Tolnai Népújság, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-03 / 182. szám
4 KÉPÚJSÁG SZEKSZÁRDI SZEMLE 1992. augusztus 3. Melyik az igazi? Utcanévtáblák re j tvény f e j tőknek Időről-időre felhívják szerkesztőségüket azon telefonálók, akik a szekszárdi utcanév-táblák különlegességeit teszik szóvá. A különlegesség minősítés ebben az esetben természetesen enyhe megfogalmazás, hiszen többről van szó: egyes ismert nevek ugyanis különböző formában, változatokban olvashatók a házak homlokzatain. Azt nehéz elképzelni, hogy példának HERMAN OTTÓ okáért Herman Ottó kétféleképpen írta a nevét, s ugyanez vonatkozhat Wosinsky Mórra és a többi, Szekszárdon utcát kapott személyre is. Lehet, hogy a megyeszékhely utcatábláira nem érvényes a név helyes feltüntetésének kötelme? Persze, az érintett utcatáblák érdekfeszítő rejtvényként is szolgálnak: vajon melyik írásmód a helyes? Fotó: Ótós Réka UTCA HERMANN O UT 'é 12 POLLRK niHAlY U. 24 15 WOSINSKY Mégsem pihen augusztusban az önkormányzat Az egyik korábbi Szekszárdi Szemle hasábjain arról tájékoztattuk olvasóinkat, hogy a megyeszékhely önkormányzatának tagjai - legalábbis azok, akik erre az időszakra időzítették nyaralásukat - jól megérdemelt szabadságukat töltik. A tervek szerint a képviselők augusztus végén, avagy szeptember elején találkoztak volna egymással legközelebb. Nos, a napokban kaptuk az értesítést arról, hogy a szekszárdi honatyák már jóval korábban, egészen pontosan augusztus 17-én összejönnek a polgármesteri hivatal tanácstermében. A hírek szerint több olyan témakör és kérdés vár a képviselőkre,' melyben azonnali döntésre van szükség, de erről majd bővebben augusztus 13-án. Ugyanis ekkor kerül sor a hivatalban arra a sajtótájékoztatóra, melyeken részleteket tudhatunk meg az előrehozott ülésről, az ott szereplő napirendekről. Haj dán 520 éve, 1472. augusztus 9-án meghalt Vitéz János, akinek birtokai közé tartozott a szekszárdi apátság is. 210 éve, 1782. augusztus 7-én Keller Jakab vármegyei physicus (orvos) a megyei közgyűlésen bejelenti: ha utód nélkül halna meg, akkor egy építendő vármegyei kórház céljaira 10.000 forintot hagyományoz. 205 éve, 1787. augusztus 8-án a mezőváros református és katolikus vezetői egyező akarattal kijelentették, hogy vegyes felsőbb elemi iskolát alapítanak, az építkezést robottal támogatják, ha az uradalom telket ad és kölcsönzi az építőanyaghoz szükséges pénzt. 160 éve, 1832. augusztus 8-án Tolna vármegye közgyűlése megszavazta a Pest és Buda közt építendő Lánchíd támogatását. 115 éve, 1877. augusztus 5-én adott hírt a Tolnarne- gyei Közlöny arról, hogy a Szegzárdi Borkereskedő Részvény-társulat elfogadta Adler N. János ajánlatát a cég átvételére. 95 éve, 1897. augusztus 4-én értesíti Zichy Mihály Bodnár Istvánt, hogy elkészült Az obsitos (Garay János emlékére) című rajzával. Már többször megjelent a Tolnai Népújság hirdetései között, hogy idén szeptembertől megkezdi működését a 3. számú Idősek Klubja a Mérey utca 33-37. szám alatt. Ács Erzsébet, a leendő klubvezető a közeli Alsónánáról jár be Szekszárdra. Lakhelyén dolgozott már csecsemőgondozóként, bölcsődevezetői állásban és az ottani Idősek Klubjában is, amely sajnos annak idején megszűnt. A gyermekeit egyedül nevelő asszony némi félelemmel, egy kis szóIdősek klubja a Mérev utcában rongással, de nagy örömmel jött új helyére, sikeres pályázata után. A harminc férőhelyes klub az ugyanitt épülő szociális otthonnal együttműködve szeretne társaságot és elfoglaltságot nyújtani az idős embereknek. A vezetők szívesen látnak bárkit, és a családtagokat is ösztönzik arra, hogy az egyedül csak unatkozó, vagy beszélgetőpartnerekre vágyó nyugdíjas rokonaiknak hívják fel a figyelmét a klubra. A most készülő, szép épületben a tagok két nappali és egy pihenő szobát vehetnek i- génybe, az ebédet pedig a tágas ebédlőben fogyaszthatják el. A kezdés idejében a legnagyobb feladat az ismerkedés lesz, a vezetők szeretnének minél hamarabb közvetlen kapcsolatot kialakítani a jelentkezőkkel. A foglalkozásokat majd a csoport összetétele alapján szeretnék megszervezni, úgy, hogy mindenkinek öröme teljen benne. Ács