, miért nem engedik szabadon. De már az ajtóban megmondják, hogy az orvos azt mondta, hogy a testvére azzal a betegséggel évekig elélhet, nincs annak semmi baja. Hát erre mit szóljak, de nem is szólhatok semmit, mert tovább nem tárgyalnak velem. Szegény Bátyus! Mikor fogsz Te kiszabadulni? Közeledik a karácsony szent ünnepe, ő még mindig ott van. Mit tehetnek érte, töprengtem magamban. írtam az orvosnak. Megírtam neki, hogy tudom,, hogy testvérem szabadon bocsájtása az ő orvosi véleményétől függ, hát úgy véleményezze, amint az ő betegségét nem kívánja magának. Egy délután beállít hozzám egy szedresi rendőr. — Maga írt Radnóty orvos alezredesnek? — igén. — Honnét tudja, hogy testvére szabadonbocsájtása tőle függ? — Vörös József miniszteri osztályfőnöktől. — Köszönöm! Sarkon fordult és távozott. Ennyit értem el a levelemmel és semmi többet. Rá kellett jönnöm, hogy egyikünk sem tud csinálni semmit, hiszen már mindent elkövettünk, minden követ megmozgattunk. Tehetetlenül vártuk a fejleményeket és már minden reményt feladtunk, amikor 1953 karácsony szent napján, szabadon engedték. Elképzelhető, hogy ez volt a legnagyobb meglepetés ezen a nagy ünnepen. Nagy volt az öröm, csak az rontotta egy kicsit, hogy akkor már én voltam rab ... De várjunk ezzel sorára, hiszen hétfő reggel van és a két húgomat kell megkeresnem, ugyan hová vihették őket és mi bajuk van velük? Kimegyek az állomásra. Kérdezősködöm. Mindjárt az első ember megmondja, hogy látta őket Szekszárdra menni. Menjünk utánuk. Szekszár- don az államvédelmiek előtt álló őrtől igyekeztem megtudni, hogy ott vannak-e. — Nincsenek itt!!! — Tudom, hogy magunknak ezt nem szabad megmondani, de azért... — Nincsenek itt! Érthető volt?! Hát bizony ez elég érthető volt, menjünk innen míg szépen vagyunk. De hová, és hol keressem őket? Eszembe jutott, hogy elmegyek a főispán asszonyhoz. El is mentem. — Majd megtudom, hogy a rendőrség nem követett-e el valamilyen szabálytalanságot - mondja a főispán asszony. Hát ezzel nem. sokra mentem. Egy pár nap múlva kapok tőlük értesítést, hogy visszavitték őket előbbi helyükre a zárdába, mert nem volt okuk arra, hogy eltávozzanak. Szabadon vannak és meglátogathatjuk őket. El is mentünk hozzájuk és akkor tudtam meg, hogy jó helyen kerestem őket. Hallották a hangomat, amikor az őrtől kérdezősködtem felőlük. Különben jól bántak velük, nagyon jó kosztot adtak. Később el kellett hagyniok a zárdát és mindenkinek másutt kellett elhelyezkednie. Amint tudjuk, Hevenesi páternek is távoznia kellett, mert a szerzetes papoktól megvonták a működési engedélyt. Magamra maradtam ... törhettem a fejem megint, honnan vegyek helyettest, ha valamelyik plébánián megengedik, hogy híveik a templomra adakozzanak. A templomépítéshez nagyon sok pénzre volt szükség és ennek az a rossz szokása, hogy ahol a legtöbb kell belőle, ott van a legkevesebb. Ezen úgy segítettünk, hogy elmentem más plébániákra, ott miséztem, prédikáltam, és személyesen perselyeztem, a templom javára, ha sikerült valahonnan helyettest szereznem. (Folytatjuk.) Csendélet Aláírásgyű j tések Zajlik az élet. A szövetkezet átalakítása, a faddi Lenin Tsz-nél, a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető zavartalannak. A közelmúltban tartott közgyűlésükön a tagság az együttmaradásra voksolt. Ebben semmi