Tolnai Népújság, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-03 / 182. szám

4 KÉPÚJSÁG SZEKSZÁRDI SZEMLE 1992. augusztus 3. Melyik az igazi? Utcanévtáblák re j tvény f e j tőknek Időről-időre felhívják szer­kesztőségüket azon telefoná­lók, akik a szekszárdi utca­név-táblák különlegességeit teszik szóvá. A különlegesség minősítés ebben az esetben természetesen enyhe megfo­galmazás, hiszen többről van szó: egyes ismert nevek ugyanis különböző formában, változatokban olvashatók a házak homlokzatain. Azt ne­héz elképzelni, hogy példának HERMAN OTTÓ okáért Herman Ottó kétféle­képpen írta a nevét, s ugyanez vonatkozhat Wosinsky Mórra és a többi, Szekszárdon utcát kapott személyre is. Lehet, hogy a megyeszékhely utca­tábláira nem érvényes a név helyes feltüntetésének kö­telme? Persze, az érintett utca­táblák érdekfeszítő rejtvény­ként is szolgálnak: vajon me­lyik írásmód a helyes? Fotó: Ótós Réka UTCA HERMANN O UT 'é 12 POLLRK niHAlY U. 24 15 WOSINSKY Mégsem pihen augusztusban az önkormányzat Az egyik korábbi Szek­szárdi Szemle hasábjain ar­ról tájékoztattuk olvasóin­kat, hogy a megyeszékhely önkormányzatának tagjai - legalábbis azok, akik erre az időszakra időzítették nyaralásukat - jól megér­demelt szabadságukat töl­tik. A tervek szerint a kép­viselők augusztus végén, avagy szeptember elején ta­lálkoztak volna egymással legközelebb. Nos, a napok­ban kaptuk az értesítést ar­ról, hogy a szekszárdi ho­natyák már jóval korábban, egészen pontosan augusz­tus 17-én összejönnek a polgármesteri hivatal ta­nácstermében. A hírek sze­rint több olyan témakör és kérdés vár a képviselőkre,' melyben azonnali döntésre van szükség, de erről majd bővebben augusztus 13-án. Ugyanis ekkor kerül sor a hivatalban arra a sajtótájé­koztatóra, melyeken részle­teket tudhatunk meg az előrehozott ülésről, az ott szereplő napirendekről. Haj dán 520 éve, 1472. augusztus 9-án meghalt Vitéz János, aki­nek birtokai közé tartozott a szekszárdi apátság is. 210 éve, 1782. augusztus 7-én Keller Jakab vármegyei physicus (orvos) a megyei közgyűlésen bejelenti: ha utód nélkül halna meg, akkor egy építendő vármegyei kórház céljaira 10.000 forintot hagyományoz. 205 éve, 1787. augusztus 8-án a mezőváros református és ka­tolikus vezetői egyező akarat­tal kijelentették, hogy vegyes felsőbb elemi iskolát alapíta­nak, az építkezést robottal tá­mogatják, ha az uradalom tel­ket ad és kölcsönzi az építő­anyaghoz szükséges pénzt. 160 éve, 1832. augusztus 8-án Tolna vármegye közgyűlése megszavazta a Pest és Buda közt építendő Lánchíd támo­gatását. 115 éve, 1877. augusz­tus 5-én adott hírt a Tolnarne- gyei Közlöny arról, hogy a Szegzárdi Borkereskedő Részvény-társulat elfogadta Adler N. János ajánlatát a cég átvételére. 