Erzsébet munkatársával, Deli Lászlónéval az idős emberek hátralevő éveinek megszépítésére, megkönnyítésére törekszik. Azt szeretnék, ha ők sem éreznék fölöslegesnek magukat környezetükben. S. É. Vijjogás Mindennapos esemény, ha a városközpont egyik-másik üzletének felvijjog a szirénája. A riasztóberendezés ilyenkor általában órákig üvölt, bömböl, a végsőkig feszítve a közelben lakók idegeit. A rendőrség ilyenkor megteszi a szükséges intézkedéseket, ám Tóth Sándor főhadnagy, akit az ügyeletén értünk utol, azt is elárulta, hogy munkájukat több tényező is nehezíti. — Ezek a riasztóberendezések annyira érzékenyek, hogy egy-egy nagyobb jármű okozta kőfelvágódásra már működésbe lépnek. Ilyenkor egyet tudunk tenni: megkeressük az üzlet tulajdonosát, s megkérjük, hogy kapcsolja ki a szerkezetet. — Néha azonban órák is eltelnek, míg ez megtörténik ... — Szerintem is igazuk van az állampolgároknak, akik azt mondják, hogy ez már a csendháborítás határát súrolja. Csakhogy: a tulajdonosok közül nem mindenki tünteti fel az üzletén a lakcímét, akihez pedig a késő esti órákban kimegyünk, azok közül érthető módon nem mindenki fogadja tárt karokkal a rendőrséget. Van, aki ki sem jön lekapacsolni a szirénát. Az is előfordul, hogy a tulajdonos nem tartózkodik otthon. — A rendőrség nem hatolhat be az üzletbe ebben az esetben? — Ezt nem tehetjük meg. — A riasztó tehát addig szól - esetleg napokig -, amíg a tulajdonos meg nem érkezik? — Nem, ugyanis a riasztókat bizonyos időtartamra állítják be. Tehát adott esetben az szólhat öt percig, de órákig is. — Lát-e riasztó-ügyben valamilyen megoldást? — Valamennyi riasztóberendezés kapcsolója egy irodában kellene, hogy legyen. Egy ügyeletes ellenőrzése mellett szinte azonnali intézkedésre lenne mód. -száNégy nap múlva Má- gócsy-Dietz Sándor egyetemi tanár vizsgálta meg Szekszárd újjátelepített szőlőit. 85 éve, 1907. augusztus 4-én Leopold Lajos a Tolna vármegy ében Miért megy a magyarság Amerikába? címmel magas színvonalú, higgadt elemzést közöl. Krónikás Zichy Mihály: Az obsitos Uccu neki, mint a macska Már végére ért a gyertyakészlet a magányosan álló házban, lakója naponta telefonált, hogy jönnének már megnézni, mi baj van a partoldalban lévő villanyoszloppal, ugyanis nagyon nélkülözi az áramszolgáltatást a legutóbbi szekszárdi vihar óta. Dolgukat nem siették el az áramszolgáltatók. Föltehetően nyakig voltak munkával, mint égiháborúk után általában. Na aztán csak megjöttek. Négyen is, de nem jutottak túl a tanakodáson, úgy vélve, hogy ide a partoldalba a pózna elhelyezése miatt ka- tapult kell, olyan francos helyre rakták. „Hogy az a .. ." kezdetű cifázatok után távoztak. Újabb telefonra újabb brigád. Az is csak a szemlézésig, tanakodásig vitte. Sürgetés, sürgetés után, mígnem jött végre egyszál egymagában egy férfiú. Fölszerelte a lábára a nem betonoszlopokra rendszeresített mászóvasakat, derekára a biztonsági övét és uccu neki, mint a macska ... máris ott volt a hiba forrásánál. Tizenöt perc múlva lekiabált, hogy elkészült, jöhet a villanygyújtás. Húsz perc múlva, mintha itt se járt volna. — Mit gondol, miért nem így kezdték? - kérdezi tőlem a kedves ismerős, amikor sötét napjait meséli. Gondolni sokfélét lehet. Ám én hosszú idő óta csak egyet gondolok, és az úgy hangzik, hogy ideje lenne ismét megbecsülni a munkát és két marokra fogni, amíg van! (Nagyon egyszerű, amíg a szemlézését is megfizetik!)-liAnyakönyvi hírek Szekszárd város júliusi anyakönyve a következő bejegyzéseket tartalmazza. Isten hozott benneteket! Július hónapban harminckét gyermek született szekszárdi szülők gyermekeként. Közülük tizenhét volt a fiú, tizenöt pedig a lány. A legnépszerűbb fiúnév a Tamás volt, míg a lányoknál érdekes módon a Vivien vezet. Sok boldogságot! Júliusban negyven házasuló, azaz húsz pár mondta ki a boldogító igent. Ebből a húsz házasságkötésből tizenkét esetben mindkét fél, nyolc esetben csak az egyik fél volt szekszárdi lakos. Tizennyolc esetben mindkét fél hajadon, illetve nőtlen volt, míg két esetben mindkét fél elvált családi állapotúként állt az anya- könyvezető elé. Nyugodjanak békében! Július hónapban