kivetni való nincs. A probléma, az igazi kérdés az, hogy az együttma- radók kit kövessenek. A vezetői posztra ugyanis két, nagyjából egyforma táborral bíró pályázó is van - Puskás János a mostani elnök, és Fenyvesi János a még hivatalban lévő vezetőség tagja -, aminek következtében meglehet, hogy „történnek még csodák Fad- don". Most az történik, hogy aláírásokat gyűjtenek. Kérdőívekkel járják a községet: ki kivel van (lesz)? A tagság nem szokott hozzá a választáshoz és a döntéskényszerhez. Állítólag van, aki már négyszer is aláírta-vissza- vonta a csatlakozó nyilatkozatot. Az érdekeltek erről az alábbiakat mondták. Géring József elnökhelyettes, (a szabadságon lévő Puskás János nevében): — A szövetkezet 700 tagja közül 500-an aláírták a belépési nyilatkozatot, miszerint kérik felvételüket a faddi „Termelő és Értékesítő Szövetkezet"-be. Ez a cég lesz tehát a Lenin Tsz-ben dolgo- -i zók többségének új munkahelye. Az új szövetkezet már meg is alakult, körülbelül két hete. Fenyvesi János: — Az aláírásgyűjtést, és azt, hogy az új szövetkezet cégbejegyzése máris folyamatban van, törvénysértőnek tartom, mert a tagság megosztásához vezet, holott a közgyűlés az együttmaradás mellett döntött. Ezért mi is aláírás- gyűjtési ellenakciót szerveztünk, azzal a céllal, hogy újabb közgyűlés összehívását kezdeményezzük. Mert ilyen alapvető kérdésről, mint amilyen a „hogyan tovább", csakis a kövyúlésnek van joga határozni. - Wy Egy lépéssel közelebb a saját földhöz Már belátható távolságra van az az idő, amikor a károsultak vagy azok leszármazottai a kárpótlási jegyükkel földet vásárolhatnak, földtulajdonhoz juthatnak. Az is tisztázódik, hogy kik azok, akik ma önálló vállalkozásba mernek kezdeni. A megszületett törvény- módosítás alapján lehetővé vált, soronkívüli elbírálás azok részére, akik földet akarnak venni kárpótlási jegyükért. A módosítás egy másik lényeges része lehetőséget ad arra, hogy az igénylők megegyezése révén elkerülhető a licitálás. A törvénymódosítás értelmében az igénylők aranykoronánként 1000 forintért vásárolhatnak megegyezés esetén földtulajdont. 9 A földvásárlásra az igényt augusztus 15-ig kell bejelenteni a megszerezni kívánt föld fekvése szerinti település önkormányzatánál. A határidőre beadott kérelmeket 60 nap alatt bírálja el a megyei kárrendezési hivatal. Aki földtulajdonos akar lenni, annak feltétlen élni kell ezzel a lehetőséggel. A sorrendiséget a kárpótlási hivatal csak akkor tudja érvényesíteni, ha a tulajdonjog bizonyítása a törvény rendelkezései szerint történt. Okiratok hiánya nem jelent jogvesztést, mert a tulajdonjog közvetetten is bizonyítható, tanúvallomásokkal, adóigazolásokkal is. Aki bejelenti igényét földvásárlásra a kapott kárpótlási jegyeket 1993 augusztus 15-ig más célra nem használhatja fel. Á határidő elmulasztására a törvény nem tartalmaz jogvesztésre utaló rendelkezést. Mindenkinek, aki földet akar kárpótlási jegyéért, a kárpótlási jegy birtokában, valamint a kárpótlásra jogosultság esetében, az a feladata, hogy a polgármesteri hivatalban a rendszeresített nyomtatványon (postán: 30 Ft.) bejelenti földvásárlási igényét. Tisztázatlan ügyekben, bizonytalan döntési helyzetekben tanácsot nyújthat a két hetenként, keddenként (legközelebb augusztus 4-én) ülésező Kárpótlási Kerékasztal. Az üléseket a városi