Tolnai Népújság, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-26 / 201. szám

1992. augusztus 26. MEGYEI KORKÉP KÉPÚJSÁG 3 Nyár­búcsúztató Decsen Augusztus 30-án, vasár­nap 19 órától vakációzáró, nyárbúcsúztató zenés-tán­cos estet rendeznek a falu­házban. A reménybeli jó hangu­lathoz a zenét a Swing együttes szolgáltatja, lesz büfé, tombola, tácverseny. Minden érdeklődőt sze­retettel várnak a rendezők, korosztálytól függetlenül. Véradás Bátaszéken A művelődési házban várják augusztus 27-én, csütörtökön reggel kilenc órától azokat a bátaszéki polgárokat, akik véradás­sal szeretnének segítséget nyújtani rászoruló ember­társaiknak. Az utóbbi években, fő­leg a fertőzéstől való fé lelem miatt csökkent a véradásokon résztvevők száma, pedig mindany- nyian jól tudjuk, a vér éle­tet menthet. Fokozott ellenőrzés Pakson A paksi polgármesteri hivatal szeptembertől fo­kozottabban ellenőrzi a városbeli vállalkozókat, a vállalkozói igazolványuk­ban feltüntetett tevékeny­ség gyakorlásával kapcso­latban. Az ellenőrzés - szakké­pesítőhez kötött tevékeny­ség esetén - a megfelelő szakképesítés, valamint a szakhatósági engedélyek vizsgálatára is kiterjed. Az ilyesfajta ellenőrzé­sek soha nem haszontala­nok, mutatja ezt a csend- háborítással kapcsolatos hivatali reagálás is. Mint ismeretes, a nyár beköszöntével, a kerthelyi­ségek megnyitásával több panasz érkezett a polgár- mesteri hivatalba egyes, éjszakai órákig nyitava tartó szórakozóhelyek környékéről. Az ott élőket zavarta a túl hangos zene, az esetleges garázda tevé­kenység. Fokozott ellenőrzéseket tartottak ezen a területen is. A jogszabályok arra is módot adnak, hogy akár az egység működését is szüneteltessék. Az intézkedés nem ma­radt hatástalan, mutatja ezt az is, hogy a hivatalhoz a paksi szórakozóhelyek és vendéglátóipari egységek környékéről csendháborí- tással kapcsolatos bejelen­tés már nem érkezett az elmúlt hetekben. Segítség a tanévkezdés előtt Iregszemcse önkor­mányzata legutóbbi ülésén megvitatta a költségvetés helyzetét, és azt megfele­lőnek találta. Döntöttek a nevelési se­gély előirányzat részbeni felhasználásáról is, még­pedig a következőképpen. Minden községbeli álta­lános iskolás gyermek tan­könyveit az önkormányzat fizeti. Emellett minden általá­nos és középiskolás - az ipari tanulók is - ezerkét­száz forint beiskolázási se­gélyben részesülnek. Az óvódásokat sem hagyták ki a sorból, ők egyenként ezer forintot kapnak. Hogyan került ki a pályázók névsora? (Folytatás az 1. oldalról.) A levél úgy kezdődik, hogy az igazgatótanács elnökének kérésére mondja el vélemé­nyét L. P. arról, hogy kiket nem látna szívesen az erőmű vezetésében. Az elnök nem nyilatkozik Sikerült telefonon elérni Bakács Istvánt, az RT. igazga­tótanácsának elnökét, aki tel­jesen érthetően, nem örült az újságíró kérdéseinek. Természetesen már ünnep előtt tudott az ügyről, beszél­tek is róla, de úgy döntöttek, hogy az igazgatóság nem kommentálja az esetet. A ve­zérigazgató joga és dolga, hogy megtegye, amit helyes­nek lát.- Kérte ön Lórik Pétert, hogy minősítse a pályázókat?- Nem kértem. Egy másik ügyben beszéltem vele.- Álláspontjuk, hogy nem válaszolnak hivatalosan, érthető. Azzal felértékelnék a levél írójá­nak jelentőségét, de az azért még­iscsak kérdés, hogyan jutott ki a pályázók névsora?- Ahhoz sem kívánok kommnetárt fűzni, hogy ez valóban az igazi névsor-e, mert ezzel is megsérteném a titoktartás kötelezettségét. Egy csomó jó ötletet találtunk a pályázatokban. Szóba került ezek hasznosítása, de aztán beláttuk, hogy ez szóba sem jöhet, hiszen az anyaggal az rendelkezik, aki írta, az ő szel­lemi terméke. Felhasználásá­ról nem dönthet más," csak maga.a pályázó. Kinek a nevében? Lőrik Péter maga is a nyil­vánossághoz akart fordulni, mert nem akar belenyugdni abba, hogy másokat neveztek ki, mint akiket ő elképzelt. Döntően az ellen van kifogása, hogy miért a régi vezetők, il­letve azok második vonala ke­rült előtérbe. Azok, akik - vele ellentét­ben - kiszolgálták a régi veze­tést.