95 éve, 1897. au­gusztus 4-én értesíti Zichy Mihály Bodnár Istvánt, hogy elkészült Az obsitos (Garay János emlékére) című rajzával. Már többször megjelent a Tolnai Népújság hirdetései között, hogy idén szeptember­től megkezdi működését a 3. számú Idősek Klubja a Mérey utca 33-37. szám alatt. Ács Er­zsébet, a leendő klubvezető a közeli Alsónánáról jár be Szekszárdra. Lakhelyén dol­gozott már csecsemőgondo­zóként, bölcsődevezetői állás­ban és az ottani Idősek Klub­jában is, amely sajnos annak idején megszűnt. A gyerme­keit egyedül nevelő asszony némi félelemmel, egy kis szó­Idősek klubja a Mérev utcában rongással, de nagy örömmel jött új helyére, sikeres pályá­zata után. A harminc férőhelyes klub az ugyanitt épülő szociális otthonnal együttműködve szeretne társaságot és elfog­laltságot nyújtani az idős em­bereknek. A vezetők szívesen látnak bárkit, és a családtago­kat is ösztönzik arra, hogy az egyedül csak unatkozó, vagy beszélgetőpartnerekre vágyó nyugdíjas rokonaiknak hívják fel a figyelmét a klubra. A most készülő, szép épületben a tagok két nappali és egy pi­henő szobát vehetnek i- génybe, az ebédet pedig a tágas ebédlőben fogyaszthat­ják el. A kezdés idejében a legnagyobb feladat az ismer­kedés lesz, a vezetők szeret­nének minél hamarabb köz­vetlen kapcsolatot kialakítani a jelentkezőkkel. A foglalko­zásokat majd a csoport össze­tétele alapján szeretnék meg­szervezni, úgy, hogy minden­kinek öröme teljen benne. Ács Erzsébet munkatársá­val, Deli Lászlónéval az idős emberek hátralevő éveinek megszépítésére, megkönnyí­tésére törekszik. Azt szeret­nék, ha ők sem éreznék fölös­legesnek magukat környeze­tükben. S. É. Vijjogás Mindennapos esemény, ha a városközpont egyik-másik üzletének felvijjog a szirénája. A riasztóberendezés ilyenkor általában órákig üvölt, böm­böl, a végsőkig feszítve a kö­zelben lakók idegeit. A rend­őrség ilyenkor megteszi a szükséges intézkedéseket, ám Tóth Sándor főhadnagy, akit az ügyeletén értünk utol, azt is elárulta, hogy munkájukat több tényező is nehezíti. — Ezek a riasztóberende­zések annyira érzékenyek, hogy egy-egy nagyobb jármű okozta kőfelvágódásra már működésbe lépnek. Ilyenkor egyet tudunk tenni: megke­ressük az üzlet tulajdonosát, s megkérjük, hogy kapcsolja ki a szerkezetet. — Néha azonban órák is el­telnek, míg ez megtörténik ... — Szerintem is igazuk van az állampolgároknak, akik azt mondják, hogy ez már a csendháborítás határát sú­rolja. Csakhogy: a tulajdono­sok közül nem mindenki tün­teti fel az üzletén a lakcímét, akihez pedig a késő esti órák­ban kimegyünk, azok közül érthető módon nem mindenki fogadja tárt karokkal a rend­őrséget. Van, aki ki sem jön lekapacsolni a szirénát. Az is előfordul, hogy a tulajdonos nem tartózkodik otthon. — A rendőrség nem hatol­hat be az üzletbe ebben az esetben? — Ezt nem tehetjük meg. — A riasztó tehát addig szól - esetleg napokig -, amíg a tulajdonos meg nem érke­zik? — Nem, ugyanis a riasztó­kat bizonyos időtartamra állít­ják be. Tehát adott esetben az szólhat öt percig, de órákig is. — Lát-e riasztó-ügyben va­lamilyen megoldást? — Valamennyi riasztóbe­rendezés kapcsolója egy iro­dában kellene, hogy legyen. Egy ügyeletes ellenőrzése mellett szinte azonnali intéz­kedésre lenne mód. -szá­Négy nap múlva Má- gócsy-Dietz Sándor egyetemi tanár vizsgálta meg Szekszárd újjátelepített szőlőit. 