művelődési központban tartják, 18 órakor. Egyedi és sürgős esetekben szívesen segít minden igénylőnek a lakásán is (Tolna, Bajcsy-Zs. 48., telefon: 40-039), aki mindezt felvállalta: Kárpáti András. Képek a Volent-öbölből Kispál Mária felvételei A néhai Elemér atya feljegyzései 19. Miért nem lehet ingyen a városé a laktanya? A közelmúltban közölt egy cikket a Népújság a tolnai laktanya-objektummal kapcsolatban. Ez tovább fokozta a laktanyáról kialakult vélemények zavarosságát, a lakosság pedig félinformációkból arra következtetett és következtet, hogy a laktanyaterület jövőbeni sorsát illetően a döntés joga miniszteriális hatóságok kezében van, semmibe véve az itt lakók és az önkormányzat elképzeléseit. Mivel Tolnán eddig senki sem vette a fáradtságot, hogy hivatalos formában tájékoztassa a közvéleményt arról, mit óhajtanak tenni a helyi erők a nevezett területtel, ezért pontokba szedve, mint MDF-es önkormányzati képviselők tesszük közzé az alábbiakat: 1.1990. nyarán a parlamenti pártok helyi szervezetei, valamint az akkori tanács képviselői operatív bizottságot hoztak létre a laktanya hasznosításának előkészítésére. A bizottság szándéka szerint ösz- szefoglalta és csoportosította volna az elképzeléseket, laktanyaszemléket óhajtott szervezni (néhányra sor is került), hogy minél szélesebb körben ismertté váljanak az adottságok. Ezt követően került volna sor vitafórumok rendezésére, a hasznosítási koncepció kidolgozására és nyilvánosságra hozatalára. A bizottság tevékenységével és munkájával integrálódott volna az újonnan megválasztott helyi döntéshozó szervhez: az önkormányzati testülethez. Azzal karöltve, országos és nemzetközi szinten is megszervezhe- tőnek tűnt a további hasznosítás. 2. 1990. ősz. A város lakossága szabadon megválasztotta a város önkormányzati testületét, a testület pedig a polgármestert. Már az első ülésen felvetődött a laktanya ügye. A testület Keszthelyi Márton polgármestert bízta meg, hogy tárcaközi és egyéb tárgyalásokon képviselje a várost. Az 1. pontban említett bizottság szóba sem került, holott tagjai közül jónéhányan bekerültek a képviselő-testületbe. 3. 1991. február. A polgár- mester úr tárgyalásairól keringő hírek nem sejtettek átütő sikert. Ezért az,ellenzékinek titulált képviselők közül néhá- nyan felkeresték a őt, és ezen a megbeszélésen ismertették elképzeléseiket. A szóban vázolt hasznosítás lényeges elemei - amelyek három jól elkü- lönbíthető részre osztották volna a laktanya területét -: oktatás és egészségügy, szolgáltató és vállalkozói zóna, iparterület. Ezzel szemben a polgármester a kivárás taktikáját választotta, amelynek alapja: ha már úgy sem kell senkinek, akkor ellenszolgáltatás nélkül az önkormányzaté lesz. 4.1991. tavasz. A kormányzat szándékait ismerők ekkor már tudták, hogy a magyar-szovjet tárgyalásokon a magyar fél a „0" megoldásra törekszik. Ebben az időszakban zajlott az első időközi választás Koncz Ádám SZDSZ-es képviselő visszalépése miatt. Választási propagandaként- az MDF helyi szervezete nyüvá- nos fórumon ismertette város- fejlesztési- és rendezési elképzeléseit. Itt hangzott el először és utoljára - igaz, hogy csak programvázlat szintjén - a laktanya egészét érintő hasznosítási koncepció. Jellemző, hogy a város hivatalos prominensei közül egyedül a főépítész mutatott hajlandóságot több ötlet megvalósításához, azok közül jónéhányat figyelembe is vett Tolna távlati fejlesztési tervének elkészítésekor. Ezek közé tartozik az is, hogy a laktanyaterület külön, részletes rendezést igényel. 