- Kiknek a nevében mond ön véleményt? Tudomásom szerint már nem tagja a munkástanács vezetőségének?- Csakis a magam nevében, senkit nem akarok bajba ke­verni.- Az erőműnek van 3600 dol­gozója, mi leime, ha mindenki le­veleket írna? Miből gondolja, hogy éppen az ön véleménye a fontos?- Abból, hogy kérték.- Honnét ismerte a pályázók névsorát, például a külsők nevét?- Most sem ismerem, csak összegyűlt az információ. Le­hetett azt tudni, hogy kik pá­lyáztak. Amikor az MDF megalakult, Pónya József előbb ismerte a névsort, mint én, mert az volt a gyakorlat, hogy a megcímzett válaszbo­rítékunkra rátették a központ pecsétjét, és viszaküldték. Nem érkezik olyan sok levél az igazgatósághoz, hogy ne lehetne tudni, kik a feladók.- És miért küldte még nekik a véleményét, ők is kérték?- Én? Nekik nem küldtem meg, a levélnek csak két aláírt példánya volt.- Nem értem, akkor kik és ho­gyan szerezhették azt meg?- Tőlem nem, bár a hozzám közelállók ismerték a tartal­mát. Elképzelhető, hogy a számítógépből. Nem tehetek róla, hogy nagy körülöttem az érdeklődés. Akkor ki keveri most itt - fi­noman szólva - a közhangula­tot? Aztán még sokat beszél­getünk arról, hogy mennyit tett, kockáztatott a rendszer- váltás, majd a cég átalakulá­sának időszakában. Nem tehet arról, hogy benne megbíznak a többiek. Őt csak az vezérli, hogy segítsen, jobbítson. Eb­béli elkötelezettségéről nem is akar lemondani, vállalva a konfliktusokat. Annál is in­kább nem, mert az Ipari Mi­nisztériumban annak idején kötöttek egy megállapodást arról is, ki legyen a vezérigaz­gató és más átszervezzési, va­lamint személyi kérdésekről. Ezt a megállapodást nem ők szegték meg. Harcolni fog. Másokért. A vezérigazgató véleménye Dr. Petz Ernő őszintén és részletesen elmondja a véle­ményét a történtekről. Ha be­bizonyosodna, hogy valaki valóban visszaélt a névsorral, azt azonnal kirúgná, állítja. De, elképzelhetőnek tartja, hogy kis szerencsével, való­ban össze lehetett állítani a lis­tát. Mindegy, hogy a pályázók­nak ki küldte meg ezt a leve­let, a történtekért akkor is Lő­rik Péter a felelős, hiszen neki kellő gondossággal kellett volna eljárnia. A magánvéle­ményéhez mindenkinek joga van, ezt el is mondhatja, de nem ilyen módon. Mélységesen etikátlannak találja, hogy a két embernek szóló levél másokhoz kerülhe­tett. Természetesen, ő sem kért véleményt. A levél kifogásolja, hogy az érdekképviseletek nem vettek részt az elbírálásban. Erről a vezérigazgató azt mondja, hogy a dolgozók képviselője igen, s az illető a legnagyobb szakszervezet helyi elnöke. Nem tartja helyénvalónak a hivatkozást az egy évvel ez­előtti megállapodásra, két ok­ból. Egyrészt hol van már az akkori államtitkár és minisz­ter? Az átalakulás és a belső átszervezés előkészítése a leg­teljesebb mértékben demokra­tikus volt. Az nem lenne de­mokratikus, ha a szűk körben kialakított álláspont érvénye­sülne ma, nem pedig a pályá­zati rendszer. A közte és az érdekképvise­letek közötti megállapodást pedig éppen az utóbbiak ke­zelték lazábban, és ebből majdnem baj származott. A dolgozókat érte volna hát­rány. A pokolba vezető út is jó­szándékkal van kikövezve, fogalmaztuk meg a tanulsá­got. A régi vezetés elleni harc­ban kemény dolgok is megtör­téntek, éppen ezért védte Lő­rik Pétert eddig a vezérigaz­gató. Korábban valóban sokat tett. Most már csak arra haj­landó, hogy még egyszer leül­jön vele beszélgetni, hátha meg lehet vele értetni, hogy szerepléseivel ma az ellen lép fel, amiért eddig harcolt. Kicsit mintha el lenne kese­redve a vezérigazgató, hogy