85 éve, 1907. augusztus 4-én Leopold Lajos a Tolna vármegy ében Miért megy a magyarság Amerikába? címmel magas színvonalú, higgadt elemzést közöl. Krónikás Zichy Mihály: Az obsitos Uccu neki, mint a macska Már végére ért a gyertya­készlet a magányosan álló házban, lakója naponta tele­fonált, hogy jönnének már megnézni, mi baj van a part­oldalban lévő villanyosz­loppal, ugyanis nagyon nél­külözi az áramszolgáltatást a legutóbbi szekszárdi vihar óta. Dolgukat nem siették el az áramszolgáltatók. Föltehe­tően nyakig voltak munká­val, mint égiháborúk után ál­talában. Na aztán csak meg­jöttek. Négyen is, de nem ju­tottak túl a tanakodáson, úgy vélve, hogy ide a partoldalba a pózna elhelyezése miatt ka- tapult kell, olyan francos helyre rakták. „Hogy az a .. ." kezdetű cifázatok után tá­voztak. Újabb telefonra újabb brigád. Az is csak a szemlézésig, tanakodásig vitte. Sürgetés, sürgetés után, mígnem jött végre egyszál egymagában egy férfiú. Föl­szerelte a lábára a nem be­tonoszlopokra rendszeresí­tett mászóvasakat, derekára a biztonsági övét és uccu neki, mint a macska ... máris ott volt a hiba forrásánál. Ti­zenöt perc múlva lekiabált, hogy elkészült, jöhet a vil­lanygyújtás. Húsz perc múlva, mintha itt se járt volna. — Mit gondol, miért nem így kezdték? - kérdezi tőlem a kedves ismerős, amikor sö­tét napjait meséli. Gondolni sokfélét lehet. Ám én hosszú idő óta csak egyet gondolok, és az úgy hangzik, hogy ideje lenne ismét megbecsülni a munkát és két marokra fogni, amíg van! (Nagyon egyszerű, amíg a szemlézését is megfizetik!)-li­Anyakönyvi hírek Szekszárd város júliusi anyakönyve a következő bejegyzéseket tartal­mazza. Isten hozott benneteket! Július hónapban har­minckét gyermek született szekszárdi szülők gyer­mekeként. Közülük tizen­hét volt a fiú, tizenöt pedig a lány. A legnépszerűbb fiúnév a Tamás volt, míg a lányoknál érdekes módon a Vivien vezet. Sok boldogságot! Júliusban negyven há­zasuló, azaz húsz pár mondta ki a boldogító igent. Ebből a húsz házas­ságkötésből tizenkét eset­ben mindkét fél, nyolc esetben csak az egyik fél volt szekszárdi lakos. Ti­zennyolc esetben mindkét fél hajadon, illetve nőtlen volt, míg két esetben mindkét fél elvált családi állapotúként állt az anya- könyvezető elé. Nyugodjanak békében! Július hónapban össze­sen huszonöt szekszárdi lakos hunyt el. Közülük tizenöt volt férfi, tíz pedig nő. Kor szerinti megosz­tásban: kilencven év felett egy nő, nyolcvan és ki­lencven év között hét nő és négy férfi, hetven és nyolcvan év között öt férfi, hatvan és hetven év között két nő, ötven és hatvan év között négy férfi, negyven és ötven év között két férfi hunyt el. Rejtett értékeink A Szegzárdi Borkereskedő-Társaság Városunk legkorábbi emlé­keiben már fontos szerepet játszott a szőlő és a bor, a tö­rök hódoltság idejétől pedig egyre több adatunk van a ne­mes nedűvel való kereske­désre is. Ennek ellenére keve­set tudunk arról a cégről, amely nem egyetlen személy tulajdona volt, s elsőként tűzte ki céljául a helyi és környék­beli borok forgalmazását. Nemrégiben azt írták róla, hogy „1856-tól együtt szere­pelt az ország többi jeles - er­délyi, hegyaljai, pozsonyi és újvidéki - bortermelő egyesü­leteivel". A mondott évben ezt aligha tehette volna, hiszen az országban elsőként alakult borke­reskedő részvénytársaság volt, a többi említett helyen nagyke­reskedők tartották kezükben az üzletet. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az a tény, hogy már létesítésekor országos fel­tűnést keltett, a vezető gazda­sági és politikai lapok cikkez­tek érdekében, de olykor el­lene is, kételkedve jövőjében. A társaság tervezetét még 1854. márciusában adta közre hat férfiú, köztük Kristofek Ferenc, akinek ekkor már az USA területén is jól menő borkereskedő háza volt. Igen szép sítlusban valóságos pa­naszlevelet vehetünk kézbe. Az „újabb korban kereskedői világ figyelmét magára vonva, külföldön is dicsérettel emlí­tett vörös bora" terem a me­gyeszékhelynek, „mégis e vi­déknek kitűnő nektára, holmi nyerekedési viszketegségből kereskedési tekintetben nyo­masztó állapotban fetrengni kényszerül". Ennek oka az a „kárteljes körülmény ... mi­szerint termesztményükkel gazdagulni akaró apró borke­reskedők az itt olcsó áron megvett jeles bort, eredetisé­gében meg nem hagyva, más e vidéken összeszedett borok­kal összezagyválják, és a világ előtt nékie a szegzárdi nevet adva, jó hírét és nevét késza­karva megrontani igyekez­nek". Keserű humorral fűzik tovább a gondolatot: „innét van az, hogy ha a szegzárdi bortermesztő elvétve a biroda­lom emporiális (kereske­delmi) helyein találkozik is sa­ját hegy-lánczolatáról neve­zett termesztménnyel, abban mint saját szülötte fiát fel nem ismerheti..." Több más ok mellett ezért döntettek úgy, hogy - hosszas engedélyeztetési tortúra után - megalapítják hazánk első borkereskedő részvénytársa­ságát. A létrehozók és részvé­nyesek között ott találjuk a ke­reskedők és termelők képvise­lőin kívül a katolikus és re­formátus papot, sőt, a megyét vezető császári megbízottat is. Az 1856. november 10-én megalakult társaságról azért érdemes tisztelettel emlékez­nünk, mert - noha szerény tő­kével alakult, járatlan úton in­dult - először volt képes ösz- szefogni a termelés és a keres­kedés érdekeit. A termelők lemondtak az azonnali ha­szonról, cserébe viszont része­sedtek a kereskedelmi ha­szonból, s közben teljességgel figyelembe vették a vásárló igényeit. Az 1858. márciusá­ban kibocsátott borárszabály­ból jól látszik, hogy az egész megye legjelesebb nedűit kí­nálják: tizenegy szekszárdi vörösbor mellett három apáti, két csibráki, egy-egy őcsényi, decsi, nánai szerepel, a fehé­rek között szekszárdi nincs, de négy apáti, három decsi, két csibráki, egy-egy őcsényi és nánai található. Meg más is: a vevőnek szóló szállítási és biztosítási díj, s mellette át­számítási táblázat a bajor pint- től, angol gallontól az orosz és török mértékekig a remélt vagy tapasztalt érdeklődők szerint. A társaság emellett terjesz­tette a kulturált borkezelés gyakorlatát és természetesen messzeföldön jó hírnevet szerzett a megyének, váro­sunknak. Sajnos, ennek elle­nére megbukott, bár ebben nem a rossz üzletpolitika, ha­nem egy személyi vétség ját­szott közre. A társulat igazga­tója szép csendesen elsikkasz­totta, amit lehetett. Ezután ke­rült sor Adler N. János ajánla­tára, aki 10 hónap alatt 35 ezer forintot fizetett 1877. augusz­tusától - a veszett fejsze nye­leként ... Dr. Töttős Gábor Amiből a nemes nedű készül

Next

/
Oldalképek
Tartalom