5. 1992. február. Az eddig eltelt időszakban az önkormányzati testület ellenzékinek minősített képviselői folyamatosan hangoztatták, hogy az önkormányzat dolgozzon ki megvalósítható hasznosítási tervet a laktanya és a lőtér területére, a polgármester úr pedig ezt képviselje tárgyalásai során. Ez abból az egyszerű okból látszott logikusnak, hogy ha a polgármester nem tud hivatalos helyeken semmi kézzelfoghatót mondani - miért kell a városnak az objektum - akkor azt biztos nem fogja odaadni senki. Hiszen a kormányzat, ha másképp nem, de a piaci értékesítésből mindenképpen hasznot húzna, sajnos az önkormányzatnak még ez sem jutott eszébe, vagy egyesek előtt nagyon jól titkolja. A polgármester úr a téma sorozatos felvetésére olyany- nyira sejtelmes és értelmezhetetlen válaszokat adott, hogy néhány testületi tag, dr. Ter- nák Gábor országgyűlési képviselő közvetítésével, hivatalos .tájékoztatást kért felsőbb szervektől a tolnai laktanya ügyéről. A Belügyminisztérum törvényelőkészítő főosztályának miniszteri biztosi rangban levő vezetője telefax-értesítést küldött, amelynek tartalmi lényege: a/ A szovjet beruházásban épített, a terület egészét elenyésző mértékben érintő lakásépületek kivételével a tolnai laktanya-objektumot kivonták az államközi elszámolásból. (Ez lehetővé tette volna, hogy az önkormányzat ellenszolgáltatás nélkül, vagy nagyon jutányos áron tulajdonába megszerezze az objektumot, ha erre időben felkészül.) b/ „ ... a tolnai önkormányzat vezetői nem kérték a hátrahagyott javak önkormányzati tulajdonába adását." (Szó szerinti idézet a faxból). És itt nem árt megemlíteni egy alapvető üzleti jellemvonást: aki nem kér és követel, annak nem is adnak sem így, sem úgy semmit. (Megjegyzendő: ezt a telefaxot, annak idején, eljutattuk a megyei lap tudósítójának, személy szerint Wessely Gábornak is.) 6. 1992. március. Az ön- kormányzat végre létrehozott egy háromtagú bizottságot, amely a laktanya sorsával foglalkozik. Azonban ennek a bizottságnak a munkája nagyrészt kimerül abban, hogy az államközi elszámolásba bevont lakások értékesítésének mikéntjéről formáljon önkormányzati véleményt. Egyelőre mást nem tud tenni, hiszen erre kényszerítik kormányzati hivatalok is, nem utolsó sorban nemzetgazdasági szempontokból. Félő azonban, | hogy az eddigi határozatlanságot és a várost lépéskényszerbe, kiszolgáltatott pozícióba juttatott, tétova magatartást ez a bizottság sem tudja korrigálni. Sajnos, mindany- nyiunknak, ha keserű szájízzel is, de tudomásul kell vennünk, hogy egy nagy lehetőséget a várostervezés szempontjából elszalasztottunk - talán helyrehozhatatlanul. (Megjegyzendő: Információink szerint Pápától Debrecenig a tolnai önkormányzat az egyetlen az országban, amely belterületi laktanyaingatlanra nem tudott kialakítani átfogó és megvalósítható hasznosítási koncepciót!) Bérces László, Farkas Antal Takács István * A polgármester, Keszthelyi Márton beteg. Hetek óta. Azt , mondják, a sebzett oroszlán üldözéséhez nem kevés vadászbátorság kell. De azt is mondják, hogy a sebzett embert megtámadni nem sportszerű. Wessely Gábor