enny idő megy el az ügyre. Annyi fontosabb dologra kel­lene „ideg s velő". A második reaktor üzemanyag átrakásá­nak közepén vannak. Mindigy újabb és újabb műszaki fel­adatok merülnek fel. Talán hamarosan elindulhatnak a kiégett kazetták Oroszor­szágba. Tovább kell folytatni a belső átalakítást, újabb pályá­zatok következnek. Dolgozni kellene, nem pe­dig levelezni. Ihárosi Ibolya Visszhang Megszüntetni a fertőző forrást A tanítóképző főiskolán - de­rült ki az augusztus 24-én megje­lent, Mit hoz a konyhára, ha be­zárják? című írásból - meglepőd­tek azon a tervünkön, hogy ha a Mátyás király utca 8. szám alatti házban és a ház környezetében változás nem történik, szóba jöhet még a konyha lezárása is. Hivat­koznak a konyha tisztaságára, arra, hogy a közegészségügyi szabályok betartására gondosan ügyelnek. Valóban, a mi tapasz­talataink szerint is a konyha dol­gozói hozzáértéssel, gondosság­gal, közegészségügyi érzékeny­séggel főznek az ezer gyermekre. A konyha közegészségügyi ál­lapotát azonban a külső környe­zet is befolyásolja. A közvetlen környezetében található állati ürülék, szemét, a legyek kiváló tenyészőhelyek. A hasmenést okozó fertőző betegségek (vérhas, szalmonella-fertőzés) terjesztői leggyakrabban a legyek. Nem kell különösebb képzelőerő ahhoz, hogy a nagy mennyiségű légy mi­lyen veszélyt jelenthet a kony­hára. Mi elsősorban az ott étkező gyermekeket szeretnénk meg­védeni. Nem célunk a kony­ha lezárása, a polgármesteri hi­vatal határozott, hathatós intéz­kedését várjuk egy végleges meg­oldáshoz vezető döntés meghoza­talában, ami a fertőző forrást megszünteti. Dr. Kis Mária ÁNTSZ Szekszárd Városi Intézet Esküt tettek az önkéntesek (Folytatás az 1. oldalról.) Jelen volt Richard Baltimore, az Egyesült Államok buda­pesti nagykövetségének mun­katársa, Larry Bartlett, az Amerikai Békeszolgálat ügy­vezetője, valamint dr. Leide- cker Jenő, Szekszárd város alpolgármestere. Az 1961-ben, John F. Ken­nedy elnök alapította Béke­szolgálat már harmadik éve van jelen hazánkban, elsősor­ban nyelvoktatási és környe­zetvédelmi programokkal: Az elmúlt tíz hét során a Békeszolgálat negyvenkilenc önkéntese városunkban ké­szült fel az előtte álló kétéves munkára. Felkészültek a taní­tásra, ismerkedtek a magyar nyelvvel, életünkket, szokása­inkkal, hagyományainkkal. Most elhagyják Szekszár- dot, és az ország negyvenki­lenc településén végzik majd a nyelvtanítás felelősségteljes feladatát. Tolna megyében ketten maradnak, Andrea At­hanas Tolnán, Scot Stephen­son Szekszárdon dolgozik majd. Többségében középis­kolákban fognak tanítani. Nemcsak az angol nyelv okta­tása lesz a dolguk, hanem se­gítenek a hazai angoltanárok­nak beszédkészségük fejlesz­tésében, és az angol nyelvi ta­nárképzés területén is számí­tanak rájuk. Az ünnepélyes eskü szöve­gét dr. Van Richards, a szek­szárdi csoport vezetője olvasta fel, s ő adta át az okleveleket is. Azt, hogy az amerikai ön­kéntesek jól érezték magukat a megyeszékhelyen, nemcsak köszönő szavaik igazolták, hanem az esemény jó hangu­lata is. Mint azt dr. Leidecker Jenő beszédében elmondta, Szek­szárd megtisztelve érzi magát, hogy erre a tanfolyamra itt ke­rülhetett sor, és egyben tiszte­leg a Békeszolgálat önkéntese­inek elhivatottsága előtt. venter Erősjóskák éjszakája ♦ A bonyhádi Fáy lakótelep sarkán kidöntött tábla és meg­rongált hirdetőszekrény adja tudtul: valaki megint többet ivott a kelleténél, vagy ha nem, hát nem bírt az erejével. Annál is inkább, mert a közle­kedési jelzőtábla „két és fél tonnás", azaz ilyen tömegű járművek behajtását tiltja meg. A szekrényből kilógó cédulák pedig súlyos pénze­ken megvehető ingatlanokat hirdetnek... Garantálni az iskolában a lelkiismereti szabadságot... Interjú dr. Thoma Lászlóval, a pedagógusszakszervezet