összesen huszonöt szekszárdi lakos hunyt el. Közülük tizenöt volt férfi, tíz pedig nő. Kor szerinti megosztásban: kilencven év felett egy nő, nyolcvan és kilencven év között hét nő és négy férfi, hetven és nyolcvan év között öt férfi, hatvan és hetven év között két nő, ötven és hatvan év között négy férfi, negyven és ötven év között két férfi hunyt el. Rejtett értékeink A Szegzárdi Borkereskedő-Társaság Városunk legkorábbi emlékeiben már fontos szerepet játszott a szőlő és a bor, a török hódoltság idejétől pedig egyre több adatunk van a nemes nedűvel való kereskedésre is. Ennek ellenére keveset tudunk arról a cégről, amely nem egyetlen személy tulajdona volt, s elsőként tűzte ki céljául a helyi és környékbeli borok forgalmazását. Nemrégiben azt írták róla, hogy „1856-tól együtt szerepelt az ország többi jeles - erdélyi, hegyaljai, pozsonyi és újvidéki - bortermelő egyesületeivel". A mondott évben ezt aligha tehette volna, hiszen az országban elsőként alakult borkereskedő részvénytársaság volt, a többi említett helyen nagykereskedők tartották kezükben az üzletet. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az a tény, hogy már létesítésekor országos feltűnést keltett, a vezető gazdasági és politikai lapok cikkeztek érdekében, de olykor ellene is, kételkedve jövőjében. A társaság tervezetét még 1854. márciusában adta közre hat férfiú, köztük Kristofek Ferenc, akinek ekkor már az USA területén is jól menő borkereskedő háza volt. Igen szép sítlusban valóságos panaszlevelet vehetünk kézbe. Az „újabb korban kereskedői világ figyelmét magára vonva, külföldön is dicsérettel említett vörös bora" terem a megyeszékhelynek, „mégis e vidéknek kitűnő nektára, holmi nyerekedési viszketegségből kereskedési tekintetben nyomasztó állapotban fetrengni kényszerül". Ennek oka az a „kárteljes körülmény ... miszerint termesztményükkel gazdagulni akaró apró borkereskedők az itt olcsó áron megvett jeles bort, eredetiségében meg nem hagyva, más e vidéken összeszedett borokkal összezagyválják, és a világ előtt nékie a szegzárdi nevet adva, jó hírét és nevét készakarva megrontani igyekeznek". Keserű humorral fűzik tovább a gondolatot: „innét van az, hogy ha a szegzárdi bortermesztő elvétve a birodalom emporiális (kereskedelmi) helyein találkozik is saját hegy-lánczolatáról nevezett termesztménnyel, abban mint saját szülötte fiát fel nem ismerheti..." Több más ok mellett ezért döntettek úgy, hogy - hosszas engedélyeztetési tortúra után - megalapítják hazánk első borkereskedő részvénytársaságát. A létrehozók és részvényesek között ott találjuk a kereskedők és termelők képviselőin kívül a katolikus és református papot, sőt, a megyét vezető császári megbízottat is. Az 1856. november 10-én megalakult társaságról azért érdemes tisztelettel emlékeznünk, mert - noha szerény tőkével alakult, járatlan úton indult - először volt képes ösz- szefogni a termelés és a kereskedés érdekeit. A termelők lemondtak az azonnali haszonról, cserébe viszont részesedtek a kereskedelmi haszonból, s közben teljességgel figyelembe vették a vásárló igényeit. Az 1858. márciusában kibocsátott borárszabályból jól látszik, hogy az egész megye legjelesebb nedűit kínálják: tizenegy szekszárdi vörösbor mellett három apáti, két csibráki, egy-egy őcsényi, decsi, nánai szerepel, a fehérek között szekszárdi nincs, de négy apáti, három decsi, két csibráki, egy-egy őcsényi és nánai található. Meg más is: a vevőnek szóló szállítási és biztosítási díj, s mellette átszámítási táblázat a bajor pint- től, angol gallontól az orosz és török mértékekig a remélt vagy tapasztalt érdeklődők szerint. A társaság emellett terjesztette a kulturált borkezelés gyakorlatát és természetesen messzeföldön jó hírnevet szerzett a megyének, városunknak. Sajnos, ennek ellenére megbukott, bár ebben nem a rossz üzletpolitika, hanem egy személyi vétség játszott közre. A társulat igazgatója szép csendesen elsikkasztotta, amit lehetett. Ezután került sor Adler N. János ajánlatára, aki 10 hónap alatt 35 ezer forintot fizetett 1877. augusztusától - a veszett fejsze nyeleként ... Dr. Töttős Gábor Amiből a nemes nedű készül