főmunkatársával *< Swä ,/■&.i?.. ' 'Jí 8 ®88 — Andrásfalvy Bertalan művelődésügyi miniszter nemrég elítélően szólt az úgynevezett materialista pe­dagógusokról, akik még mindig a helyükön vannak. Valóban annyi kárt okoztak volna ezek a tanárok? — Ahogy a vallásos peda­gógus önmagában nem jelent veszélyt, ugyanúgy a materia­lista sem. Nem szabad a pe­dagógustársadalmat így meg­osztani. A világnézete miatt senki sem szenvedhet hátrá­nyokat. Ha tehát a miniszter úr károsnak tartja a materia­lizmust, akkor az efféle minő­sítés miatt - ha máshogy nem is, de legalábbis erkölcsi érte­lemben - hátrányba kerülhet­nek a materialista pedagógu­sok. Az alapkérdés egyébként egyáltalán nem ez, hanem az, hogy garantáljuk-e az iskolá­ban a lelkiismereti szabadsá­got a gyermek, a tanár és a szülő számára, avagy nem. — Különböző megfonto­lásokból ugyan, de mindenki erre hivatkozik ... — Természetesen, ám vé­leményem szerint ezt csak egyetlen módon lehet garan­tálni, a világnézetileg semle­ges iskolák létezésével. Hadd tegyem hozzá: az is a lelkiis­mereti szabadság megsértése volt, amikor a harcos ateizmus a vallás titkolására kényszerí­tette a hívő állampolgárokat. Most egy ellenkező nyomás­nak vagyunk tanúi. — Ezt hogy érti? Hiszen tudomásom szerint senkit sem kényszerítenek például a hittanórák látogatására. — Viszont egy sor egyéb példát lehetne említeni. Megy a harc a hittanórák tanrendbe illesztéséről, a felekezeti isko­lák pedig nyilvánvalóan nem maradnak mentesek egyfajta Dr. Thoma László ideológia hirdetésétől. S az is megsértése az ideológiai sem­legességnek, ha egy nem hívő tanár arra kényszerül, hogy misére kísérje a tanulókat. S akkor még nem is szóltam ar­ról, hogy az egyház rendkívül keményen törekszik a szak- szervezetek felszámolására, s egyfajta korportív szerkezetet igyekszik kialakítani a mun­káltatók és a munkavállalók résztvételével. Ez pedig nem más, mint ugyanaz a szak- szervezeti maszlag, mint ami volt az elmúlt negyven évben. — Az elmúlt negyven év­ben azonban olyan sérelmek is keletkeztek, amelyeket most kell orvosolni. A vallás- oktatást kitiltották az állami iskolákból... — Mégis, a nyugati kollé­gák elhűlve nézik, hogy mi történik manapság nálunk a vallásoktatás terén. Nemrég egy tanácskozáson erről be­széltem egy olasz kollégával. Mint elmondta, a buzgó kato­likus Olaszország állami isko­láiban nincs tanrendbe illesz­tett hittantanítás. Tehát az ál­lam és az egyház szétválasz­tása következetesen megtör­tént az iskolákban is. — A pontosság kedvéért nem árt leszögezni, hogy Magyarországon a hittan - legalábbis egyelőre - az ál­lami iskolákban fakultatív tantárgy, nem kötelező az órarendbe építeni. — Erről tart a vita, azaz, hogy órarendbe kell építeni, avagy sem. A törvény nem rendelkezik egyértelműen, az órarendbe illesztés helyi alku és erőviszonyok kérdése. — Lehet-e konkurenciája a hittannak az azzal párhu­zamosan bevezetendő világi erkölcstan oktatás? — A kérdés számunkra így nem merül fel, jóllehet a vá­lasztási lehetőségek bővülése ellen nem lehet kifogásunk. Az már viszont baj, ha mindez a tanulók besorolását is jelenti egyúttal. Ha papíron is nyil­vántartjuk a gyerekeket, ha hivatalosan is jelentősége van annak, hogy ki milyen hitű, avagy netalán ateista, akkor a legjobb úton haladunk a tár­sadalom megosztása felé. — Ön szerint az volt a jobb, ami az elmúlt évtizede­ket jellemezte? Az egység örve alatt - mint azt ma sokan hangoztatják - egyetlenegy ideológia uralkodhatott, s csak azt volt szabad képvi­selni, az iskolákban is ... — Így van. De ha egy cél­táblát nem találtunk el balról, s utána jobbról is mellélö­vünk, attól még a céltábla érintetlen marad. Ne váltsuk fel most az egyik kizárólagos ideológiát a másik kizáróla­gossal. Szeri Árpád

Next

/
Oldalképek
Tartalom